Nem akartam tovább foglalkozni az idegennel, úgyhogy az ablakon kifele bámulást választottam, de úgy látszott a srácnak nem eset le a dolog. Mert megbökdösött a ceruzájával. Sóhajtok. *Mi a fenét akar ez pont tőlem?*

- Szia!

- Nem kéne hozzám szólnod, te még menő vagy, de ha velem beszélgetsz, téged is ki fognak utálni. Jól nézel ki, úgyhogy inkább hagyj békén. - Tisztázni akartam minél hamarabb a dolgokat, nem akartam vele csevegni.

- Oh, szerinted jól nézek ki. - kacsint.

Elpirulok. *Na bazd, még egy köcsög.* - Hagyj békén. *Ez is csak azt hallja meg, amit akar.*

- Kösz, a bókot. - mintha meg se hallotta volna mit mondtam. Ami bosszantott.

- Nem kell jó pofizni, csak hagyj békén.

- Ennyire irritál, hogy jól nézek ki, kedvesem.

Sóhajtottam, még egy ilyen osztálytársat, nem viselek el. Hirtelen felálltam, mindenki rám kapta a tekintetét, a csajok, meg akik eddig szúrós szemekkel figyeltek, csak pislogtak, hogy mi van.

- Tanár úr, nem érzem jól magam, úgyhogy elmegyek a gyengélkedőre.

A tanár bólint, én meg kisiettek.Elegem van, nem akarok itt lenni, John-nal akarok lenni az erdő mélyén, csendben és nyugalomban, csak mi ketten. Lefeküdtem az egyik ágyra ahogy oda érek, a doki pont nem volt, úgyhogy szerencse. Kicsit elkalandoztam, mi lehet John meglepetése, már alig várom, hogy a sulinak vége legyen. De azt még mindig furcsának tartom, hogy miért beszél ő velem, hisz egy démon. Főleg öngyilkosok és a halál démona, de akkor engem miért nem öl meg, hisz nálam jobb embert, nem talál aki a halálra vágyik. És ezen kívül, még meg is állított... Fura, meddig azt mondta, hogy ő pont arra sarkalja őket, hogy megtegyék, erre meg. Gondolat menetemet, a doki belépése szakítja félbe.

- Oh, Kyo, hát te? Jól vagy?

- Csak kicsit fáradt vagyok, már nem bírtam, úgyhogy ide jöttem.

- Haj, te lány. Mi a baj?

Ez az ember Takemoto-sensei, az iskola orvos és elég jó fej, néha elbeszélgetünk, de legtöbbször csak hagyja, hogy itt lebzseljek. Szerencsére nem szeret sokat beszélni, ami jó. Most is csendben folytatta a dolgát és kezembe nyom egy pudingot a hűtőből, amit jóízűen elfogyasztok.

Miután kicsengettek vissza sétáltam, de nem voltam felkészülve arra ami ezek után elém tárult. Gondoltam, hogy Darkot közre fogják fogni, de az a tömeg ami ott volt, azt már túlzásnak tartottam. Kérdezgették hogy honnan jött, van-e barátnője, meg ilyesmiket... A tekintetükkel már le is vetkőztették. Undorító az egész, na én ezért nem leszek soha szerelmes, ekkor hirtelen John jutott eszembe. Még elpirultam. "De miért?"

Ekkor Dark rám néz és kiölti a nyelvét.

Hát ebbe meg mi a franc ütött, miért minden selejt hülye gyerek engem fog ki. Mit ártottam én az embereknek.

Ekkor oda jött hozzám, megfogta a kezem és puszit nyomott rá. - Jól vagy kedvesem? - Amire persze csak rosszalló tekintetteket kaptam a lapátra tett leányzóktól.

- Nem vagyok a kedvese senkinek. És hagyj békén. - rántom ki a kezemet.

Erre átkarol, na itt pattant el valami. Már szólalnék meg, vagy is inkább ordítanék legszívesebben, a testem remeg a dühtől. Közben a könnyeim is elő akartak törni, de még nem engedhetem nekik, majd ha már egyedül leszek. Nem engedhetem, hogy bárki is így lásson, ez az elhagyatottság érzés, ez a maró fájdalom a szívemben. Nem akartam ezt, fontos akartam lenni valakinek, nem csak egy játékszer, akit csak úgy hanyagolni lehet és csak ugratni, mert hisz ennek a szerencsétlenek hol lehetnek érzései. "IGEN IS VANNAK..." Üvöltöm magamban. Le kell nyugodnom, ez jutott eszembe.

Erre Dark tekintette elsötétült és az osztályra pillant, rá se ismertem, teljesen másnak tűnt. Ez az ijesztő része vonzó volt. - Ha valaki még egyszer bántani meri Kyo-t, annak velem gyűlik meg a baja.

Szemeim kitágultak, tátogtam, mint egy hal és teljesen lefagytam. "Tessék? Most mi van?"

- Mi van? - Csak ennyit tudtam kinyögni, de az osztály is kb. úgy néztek ránk, mint ahogy én. Nem tudták hova tenni a dolgot, és a lányok arcát képzeljétek el, az mindent vitt. Nevetni támadt kedvem, de nem akartam, mert ez most nekem is sok volt.

A tanárt lefagyott diákok fogadták, aki kis ideig nem tudott a diákokra hatni. Aztán mindenki a helyére ült, de inkább az eseményeket emésztették, mint hogy figyeltek volna.

Darkra pillantok, aki rám kacsint. - Tetszik a meglepetés. - Hallom meg búgó hangját.

És ekkor tudatosult bennem minden, ami hatására felugrok és elordítom magam, de John ajkára simítja ujját és sunyin elmosolyodik.

"Te köcsög, remélem olvasol a gondolataimba." Nézek rá dühösen.