Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

12.


- CSONGI!!! - kiáltottam, majd odarohantam hozzá. Pár ember megállt körülöttünk, és érdeklődve figyelték, hogy mi fog történni. Felment bennem a pumpa.

- Valaki nem akarna mentőt hívni? Vagy jó  nézni, hogy egy gyerek lila foltokkal fekszik a földön eszméletlenül? Meddig süllyed az emberiség? - ordítottam a körülöttünk lévő embereknek.Egy apuka kapcsolt először, elővette a mobilját, és tárcsázta a mentőket. Elmondta, hogy hol vagyunk, és hogy mi történt nagyjából. Én még mindig Csongi mellett térdeltem a hideg betonon, de nem érdekelt. Egy megfázás nem oszt, nem szoroz.

- Mindjárt itt vannak - mondta nekem a férfi majd a hátamra terített egy pulcsit.

- Köszönöm - mondtam neki, mire biccentett egyet.

Körülbelül 2 és fél perc múlva meghallottuk a szirénákat, és ekkor egy kicsit megnyugodtam, de még mindig ideges voltam. Voltak akik ott maradtak velünk, és feszülten figyelték, hogy most mi történik. Voltak akik viszont ahogy meghallották a mentőt azonnal elmentek, nehogy bármi legyen a kis lelkükkel. Fantasztikus, mondhatom.

- Itt vagyunk - ugrott ki 3 mentős a kocsiból - mondja el kérem mi történt pontosan. - mondta az egyik, miközben elkezdték kezelni Csongit.

- Rendben - mondtam, gyors levegővétellel. - tehát, én éppen osztálytalálkozón volt, amikor indultam haza, és megláttam a földön feküdni - kezdtem el újra kapkodni a levegőt, közben patakokban folytak a könnyeim.

- Ismeri a fiatalembert? - kérdezte egy másik mentős.

- Igen. - mondtam sírva.

- Kérem próbáljon lenyugodni, rendbe fog jönni. - próbált nyugtatni, nem sok sikerrel.

- Pár adatot szeretnék Öntől elkérni. - jött oda hozzám az egyik mentős srác.

- Az én adataimat? - kérdeztem könnyes szemmel.

- Igen, kérem - mondta nekem.

- Rendben. Nagy Barbarának hívnak, 15 éves vagyok, és itt a telefonszámom. - mutattam meg neki a telefonomat remegő kézzel. - Ennyi elég lesz? Vagy kell még valami? - Rázta a fejét. - Köszönöm, elég lesz.- A mentős leírt mindent, majd megköszönte, és visszaszállt a mentőskocsiba a többihez, ahol már ott volt Csongi a hordágyon fekve.

- Mehetek Önökkel? - kértem a mentősöket.

- Jöjjön. Úgyis van még kérdésem.

- Nagyon köszönöm.

Beültünk a mentőautóba ami elindult vissza a kórházba. Én addig előkerestem a telefonomat, és videóhívásban hívtam Márkot.

- Mondd, hugi - vette fel, majd összeröhögött valakivel (gondolom a Körte Recordsban voltak), majd meglátta az arcom, és azonnal eltűnt a mosoly az arcáról - te sírtál? hol vagy? bántottak? van veled valaki? - sorolta a kérdéseket.

- Gyertek azonnal a kórházba. Megyünk oda mi is, éppen a mentőautóban ülünk, Csongit szétverték, és nincs magánál - kezdtek el ismét folyni a könnyeim - és...majd elmondok mindent. Csak...csak gyertek - tettem le a telefont, választ meg sem várva.

Az ölembe ejtettem a telefont, majd könnyek közepette, elkezdtem köhög?ni. Elég csúnyán.

- Óh - nézett rám az egyik - ez nem egy szimpla megfázás...

- Ugyan, semmi bajom. Ne velem foglalkozzanak, hanem Csongival. Iszok pár mézes teát, köhögéscsillapítóval, és minden rendben lesz. - mondtam az orvosnak, miközben pontosan tudtam, hogy ez tényleg nem csak egy megfázás...

- A barátja ez a bizonyos Csongi? - kérdezte, miközben tovább kezelték.

- ja, ő? Nem, csak egy barátom. Sima barátom - mondtam neki, mire csak mosolygott egyet. Közben az autó, hirtelen fékezni kezdett, ebből következtettem, hogy megérkeztünk.

- Előrevisszük, keresse meg a családtagját, és majd a recepciós fogja elmondani melyik szobában van - mondta az a mentős, akivel az előbb  beszélgettem, majd a többivel együtt elvitték Csongival.

Még mindig könnyes szemmel, álltam ott ahol kiraktak, és kerestem a szememmel Márk #márker feliratú kocsiját. Egy kis nézelődés után megláttam, ahogy az ötszemélyes kocsiból kiszállt Márk, Beki és a három Aszád, közvetlen utána volt Körte kocsija, ahonnan  a maradék emberek szálltak ki.

- Mi történt? - rohant hozzám Beki.

- Itt vagyunk, nyugodj le. - mondta Márk is.

- Szóóval.Éppen indultam haza az osztálytalálkozóról... - kezdtem el de Körte közbevágott.

- Ahonnan én vittelek volna haza, ahogy megbeszéltük - mondta sértetten, de elnézte nekem most.

- Tehát ott tartottam, hogy éppen indultam haza, és beszélgettem telefonon, egy barátommal,amikor megláttam Csongit szétverve, a földön fekve, eszméletlenül, és hívtuk a mentőket, akik pár perc múlva megérkeztek. Utána hívtalak téged, ugyebár. - mondtam el, még mindig könnyes szemmel.

- És most itt vagyunk - fejeztem be.

- Édes istenem - ölelt meg Beki, Majd Márk, és szépen lassan mindenki más.

- Menjünk be, kérdezzük meg hol van Csongor - kérdezte Körte.

Én leghátul mentem, mellettem ment Daniella, aki éppen magyarázott nekem.

- Mi a szarért nem hívtak mentőket? Baszki ez alapvető dolog. Hát az szar. De legalább az a pasas kapcsolt. - mondta nekem. Igen, Daniella és a beszélgetés...

- Szemetek az emberek! - jelentettem ki.

- Azok - értette egyet.

Közben beértünk a kórházba, Márk odament a recepcióshoz, aki természetesen felismerte, majd Körte fogta magát, és odament, elmondott mindent a csajnak, aki elmondta, hogy hol találjuk meg Csongi szobáját.

Én út közben elkezdtem Köhögni, amit Bogyó vett észre először.

- Jól vagy, Barbi? Elég szarul nézel ki, már bocs. - közölte velem a tényeket, JÓ HANGOSAN, hogy mindenki meghallja, és természetesen rám nézett mindenki.

- Barbi tényleg szarul festesz - mondta Daniella is a maga stílusában.

- Tudom, oké? - álltam meg - ne velem foglalkozzunk most, hanem mindenki húzzon Csongi szobájába!  - mondtam, majd elindultam a lift  felé. Amikor odaértem megvártam a többieket.

- Haladjunk  - közöltem sértetten. Azt mondjuk nem tudom miért sértődtem meg. Talán, mert Bogyó észrevette hogy sápadt vagyok, vagy én nem tudom.

- Mi bajod van kicsilány? - kérdezte Puding (ezt a becenevet kaptam tőle, roppant értelmes, mit ne mondjak).

- Semmi, inkább húzzál be a liftbe- ezzel a mozdulattal konkrétan belöktem Pudingot a liftbe.

- Mi a... - mondta volna, de bezárult a liftajtó.

Így az első lifttel felment : Puding, Körte, Beki, és Anti.

Én direkt az utolsó lifttel mentem,nem is tudom pontosan miért.

Velem csak Márk jött, azt a fél percet amit együtt töltöttünk a liftben, csendben álltuk végig. Ez így volt jól.

Mikor felértünk, kiszálltunk a liftből, és szinte egyből megpillantottuk a csapatot. Most nézem, talán egy kicsit sokan voltunk. Hupsz.

Amikor odaértünk Márkkal, pont akkor jött ki egy  orvos.

- Egy valaki bemehet hozzá - jelentette ki.

- Barbi - vágták rá mindannyian.

- Hol vannak a szülei? - kérdeztem. 

- Bécsben - mondta Márk.  - Na menj  már be -tolt be.

bementem a kórterembe, megláttam Csongit feküdni az ágyon bekötött kézzel.

- Barbi - suttogta rám nézve.

- Itt vagyok. Mindenben segíteni fogo.....- kezdtem el hozzá beszélni, amikor kinyílt az ajtó, és belépett rajta Eszti.

- Te mit keresel a barátom ágya mellett? - kérdezte bunkó stílusban...

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro