Nem sokkal később felébredt Abi is, majd rá egy fél órával meg is érkeztünk. Onnan meg pár buszmegállóra voltunk a tábortól. Az elején azt hittem, hogy majd kocsival kell mennünk, de aztán Raven felvilágosított, hogy pontosan egy buszmegálló mellett állunk, ráadásul kocsit bérelni amúgy sem lett volna pénzünk. Ennek Liz nagyon örült mivel azért annyira még nem vezetett jól. Amikor megjött a buszunk gyorsan levágtam magam az utolsó előtti sorba, Raven mellé. Körülnéztem, felmértem a terepet.
- Rajtunk kívül két fiatal lány van a buszon kétlem, hogy veszélyesek lennének, meg még egy 60as éveit taposó öreg hölgy. Ő már jelenthet gondot. Az ablakok könnyen kitörhető, így menekülésre jók.- motyogta az előttem lévő sorba Mike, aki, úgy tűnik szintén terepszemlét tartott. Azzal a mondattal, hogy az öreg néni veszélyes lenne, azzal nem nagyon értettem egyet, inkább a lányokra nézve keltett el rossz előérzet. Egy 15 perce utazhattunk, ami alatt jól megtelt a busz. Igazából ez enyhét túlzás, mert az eddig felsoroltakon kívűl csak egy kislányból, egy vele egykorú kisfiúból, és a szüleikből álló család, pár harminc év körüli férfi, és egy huszonéves pár szállt fel.
Pár perc múlva a busz nyikorogva lefékezett. Megállt egy buszmegállónál és kinyitotta az ajtait. Egy idős férfi szállt fel, bottal és táskával. Körülnezett hely utá kutatva. Ekkor a két korunkbeli lány felállt és átadta neki a helyet. Elindultak hátra, felénk, helyet keresni. Ekkor megálltak Jack mellett és megkérdezték, hogy leülhetnek e. Valahogy a lányokban volt valami, nem természetes. Meglepően szépek voltak, de mintha eg kicsit sántítottak volna. Ez eléggé gyanús volt. Vagyis nem ez volt a gyanús, csak úgy valahogy az egész szituáció. Nem tudom, biztosan nincs semmi baj, csam rémeket látok. A lányok beszélgetésbe elegyedtek Jackkel és a közben melléjük ülő Mikekal. Nagyon furák voltak. Mintha valahogy teljesen elcsavarták volna a fiúk fejét. Vagyis nem úgy értem, nem az volt fura, hogy beszélgettek, hanem ahogy! Mintha hipnotizálva lettek volna. Ekkor Raven megbökött és kimutatott az ablakon. Egy hárpia kapirgát a földön a galamok között a téren. Halkan felkuncogtam, aztán odafordultam Mikeék felé, de amikor odanéztem majdnem leesett az állam. Az egyik lány éppen Mike felé hajolt, hogy...megcsókolja?! Amikor majdnem összeért a szájuk, a lány hirtelen a nyakához kapott és ekkor megvillatak, tűhegyes vámpírfogai. A fiú felkiáltott amikor a fogak a nyakába vájódtak. Egy empúsza volta az! Azok veszélyes vámpírlonyok voltak. Ekkor Jack is felkiáltott, mivel a másik empúsza az ő nyakát kezdte el szívni. Vér folyt le a vállára. Ekkor Raven előreugrott és arany porrá változtatta a Mike nyakát szívó vámpírt. Én is előrántottam a késem és a Jacket szívó lányt vettem kezelésbe. A hátába döftem a késemet, ezzel a Tartaroszba küldtem az empúszát.
- Ahh kösz!- mondta Mike, és megérintette a nyakán lévő sebet.
- Ja, köszi!- mondta Jack is.
- Mégis mit gondoltatok?- kezdett el kiabálni a fiúkkal (leginkább a testvérével) Abi.- Random lányokat csókolgattok a buszon???
- Héhéhé, nyugi Abi.-csitította Penny.- Nem ők tehetnek róla.
- Köszönöm.-nézett hálásan Mike rá, aki úgy tűnik, még ha nem is mutatja, de fél annyira Abitól, hogy nem akarja magára haragítani.
- Az empúszák varázslattal elcsavarják a fiúk fejét, hogy aztán a nyakukon keresztül kiszívják a vérüket.- mondta Raven.- Hekatét szolgájják, így nem esik nehezükre a szerelmi mágia. Kár, hogy a lábukat nem láttátok, akkor tuti nem lettek volna olyan vonzók a számotokra.- foyltatta nevetve Penny. A fiúk paradicsom piros fejjel néztek minket. Eléggé vicces volt, de azért egy kicsit megsajnáltam őket.- Az egyik lábuk fémből van a masik meg olyan mint egy kecskéjé.- fokozta továb kacagva Penny.
- Akkor azért sántítottak?- kérdeztem.
- Aha- röhögött. Asszem egy enyhébb röhögőgörcsöt kapott.
- Ahhjj, hamarabb észrevehettem volna, hogy baj van.- mondta szomorúan Liz.- valahogy tudtam, hogy valamit csinálnak, sőt még a szerelmi mágiát is megéreztem egy enyhén, de...
- Hééé nyugi senkinek nem lett semmi baja, és alig vesztettek vért a fiúk.- mondtam, ám a " senkinek nem lett baja" résznél Mike ájultan a székbe zuhant.
- Héhéhéé, el ne ájulj itt nekem.- kezdte el pofozgatni Abi a testvérét, aki ennek hatására felnyögött és mormogott valamit a párkák édesanyjáról, hogy milyen testvérrel áldották meg, de kinyitotta a szemét és felült.
Hamarosan leszálltunk a buszról és pár perc séta után már meg is láttuk a tábort. Hatalmas volt és mellette egy kisváros álldogállt, ami bizonyára Új Róma lehetett. Végre megérkeztünk.