A párkapcsolatok bonyolultak, és sajnálatos módon sajátosak, ezért nincsen hozzájuk útmutató. 

Mikor új kapcsolatba kerül az ember sokat kell tanulnia a másiktól, hogy azt az útmutatót használhassa, ami kettejüknek megfelel. 

Így volt ezzel Alexander Lightwood is, aki életében először volt kapcsolatban. Ráadásul egy férfival. Ami ennél is nehezebbé tette a dolgát, hogy ez a férfi nem árnyvadász volt, hanem boszorkánymester, egy alvilági. Az illető pedig Magnus Bane. Ez pedig még annál inkább megnehezítette a tanulási folyamatot. 

Nem voltak a férfinak nagy elvárásai. Sőt, nagyon segítőkésznek bizonyult, ami a fiú oktatását illette a kapcsolatok és a testi… Örömök megszerzésében. 

Itt nem arra kell gondolni, hogy az első randevú után már az ágyba rángatta és hamar túl voltak a dolgokon. 

Ez azt jelentette, hogy Magnus egy igazi úriember módjára bánt vele. Vacsorázni vitte, különböző programokkal szórakoztatta. Néha mesélt magáról is és élvezettel hallgatta, ha valami új dolgot tanult meg az ifjú árnyvadászról. Mint például, hogy a csokis sütemények gyengéi Alecnek. 

A csókokkal kezdte az okítást. Az első csók puhatolózó volt, amit akkor váltottak, mikor az árnyvadász elment megköszönni az életmentést. 

Óvatosnak nem volt ugyan mondható, és a birtoklási szándék végig ott lüktetett közöttük. Alec pedig hagyta magát. Élvezte azt a tüzet, amit ez a csók váltott ki, ettől a férfitól. 

Akkor is azt gondolta, mint most. Ez a férfi veszélyes szerető a maga módján. De igazából ez a veszély még imponálóbb a számára. Érezte az adrenalin áramlását az ereiben, minden későbbi csóknál ugyanúgy, mint az elsőnél. Viszont akkor még nem volt méltó partner. Soha nem csókolta meg senki. Esetlen volt és követhetetlen volt számára a dolog. Mégis élvezte! 

A következő első, a randevú volt. Olyan izgalommal várta, amit soha nem fog tudni elfelejteni. Azon a napon igazán kitett magáért, hogy ne legyen gyanús amikor elmegy otthonról. Erre jobban készült lelkiekben, mint a parabatai szertartásra! 

Azonban minden, ami elromolhatott, az el is romlott. Nem értette, hogy a mondénok miért néznek rá csodabogárként. Ezért sem kedvelte őket. Magnus viszont olyan jól és könnyedén vett minden akadályt, hogy a végére egészen ellazult. Feszült volt, és nem mert nevetni, de utána… Minden helyre billent. 

Azt a pénteki randevút még sok másik követte, a legnagyobb titokban. Ugyanis Alec élvezte a tiltott gyümölcs ízét. Nem akart amúgy sem a szüleivel nagy bonyodalomba keveredni. Semmilyen szempontból sem. 

Magnus kedves volt, elragadó, és mindenek felett óvatos, féltő. Nem tudta eldönteni azonban néhány hónap után sem, hogy ezt a fő boszorkánymester mennyire gondolja… komolyan. Hiába tűnt úgy, hogy igazi kincsként kezeli őt Magnus, valahogy bizonytalan volt. 

Nem tudta, mikor illő, akár csak szóba hozni a testi kapcsolat lehetőségét, és ha szóba is hozza kész-e rá. Vagy inkább az volt a baj, hogy attól félt, hogy ha megkapja őt a férfi, már nem kell neki? Hogy ez a tapasztalatlanság majd zavaró lesz és végül megint egyedül marad? 

A vére ugyanis minden érintésre meglódult. Ha csak a közelébe került az idősebb férfi, már megindult a fantáziája. Minden kétértelmű mondattól elpirult, de próbálta ezt leplezni. 

Egy-egy kósza érintés. Egy-egy kósza pillantás. Nem akart nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek a gesztusoknak, mégis mindig hevesebben kezdett a mellkasában lüktetni a szíve. 

