Előző rész tartalmából :
-Mondanom kell valamit, én....... Szeretlek. - mondta ki végül

-Én is szeretlek. - mondtam és meg csókoltam megint, meg fogta a derekam és az ölébe hozott, sajnos levegő hiány miatt el váltunk.Lassan be gyógyult a sebem. El feküdtünk az ágyon, ő háton feküdt én fejemet a mellkasán pihentettem. Csak élveztük a pillanatott. Kezdett le menni a nap mikor kopogtak az ajtón.
Felültem és megszólaltam :

-Gyere. - mondtam és Theo is felült. Be nyitottak, Lydia meg Malia volt.

-Sziasztok, csak mondani szeretnénk valamit a többiekkel és gyertek le. - mondta Lydia mosolyagva, mire össze néztünk Theoval.

Elindultunk le felé, lent a fiúk a kanapén néhány lány pedig az ölében pár fiúnak. Én a fotelben foglaltam helyet Theo a másik fotelben. 

-Mi csak azt akartuk mondani...- kezdte Liam, de amilyen makacs nem fejezte be.- BOCSÁNAT!!!-a végét már annyira hadarta hogy alig lehetett érteni.

-Nem hallottam elég jól!

-Szerintem meg igen mert vérfarkas is vagy.-mondta a bébifarkas és megforgatta a szemét.

-Hát ahogy gondolod.-mondtam és a fejemmel intettem Theonak hogy induljunk vissza az emeletre. Már elindultunk a lépcsőn mikor utánunk szólt.

-Várjatok...b..b..bo..bocsánat!!!-monta ki végre a bűvös szót.

-Meg van bocsáltva!!!-mondtam boldogan és a nyakába ugrottam. Hallottam ahogy a hátam mögött Theo rosszallóan morog az orra alatt valamit. Én csak felfuncogtam. Mivel még véletlenül sem lehet az életembe néhány boldog pillanat, így újra éreztem ahogy magába szippant egy látomás.

-Skacok...-kezdtem de befejezni már nem tudtam mivel ismét elájultam.

Ugyan ott áltam mint mielőtt elájultam volna. Az ablakok hirtelen betörtek és mindenki holtan esett össze.  Vadászok!

A látomásomnak vége lett és a kanapén találtam magam.

-Mennünk kell

-De miért?-kérdezte Theo

-Nincs idő elmagyarázni!-mondtam sürgetően.