Furcsa érzés kerített hatalmába, mintha nem csak én szabadultam volna ki az erdőből de rögtön elhesegette a gondolatot a felém rohanó fiú.

-Imádlak Madison! Te vagy megmentőm! Az én egyetlen kicsi hugocskám.- rohant hozzám a hálás fiú majd felemelt és össze-vissza puszilgatott.

-Jó elég lesz.- toltam el nevetve magamtól.

-Hova menjünk elöször?- kérdeztem mire ő elmosolyodott.

-Hozzánk.- mosolygott még mindig majd elkezdett rángatni az utca másik fele felé.

Amikor egy hatalmas házhoz értünk megállt. Rámnézett majd a hátsó kert felé biccentett. Elindult én pedig követtem. Egyszer csak megállt majd felnézett az ablakára majd a mögöttünk lévő fára aminek egyik ága a szobája ablakánál végezte.

Bejutottunk a szobájába. Egyszerű szoba volt, sötét falakkal. Egy egyszemélyes ágy simult az egyik falhoz. Volt még egy szekrény és egy íróasztal.

-Több éve gyüjtöm a pénzt. Hátha egy nap elköltözhetek.- mondta majd felhajtotta az ágyában lévő matracot. Kivett onann egy kis dobozt amit felnyitott és megláttam benne az előbb említett tárgyat.

-Hogyha gyorsan elmegyünk akkor talán megússzuk a találkozást- mondta de ebben a pillanatban az ajtaja kinyitódott és egy negyvenes éveiben lévő férfi kukucskált be.
Elöször barátságosnak tűnt de amikor teljesen bejött a szobába és megpillantottam a kezében lévő kést minden gondolatom elszállt.

-Nocsak. Kit látnak szemeim? Hunter szardarab Miles.- jött közelebb pontosabban Hunterhez közelebb.

-Mit keresel itt drága egyetlen fiam?- dugta a háta mögé a kést és játszotta a jó apát.

Gondolom miattam. Csak egy gond van. Én tudom mi az igazság.

-Visszatoltad a képedet a pénzedért?- mondta sokkal hangosabban mint az elöbb.

Hunt egy kicsit megremegett, láttam a szemében keletkező könnyeket.

-Most megmutatom hogy kinél szökhetsz el.- monta majd felemelte a kést.

Odarohantam majd fellöktem a férfit. Tudom, tudom. Most arra gondoltok hogy miért nem használtam az erőmet. Szerintem te sem használnád ismeretlen emberek elött ha lehetne más választásod.

A férfi hangos puffanással terült el a földön. A fegyver kiesett a kezéből én pedig felkapatam azt.

-Nem fogod  bántani!- néztem le rá.

-Téged is megöllek!- jelentette ki és kirúgta a kezemből a kést. 

Felkapta az éles tárgyat és Hunter felé rohant. A kést szúró helyzetbe helyezte és csinált egy döfő mozdulatot Miles teste felé de a kést nem talált célba.

Hunter apja nem tudta bántani a fiát miattam. Megint megmentettem Hunter Miles életét.

Sajnálom a kimaradást de nyaralni voltam. Mostmár rendesen jönnek majd a részek.