- Hé, Jack hát te?- nézett ránk Percy. Vagyis inkább Jackre.
- Küldetés.- vont vállat Árész fia, és lepacsizott Percyvel.
-Milyen küldetés?- kérdezte. Ekkor Jack rám nézett. Gondolom azt várta, hogy mondjak valamit, végülis én vagyok a csapat vezetője, vagy mi.
- Grace Taylor vagyok, Athéné lánya és...- kezdtem, de Percy közbe vágott.
- Ti tesók vagytok?- nézett csodálkozva rám és Jasonra Percy.
- Mondom Athéné lánya.- amikor kimondtam Athéné nevét a fiú halkan felnyögött.- A Grace pedig a keresztnevem, nem úgy mint Jasonnek- mondtam- Azért vagyunk itt, mert szükségünk van a segítségedre.- néztem a szőke fiúra.
-Miben?
-Hesztiát elrabolták, de gondolom ezt tudjátok.- mondtam, de az értetlen arcukat látva az volt a gyanúm, hogy mégsem tudják.- Jó, akkor most mondom, hogy Hesztiát elrabolták.- mondtam.- Ki kell szabadítanunk. De ahhoz szükségünk van egy tárgyra. Azt a tárgyat majdnem két éve, te áldoztad fel az istennőnek.- fordultam ekkor Percyhez.
- Pandora szelencéje.- mondta halkan.
- Igen. Hesztia elrablóinak szükségük van rá. Meg akarták kaparintani, de mivel nem találták, Hesztiát vitték el.- kezdtem bele.
- Ki az aki csak úgy el tud rabolni egy istennőt?- kérdezte Jason.
- Hérát el tudták.- mondta Percy.- És Atlasz is el tudta Artemiszt.- simította hátra fekete haját, amiben egy ősz tincs vegyült. Hallottam már a sztorit. Amikor elfogták Artemiszt, elrabolták az egyik táborlakót, Annabeth Chase-t is. Percy és néhányan Artemisz vadászai közül a segítségükre indultak. Atlasz fogta el Artemiszt, aki helyette tartotta az eget, és ahhoz, hogy kiszabadulhasson az istennő, Percy Jackson átvette a terhet, és ő tartotta távol Uranoszt az ég istenét Gaia, földanyàtól. Amíg Atlasz vissza nem került az ég alá, addig Percy küszködött az egész világegyetem súlyával. A hatalmas tehertől egy ősz csík keletkezett a hajába amit azóta visel, és nagyon úgy fest, hogy az élete végéig viselni is foglya. Bár furcsa is lenne, ha hirtelen csak úgy eltűnne...
- Ha valami olyan hatalmas van a dolgok mögött, mint Artemisz és Héra eseténél, akkor nem hiszem, hogy 3 félisten elég lenne.-mondta Jason.
- Hatan vagyunk.- mondtam- Vagyis heten.- javítottam ki gyorsan magamat.
- Remélem, nem valami ősistennel állunk már megint szemben.- fintorhott Percy.
- Így is kevesen vagytok.- mondta Jason.- Nekünk heten plusz az istenek is alig sikerült, ráadásul Leo életébe került.
- Az, hogy feltámadt az részletkérdés.- röhögött fel Jack.- Egyébként, nem hiszem, hogy ismét egy ősistennel állunk szemben. Kezdenek fogyatkozni az olyan rosszindulatú istenségek akiket még nem győztetek le.- nevetett a két fiúra mutatva- Amúgy meg, jó kis csapat ez, egy titán sem fogna rajtunk ki. Itt van Grace a küldetés vezetője, aki a második napján a táborban, legyőzte Drake- et,  két napja meg megölt egyedül egy mantikórt.- mesélte, én meg éreztem, hogy ég az arcom. Ez így kimondva mind nagyon menőn hangzik, de a helyzetben egyáltalán nem volt semmi fantasztikus.
-Drake-et, és egy mantikórt??- kérdezte Percy tágra nyílt szemekkel.- Mondjuk a kettő majdnem ugyanaz.- nevetett.- Őszintén Drake- kel még sosem harcoltam, de majdnem olyan erős mint Clarisse, ő meg saját kézzel nyírt ki egy drakónt. Mantikórral meg már harcoltam kábé 5 éve, de én nem voltam olyan szerencsés mint te.- húzta el a száját.
- Igen és ez még nem minden. Itt van Penny- bökött a mellettem álló lány felé Jack- Morpheusz lánya, 2 másodperc alatt ölte meg Nesszoszt- mondta Árész fia.- Plusz elhoztuk Ravent, bár őt ismeritek, tudjátok, hogy ő a legjobb íjász a két táborból. Ráadásul jött még Liz, és a Hermész ikrek.- mondta.
- Melyik? Mike vagy Travisék?- kérdezte Jason.
- Mike és Abi.
- Wow, ütős kis csapat vagytok.- mondta. Ránéztem Reynára. Az egész beszélgetés alatt végig csendben figyelt. Nem tudtam mit gondoljak a lányról. Kívülről sugárzott róla az erő, és keménység, de láttam, hogy belül már nem ennyire szilárd. Valahogy sugárzott belőle a fájdalom.        
- Szóval, az a kérdés, hogy tudod- e, hogy hova rejthetett az istennő, egy ilyen tárgyat.- kérdeztem Jasonra nézve.
- Van egy ötletem, de előtte beszélnem kell valakivel, aki alátámaszthatja a gondolatomat.- mondta.
- Oké, akkor menjünk.- indultam el Jasonnal el a partról. Jack és Penny visszamentek Percyvel és Reynával a táborhoz, mivel felbukkant Frank és szólt Reynának, hogy új félisten érkezett a táborba, úgyhogy ők visszamentek fogadni a félvért. Penny és Jack meg elmentek Percyvel megkeresni a többieket, és lecuccolni egy bungallóba, ahol egy- két napig ellehetünk amíg mindneki feltöltődik annyira, hogy folytathassuk a küldetést.
- Mindjárt ott vagyunk.- törte meg a csendet a fiú. És tényleg, befordoltunk egy sarkon és egy dór oszlopokkal kibiztosízott, félig nyitott márvány, templomszerű épületet pillantottunk meg. A két oldalánál egy- egy olajfa állt, testőrként védve a meseszerű építményt. Előtte a zöld pázsitot apró fehér virágok  pöttyözték. Az oszlopok szélére egy lágy, fehér függöny volt tekerve, gondolom, hogy el lehessen húzni, és akkor senki ne láthasson be a kicsi templomba. Bent  két lány és egy nagydarab fiú sürgött-forgott. A falakat isteneket ábrázoló festmények díszítették, oldalt egy fa íróasztal állt, rajta régi pergamenek, és könyvek sorakoztak. A falból egy fém rúd állt ki, amin egy vörös lény üldögélt. Egy madár? Vagy inkább egy lány? Zöld egyberuhába bújtatotta testét, kezeit piros tollak borították. Teljesen olyan volt mint egy szárny. Vörös haja volt és mogyoró barna szemei, a lábai karmokban végződtek. Ő egy hárpia.
- Ella, mondd még egyszer?- nézett az egyik lány a vörös hárpiára. Szőke göndör haja, és szürke szeme volt. Egy félvér táboros pólót, és egy sima farmer rövidnadrágot viselt. Ő volt Annabeth, Percy Jackson barátnője, Athéné lánya. Azonnal felismertem. Mint a barátjáról, róla is ódákat zengenek a táborban.
- Ella szereti a jupiter tábort. Mindenki kedves vele. Főleg Reyna. Reyna jó félisten.- mondta a hárpia, aki mint kiderült Ella névre hallgat.
- Nem, nem nem ezt. Hanem amit azelőtt mondtál.- szólalt meg a másik lány a kezében tollal és papírral. Tépett csokoládé barna haja volt amibe díszként egy pegazus tollat tűzött. A szemei az összes létező színben pompáznak.
- Piper McLean is jó félisten! Ahogy Annabeth Chase is. Ella szereti a félisteneket.- mondta tovább Ella.
