A griffendélesek Dumbledore professzor utasítására visszatértek a nagyterembe. Tíz perccel később csatlakoztak hozzájuk a Hugrabug, a Hollóhát és a Mardekár házak tanulói is, akik semmit nem értettek az egészből.

- Jómagam és a tanáraitok átkutatjuk a kastélyt - jelentette be Dumbledore, miután McGalagony és Flitwick professzor gondosan bezárták a nagyterem minden ajtaját. - A saját biztonságotok érdekében itt kell töltenetek az éjszakát. A prefektusok őrt állnak az ajtóknál, s a távollétemben az iskolaelsők utasításait kell követnetek... Ha bármi történik, azonnal tudni akarok róla - fordult Percyhez, aki láthatóan roppant büszke volt fontos beosztására. - Üzenjetek valamelyik kísértettel.

Dumbledore indulni készült, de az ajtóban visszafordult.

- Majd' elfelejtettem... Ezekre szükségetek lesz.

Hanyagul intett varázspálcájával, mire a hosszú asztalok mind a fal mellé repültek. Egy újabb pálcasuhintásra piros hálózsákok százai tűntek fel a padlón.

- Aludjatok jól - búcsúzott Dumbledore.

Amint becsukódott mögötte az ajtó, nyomban izgatott zsivaj tört ki a teremben; a griffendélesek beszámoltak társaiknak a történtekről.

- Mindenki bújjon bele a hálózsákjába! - harsogta Percy. - Tíz perc múlva takarodó!

- Gyertek - intett Ron Harrynek, Fianának, és Hermionénak; mind a négyen fogtak egy-egy hálózsákot, és félre vonultak a terem sarkába.

- Szerintetek Balck még mindig a kastélyban van?- kérdezte félősen Hermione.

- Úgy tűnik, Dumbledore nem tartja kizártnak - felelte Ron.

Ruhástul bebújtak a hálózsákba, és felkönyökölve folytatták a beszélgetést.

- Még szerencse, hogy épp ma próbálkozott- mondta Hermione. - Pont azon a napon, amikor egy lélek se volt a toronyban.

- Aki szökésben van, nem nézi a naptárat - vont vállat Ron. - Biztos fogalma sem volt arról, hogy ma Halloween van. Különben vacsora közben rontott volna ránk.

Hermione megborzongott.

Körülöttük mindenkit ugyanaz a kérdés foglalkoztatott: Hogyan jutott be Balck az iskolába?

- Tálán ért a hopponálashoz - mondta egy hollóhátas fiú. - Tudjátok csak úgy fel tud bukkanni valahol.

- Szerintem álruhában jött be - vélekedett egy ötödéves hugrabugos

- Akár be is repülhetett - vetette fel Dean Thomas.

- Ez nem lehet igaz...! - csóválta mérgesen a fejét Hermione.- Én vagyok az egyetlen, aki olvasta a Roxfort történetét ?

-Valószínűleg - felelte Ron. - Miért?

- A kastélyt nem csupán falak védik - magyarázta Hermione. - Mindenféle átkot és bűbájt szórtak rá, kimondottan az illetéktelenek távol tartására. Idebent nem lehet csak úgy hopponálni és dehopponálni. És szeretném látni azt az álruhát, ami a dementorokat megtéveszti. Ott állnak a park összes bejáratánál. Azt is látták volna, ha Balck berepül. Frics pedig ismer minden titkos alagutat - biztos azokat is őrzik...

- Takarodó! - kiáltotta Percy. - Mostantól egy pisszenést se halljak!

A következő pillanatban az összes gyertya kialudt. Nem maradt más fényforrás a teremben, csak néhány ezüstösen derengő kísértet és az elvarázsolt mennyezet, amelyen - a kinti ég mintájára - csillagok ragyogtak. Ez a látvány és a termet betöltő suttogás hamar álomba ringatta Fianát, tekintve, hogy ő nem félt Sirius Blacktől, mint a többiek, nem, egy cseppet sem.

