Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam a garázsba. Tudtam pontosítok csak reméltem hogy ott lesz. Mindig arról beszéltem neki hogy milyen biztonságos a garázs mert biztos hogy nem keresnek ott a szörnyek. Remélem emlékszik erre.

Lihegve rontottam be a két ajtós üvegajtón majd a kislány keresésére indultam. Az egyik autó mögött találtam rá. Éppen kettő babájával játszadozott.

Kifújtam az éppen menntartott levegőt majd megfordultam. De ami ott fogadott arra egyeltalán nem számítottam.
Pietro állt elöttem mosollyal az arcán.

-Hát te?- lestem rá.

-Vigyázok a kislányra- biccentett a szőkére.

-Nem kéne harcolnod?- vontam fel a szemöldökömet, testsúlyomat bal lábamra helyeztem át.

-De valaki többet ér nálam a harc terén- mosolygott még mindig rám.

-Az lehet- vontam vállat majd elindultam kifelé.

-Vigyázz rá!- mutattam a fiatal Milesre.

-Mintha az enyém lenne- tette kezét szivére a fiú majd lekuporodott a kislány mellé.

Amilyen gyorsan jöttem olyan gyorsan távoztam. Miután kiléptem az ajtón rögvest futásnak erdetem.

*

A lépcsőházban kocogok fel, rermészetesen nem működik a lift. Pár lépcsőfok választ el a nappalitól. Az utolsókat már ugrálva tettem meg majd belestem a nappaliba.
Senki sehol. Tökéletes.
Lassan besétáltam majd elindultam a főbejárat felé. Kiakartam menni.

Ahogy kiléptem kellemes szellő fogadott. Madarak csicseregtek, gyerekek sikítását lehetett hallani. Az emberek pedig... Várj mi?

Érdekődve kaptam fejemet a sikoltozó gyerekcsoport felé. Felettük egy szörny állt éppen az egyik gyereket fogta. Kezemet felemeltem és koncentráltam a szörnyre. Éreztem hogy működik de nagyon lassan, időm meg nem volt ezért másik kezemmel rásegítettem. A dög mostmár engedelmeskedett, könnyedén eltávolítottam a gyerekektől.

A következő pillanatban már a földön feküdtem és próbáltam elmenekülni az engem fogva tartó szörny elöl. Az felemelt a bokámnál fogva majd a földhöz vágott. Így ment ez egészen addig amíg nem voltam harcképes. Azután lassan elkezdtett becipelni a toronyba.

Sajgott a fejem, forgott velem a világ. Homlokomból és orromból vér folyt. Hajam kesze-kuszán állt. Mikor a szörny áthúzott a bejárati ajtó küszöbén gyorsított a tempón, össze-visza ráncigált. Amikor az egyik folyosóra akart kihúzni telibe megfejeltette velem az ajtófélfa melletti falat. Autómatikusan a fájó részhez kaptam.
Ömlött az orromból a vér.

Mikor megérkeztünk a végállomásunkhoz behajtított egy sötét szobába. Gurultam még egy kicsit majd megálltam. Lihegve próbáltam nyugtatni testemet de nem akart engedelmeskedni. Szívem zakatolt, rettegtem hogy kiszakadt a helyéről.

Ekkor a sötétből egy csáp nyúlt ki majd hozzámért. Gerincemen egy jól eső bizsergés futott át majd szemeim kipattantak. Felálltam, mintha elöbb megsem fejeltem volna a falat. Jobb kezemet felemeltem és letöröltem az orromból ömlő vért majd a sötétség felé fordultam.