Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

A Jupiter Tábor meglepetésbulit szervez a tiszteletünkre(nem ám, pedig örülnénk)

A táborban nagy volt a nyüsgés. Mindneki fel- alá rohangált. Római szellemek (lárok) lebegtek az út mellett és minket bámultak. Mellettünk haladt két római centurió, akik a határnál jöttek oda hozzánk, azzal, hogy bekísérnek minket a praetorig. Ahhoz képest, hogy "bekísérnek" úgy sétátak mellettünk, mintha egy bírósági tárgyalásra vezetnének minket. Pár perc gyaloglás utá megálltak egy hatalmas pavilon előtt. Hasonlított a Félvér Tábor étkezőjére, amitől összefacsarodott a szívem. Igaz, hogy nem sok időt töltöttem ott, de az az 5 nap alatt az otthonommá vált. Szomorú lettem, ha arra gondoltam, hogy talán sosem látom viszont az Athéné bungallót és a benne lakó testvéreimet. Ahogyan az is bánattal töltött el, hogy valaki innen a csapatból meg fog halni. Sokat vitatkoztunk, az igaz, de ők lettek a 2. családom. Jack és Abi is azt mondta, hogy lehet, hogy nem ránk utal a prófécia az a része, de én már ez az egy hét alatt kiábrándultam annyira, hogy ne higyjek az ilyen csodákban.
Észre sem vettem, hogy a többiek megálltak előttem, így hátulról belezúgtam Lizbe.
- Bocs.- mondtam neki.
- Semmi baj.- mosolygott.
- A praetor bent vár benneteket.- mondta az egyik centúrió, úgy mint valami betanult szöveget.
- Őő oké, kösz!- mondtam, nem éppen úgy ahogyan azt egy vezetőnek mondnai kellene.
- Még annyi, hogy figyeljetek mit mondotok, mert Reyna nincs jó kedvében.- mondta a centúrió.
- Reyna?- vontam fel a szemöldökömet.
- Ő a praetor.- mondta.
- Hmm oké. Köszönünk mindnet.- mondtam, majd beléptem az épületbe magam mögött hagyva a két rómait. Hallottam, ahogyan a többiek követnek. Bent egy hatalmas terem tárult a szemünk elé, két paetori trónnal a közepén. Mellette két légiós katona állt, dárdával a kezükben, egy kicsivel arréb egy harmadik, egy rúdon lévő aranysast tartott a kezében. A két székben egy fiú és egy lány ültek. Előttük egy római lár lebegett és valamit halkan beszélgettek.
- Ha nem lenne már halott Octavianus esküszöm, hogy én magam lőném ki abból a katapultból.- sóhajtotta a trónon ülő fiú. Magas, izmos volt, katonásan rövid fekete hajjal, és egy kis kínai beütéssel az arcán.
- Most nem ez a lényeg.- mondta a lány. Fekete hosszú haja volt, amit egy fonásba fogott hátra. Páncél volt rajta, a hátán bíbor palást lógott. A lába mellett két fém agár üllt. Biztosan ő Reyna. Jutott eszembe.- Muszály valahogy fizetnünk az adósságot...
- Khmm Reyna!- szólalt meg az egyik tiszt, aki mellete állt, ezzel alá is támasztva előző gondolatomat.
Ekkor a lány meglátott minket, és gyorsan felegyenesedett.
- Üdvözöllek benneteket a 12. légióban.- mondta, majd megbökte a mellette álló fiút, hogy ő is mondjon valamit.
- Hmm...mi? Ja... Igen üdv nektek.- intett.
- Jason Garcet keressük.- tértem egyenesen a tárgyra.
- Kheirón küldött titeket?- kérdezte Reyna.
- Hát úgy is mondhatjuk.- mondtam.
- Úgy is mondhatjuk?- vonta fel a szemöldökét.
- Szükségünk van a segítségére.- mondtam.- Én Garce Taylor vagyok Athéné lánya. A táborból jöttünk, egy küldetést kaptunk, de ahhoz szükségünk lenne Jason segítségére.- hadartam.- Tudjátok hol van?
- 2 hete jött ide. Most Új Rómában van, Percyvel egy tengeri szellemmel tárgyal.- szólalt meg a mellette ülő fiú.- Farnk Zhang, Mars fia.- mondta, majd csak úgy mellékesen.
- Üdv.- bólintottam.- Ja, hupsz, be sem mutattam a csapatot.- csaptam a homlokomra.- Ő itt Raven Grey Apollón lánya. Jack Wilson Árész fia. Mike és Abigail Evans Hermész gyrekei, Liz Byrne Aphtodite-jé, és Penny Parker Morpheusz lánya.- soroltam fel.
- Reyna Avila Ramírez- Alleranó, Bellona lánya.- mutatkozott be ő is. A monogramja Rara. Ezt ő tudja? Elég vicces. Bár ennyi év után már tuti rájött, hogy mi a monogramja, úghyogy ezt inkább nem mondtam ki hangosan, mivel már csak a külseje alapján is úgy néz ki aki egy ilyenért simán szíven szúr.
- Szóval Jason itt van Újrómában?- kérdeztem inkább.
- Igen.-bólintott Frank.
Ekkor egy lány szaladt be a termebe. Csokoládé barna bőre volt, arany szemek, aranybarna hajjal. Lila Jupiter táboros pólót viselt, sima farmerrel és, mellvérttel. Odaszaladt Frankhez.
- Balhé van. Az egyik faun ellopott a 3. chorostól 10 darab birodalmi arany kardot, és most tömegbunyó van a főtéren, mert beszállt a 4. choros is mivel azt állítják, hogy abból 2 az övék, majd csatlakozott a 6. choros és az első is a vitába. Én, Dakota, és Leila próbáljul visszatartani a mi chorosainkat, de nem fog sokáig menni.- hadarta, majd ránknézett és hirtelen megállt.- Hazel Levesque, Plútó lánya.- mutatkozott be gyorsan, majd vissza is fordult Farnkhez.- Gyere már, mert a végén még valakinek baja esik.- mondta, majd Frank felpattant és futva követte, ki az épületből.
- Gyertek velem, megmutatom hol van Jason.- állt fel Reyna, majd elindult kifelé.