*

A következő néhány napban Sirius Black nevétől volt hangos az iskola. Sorban születtek a légből kapott elméletek arról, hogyan sikerült bejutnia a kastélyba. Hannah Abbott, az egyik hugrabugos lány a következő gyógynövénytan-órán mindenkit arról próbált meggyőzni, hogy Balck virágzó bokor képében lopakodott be.

A Kövér Hölgy szétszabdalt festménye lekerült a falról, hogy átadja helyét Sir Cadogannek és hájas pónilovának. Az új portré azonban nem igazán vált be; Sir Cadogan mindig mindenkivel párbajozni akart, s ha nem volt épp harcos kedvében, nevetségesen bonyolult jelszavakat talált ki amelyeket napjában legalább kétszer lecserélt.

- Ez komplett bolond! - panaszkodott Seamus Finnigan Percynek. - Nem kereshetnénk valaki mást?

- Egyik kép se akarta vállalni a munkát - felelte Percy. - Félnek, hogy ugyanarra a sorsra jutnak, mint a Kövér Dáma. Csak Sir Cadoganben volt elég bátorság.

Fianát nem különösebben zavarta a festmény és annak lakója, sőt. Jót mulatott mikor a Weasley-ikrek el is fogadták párbajozási ajánlatát, ezzel őrületbe kergetve Cadogant, mert nem tudott ténylegesen összecsapni velük. Inkább a túlontúl óvatos tanárok boszantoták, akik a legkülönfélébb ürügyekkel kísérgették Harryt az óráira, ezért nagyrészt őt is. Percy még jobban idegesítte aki - minden bizonnyal anyja utasítására - úgy követte őket, mint egy nagyzási hóbortban szenvedő házőrző kutya. Ez minden bizonnyal még idegesítőbb volt Harry szamár akit McGalagony még az esti kviddicsedzésektől is el akarta tiltani a fiút, mert nem tartotta elég biztonságosnak. Végül megúszta a csapat egy tanári felügyelettel, de a dolog már akkor is kezdett nevetséges lenni. Még akkor is ha mindenki úgy hitte, hogy Sirius Black a tömeggyilkos, Harryt nézte ki "következő áldozatának".

*

A módosult Griffendél-Hugrabug meccs előtti napon a szél viharos erejűvé fokozódott, s csak úgy ömlött az eső. A folyosókon és a tantermekben olyan sötét volt, hogy meg kellett kétszerezni a fáklyák és lámpások számát. A Mardekár csapatának tagjai kárörvendően vigyorogtak - Mlafoyjal az élen. Ugyanis csak azért nem ők játszottak a mérkőzésen, mert a fogójuk sérülésére hivatkozva átpasszolták, tudva, hogy ilyen időben nagyon nehéz lenne győzniük.

Oliver Wood minden szünetben Harry után szaladgált, és tanácsokkal, taktikákkal látta el őt, ezért is fordulhatott elő, hogy Harry tíz perccel a óra kezdete után, lélekszakdva rohant be sötét varázslatok kivédésére. Bár nem sietett volna ha tudja azt amit már az osztály nagy része.

- Elnézést kérek Lupin professzor, de...

És itt szembesült azzal a megdöbbentő, és szomorú ténnyel, hogy Piton professzor tartja a mai órát.

- Az óra tíz percel ezelőtt kezdődött, Potter, úgyhogy ez tíz pontjába kerül a Griffendélne. Ülj le.

Harry azonban nem mozdult.

- Hol van Lupin professzor? - kérdezte.

- Gyengélkedik - felelte torz mosollyal Piton. - Ha jól emlékszem azt mondtam, ülj le.

Harry nem mozdult.

- Mi baja van?

Piton fekete szeme megvillant.

- Semmi komoly - felelte, S arckifejezése elárulta, hogy szívesebben számolna be az ellenkezőjéről. - További öt pont a Griffendéltől, és ha még egyszer szólnom kell, ötven lesz.

