- Én...Nem tudom - mondtam ki. Őszinte voltam. Tényleg semmit nem tudtam. Nem tudtam mit tegyek. 

- Oh...

- Márk, figyelj. Nem azt mondom, hogy biztos nem megyek bele. Hanem azt, hogy még nem tudom. Tényleg nem tudom. Nem tudom mi lenne a helyes döntés. Menni fog e az iskola, vagy nem? - mondtam neki el amit érzek.

- Várj, te most hogy tanulsz? Suli, vagy magánoktatás? - akadt meg ezen a ponton. Milyen rendes tőle...

- A szervezet tagjainak külön oktatás van, magántanárokkal, amit az állam, és a szervezet fizet közösen. - mondtam.

- Oh. És, most, hogy tartozol valahova, hozzánk - magyarázta, de nekem ez az egy mondat nagyon sokat jelentett. - nem szeretnél rendes gimibe járni mint...

- A normális gyerekek? - kérdeztem helyette is.

- Nem erre gondoltam, hanem mint mindenki más. Nyilván rajtam kívül mert én ugye már leérettségiztem... - nem hagyhatta ki, hogy ne magáról beszéljen.

- Márk - szakítottam félbe - a lényeget kérlek.

- Ja, oké bocs, csak tudod, ha magamról beszélek, akkor kicsit elkalandozok - amúgy is...

- Semmi baj, szóval. Kérdésedre válaszolva, igen szívesen mennék rendes gimibe, de hát miből fogom kifizetni, illetve, hogy járok majd be stb...

- Ezeket mind elintézzük mi, ha szeretnéd, csak annyit kell mondanod, hogy szívesen mennél e gimibe! - mondta ki azt, amit a bakancslistámra is fel írtam.  Azt,hogy gimibe járhassak,legyenek barátaim,csináljak olyan dolgokat amilyeneket átlagos 16 évesek szoktak csinálni.
- Tényleg? - kérdeztem könnyes szemmel, majd megakadtam. - várj, mi van ha nem vagy a tesóm?
- Barbi... Gyönyörű hangod van, Nagy a vezeték neved, hasonlítasz rám. Kinek a tesója lennél, ha nem nekem?
- Így felvázolva a dolgokat, igazad van. De nem tudhatod biztosra amíg nem mond semmit az orvos.
- Tudom. - mondta magabiztosan.
- Na, szóval akkor el intézed nekem? Megtennéd?
- Persze. Megkedveltelek, ami ritka, hiszen Nagy Márk vagyok. - egoja visszajött látom.
- Aha, persze.
- Mi lesz az énekkel? - kérdezte azt amiről eredetileg is beszéltünk.
- Nem tudom. Egyenlőre nem adnék választ. De mindenféleképpen átgondolom a dolgot.
- Írj pro-kontra listát - szólalt meg hirtelen Csongi mögöttem, mire ijedten hátrafordultam.
- Te mégis mióta állsz itt? - kérdeztem ingerülten.
- Elég régóta ahhoz, hogy halljam, miről van szó. - felelte gúnyos mosollyal az arcán. Néha úgy pofán vágnám...
- Akkor én megyek is szerintem - mondta Márk, majd kaptam egy márkcsintást. Ettől legbelül elolvadtam, kívül pedig csak megforgattam a szemem.
- kösz - suttogtam.
- Na mi a, tanácstalan vagy? - kérdezte Mr. Bunkó.
- Nem a te dolgod. Ne avatkozz bele, értetted? - kérdeztem.
- Nyugi van, nem kell támadni. - védekezett azonnal.
- De kell, mert egy óriási seggfej vagy Molnár Csongor.
- Kölykök, leállni - nyitott be Körte. Szuper, az FBI nem akar kihallgatni?
- Barbi menj ki, beszélek vele.
Nem válaszoltam, csak kimentem az ajtón és idegesen becsaptam azt.
- BERENDEZÉS!!! - ordított ki Körte. Upsz, lehet kicsit durva voltam.
- Bocsiii - kiabáltam vissza.
- mi volt bent? - kérdezte Beki.
-Semmi különös. Beszélgettem Körtével utána bejött Márk, majd beállított Csongi is. Agrh. Fiúk. - meséltem el nekik mi történt az elmúlt 20 percben.
- Na látod, ezt szoktam én is mondani. - mondta nekem Daniella. Meg Beki is.

Mind a hárman elnevettük magunkat a szituáción, majd hallgattuk tovább a karaoke bajnokságot. Ezt mondjuk Csongi találta ki, hogy legyen bajnokság, na mindegy. Pepe képes volt az egészet elhülyülni, szerintem direkt csinálta, hogy feladobja az egészet. Nem normális az az ember. De iszonyatosan jó fej.

- Ki van még hátra? - kérdezte Körte, mikor kijött Csongival a szobából.

- Pepével végeztünk is - nézett fel Betty a lapokból.
- Akkor eredményhirdetés. - mondta Körte, majd levágta magát a kanapéra.
- Nos. Én úgy ítélem meg, hogy Márk és Beki külön győztesek, és ezzel még Csongor is egyetért szerintem - miért emelték ki Csongit? Na mindegy.
- igen. - mondta mindenki, majd megtapsoltuk a kettő "különgyőztest".
- A harmadik helyezett lett.... Evelin- mondta ki Betty a harmadik helyezett. Én elkezdtem kicsit pánikolni mert az nem lehet, hogy első vagy második legyek....
- Második helyen végzett Csongi - mondta Anti. Mindenki megtapsolta nekem meg vérvörös lett a fejem a szégyentől.
- Az első helyezett nem más mint...... BARBI!!! - mondta ki mosolyogva Betty. TESSEK???? az nem lehet. Nem, nem biztos, hogy nem. Lehetetlen.
- Mi? - kérdeztem a többiektől.
- Jól hallottad. - mosolygott rám a 𝘯𝘦𝘮𝘣𝘪𝘻𝘵𝘰𝘴𝘩𝘰𝘨𝘺𝘢𝘵𝘦𝘴𝘰́𝘮,  Nagy Márk.
- De ez... Lehetetlen - mondtam csodálkozva.

Körbenéztem a helyiségben, mindenki örült, kivéve egy embert.
Molnár Csongor.
Hát persze, hogy ő. Ki más.
Belenéztem a szemébe, de ha szemmel tudna ölni, akkor én a földön feküdnék, mivel olyan gyilkos pillantásokat kaptam...
- Mi a bajod? - suttogtam.
Válasz helyett, csak megrázta a fejét, bosszúsan.
Barbi,nem szabad vele foglalkoznod, csak egy srác, akinek jó hangja van és jól néz ki, semmi nem lesz és nem is akarsz semmit!!
- Gratulálok - mondta mindenki.
- Nem volt rossz, de nekem kellett volna megnyernem - jött oda Csongi.
Cseles gyerek, mert aki kívülről néz minket, annyit lát, hogy mennyire de mennyire jóban vagyunk, de közben fejben öljük egymást. Meg szavakkal is.
- Csinálj valamit, mielőtt azt hiszik, hogy haragszom rád. Amiben van igazság de mindegy. - mondtam ki, mire megölelt, mint egy jó barátot.

A hirtelen mozdulattól az egész testem bizseregni kezdett, majd én is visszaöleltem. Valahogy, most máshogy ölelt meg. Mintha kedvesebb lenne. De nekem nem ezt mutatja. Akkor ez most mi? Nem értem a fiúkat....

Miután mindenki kigratulálta magát, nekem, Márkkal és Bekivel elindultunk haza. Olyan 11 óra lehetett.

- Na, hogy érezted magad? - kérdezte Márk.

- Nagyon jó volt. Kedves mindenki. - legszívesebben azt mondtam volna, hogy Csongit utálom, de na,ezt azért nem tehetem meg velük.
- Látom, Csongival is jól kijöttök. - méregetett engem a tükörben Beki.
- Öhm. Igen Csongi nagyon jó fej, jól kijövünk...
- Láttam. - mosolygott Beki.
- Jól mutattok egymás mellett. Legalább annyira mint mi, Bekával. - mondta Márk.
- TESSÉK? - akadtam ki. - vagyis.. Mi? -  Márk MEGBOLONDULT.
- Szerintem is. - mondta Beki.
- JA, mi nem. Csak barátok. Tényleg. Nem tetszek Csonginak. Dehogy!! - magyaráztam hülyén.
- És mi van veled? - kérdezte Márk.
- Mi lenne velem? - kérdeztem vissza.
- Neked bejön? - kérdezte Beki. Márk helyett.
- Mi? Nem, dehogy - kegyes hazugság. Néha ezt is kell.

Nem mondom, hogy hú, de odavagyok Csongiért. Egyszerűen csak nem néz ki rosszul. Teljesen más a kettő. Ezt leszögezem.

Csippan a telefonom.

Ákos üzenete: B. Ez mi!? Link.

Egy kép volt. Méghozzá Molnár Csongor Instagram oldalán a legfrissebb poszt.

Velem.
Feltöltötte azt a képet, amin megölel.
A szemét.

Barbi üzenete: figy, megtudom magyarázni...
Ákos üzenete: hallgatlak B.
Barbi üzenete: Csak egy barát. Oké?