Jól érezte magát, kicsit talán jobban el tudta engedni magát az érzésben, hogy valaki szereti, vagy legalábbis kedveli. 

Gyakran felfigyelt rá, hogy Magnus rajta felejti a tekintetét. Ábrándos volt, de érezte, hogy ilyenkor valaki másra gondol. Nem feltétlenül romantikus módon. Azonban túlságosan is fájt neki a dolog. A mellkasa ilyenkor szúrt és majd' felhasadt. 

Ezért is nem tudta magát rávenni, hogy szóba hozza a szex témát. Pedig a fiatalság hormonjai és a kíváncsisága hajtotta volna a testi örömök tanulására egy ilyen tapasztalt féllel. 

Ez a tapasztalt fél éppen vele szemben ült és őt figyelte macska szemével. Nála voltak, vagyis Magnus otthonában töltötték az idejüket. 

Ezek a pillanatok inkább arra szolgáltak, hogy meghitten kettesben ismerkedjenek. Ilyen alkalmakkal arról meséltek, hogy mit szeretnek enni, csinálni a szabadidejükben, vagy csak miről álmodnak. 

Egy ilyen beszélgetés során merült fel az, hogy Magnus rendszeresen átalakítja a lakását, ha úgy érzi túl egyhangú az élete. 

-Tetszettem volna neked anélkül is, hogy rá hasonlítok? - csúszott ki hirtelen a száján a fiúnak. Sápadt bőrén jól látható lett ezek után a szégyen pírfoltjai. 

Magnus meglepetten tette le a bögrét a kezéből, mielőtt elejtette. Teljes döbbenettel adózott az iránt, hogy Alec csak így, ilyen nyíltan közölte ezt a kérdést vele. Bár látszott rajta, hogy zavarban volt és nem akarta. 

- Nem egészen értem mire gondolsz, Alexander. Kire hasonlítasz? 

- Nem tudom. De mindig elrévedsz, ha engem nézel. Tudom, hogy ilyenkor nem rám gondolsz… - suttogta idegesen fészkelődve a kanapén. 

Egymás mellett ültek a kanapén. A boszorkánymester a bolyhos kerevetet használta, mint lábtartó. Csupasz lábfeje érdekfeszítő lett Alecnek hirtelen, ugyanis sötétlila körömlakkal volt kikenve. 

A farmernadrág sötét szövete megfeszült az izmos vádlikon és combokon, mikor Magnus a fiú felé mozdult. 

- Nem egészen értem, hogy mi a probléma, csak meglepő módon kiköpött mása vagy egy nagyon régi ismerősömnek. De ő Herondale volt, és nem Lightwood. Ennyi az egész. Ilyenkor néha hiányzik. Az egyik legjobb barátom volt. Nem pedig romantikus partner. Bár be kell vallanom, sokat segített a megkedvelésedben, hogy a tipikus kedvenc összképemet hozod és ha engem kérdezel, nagyon jó szíved van. Azt hiszem elkalandoztunk az eredeti témáról. 

Alexander Lightwood pulzusa hirtelen az egekbe szállt, ahogy ezeket a szavakat értelmezte. Nem kerülte a kérdést ki a boszorkánymester, mint ahogy máskor szokása volt, ha olyan téma került szóba, ami neki kényelmetlen. Egyenesen a szemébe nézett és elmondta, miért is szokott elrévedni a múltban. 

Nagyot nyelt, próbálta összeszedni bátorságát, a képzeletét is előhívta a precíz végrehajtás végett. Remegő kezeit beletörölte a farmerjába, majd megragadta Magnus fekete trikóját, amin csillogó felirat hirdeti : No more words. Hallgatott rá. 

Követelőző módon tapadt rá a férfi ajkaira, hogy próbára tegye tudását csók terén és saját vonzerejét. 

Mikor az alatta fekvő férfi - a lendület a hátára terítette őt - szétnyitotta ajkait, bátrabban vette magához az irányítást, mint eddig bármikor. Jó volt éreznie a másik ízét, még akkor is ha méz keveredett bele a teának köszönhetően. (Ezt most Alec főzte, nem lopott!) 