Harry kelletlenül Fianához ballagott és elfoglalta a helyét a lány bálján, amit Piton valaminen oknál fogva egy, az eddigieknél is szúrósabb pillantással jutalmazott.

- Ahogy már mondtam, mielőtt Potter félbeszakított, Lupin professzor nem vezet feljegyzést a tárgyalt témákról....

- Tanár úr, vettük a mumusokat, a rőtsipkásokat, a kappákat és a kákalagokat - hadarta Hermione. - Most akartuk elkezdeni a...

- Fogja be a száját, Granger! - vágott a szavába Piton. - Nem felvilágosítást kértem, csupán utaltam Lupin professzor szervezetlen munkastílusára.

- Ő eddig messze a legjobb sötét varázslatok kivédése tanárunk - jelentette ki merészen Dean Thomas, S az osztályban egyetértő moraj futott végig. Piton szeme villámokat szórt.

- Elég alacsony a mércétek. Nem mondhatnám, hogy Lupin túlterhel benneteket - a rőtsipkás és a kákalag első osztályosoknak való tananyag. A mai téma... - Piton az utolsó oldalakhoz lapozott - a vérfarkas.

- De tanár úr, még nem tartunk a vérfarkasoknál - vetette ellen Hermione, aki láthatóan képtelen volt fékezni magát. - Most a bicebócok következnek.

- Granager kisasszony... - szólt vészjósló nyugalommal Piton. - Ha nem tévedek, ezt az órát én tartom, nem maga. Ezért most mindenki lapozzon a háromszázkilencvennegyedik oldalra, most! Mindenki!

A griffendélesek sötét pillantásokat váltottak, és sértődött moraj közepette kinyitották a könyveiket.

- Ki tudja megmondani nekem, hogyan külonböztetjük meg a vérfarkast a kőzönséges farkastól? - kérdezte Pton,. Mindenki némán és mozdulatlanul ült, kivéve Hermionét, aki nyomban feltette a kezét. Fiana valami információ után kutatott a fejében, de nem igen talált.

- Nos? - nézett körül Piton, ügyet sem vetve Hermionéra. - Csak nem azt akarjátok mondani, hogy Lupin professzor nem tanította meg nektek az alapvető különbséget a vérfarkas és...

- De hisz megmondtuk, hogy még nem tartunk a vérfarkasnál - méltatlankodott Parvati.

- Csend legyen! - förmedt rá Piton. - Nem hittem volna, hogy valaha találkozni fogok olyan harmadikosokkal, akik nem ismernének fel egy egyszerű vérfarkast. Feltétlenül tájékoztatni fogom Dumbledore professzort a lemaradásról.

- Tanár úr, kérem - szólalt meg Hermione, aki mindeddig kitartóan jelentkezett -, a vérfarkas számos külső jegyében különbözik a közönséges farkastól. A vérfarkas pofája...

- Másodszor szólalt meg a nélkül, hogy szólítottam volna- torkolta le Piton. - Az okoskodása öt pontba kerül a Griffendélnek.

Hermione elvörösödött, és könnyes szemmel meredt maga elé. Piton népszerűtlenségét jelezte, hogy mindenki felhördült, pedig aligha volt olyan aki legalább egyszer nem elégelte meg Hermione okoskodását. Ron heti rendszerességgel tette meg ezt, most mégis felcsattant:

- Kérdezett valamit, és Hermione tudta a választ! Minek kérdez, ha nem érdekli a felelet?

Mindenku érezte, hogy ezzel túl messzire ment. Piton lassan elindult felé, s az osztály dermedt csöndben várta a fejleményeket.

- Ezért büntető feladatot kapsz, Weasley. Piton egészen közel hajolt Ron arcához. - És ha még egyszer megjegyezést mersz tenni a tanítási módszereimre, ígérem, hogy nagyon megbánod!

