"Én köcsög" Hallom meg kellemes és játékos hangját a fejembe.
Hirtelen felmordulok, de csak halkan. - Igen, te...és szállj ki a fejemből. Ezért tudod, hogy el fognak velem bánni. Még, hogy meglepetés. Talán tényleg ki kéne nyirnod és nem az emberekre hagyni. - fakadok ki.
Erre John vagy is Dark felpattan. Mindenki rá kapja a fejét, én csak pislogok bambán.
- Sensei, Kyo rosszul érzi magát, elviszem a gyengélkedőbe.
Aztán egyszerűen se szó-se beszéd megfogta a kezem és szép komótosan kisétált a teremből. Még csak időt se hagyva arra, hogy én vagy a tanár reagálni tudjon.
Egy darabig nem szóltam, úgy éreztem talán dühös rám, de nem voltam benne biztos, hogy egyáltalán miért is..
Mikor megálltunk a tetőn, felém fordult, valahogy szokatlan volt ez a külseje és nem tudtam rá úgy nézni, ahogy eddig. Mintha érezte volna, mert pár pillanattal később a szokott külsejével találtam szemben magam.
- Valami rosszat mondtam? - szólalok meg aztán.
Csak sóhajtott, amitől kezdtem aggódni, lehet tényleg mérges. Mire közelebb lép, de nem hátrálok, soha nem féltem tőle, nem most fogom elkezdeni.
Lassan már olyan közel volt, hogy hallottam minden egyes lélegzet vételét, valami fura vágy fogott el, de még magam se tudtam nevet adni ennek az új érzésnek. Úgyhogy csak hülyén bámultam magam elé és vártam mi fog történni. Kisimított egy tincset hosszú hajamból és végig simított rajta, kellemes borzongás futott végig gerincemen.

- Ezt már megbeszéltük, hogy ha megakartalak volna ölni, már rég megtehettem volna.
- Akkor miért? - nézek rá még mindig bambán.
- Mit miért? - néz csodálkozva.
- Miért jöttél? És miért akarod, hogy az osztály tudja, hogy ismerjük egymást?
- Mert sok erő lakozik benned, de még se használod. Egy kis önbizalom kell neked és hogy komolyan vedd a zaklatásokat, aztán a lábadra állj és azt mond elég volt. De ez egy folyamat, amit meg kell értened - kuncog egyet. - Még ha most forgatod is a szemed.
- Csak tudnám, miért foglalkozol velem ennyire. - mosolygok pimaszul.
John csak nevetett. - Majd megtudod. - mondja sejtelmesen. - Mit szólnál, ha lelépnénk?
- Az jól hangzik.
Ezzel kiosontak és elindultak a városba. Addigra John már vissza változott.
Kyo egy darabig csak bámulta.
- Ennyire jól nézek ki. - nevet fel és csoda vörös szemeit, rá emeli a lányra.
- Szokatlan. - pirul bele gondolatába és elnéz.
- Az, hogy egy ennyire jó pasi sétál melletted. - mondja játékosan.
Kyo erre felnevet. Mire John megáll, ezért Kyo is ezt teszi és vissza pillant a fiúra.
- Szeretem a mosolyodat, többször kéne mosolyognod.
Kyo-t meglepte a hallottak, de nem mondott semmit. - Hova megyünk? - tereli a témát, mert már érzi, hogy ég az arca.