Kezei lassan elgyengültek a görcsös szorongatás után. Óvatos, félénk érintésekkel kezdte cirógatni a másik mellkasát. Ujjai megremegtek, mikor az alattuk húzódó mellizom megfeszült az izgalomtól. Nem gyakran fordult elő vele, hogy ilyen finom testet érinthetett meg. Magnus olyan… tökéletes volt. Alec legalábbis így gondolta. 

Finoman megérintette a fedetlen vállakat, majd kitapintotta a felkaron a bicepszet, ami szépen ki volt dolgozva. 

Alig ért vissza a kulcscsonthoz, hogy közelebb simuljon a csábító féldémonhoz, már a hátán találta magát, a puha szőnyegen. 

Levegő után kapott, mikor az izzó, vággyal teli macska íriszre pillantott. Eddig sem mert nagyon lélegezni, mert ki tudja miről marad le érte… 

- Alexander, igazán imponáló ez a bátor, tettre kész magatartásod. Mit szólnál ahhoz, ha ezt meghálálnám neked? - búgta bársonyos hangján, mintha egy kicsit be is rekedt volna az izgalomtól. 

A fiú egy pillanatig azt sem tudta hová legyen gyönyörében, és a szavak is lassan váltak érthetővé, ugyanis Magnus tett róla, hogy felnyögve levegőért kapjon. A boszorkánymester térde a combjai közé feszült, és kegyetlen módon ágyékához dörzsölte. 

Ahogy kitisztult valamennyire a feje, átölelte párja nyakát és lehúzta egy sokkal puhább csókra. 

Több sem kellett az idősebbiknek, hogy keze neki is elkalandozzon. Csak sokkal határozottabb módon használta ki a helyzetet. Amint kirángatta a pólót a nadrág fogságából, alá is nyúlt és a meleg bőrt simogatta végig. Érezte tenyere alatt, ahogy Alec megrándul az alhasánál az érintéstől. Azt pedig nem kell részletezni sem, mit érzett a lábával. 

Másik karjával az árnyvadász mellett támaszkodott. Pontosabban a feje mellett, így hogy alkarján pihent ujjaival a puha, rakoncátlan tincsekkel játszott. 

Az ifjú árnyvadásznak egy ép gondolata sem volt az elmúlt tíz percben. Csak arra vágyott, hogy érezze és élvezze Magnus Bane tudását. Amit biztosra vett, hogy hatalmas. 

- Alexander - húzódott el macska szemű egyedünk, és komolyan nézett le a vörös arcra. - Pontosan mit is szeretnél? Meddig kéne elmennem, hogy most elégedett legyél? Szeretném hallani a gondolataidat. A tiéd, senki másét - nyomott egy lágy csókot a fiú homlokára, majd a füle alatti érzékeny részt harapta meg gyengéden. 

Alec szíve olyan gyorsan vert a mellkasában, attól félt, hogy bordatörése lesz. Vagy a kolibriket megszégyenítő szerve fogja magát és Magnus elé veti magát, hogy tényleg őt lássa. 

- Téged… - Ez az egy szó elég idegességet és bizonytalanságot tartalmazott, ahhoz, hogy az a sárga tekintet, ami eddig olyan komolyan és várakozóan várta a választ, egy szemvillanás alatt ellágyuljon. Melege lett ettől a pillantástól. Úgy érezte menten lángra kap, akkor aztán fújhatott volna minden tervet erre a napra. Bár az este talán már helyesebb megfogalmazás. 

- Ez esetben, szeretnélek az ágyamba invitálni. Nincs ellenemre az extrém felállás sem, de úgy gondolom, megérdemelnél egy rendes első élményt - mosolyodott el a boszorkánymester, majd nehezen lekászálódott fiatal kedveséről. Alig segítette talpra, máris magához húzta túlfűtött csókokra a kisebb testet. Igazából mindig is úgy gondolta, Alec tökéletesen a karjai közé illett már az első alkalommal. 

Ahogy terelte, vetkőztette is az árnyvadászt. Apró sóhajok és nyögések szálltak fel a tetőlakás minden pontjáról, míg el nem érték a hálót. 

Innentől nem volt megállás. Olyan izgalommal estek egymásnak, mint két éhező, akik az ételt kaparintják meg. 

