Tanácstalanul toporogtam Matt ajtaja előtt a fekete tűsarkú szandálomban. Még jó, hogy nem hallgattam Ivyra. Simán rám adott volna egy olyan polgárpukkasztó ruhát, amiben más nők éjszakai pillangóként a zűrös élet útjain vándorolnak. Meg egyébként is, a vörös egyáltalán nem volt az én színem, ellentétben a királykékkel. Kissé szűkösen éreztem magam a testhez simuló koktélruhában, amit hátul - a tetejétől az aljáig - csak egy cipzár tartott egyben. De bevállaltam. Nem akartam, hogy miattam semmisüljön meg ez az este. Talán ez lesz a kapcsolatunk sorsdöntője. A valódi, ami végleg lezárja bennem ezt a se veled-se nélküled vonzódást.

Alsó ajkamba haraptam, majd még egy kicsit az ajtó előtt szobrozva hallgattam a Matt lakásából kihallatszódó, halk tányércsörömpölést. Tudtam, hogy nem készült álomba illő vacsorával. Reméltem, hogy nem is a vacsorán lesz a hangsúly ezen az éjszakán. Az alhasamban kellemes bizsergés született a gondolatra. Halkan felsóhajtottam.

Amikor délután kiültem olvasni, Matt észrevétlenül egy papírgalacsint hajított át az erkélyemre, ami egyenesen az ölemben landolt. Kérdőn néztem fel rá az olvasott könyv soraiból, de ő csak némán, bizakodó mosollyal az arcán várt a válaszomra.

,,Szereted a pizzát?'' - állt az összegyűrt cetlin. Úgy tettem, mintha nagyon gondolkodnék a válaszon. Matt már olyannyira áthajolt az erkélye korlátján, hogy azt hittem, átesik rajta. Játékosan rákacsintottam.

,,Imádom!" - írtam a kérdése alá gyöngybetűkkel, majd visszahajítottam a galacsint.

Ugyanolyan ragyogó tekintettel nyitott ajtót, mint amikor elolvasta a neki szánt válaszom. A szűk ruha hirtelen még szűkebb lett, amikor az óceán kékségével a szemeiben végigfuttatta rajtam a tekintetét. Szívem a torkomban dobogott az izgalomtól. A nyirkos ujjaim között megbúvó lakáskulcsomat birizgáltam, próbálva ezzel lenyugtatni magam. Mély levegőt vettem, amitől mellkasom erőteljesen megemelkedett. Matt ekkor újra végigmustrált. Tekintete zavaróan sokáig elidőzött a hosszú combjaimon, amiket a ruha adottságai még inkább kiemeltek.

Nem mertem a szemeibe nézni, helyette inkább a tökéletesre vasalt, sötétkék inge gombjait számolgattam, de még így is éreztem kipirult arcomon a pillantását. Ha mindvégig ilyen karótnyelt leszek, nem sokra viszem az első, hivatalosan nem baráti randinkon.

- Gyönyörű vagy - törte meg a kínos csendet Matt. Ekkor néztem fel rá. Arcán halovány mosoly játszadozott, amitől az apró gödröcskéi elmélyültek a szája sarkai közelében. Minden egyes gesztusa a karjaiba csalogatott.

- Köszönöm - mosolyogtam zavaromban, majd kitárta előttem lakása ajtaját, amitől valamiért könnyedén fellélegeztem.

Étvágygerjesztő pizzaillat terjengett a levegőben. Mattet az előtérben vártam meg, ahonnét egy szűk folyosó vezetett a tágas étkezőhöz. A falak bézs árnyalatai meleg hangulattal töltötték meg a lakás atmoszféráját.