- Hmm köszönjük.- mondta a lány, aki mint kiderült Piper. Őt is sokan emlegetik a táborban. Aphrodité lánya, a hét félisten egyike, Jason Grace barátnője. Felpillantottam a magas fiúra. Tényleg összeillettek a lánnyal. Jason annak a tipikus jó fiúnak tűnt, míg Piper épp ellenkezöleg. Valahogy pont ezért voltak együtt aranyosak.- De inkább ismételd meg azt amit mondtál.- kérte Aphrodité lánya. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy mindent megtennék, hogy a hárpia elmondja azt amit tudni akarnak. Ám ez a hirtelen lelkesedés csak egy pillanatig tartott, utána zavartan álltam az ajtóban. Varázsbeszéd!
- Khmm... Helló!- léptem be a nyomomban Jasonel.
-  Szia... sztok!- köszönt Piper, amikor meglátta a mögöttem belépő Jasonra is.-Jason? Hát te?
- Helló!- köszönt Jupiter fia  is.
- Neked nem a víziszellemmel kéne tárgyalnod Percyvel?- vonta fel a szemét Annabeth.- Hol van Percy?
- Nyugi nincs semmi baja. Csak elkísérte Grace csapatát egy bungallóba amíg ő velem jött. A segítségemet kérte, de örülnék,ha előtte alá tudnád támasztani, azt amire gondolok.
- Ti tesók vagytok?- nézett fel a fiú, aki eddig Ella mellett állt. Úgy tűnik, ezt még sokszor fogom hallani. Pedig kívülről egyáltalán nem hasonlítunk Jasonnal. Akkor miért lenne a testvérem? Csak azért, mert a keresztnevem Grace? Ez valami furcsa római logika? Egyébként a fiú tiszta Percy volt csak kicsit nagyobb kiadásban. Sötétbarna kócos haja volt, és tengerzöld szemei. Vagyis hát mégsem hasonlított a tengeristen fiára, mivel a fiú, amikor rám nézett megpillantottam a homlokán közepén lévő tengerzöld szemeit. Vagyis inkább csak a szemét. Egy szemével érdeklődve fürkészte az arcomat. Istenek, ez egy küklopsz!
-  Istenek, ez egy küklopsz!!- adtam hangot, az előző gondolatoknak.
- Héhé, nyugi, ő nem fog bántani!-szólt rám a barna hajú lány. Éreztem, hogy varázsbeszédet használ.
- Őőő... Kérlek, ne használj varázs beszédet.-kértem meg.
- Erős félisten lehetsz, ha ilyen könnyen megérezted.- mosolygott rám.- Piper McLean, Aphrodité lánya.- nyújtott kezet.
- Grace Taylor, Athéné-é.- ráztam meg a felém nyújtott jobbot.- Tehát akkor ő nem veszêlyes?- kérdeztem.
- Nem, ő barátságos.- mondta mosolyogva Annabeth.- Annabeth Chase, szintén Athéné lánya.
- Igen, igen Tyson jó barát.- járt közben örömtáncot a küklopsz, amikor meghallotta a "barátságos" jelzőt.
- Ő itt Tyson, Percy testvére.- mondta Jason.
- Egy küklopsz a testvére?- értetlenkedtem.
- Hát, a küklopszok apja is Poszeidón, tehát végülis igen.- mondta.
- Szeretem Percyt! Meg Poszeidónt! Meg Annabetht meg Ellát, meg Leot, meg Piper, meg Reynát, meg Jasonra, meg Franket, meg...-kezdte el sorolni Tyson az ujjai számolva az embereket. Így belegondolva, tényleg nem tudtam volna elképzelni, ahogyan félisteneket eszik, és szatírokat változtat babérrá.
- Őőő, köszi Tyson, mi is szereznünk.- tette a kezét a küklopsz vállára Annabeth.
- Éljen, éljen!- tapsikolt boldogan.
- Öhmm, tehát arról van szó, hogy Hesztiát elfogták.- mondtam.
- Az nagyon nem jó.- szólt Annabeth komoran.- Nélküle az olimposziak balhézni fognak.
- Nem emiatt rabolták el. Szükségük van valamire... Pandora szelencéjére...