Az óra hátralévő részében az osztály meg se nyikkant. Némán jegyzeték a tankönyv vérfarkasokról szóló fejezetét, miközben Piton fel-alá járkált közöttük, s a Lupin professzorral végzett munkájukat elemezte.

- Elég gyenge magyarázat... ez tévedés, a kappa Mongoliában őshonos... Lupin professzor erre tízből nyolc pontot adott? Tőlem hármat se kapnál rá...

Aztán a professzor kezébe Fiana dolgozata került, amit a lány messziről kiszúrt, mert a pargamenen átlátdzódtak kicsiny betűi. Piton kinyitotta a száját, majd becsukta, és Fiana visszatért a körmöléshez, nehogy még több pontot veszítsenek.

Kicsöngetés után Piton visszatartotta őket.

- Mindenki írjon egy tanulmányt a vérfarkas felismeréséről és elpusztításáról. A terjedelem két tekercs pergamen. Hétfő reggel várom a dolgozatokat. Ideje, hogy valaki kézbe vegye ezt az osztályt. Weasley, te maradj itt; meg kell beszélnünk a büntetőfeladatodat.

Fiana, Harry és Hermione az osztállyal együtt elhagyták a termet. A többiek, amint hallótávolságon kívül tudták Pitont, kórusban szidni kezdték a professzort.

- Piton eddig egyik sötét varázslatok kivédése tanárunkat sem kritizálta ennyit, akármennyire is fájt a foga az állásra - csóválta a fejét Harry. - Mi baja van Lupinnal? Ennyir berágottt volna a mumus miatt?

- Nem tudom - felelte elgonolkodva Hermione. - De remélem, hogy Lupin gyorsan meggyógyul...

- Én is - szólt Fiana - Piton fura szerzet, ez tény, de mit akart a vérfarkasokkal?

Harry és Hermione vállat vontak.

*

Másnap Fiana hamarabb kipattant az ágyból, minthogy a nap fénye megpróbált volna besütni a szobájukba. Mivel a csapat összes edzésen részt vett, azt is megfogadta, hogy úgymond elkíséri őket minden meccsükre is. Talán életében nem lelkesedett még ennyire semmiért, na jó leszámítva pár dolgot. Szinte ugrándozva haladt lefelé a kihalt, sötét folyosókon amíg rá nem jött, hogy nem az az alap zaj, amit a kinti zord időjárás generál. Az erős szél majdhogynem kifújta a fákat gödrükből, az egész vidéken átsüvöltött, és összemosódott az eső zuhogásának hangjával. Akár még csend is lehett volna, ha az égen nem cikázik át néha egy-egy villám ezzel szívbajdt hozva a lányra, aki jóval kevesebb derűvel, ám de ugyanannyi lelkesedéssel folytatta útját le, a nagyterembe.

Hála korankelésének egyedül étkezhetett, sőt még étel sem volt az asztalon mikor leért. Mire elfogyasztotta a zabkásáját Harry is leért. A fiú pedig látva Fiana lelkesedését, egy halvány mosoly után megosztotta vele, hogy ilyen időben milyen nehéz kviddicsezni, mire a lány hosszas szónoklatot tartott arról, hogy ő mennyire bízik a griffendél csapatában. Beszéde közben megérkezett a csapat többi tagja, talán még meg is hatódtak rajta. Az ikrek úgy tettek, mintha virágot dobnának a lába elé, mire ő a vicc kedvéért színpadiasan meghajolt. A csapat ezután elvonult, hogy még egyszer átbeszéljék a taktikát.

Fiana bevárta Ront, és Hermionét. Az iskola egy emberként vonult ki a lelátókra. A diákok talárjai csak úgy csattogtak a szélben, kifordult esernyőiknek sem vették semmi hasznát. Olyan erősen fújt a szél, hogy a két lánynak néha-néha meg kellet kapaszkodnia Ronban.

A közönség tűkön ülve várta, hogy a csapatok kivonuljanak a pályára. Elsőként a skarlátvörös mezes griffendél csapat lépett a sáros fűre. A kanárisárga taláros hugrabugosok a másik irányból vonultak be a pályára. Bár csak tizennégy pontot látott az égen és minden hangot elnyomott az eső zuhogása, Fiana így is egész jól érezte magát az esernyő-bűbájának köszönhetően.

Aztán valószínűleg megszólalt Madam Hooch sípja, mert a játékosok a levegőbe emelkedtek. A fű fölött össze vissza cikázó piros és sárga pontok összemosódtak és egy idő után még megkülönböztetni sem lehett őket. Egyedül a kommentátor hangját lehetett hallani, azt is erős koncentrációval, de érteni semmiképp sem. Épp annyira nem lehetett érteni mi folyik a pályán, mint amennyire a játékosok sem tudták mit csinálnak. Az első vilámmal egyidőben aztán, távolról egy sípszó hallatszott. A griffendélesek leereszkedtek, és Hermione abban a pillanatban kezdett rohanni feléjük.

Mikor Hermione kifulladva visszatért a csapat már rég újra a pálya fölött repkedett.

- Miért mentél le? - próbálta túlkiabálni Fiana az esőt.

- Leperex varázslatot tettem Harry szemüvegére. - válaszolt ugyanúgy Hermione.

Fiana elismerően rázta a fejét.

- Ez remek ötlet volt.

A Harrynek vélt pont, elsuhant a valószínüleges Cedric mellet. Ismét megdördült az ég, S rögtön utána kétágú villám szelte át a horizontot. A helyzet kezd veszélyes lenni, gondolta Fiana. Aztán még egy villám és Harry csak úgy a semmiből zuhant pár métert. Aztán újabb helyzet váltás és a fiú száguldva közeledett egy pont felé. Cedric szintén. A cikesz. Mindkét fiú pár méterre volt már a céltól, ekkor azonban valami furcsa dolog történt.

Az egész stadionra hátborzongató csönd ereszkedett. A szél, bár ugyanúgy fújt, mint addig, elfelejtett zúgni. Olyan volt, mintha valaki lecsavarta volna a világ nagy hangerő- szabályozóját. Az eddigieknél is hidegebb lett. Lent a pályán vagy száz demenor állt, S láthatatlan szemükkel mind Harryre meredtek. Fiana koponyájának hátsó része sajgott, lába feladta a szolgálatott. Hallotta az eső zúgását, ezzel egyidőben egy nő könyörgését és egy kegyetlen kacajt. Harry leesett a seprűről... földet ér... elviszik.

- Fiana! Jól vagy? - hallotta Ront.

- Igen. - válaszolta. A fiú és Hermione segítségével feltápászkodott, és a kastély féle siettek, már amennyire tudtak.

*

Amint a kastélyba értek, nyilván a gyengélkedőre mentek. Madam Pomfrey különféle bájitalokat öntetett le Fiana torkán. A griffendél csapata, Ron és Hermione körül állták Harry ágyát. Miután már csak a feje fájt egy kicsit ő is beállt melléjük.

- Puhára esett.
- Lefogadtam volna, hogy meghalt.
- De még csak a szemüvege sem tört el.
- Életemben nem rémültem meg ennyire.

Harry hirtelen kinyitotta a szemét.

- Harry! - szólította meg Fred falfehérnek tűnt az arcát beborító sárréteg alatt. Fianának csak most volt ideje megnézni igazán a többieket. - Hogy vagy?

- Mi történt velem? - és ismét döbbenetet hozva mindenkire hirtelen felült az ágyban.

- Leestél - felelte Fred. - Legalább... nem is tudom... legalább tizenöt métert zuhantál.

- Azt hittük, szörnyethaltál - hüppögte Alicia, aki egész testében remegett.

Hermione halk, nyöszörgésszerű hangot hallatott, és vérvörös szemmel nézett Harryre.

- De hát a meccs... - dadogta Harry. - Mi történt? Újra játszuk?

Senki nem válaszolt.

- Csak nem... vesztettünk?

- Diggory elkapta a cikeszt - felelte George. - Közvetlenül azután, hogy leestél. Nem vatte észre a balesetet. Mikor hátranézett, és meglátott téged a földön, rögtön szünetet kért. Azt akarta, hogy játsszuk újra a meccset. De hiába, tiszta győzelem volt... még Wood is elismeri.

- Ő hol van? - kérdezte Harry.

- Még mindig a zuhanyzóban - válaszolta Fred. - Biztos megpróbálja vízbe fojtani magát.

Harry a térdére hajtotta a fejét, és belemarkolt a hajába. Fred megragadt a vállát, és keményen megrázta.

- Ugyan már, Harry, most először hibáztad el a cikeszt!

- A legjobbnak se sikerül mindig- tette hozzá George.

- Még semmi sincs veszve - érvelt Fred. - Száz ponttal vesztettünk, igaz? Ha a Hugrabug kikap a Hollóháttól, és a Mardekár...

- A Hugrabugnak legalább kétszáz ponttal kell veszítenie - jelentette ki George.

- De ha legyőzik a Hollóhátat...

- Az ki van zárva, a Hollóhát nagyon jó. De ha a Mardekár kikap a Hugrabugtól...

- Minden a pontarányon múlik. Ha bármelyik száz ponttal nyer...

Harry szótlanul feküdt az ágyában. Látszott mennyire fáj neki, hogy először veszített a griffendél, mióta ő is a csapatban van. Fianában késztetés ébredt arra, hogy megsimogassa a hátát, vigasztalás képp.

Tíz perc elteltével belépett Madam Pomfrey, és kiparancsolta a kviddicscsapat tagjait a kórteremből.

- Majd még jövünk - búcsúzott Fred. - Ne emészd magad, Harry, akkor is te vagy az évtized legjobb fogója.

A csapat sárcsíkot húzva kicuppogott az ajtón. Madam Pomfrey rosszalló pillantással nézett utánuk. Fiana, Ron és Hermione közelebb léptek Harry ágyához.

- Dumbledore nagyon kiakadt - szólt remegő hangon Hermione. - Még sosem láttam ilyen dühösnek. Miközben zuhantál, berohant a pályára, és rád szegezte a pálcáját. Erre te mintha lelassultál volna esés közben. Aztán dementorok felé suhintott, és valami ezüstös izét lőtt ki rájuk. Rögtön eltűntek a stadionból... Dumbledore-t nagyon feldühítette, hogy bejöttek az iskola területére; még kiabált is velük...

- Aztán rávarazsolt téged egy hordágyra - vette át a szót Ron -, és a hordágy felépült veled a kastélyba. Mindenki azt hitte, hogy...

Ron hangja elcsuklott.

Fianának még mindig fájt a feje, és ami azt illeti egyre jobban.

- Elhozta valaki a Nimbuszomat?

Ron és Hermione gyors pillantást váltottak.

- Öh...

- Mi van? - nézett rájuk Harry.

- Tudod...miután leestél róla, elragadta a szél - mondta habozva Hermione.

- És?

- És nekiment... jaj, Harry annyira sajnálom... nekiment a fúriafűznek.

Még Fianának is fájt a valószínűleges tény. A park közepén magányosan álló fúriafüz híres volt az agresszívitasáról.

- És?

- Hát, tudod, milyen a fúriafűz - csóválta a fejét Ron. - Nem nagyon szereti, ha nekimennek.

- Flitwick professzor hozta be, mielőtt magadhoz tértél - szólt elhaló hangon Hermione, és felemelt egy szatyrot a földről.

Fiana persze itt volt mikor a tanár úr egy szatyrot hozott be, de azt nem tudta, hogy ez van benne. Egy ripityára törött farúd tucatnyi darabja és egy megtépázott vesszőköteg - Harry hősi halált halt seprűjének földi maradványai.