Szombat van.Anya már kora reggel elment munkába.Felkeltem és felöltöztem.Jobban látszottak a sebeim mint a tegnap,és inkább felvettem egy hosszabb nadrágot.Elmentem a boltba,de észrevettem hogy ott van Erik,és inkább nem mentem be,hanem inkább elmentem egy másik boltba ami egy kicsit messze van.Mikor hátranéztem láttam hogy Erik jön a hátamnál.Megszorította a karom és behúzott egy fal mögé.Erőszakkal megcsókolt,de én nem nagyon hagytam és ezért pofon vágott.Mérges szemekkel néztem rá,de nem szólt.
-Gyűlöllek!Utállak!-ordítottam.
Ekkor befogta a számat,és odahajolt a fülemhez:
-Lesz még olyan hogy nem gyűlölni fogsz,hanem könyörögni fogsz értem.-súgta a fülembe,és azzal ott hagyott.
Mikor hazaértem felmentem a szobámba,és csak azon gondolkoztam amit Erik mondott.
-Nem!Én nem fogom szeretni!Utálom sőt gyűlölöm!-mondtam magamnak.
Nagyon sokat gondolkoztam,de végül elaludtam.Mikor anya hazajött feljött a szobámba és meglátta a sebeimet a karomon.
-Emilia!Mi történt veled?-kérdezte aggódóan anya.
-Semmi csak..csak felborultam.-mondtam nyugottan.
-Miért nem mondtad el nekem?-kérdezte
-Nincs semmi bajom anya nyugodj meg!-mondtam.
-Hát jó..-mondta halkan.
-Na jó éjt!-mondtam neki mosolyogva.
-Jó éjszakát!
Végre kiment.Egész este nem aludtam,csak Erikre tudtam gondolni.Vajon ténleg szeret,vagy rohadtul utál?