-John. - kiabálok, közben szaladok a kő szobor felé.

- Mit kiabálsz? - bújik elő, kissé fáradtan

Felsóhajtok.

- Csak nem azt hitted, hogy minden csak álom volt.

Kicsit elpirultam. - Ne olvass a gondolataimba - pufogok.

Amire csak rám vigyorog. - Na milyen volt?

- Hosszú és szar.

- Kész vagyok, úgyhogy holnap lesz egy nagy meglepim.

Felcsillant a szemem. - Tán, kinyírhatom az osztályt és...- csúszott ki a számon, aztán elhallgatok. - Vagy is..

- Nyugi, itt aztán arról beszélsz amiről akarsz. De azt azért nem - nevet.

- Akkor mi?

- Majd holnap.

Leül és felém int, én meg leülök mellé.

- Miről beszélgessünk?

- Mesélj most te, eddig mindig én beszéltem.

- Mit akarsz tudni.

- Mindent. - vágom rá egyből.

Kuncog.

Elkezdett mesélni...

*Egyszer csak itt tértem magamhoz, az hogy volt-e életem ezelőtt vagy csak így születtem, azt nem tudom. Ez a hely csak egy egyszerű erdő volt, de mikor ide kerültem feléledt. Az én erőm élteti vagy is ez a hely az enyém, felettem csak a Pokol ura áll, volt már, hogy megpróbálták megkaparintani az erdőt és megölni engem, de még senkinek se sikerült legyőznie. Én meg azokból az emberekből táplálkozok, akiket öngyilkosságra sarkaltam vagy megöltem. Nem sok érzelem bújt meg bennem. Ebbe az éjfekete szoborban élek, ez olyan, mintha elaludnék, nem emlékszem milyen ha benne vagyok. Senki sincs aki fontos lenne számomra, csak elütöttem az időt. Szeretem megkörnyékezni az embereket. Van emberi alakom is, de nem sokat vagyok abban a formában, csak, ha már nagyon unatkozom. Ja és volt itt még régebben egy másik szobor is, de őt elpusztítottam, mert ellenem fordult*

Erről, nem is mondott többet, inkább felállt és megmutatta nekem az erdő rejtekét. Nagyon élveztem minden vele töltött percet, teljesen feltöltött energiával. Régen éreztem magamat ilyen jól, még akkor is csak vigyorogtam, mikor elindultam haza fele. Jó érzés volt, hogy végre volt egy hely, ahová haza érhetem. Gyorsan bezárkóztam a szobámba, mikor megérkeztem és elmentem lefürödni. Utána nyugtató álom szállt rám.

Nem tudom mit álmodhattam, mert már reggelre nem emlékeztem rá, de nyugalom és békesség uralkodott rajtam. Persze, míg rá nem jöttem, hogy suliba kell mennem. Egyből szar kedvem lett. Nagyot sóhajtottam és készülődni kezdtem.
Mikor már minden kiegészítőmet magamra agadtam, el is indultam a suliba.
Lassan baktattam, nem akartam amúgy se be menni. De John-nak megígértem, hogy erős leszek, úgyhogy így is fogok tenni. Meg azt mondta lesz egy meglepetése, úgyhogy suli után egyből siettek hozzá. Bementem, leültem a szokott helyemre és bámultam ki a fejemből.
Miután mindenki beért, elég nyugisan kezdődött a nap, fáradt volt az osztály, úgyhogy nem piszkáltak, ami jó volt. De biztos lesz itt még valami, nem fogják úgy se kibírni, hogy ne zaklassanak. Nem tudtam figyelni az órán, egyszerűen, nem itt akartam lenni, hanem ott az erdőben.
Kibambultam és elvesztem a képzeletemben.
Az ugrasztott ki, hogy a tanár rám szól. Felfigyelek és az osztály már nevetne, a tanár kioktatna, mikor egyszeriben kinyílik az ajtó.

Mindenki oda kapja a tekintetét. Még én is rá nézek az újonnan jött egyénre. Furcsa érzés kerít hatalmában. De túl jól néz ki, még sose mondtam ezt egy srácra se, na de nem is ez a lényeg. Jól néz ki, úgyhogy a csajok egyből rá fognak hajtani, ő meg jól kihasználja. Ő is egy kaptafa a többi fiúval...

És tényleg igazam volt, ahogy bejön és a terem közepén megáll, a lányok olvadni kezdtek. Én csak megforgatom szemeim.
Köhint egyet és rám néz.. "MI a faszt bámulsz??"
Megrázom a fejem és inkább a táblát akarom fixírozni, de nem megy, ez srác vonzza a tekintetteket. Igen, még az enyémet is.
Aztán megszólal és az összhatás teljes lesz.
- Sziasztok, a nevem Dark és mostantól az osztálytársatok leszek. Remélem jól kijövünk.
Erre a lányok kuncogni kezdenek.
A tanár is bemutatkozik és mondja hogy üljön le, persze minden lány várta, hogy mellé üljön, persze aki nem ül senkivel.
De ő leült a hátsó padhoz ahol én is megtalálható voltam.
He?