Mozdulatlanul bámultam magam elé, miközben azon gondolkodtam, mennyivel tágasabb az ő otthona az enyémnél. Csak akkor fordultam hátra, amikor egy kar lágyan a derekam köré fonódott. Matt egy vörösboros poharat nyújtott felém, majd közelebb vont magához, amitől egy pillanatra bennem rekedt a levegő, de azért nagyon is jólesett testének közelsége. Koccintásra emelte a poharát, mozdulatát én is követtem. Szája félmosolyra húzódott, amitől sóvárgó bizsergés futott végig a gerincem mentén.

- Kettőnk szövetségére! - szólalt meg.

Az üvegpoharak csilingelve koccantak össze. A zajtól különös, szinte már-már természetfeletti visszhang keletkezett, amelyre testem minden egyes porcikája különös módon reagálni kezdett. Ezzel együtt újra az a szokatlan érzés ébredt fel bennem, de nem féltem, sőt, inkább boldog voltam, hogy a csillámok nem keringtek körülöttünk, és hogy Matt igenis valóságosnak tűnt.

Mindketten egyszerre kortyoltunk bele az édes nedűbe. Matt hátrahajtott fejjel halkan még fel is nyögött, miután a jólesően hideg alkoholt megízlelte. Vajon akkor is így reagálna, ha belém kóstolna? Már a gondolattól - ahogy ajkaival a combjaim között kalandozik - bizsergő forróság született az alhasamban.

- Remélem, éhes vagy - láncolt ujjaival szorosabban magához, majd enyhén megszorította az oldalamat. Válasz helyett csak bólintottam, miközben elfojtottam magamban egy remegő nyöszörgést. Ennél éhesebb már nem is lehetnék.

***

Matt hiába terített meg udvariasan, ahogy egy rendes házigazdához illik. A szerény vacsorát a finom bőrrel fedett kanapén fogyasztottuk el, vagyis inkább én; Matt csak az utolsó falatokra csatlakozott hozzám. Szerencsére az ízletes bor gyorsan megtette a hatását. Egyre felszabadultabb beszélgetések követték egymást. Már-már úgy tűnt, nem is itthon töltjük az éjszakát, de végül Matt felém fordult, én pedig kényelmesen - lerúgva magamról a szandálomat - a kanapé háttámlájára könyököltem, kitámasztva ezzel a fejemet, ami kissé már mámoros volt az elfogyasztott bortól.

Rövid ideig meg sem szólaltunk, csak néztük egymást néma csendben, majd Matt gondolt egyet, kivette kezemből a félig üres poharat - amit már az ölemben őrizgettem egy ideje -, és az övével együtt lerakta az üvegasztalra. Meglepetten pislogtam rá, mire közelebb csusszant hozzám. A finom bőr megnyikordult a testsúlya alatt, majd megköszörülte a torkát, és tenyerét lassan a térdeimre helyezte, amik egymás mellett pihentek a kanapén.

- Péntek este van - törte meg végül a csendet, aminek leple alatt még több érintés után sóvárogtam. - Fiatal még az éjszaka, ahogy mi is. Lenne kedved valamerre kimozdulni? Elmehetünk bulizni is, ha szeretnél.

- Talán majd máskor - sóhajtottam megadóan, amihez az alkohol bódító hatása is egy kicsit hozzásegített.

- Úgy érzed, lesz még következő alkalom? - Kérdése váratlanul ért, ahogy ujjainak körkörös mozdulatai is a combom felületén. Tekintetünk összefonódott. Vágyódás és kételkedés. Mindkettőnk részéről. Ha most is visszautasít, el fogok költözni a nagyszüleimhez. Képtelen lennék tovább a közelében élni. Talán a gondolatra, vagy az alkohol nyomó hatására a semmiből egy enyhe szédülés jött rám, hasonlóan a parki eset után. Matt cirógatása egyre feljebb haladt, amitől mély levegőt vettem, így a rosszullétemet is kicsit a háttérbe tudtam szorítani.

Nem ronthatom el!

- Nagyon remélem - suttogtam a szemeibe nézve, majd ujjaimat az övéi köré kulcsoltam, amelyekkel a combomat simogatta. Pillantása az ajkaimra siklott, majd vissza sötétbarna szemeimre. Ezt párszor még megismételte, mintha bizonytalan lenne a következő lépésében.

Nem foglalkoztam az újabb szédülési rohammal, mert minden egyes porcikám az övével akart összefonódni. Ez az érzés csak még jobban felerősödött, amikor vágytól csillogó tekintettel magányos ölére csalogatott.

A józan eszemre kellett volna hallgatnom, de felnőtt emberek voltunk mindketten. Nem tétováztam tovább, szerencsére ezt ő sem hagyta. Ujjaink külön váltak, majd az ölébe másztam, amitől a ruhám feljebb csusszant.

- Biztos ezt akarod? - simított egy tincset a fülem mögé, majd tenyereivel gyengéden a fedetlen fenekemet kezdte el simogatni. Kezeimmel közrefogtam az arcát, és mielőtt bólintottam volna, az orromon keresztül beszívtam a levegőt, de kilélegezni már nem tudtam, mert Matt hevesen az ajkaimra tapadt.

A szédülés felerősödött, de egy csöppet sem törődtem vele, mert Matt a csípőmbe markolva közelebb rántott magához, amitől keményedő férfiassága erőteljesen a fehérneműmhöz dörgölőzött. Halkan felnyögtem, majd mohón a szőke hajába túrtam, egyszer sem eresztve az ajkait. Csókja nem volt olyan mézédes, mint az álmomban, de vágytól csillogó tekintete mindent felperzselt bennem. Ujjaimmal ügyetlenül ingének a gombjaival bajlódtam, míg ő a ruhám cipzárjával volt elfoglalva. Végül morgolódva vettük mindketten tudomásul, hogy egyik ruhadarab sem enged a szorításából.

Majd talán a hálószobában...

Egymásra pillantottunk, mintha ugyanarra gondolnánk, majd Matt a derekam köré fonta erős karjait, míg lábaim a csípőjét ölelték közre, és ellökve magát a kanapéról elindult velem a tolóajtók mögött megbújó, rejtett helyiség felé.

***

Az éjszaka folyamán szörnyű hányinger ébresztett fel mély álmomból. Matt hátulról átölelve szuszogott a fülembe. A nyitott erkélyajtón keresztül egy lágy szellő lebbentette meg a hófehér függönyt.

Most épp erre lenne szükségem. Friss levegőre.

Lassan leemeltem magamról Matt nehéz karját, nehogy felébresszem, majd a földön heverő ingéért nyúltam, és belebújtam. Az erkélyen nyugtató csend honolt. Már Bloomwell központja is nyugovóra tért. Áthajoltam a korláton, és mélyet szippantottam az épület falára kapaszkodó murvafürt illatából. Ezt néhányszor még megismételtem, amitől csillapodott a hányingerem is, de az a kellemes bizsergés, amivel Matt ajándékozott meg nemegyszer az éjszaka folyamán, még velem maradt. A felettem elterülő tejútra emeltem a tekintetem, és bárgyún elmosolyodtam. Az álmomban is épp ilyen gyönyörűen ragyogtak a csillagok, amikor...

Hirtelen halk horkolás ütöttem meg a fülem. Hátrafordultam Matt felé, ő azonban egy hangot sem adott ki magából a halk szuszogáson kívül. Áthajoltam a korláton. Alattunk nem lakott senki sem, kivéve Mr. Rogerst, de ő a hétvégére elutazott a rokonaihoz. Tovább füleltem.

Nem, ez nem lehet! - ráztam meg a fejem, miután rájöttem, hogy az én erkélyemről hallom azt a különös szuszogással vegyülő horkolást. Felléptem a korlát alsó fokára, hogy jobban átlássak az én felemre, de sajnos csak a feketébe burkolódzó tér fogadott.

- Hé! - szóltam át visszafogottabb hangerővel. - Hé! - próbálkoztam tovább, mire a horkolás egy pillanatra alábbhagyott. Azt hittem, már felébresztettem az illetőt, de ahogy lemásztam a karzatról, újra rákezdett. Hogy az a... - Na jó - morogtam, és újra belekapaszkodtam a nap folyamán átmelegedett vasba. - Pszt! Hahó... - Semmi érdemleges reakció. Fantasztikus!

- Natalie, bújj vissza az ágyba! - dorombolta Matt félálomban, arcát alighanem a párnába fúrva.

Eleget téve a kérésének visszatornáztam magam az ágyba, de előtte még gyorsan újra átkukkantottam az erkélyemre, ahol már néma csend honolt. Majd holnap utánajárok, kicsoda garázdálkodott idefent úgy, hogy a lakásomat zárt ajtók mögött hagytam. De az is lehet, hogy újfent képzelődtem, mint az aranyló csillámokkal...

Matt inge a padlón landolt, én pedig anyaszült meztelenül bújtam vissza mellé az ágyba. Ahogy hátulról átölelt és a nyakamba csókolt, felforrt a vérem. Sikerült minden álmosságot kiűznie a szemeimből. Közelebb furakodtam hozzá, remélve, hogy érti majd a célzást és enyhíti az ereimben forrongó vágyakozást. Felmorrant, amikor fedetlen fenekemet az ébredező férfiasságának nyomtam.

- Azt gondoltad, nyugton tudok maradni a közeledben, pláne, amióta rád találtam? - suttogta kéjesen a fülembe. Lehelete cirógatta a bőrömet, ahogy végigcsókolta nyakamat egészen a meztelen vállamig.

- Én egész végig itt voltam neked, Matt. Te ignoráltál engem.

- Tudom és sajnálom - simított végig a csípőm vonalán. Érintésétől libabőr szaladt végig a gerincem ívén. - Ezek után minden másképp lesz. - Hinni akartam neki. Tényleg. De szükségem volt a megerősítésére.

- Ígérd meg! - fordultam felé, és makacsul a szemeibe néztem.

- Megígérem - csillant meg a tekintete a szoba félhomályában, majd végigsimított az arcomon -, de addig is... - Megcsókolt, majd az ujjai lejjebb kalandoztak kettőnk összepréselt teste között, ahogy az enyémek is. Lassú, kínzó mozdulatokkal kényeztettem, amitől türelmetlenül lökte felém a csípőjét. Férfiassága szinte belesimult a tenyerembe. - Most már elég - hörögte izgalmi állapotában, majd ujjait kihúzta a combjaim közül, és a hátára gördülve engem is magával rántott. A hirtelen testhelyzet változtatásra felsikkantottam, mire Matt elnevette magát. Mosolya - mint mindig - bizsergető érzést keltett bennem. Lehajoltam, hogy megcsókoljam. Éhesen, vágyakozóan. Ő pedig feljebb emelte a csípőmet, és egy határozott, kemény mozdulattal belém hatolt. Gyönyöröm hangját az ajkaira nyögtem. - Az enyém vagy - jelentette ki ellentmondást nem tűrően, amit minden egyes döfésével megerősített. - Ha eljön az idő, velem kell jönnöd - állt meg egy pillanatra bennem, és ujjaival az államat megragadva kényszerített, hogy rá nézzek. Már nem voltam messze attól, hogy átadjam magam a gyönyör végső hullámának, így lihegve támaszkodtam fel széles mellkasára.

- Veled bárhová - mozdultam meg lágyan az ölén, mire ő győzelemittasan elmosolyodott. Talán még fel sem fogtam rendesen, mire is célzott ezzel a kérésével, de most valahogy nem is érdekelt. Ha képes rá, hogy józan ésszel a földön tartson, hát legyen.

- Helyes, hercegnőm! - simított végig a hátamon, majd követelőzően magához ölelt, és végre befejeztük azt, amit percekkel ezelőtt elkezdtünk.