Alec soha nem ismert érzésekkel találkozott, mikor Magnus ledöntötte a selyem huzatra. Az anyag hideg volt és egyáltalán nem bánta. A csupasz háta tűz forró volt az ágyneműhöz képest és ez a hűvös érzet segített lélegzethez juttatni őt egy pillanatra. 

Az idősebb férfi azonban nem várt, gyengéden nyomott csókot először Alec homlokára, majd az arcára, a füle mellé, végül elérte a nyakát ahol nem csak csókok vártak a bőrre. 

A fiú összes rúnáját eldöntötte, hogy megismeri. Kezdve azzal a Z betűre hasonlító mintával, ami a nyakának bal oldalán volt található. 

Ha jól emlékezett ez volt felelős a blokkolásért… 

A mellkas kiábrándítóan kevés szimbólumot viselt, ennek ellenére azt a részt, ha lehet még alaposabban megvizsgálta a nyelvével. Főleg az ingerek hatására megkeményedett mellbimbókkal foglalkozott, amitől kedvese száján kéjesebbnél-kéjesebb hangokat adott ki magából és még kezével megmarkolta a huzatot is maga alatt. 

Alec úgy ficergett zavarában, mint egy rossz gyerek. Igaz, hogy nagyon is vágyott erre az újfajta érzésre, de ez kész hullámvasút volt! Hol elöntötte a forróság, hol pedig fázott a hirtelen váltás miatt. Ugyanis Magnus valóban végig rajzolta nyelvével az összes rúnát, amit talált. A kezei pedig önálló életet élve zongoráztak végig a bordák mentén. 

Így elég nehéz volt tiszta fejjel gondolkodni. Minden idegszála lángolt, és ez a hő végig áramlott, egészen a hasa aljáig és ott összegyűlt, akár a láva a hegy gödreiben. 

Csillagokat kezdett látni, mikor Magnus keze a már jócskán merev részéhez ért. Ügyes ujjai voltak, mesteri módon hajszolta egy olyan élvezet felé partnerét, amit még nem ismert. Minden tudását bevetette, hogy Alec remegjen alatta akár egy kocsonya. 

A fiatal fiúnak el kellett ismernie, hogy az ujjakhoz képest az a nyelv kész extázis volt. Ugyanis a kínzó mozdulatokat hamar felváltotta egy forró száj. Megszívta a makkot, vagy éppen végig nyalt a hosszán, attól függően, mit tartott megfelelőnek. 

Mikor úgy tartotta, hogy eleget kínozta kedvesét elhúzódott nemesebbik felétől és felmászott hozzá egy csókra. 

- Mivel tudom, hogy kíváncsi leszel később, milyen uralkodni valakin, lassan csinálom - suttogta kedves, lágy hangon Magnus Bane. A hangja olyan édes volt, akár a méz. Alec úgy érezte, bele is tudna ragadni, mint a mézsárga tekintetbe. 

Magnus pedig ezt a némaságot, zavart szuszogást beleegyezésnek vette. Ezért is tolta széjjelebb a fiú lábait, hogy kényelmesen elférjen. Elfeküdt közöttük, és a leggyengédebb módon harapta és szívta meg a comb belső felének a bőrét, miközben felfelé tartott rajtuk. 

Keze hamarabb elérte a kívánt célt, még pedig Alec ánuszát. Időközben előkerült valahonnan egy kis tégely krém. Alec úgy gondolta a síkosító felirat volt látható rajta… 

Ebből a csillogó anyagból bőven kent a fiú fenekére és saját kezére is. Óvatosan és finoman kezdett egyik ujjával körözni a bejáratnál. Nem akart felesleges fájdalmat okozni párjának. 

Tapasztalat ide vagy oda, kényelmetlen az első alkalommal minden. Főleg a tágítás… 

Az árnyvadász fiú egyre hevesebben vette a levegőt, mikor az első ujj belé csúszott. Ezernyi apró tűszúrás futott keresztül a gerince mentén. Valahogy kellemesebb érzésnek képzelte el, némi feszítő fájdalommal az elején. 

A kellemetlen érzésen igazán sokat segített, hogy Magnus ajkai és nyelve folyamatosan a bőrén mozgott. Hol egy rúnát rajzolt körbe, hol pedig a heréket részesítette előnyben. 

- Be kell vallanom Alexander, sose hittem volna, hogy a csípődön, ilyen közel az ágyéki részhez van egy rúna rajtad. 

Szinte beledorombolta a combokba a szavakat, amik pirulásra késztették a fent említett fiút. Szorosan lehunyta szemeit és alsó ajkát harapta be, ezzel is elfojtva egy hangos nyögést. Időközben belé vezette Magnus a második ujját is. 

Mámorba döntő csókok, édes suttogások vártak a fiatal árnyvadászra az elkövetkező percekben. A boszorkánymester ugyan okozott fájdalmat, de az semmiség volt a becéző érintések mellett. Teljesen úgy érezte, hogy azok a kezek az egész testén egyszerre vannak jelen. 

Mikor Magnus úgy gondolta, hogy eléggé előkészítette partnerét magára is kent a síkosító csodából - ezt ő maga készítette nem is olyan rég. A bolti kencékben nem bízott. 

Ezek után magához hívott egy keményebb párnát az egyik szekrényből, amit Alec csípője alá tolt, miközben kényelmes térdelő pózt vett fel. Próbált mindent bevetni, hogy ez az első az a bizonyos legjobb első élmények körébe tartozzon. 

Amint sikerült megfelelő módon elhelyezni magukat, lassan párja testébe csúszott. 

Ő sokkal nagyobbnak bizonyult, mint amire valószínűleg számított Alexander, mert teste megfeszülése teljesen beszédes volt. 

Végig zongorázott a fiú oldalán, majd összefűzte ujjaikat, míg másik kezével megtámasztotta magát. 

Ekkor tűnt fel Alecnek, hogy Magnus kezén, ami jó meleg, hideg gyűrűk is helyet kaptak. Kapott egy csókot a homlokára, majd mikor kinyitotta kék szemeit láthatta a boszorkánymester arcát. 

Látszott a férfin, hogy azért ő sem volt ilyen helyzetekben fából, alig bírta magát visszafogni. Karamellre emlékeztető bőrén fénylő izzadság cseppek csorogtak végig. Ezeket vette figyelmébe Alec, és ahogy követte az útjukat a testen, egyre vörösebb lett. Megszorította Magnus kezét, ugyanis eddig a percig tartott ki az akaraterő. 

Alec nagyot nyögve kapta vissza tekintetét, hogy találkozzon egy ragadozó pillantásával. 

Magnus lassan elkezdte mozgatni a csípőjét, ezzel egyidejűleg szabad kezét Alec combjára csúsztatta és megtartotta a másikat. 

Elég sokáig csak ingerelte a kisebbet, míg végül sikerült elérnie azt a bizonyos pontot. Ettől kezdve pedig mindent megtett Magnus azért, hogy az a pont izgatva legyen és kicsaljon szeretőjéből kéjesebbnél-kéjesebb hangokat. 

Az árnyvadász tapasztalatlan volt, mégis kezdett magától ráérezni, hogyan tud ő is örömet okozni boszorkánymester partnerének. Ujjaival beletúrt a nedvessé vált tincsekbe, melyek vöröses véggel rikítottak az este folyamán. Magához húzta Magnust egy csókra, azzal a szándékkal, hogy kedveskedjen neki és a torkából előtörő hangokat is tompítsa. Úgy érezte, ehhez az érzéshez elég hamar hozzá tudna szokni, amit Magnus Bane váltott ki belőle. 

***

Az további részét egymás testének megismerésével töltötték. Túlfűtött csókok, forró ölelések és kéjmámorban úszó elmével próbálták még inkább magukénak tudni a másikat. 

Alexander Lightwood pedig úgy érezte, hogy minden első alkalmát ezzel a férfival akarja átélni, amit egy kapcsolat csak nyújtani tud. Mert Magnus Bane egy roppant gyengéd szerető. 

Bárcsak megállt volna azon az estén számukra a világ, hogy ne kelljen másnap reggel elbúcsúzni. Ugyanakkor ez is az első volt. Az első reggel, a mámor éjjele után.