-Gratulálok Athéné lánya- szólalt meg érces hangon Penny. De nem, ez nem az övé volt. Csakis valami óriási, és természetfelettinek lehetett ilyen durva hangja.- Pedig biztos voltam benne, hogy elbuktok!- folytatta. Penny szeme kitágult és ijedten járt körbe-körbe. Az egész teste remegett, mintha valami megszállta volna.- Ügyesek voltatok, ezt meg kell hagyni, de ez még nem jelenti azt, hogy a küldetést is képesek lesztek teljesíteni.- mondta, majd élesen felkacagott.
- Ki maga?- kérdeztem félve.
- Ó, hát nem ismersz meg kedvesem?- kérdezte behízelgő hangon. Egyre ismerősebb lett a nő hangja. Igen, abban az egyben biztos voltam, hogy a hang csak is egy nőhöz tartozhat. Valahol már hallottam. Ekkor azonban beugrott.
- Maga Erisz, a gonoszság istennője!- mondtam.
- Ügyes vagy drágám.- kacagott az istenség.- No, de térjünk is a lényegre, nem akarok sokáig Morpheusz lányának a testében maradni, félő, hogy nem sokáig bírja már.- nevetett fel ördögien.
- Akkor mire vár? Gyerünk, mondja már!- csikorgatta a fogát dühösen Jack.
- Egy kis tiszteletet Árész fia, különben vaddisznóvá változtatlak, mint apád azt a sok trójai harcost, akik...
- Ha akarna sem tudna vaddisznóvá változtatni, maga vén banya.- mondta Jack.- túlságosan gyenge hozzá.
- Figyelmeztetlek Wilson, hogy...- ám most sem tudta végig mondnai, mert közbeszóltam.
- Gyerünk már Erisz!- kiáltottam rá.
- Jól van már. Nos, az üzenetem; A halálodba tartasz Athéné lánya, ezt te is tudod. A csatlósaim nem fogják engedni, hogy eljuss Hesztiához. Semmi értelme küzdenetek, ez egy bukott küldetés. Mindenesetre, ha mégis folytatnátok a teljesen felesleges harcot, lenne egy tanácsom. Pandora szelencéje nélkül meg se jelenjetek a Halál Völgyben, különben Hesztia megismerheti a Tartarosz legnagyobb fájdalmait. Viszont, ha 5 napon belül nem értek oda mindegy, hogy a pithossal vagy nélküle, az istennőt feláldozzuk, én és társaim kiszabadulnk az alvilágból, ti pedig már nem tudtok mit tenni.- mondta, majd hírtelen Penny teste megrázkódott, a szeme fönnakadt és eszméletét vesztette.
- Hülye Erisz- morogta Jack.
- Csak 5 nap? Annyi idő semmire sem elég.- síránkozott Raven.
- Engem az érdekel, hogy, hogy értette azt, hogy ő és a társai.- tűnődött el Liz, közben egy vizes rongyot helyezett Penny homlokára.
- Az engem is érdekelne. Ezek szerint többen vannak.- mondta Mike.
- De hogyha minden mögött Erisz áll- mondta Abi elgondolkodva- és az ő csicskája a próféciában említett "föld fia", nem lehet, hogy ő az úgy említett "társai", és csak ő meg Erisz szabadulna ki a Tartaroszból?
- Nagyon reménykedek, hogy így van, de különben, hogy tudta volna elrabolni Hesztiát, ha mind a ketten az alvilágban dekkolnak?- kérdezte Raven.
- Sehogy. Nekem az a gyanúm, hogy a föld fia, igen is itt van fent. Mármint itt fent a földön, nem az alvilágban.- szóltam közbe- Ő rabolta el Hesztiát, és ha 5 nap múlva Erisz kiszabadul a társaival együtt, a titokzatos föld fia lesz még a legkisebb gondunk.
- Oké, akkor gondoljuk át racionálisan.- mondta Mike. Erre mindenki felé fordult.
- Jé, te tudsz ilyen szavakat?- röhögött fel Raven.
- Nagyon vicces, de igen.- nézett Hermész fia lesujtóan az Apollón lány felé- Szóval.- kezdett bele újból- olyan ellenségeket kell keresnünk, akik az alvilágban élnek. Akik Eriszhez hasonlóak, és akiknek van okuk utálni az Olimposzt.
- Szerintem már az elég nyomós ok az utálatra, hogy valaki a Tartaroszban él.- mondta Liz jogosan.
- Én sem szívesen laknék megkínzott lelkek, gonosz szörnyek, rettenetes sötétség és bűz kellős közepén.- tűnődött el Abigail undorodva.
- Bármilye...-kezdett bele Raven, ám ekkor Pennynek kipattantak a szemei, majd hírtelen felült.
- Álmodtam.- mondta, majd a szemembe nézett.- Jobb lesz, ha leszállunk és ott beszéljük meg. Elég sok infót tartalmaz.
- Oké, a legközelebbi városban leszállunk egy rövid pihenőre.- mondtam gyorsan.
- Nem baj, úgyis éhes vagyok.- simogatta meg szórakozottan a hasát Mike.

Egy fél óra múlva, már egy eldugott kisváros utcáin sétáltunk, valamilyen élelmet keresve. A városban macskaköves utcák kanyarogtak, színes ikerházak sorakoztak egymás mellett, a kocsik alatt macskák pihentek. Vagyis pihentek addig, amíg Mike ki nem kergette onnan őket. Néhány sarok után kiértünk a főtérre. Ahhoz képest, hogy a városka milyen kicsi, a tér annál nagyobb volt. Középen egy díszes szökőkútban vidáman csobogott a víz. A tér körüli épületekben apró üzletek sorakoztak, melyekben emberek hadai álldogáltak és nézelőttek. Oldalt egy óriás Abraham Lincoln szobor állt, körülötte lelkesen a fényképezőjüket kattintgató város nézőkkel. Ám mindezek közül a mi csapatunkat a park végében álló két nagy épület fogta meg a legjobban. Egy óriási Burger King magaslott ki az apró üzletek közül, mellette egy piros, sárga színekben pompázó McDonald's állt.
- Irány a Meki!!- kiáltott fel Raven boldogan.
- Mi?- hőkölt hátra Mike.- Dehogy is, a Burger King százszor jobb.
- Én a Mekire szavazok.- szállt be Abi is.
- De...- méltatlankodott Mike.
- A Mekiben finomabb a ketchup.- győzködte a fiút Raven.
- Komolyan a ketchup miatt? A Burger Kingben újratölthetős a pohár!!- érvelt Mike is.
- Most komolyan!- állt meg fáradtan Jack. Vártam, hogy elkezdjen érvelni a vita ellen, ám csalódnom kellett benne.- Az újratölthetős pohár mindent megér. És egyébként is a Burger Kingben ezerszer gyorsabb a kiszolgálás.- mondta, majd karba fonta a kezét.
- Ez hihetetlen!- tátotta el a száját Raven- Csalódtam benned Jack! Mindneki tudja, hogy a Meki sokkal jobb!- nézett durcásan Árész fiára.
- Dehát, csak a ketchup miatt mondod!- szólt oda Mike.
- Te meg az újratölthetős pohár miatt!- szúrt oda Abi.
- A ketchup minősége nagyon fontos. Kezdett el érvelni Raven- Nem mindegy, hogy mennyi E- van benne, nagyon fontos, hogy ne legyen benne édesítőszer, mert az roncsolja az ember...- kezdett bele a hosszú monológjába, ám Mike közbevágott.
- Én akkor is a Burger Kingbe akarok menni!!- kezdett el hisztizni. Liz és Penny (aki hála a sok ambróziának, már sokkal jobban volt) elgyötört fejjel néztek rám segítséget várva.
- Van egy ötletem!- szóltam közbe, mielőtt torokra ment volna a két csapat. Liz lelkesen felém nézett, várva, hogy én igazságot tegyek. Azt hiszem csalódni fog bennem.
- A Burger Kingbe megyünk?- kérdezte izgatottan Mike.
- Igen. Ott újratölthetős a pohár- mondtam, ezzel igazat adva a két fiúnak. Liz megcsóválta a fejét, gondolom nem így gondolta az igazságszolgáltatást.
- Na ne már Grace!!- kezdett bele Raven.
- Na ebből elég!- szólalt meg Liz.- Két csapatra oszlunk, aki akar, az megy a Mekibe, a másik csapat a Burger Kingbe. Egészkor találkozunk, na NYOMÁS!- mondta megnyomva az utolsó szót varázsbeszéddel.

- Szépjónónapot! Mit adhatok?- szólalt meg a pult mögött egy nagydarab Burger Kinges kiszolgáló. Mindegyikőnk gyorsan ledarálta, hogy mit akar rendelni, majd fizettünk.
- 3$ a visszajáró, parancsoljatok.- nyújtotta oda a pénzt a pultos.- Pillanat és jövök, csak hátra megyek a fegyverért, akarom mondani az ételekért.- mondta majd elindult hátra.
- Te Grace, csak szerintem volt eggyel kevesebb szeme a csávónak?- kérdezte Mike szórakozottan.
- Van benne valami, meg el is szólta magát. "Hátra megyek a fegyverért"- torzította el a hangját Jack, és így utánozta a mi drága, pultos küklopszunkat.
- Lehet, de nem hagyhatjuk bent az értékes sajtburgereinket. Már ki is fizettük.- mondtam gondterhelten.
- Oké, akkor a terv...- kezdett bele Jack, ám ekkor megjelent a küklopsz egy óriási baseball ütővel a kezében.
- Parancsoljatok, meghoztam a rendelést Athéné lánya.- mondta udvariasan, majd felénk lendítette a baseball ütőjét.