Újróma egyenesen gyönyörű volt. Mindnehol szökőkutak, és régi villák álltak. Gyerekek rohangáltak az utcákon, az erkéjeken idős emberek ültek és újságot olvastak.
- Leszerelt légiós katonák.- bökött feléjük Reyna.- Itt békében élhetnek életük végéig. Munkát vállalhatnak, családot alapíthatnak.- mondta. Menet közben elhaladtunk a tömegbunyó mellett is.
- Liz, Abi, Mike, menjetek segítsetek Farnknek.- mondtam, majd egy kis gondolkodás után hozzátettem.- Te is Raven.
Pennyt nem akartam elküldeni, mivel gondoltam elő kell majd adnunk Jasonnek is a sztorinkat, így szerettem volna, ha a sajátját ő mondja el, Jacket azért szerettem volna, hogy jöjjön, mivel tudtam, hogy jóban van Percyvel, így hátha, tud segíteni. Ravent sem nagyon szerettem volna otthagyni, de tudtam, hogy a bunyóban nagyobb szülség van rá.
Hamarosan leértünk a partra ahhol két fiú állt. Az egyiküket azonnal felismertem, ő volt Percy Jackson, a Félvér Tábor nagy hőse, Poszeidón fia, Kronosz legyőzője, a Tartarosz megjárója, a 7 nagy félisten egyike, a Gaia elleni vívott csata nagy harcosa. És még sorolhatnám. Az álmomból felismertem, egyébként teljesen ugyanúgy nézett ki, csak magasabb, izmosabb, és pár évvel idősebbnek tűnt. A mellette álló fiú, meg nyilvánvalóan Jason lehetett. Róla is elég sokat hallottam. Magas, izmos, szőke hajú, világító kék szemű fiú volt. Mellettük a vizen egy kék színű alak lebegett. Nyilván ő volt az a víziszellem akiről Frank beszélt.
Komoly képpel beszélgettek.
- Csak annyit kérünk, hogy a tengeri hatalmak tartsák távol ettől a parttól. Ha Poszeidón azt kéri, hogy ne öljük meg, akkor nem fogjuk, de a partot viszont kerülje el, mert folyamatosan itt portyázik.- mondta Jason.
- Tudjuk, hogy apámnak, szüksége van rá, de ha nem tudja távol tartani,a parttól nem állok jót magamért.- mondta Percy idegesen.
- Poszeidón mindent megtesz, de amióta Hesztia úrnő eltűnt, a tengeri hatalmak között is vita van. Elsősorban azokat kell elcsitítania.
- De nem értem, hogy ha nem ő hozta vissza a Tartaroszból, miért nem ölhetjük meg?- vonta kérdőre a szellemet Percy, de ekkor Jason belekönyökölt a bordáiba. A fiú halkan felnyögött.
- A barátom úgy érti, hogyha nem Poszeidón kérésére, tért vissza az élők közé, akkor miért kell annyira neki?- javította ki Jason
- Megvan az oka annak, hogy az uram élve hagyta.- húzta fel az orrát a szellem.- Ha végre visszaszerzi a teljes erejét, akkor az irányítása alá tudja vonni, hiszen ő teremtette, és akkor a segítségünkre lehet a háborúban. Elsüllyesztheti a szörnyek hajóit, amitől az ellenség légiókkal lehet szegényebb, ezt pont neked kéne tudnod Perszeusz Jackson.- mondta a szellem. Láttam, hogy Percy álkapcsa megfeszül.- De mivel még nincs elég ereje, ezért nincs mit tenni. Éppen elég erejét rabolja el a tengeri hatalmakkal való vita, elégedjetek meg annyival, hogy pár habfit ideküldünk.- morogta a kékség.- Mellesleg Perszeusz, ha annyira fontos lenne neked, lejöhetnél, és hasznossá tehetnéd végre magadat. Harcolj te a rég elveszett tengeri szörnyek ellen, ahejett, hogy itt ülsz és csak síránkozol. Egyenlőre Szkülla a legkissebb gondunk.- ekkor Percy előrántotta a kardját és suhintott egyet, de mielőtt a szellemet az alvilágba küldhette volna, az köddé vált.
- Mi az, hogy itt ülök és síránkozok?- méltatlankodott.- Naponta 50 légiós katonát képzek ki, félvéreket juttatok a táborokba, és szörnyeket írtok. Hogy merészeli az a...
- Nyugi haver!- vágott közbe Jason.- Mindneki tudja, hogy nem igaz amit mondott.- mondta és megveregette a barátja vállát.
- Khm!- köhintett Reyna.
- Reyna?- kérdezte Jason meglepetten. - Beszédünk van.- mondta, én meg előléptem a takarásából.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro