Gondolom senkinek sem kell bemutatni Tony Starkot, a hős Vasembert, az apámat. Soha nem volt vele jó a kapcsolatunk, szerintem ha tehette volna tudomást sem vett volna rólam. Félévente egyszer eljött elmondani, hogy "mekkorát nőttem", majd eltűnt egy újabb félévre. Anyám nevelt, már amikor épp nem csapta ki magát alkohollal vagy nem egy újabb pasival szűrte össze a levet. Őszintén nem igazán érdekelt, hozzászoktam, ilyenkor összejöttünk a barátaimmal és mi is buliztunk vagy csajoztunk. Említettem már, hogy nem volt épp példás a magatartásam? Ha eddig nem tettem volna, akkor most szóltam.

Egyik nap épp az igazgatónál ültem az iskolában.
- Ugye tudod, hogy ezért ki is rúghatnánk innen, Jason?- kérdezte dühösen az igazgató
- Ugyan már, hiszen ez csak egy kis víz...- válaszoltam.
- Nem is azzal van a legnagyobb baj, hanem amivel okoztad. Ami mi is volt?
- Nem is tudom. Éhesek voltunk...- válaszoltam mit sem törődve a következményekkel.
- Ezt értem, de hogy jutott eszedbe tűzet gyújtani az öltözőben és nyársazni?
- Gondoltam kempingezhetnénk egyet. Tudja, mint Bear Grylls.
- De ez nem a vadon, Jason!
- Nem? Látta már mennyi állat jár ide?- kérdeztem nevetve.
- Figyelj kölyök, az a szerencséd, hogy az apád...
- Ne mondja ki!- vágtam közbe.- Nem kell a duma, nem kell elmondani, hogy azért vagyok itt, mert ő az apám! Ő nem az apám! Csapjanak ki nyugodtan, ha úgy tetszik!
- Tudom, hogy ez nehéz, kölyök...
- Dehogy tudja, senki nem tudja... Most akkor kicsapnak vagy nem? Lenne más dolgom is még ma.- tértem a lényegre.
- Mivel Mr. Starknak sokat köszönhetünk, ezért kap egy utolsó esélyt. Egy legvégső esélyt!- válaszolt a diri.
- Mondtam, hogy nem vagyok a fia...- majd kinéztem az ablakon és megláttam egy lányt. Szőke haja volt, zöld szeme, gyönyörű alakja.- Hát ő meg ki?
- Sajnálom, nem mondhatom meg...
- Vasember fia vagyok, nah mondja szépen!- vágtam szavába, ezzel ellenmondva az előbbi kijelentésemnek. Mit mondhatnék? A lány felkeltette az érdeklődésem.
- Jólvan... Az új lány neve Gwen Stacy és osztálytársak lesztek.- adta meg a válszt az igazgató.
- Király! Mentem!
- Jason! Remélem tudod, hogy ilyen jellemvonásokkal, egy ilyen züllött srác sohasem fog megkapni egy ilyen lányt!- akart odaszúrni nekem a diri, mindig próbálkozik, de még egyszer sem sikerült neki.
- Meglátjuk, egy harcossal, egy túlélővel beszél, tudja: Bear Grylls! Viszlát jövő héten Jimm!- vágtam neki vissz, majd béke jelet mutatva kimentem az irodájából.
- Mondtam már, hogy ne szólíts a nevemen!- kiabált utánam, de oda sem figyltem rá. Az ajtóban ugyanis összefutottam az új lánnyal, Gwennel. Tényleg gyönyörű lány volt.
- Azt hiszem neked kiabál...- mondta nevetve az igazgató kiabálására utalva.
- Oh, igen, szeret engem.- mondtam neki.
- Valóban?
- Meg szép, annyira, hogy minden héten körülbelül kétszer behív magához beszélgetni.- mondtam szarkasztikus hanglejtéssel.
- Már mindent értek!- nevette el magát. Olyan cuki volt a nevetése, azt hiszem már most beleszerettem.- Amúgy Gwen vagyok, Gwen Stacy!
- Örvendek! Én Jason...
- Nah és van vezeték neved is, Mr. Igazgató kedvence?- kérdezett poénkodva. Nem szerettem bemutatkozni, nem szerettem, ha tudják, hogy Tony Stark fia vagyok.
- Stark...
- Stark? Azért voltál ilyen ismerős, Tony fia vagy!- kapott észbe
- Ennyire hasonlítok rá?
- Nem, vagyis igen. De emlékztem rá, hogy láttalak már. Tonynál gyakornokoskodtam és van rólad pár kép az irodájában a húgod mellett
- Van egy húgom?- kérdeztem meglepődve.
- Igen, Morgan. Te nem is tudtad?- lepődött meg Gwen.
- Nem, nem tudtam. De mindegy is. Figyelj csak. Nem lenne kedved valamihez ma este? Talán megismerkedhetnénk, mesélhetnél magadról.- kérdeztem meg tőle.
- De igen!
- Tényleg?
- Aha, mondjuk 8-kor találkozzunk nálunk
- Nem lehet, hogy nálunk találkozzunk? A sarki boltig is képes vagyok eltévedni!- vakartam meg zavaromban a tarkóm.
- Nah jó!- nevette el magát- Úgy is jó, Mr. Nagymenő. Akkor 8-kor találkozunk, aztán ne bánjam meg!- mondta, majd bement az igazgatóiba.
Tehát este randi. Megérte gyújtogatni az iskolában!

Folyt. Köv.