-Tessék?- rivalltam rá mire ő összerezdült.

-Sajnálom nem akartam- fogtam vissza magam majd arrébb húzódtam tőle.

-Tony szeretné látni hogy mivel állunk szembe. Mivel tőlem nem hitte el, a saját szemével akarja látni.
-piszkálta a körmét.

-Én megtudom ezt oldani hogy beléd lásson de ahoz te is kelesz.

-Meddig akar látni?- kérdeztem félve.

-Az erdőt akarja.- mondta majd kikisért a szobámból le a nappaliba.

Nem bírtam ellenkezni, most nem. Ha látni akarja az erdőt akkor látni fogja a családomat is és a sebek amiket egy éve bevarrtam fel fognak szakadni.

Belépve a nappaliba félhomály fogadott de még éppen hogy láttam mindenki arcát. Tony az egyik kanapén foglalt helyet és idegesen dobogott lábával a talajon. Leültem mellé és ránéztem.

-Kezdhetjük?- lépett mellém Wanda.
Csak bólintottam egyet majd leguggolt a lány és megfogadta egymással a kezünket.
A lány becsukta a szemét és koncentrált.

Egy ház. Nem. Ez a mi házunk. Látom magam. Besétálok. Pár másodperc múlva sírva rontottan ki az épületből.
Sorra pörögtek a rosszabbnál rosszabb emlékek: Kaktusz, gördeszka, esés, seb, Miles ahogy kezeli a sebeimet,
Madeline megtört tekintete, Hunter remegő teste. A robbanás, a szörny. Ahogy remegve emelem fel kezeimet majd arrébb taszítom a szörnyet. Egy láb ami vértócsába lép majd rettegve rántja el onnét végtagját. Az ötös, a hármas és a nyolcas.

-Én örökké veled leszek- hangzott a fejemben Hunter nyugtató hangja.

-Robert Mayfield és Elizabeth Newman.- hallottam most a magam hangját.

-Dehát ők három éve halottak.-találtam szembe magam a nő értetlen arckifejezésével.

Wanda elrántotta kezét rólunk ezzel visszahozva minket a valóságba.
Arcomon egy könnycsepp folyt végig. Stark sikeresen felszakította a sebeimet.

-Sajnálom- próbált hozzám érni a férfi de felálltam.

Letöröltem könnyemet majd megszólaltam.
-Nem kell a sajnálatod, Stark! Hívjatok ha kell valami az emlékeimen kívül- köptem oda nekik majd elsétáltam a szobámba.

*Pietro Maximoff szemszöge*

Madison könnyes szemekkel sétált el a szobájába.
-Mit láttál?- nézett Steve Tonyra.

-Egy hatalmas szörnyet.- nyögte Tony  sokkolva.

-Félnünk kell?- kérdezte most Thor.

-Ha ő nincs velünk akkor igen.- biccentett az ajtó felé ahol előbb ment ki az összetört lány.

-Maximoff!- kiáltott fel Tony.

-Igen?- álltunk fel mind a ketten a hugommal.

-Vigasztald meg!- fogta fejét a zseni.

-Miért én?- lestem rá közben magamra mutatva.

-Nekem mindegy melyikőtök de valaki tegye meg!- mondta kissé erélyesebben.

Natasha felállt majd megszólalt.

-Én válalkozok.
-Én is- nézett aggódva az ajtó felé Wanda.
Így elindult a kettő lány az ajtó felé. Idő közben néha még visszanézett rám Wanda de nem igazán érdekelt. Tudom mit akart. Azt akarta hogy én vigasztaljam meg. De nem vagyok bébicsősz. A csaj csak sajnáltatja magát. Ha annyira fájt volna neki akkor már mégjobban összetört volna.