A hatalmas vasrudakkal áttűzdelt épület alagsorának csodával határos módon semmi bántódása nem esett az orvtámadás során. Talán szándékosan, talán véletlenül, de egyben maradt. Az épületet gyakorta látogatók ezen nem filóztak annyit, mint az eset miértjén. Hosszan iszogattak, miközben a hangulatuk az egyik véglettől a másikig csapongott. Szerettek volna jogos revánsot venni ezért a durva és alattomos lerohanásért. Ugyanakkor örültek, hogy senkinek nem esett bántódása, míg fel nem csapott újra a lincselhetnék. Hosszú órák teltek el ily módon, a szarrá tűzdelt épület épségben maradt – bor- és sörgőzös - alagsorában.

Az égbolt sötétbe burkolózott, és az idő későre járt, amikor a szőke csillagmágus elhagyta az alkoholos morgolódástól hangos helyiséget, és a lelkében kavargó örvénytől szédelegve sétált végig a csatorna vize mentén. Meglehetősen nehezére esett Natsunak letennie a vérszomjas bosszúról, az azonnali vendettáról, hogy hirtelen haragjában Tölgyvárosig rohanjon, és felégesse az egész Phantom Lord tanyát. Lucy a fejét csóválta a fiú hevességére emlékezve. Kora reggel még a Hargeoni kikötőben szálltak ki az éppen befutó kalózhajóból a lakosok hatalmas megdöbbenésére, most meg azon morfondírozik, hogy történhetett mindez. Nagyon megkönnyebbült, hogy nem kaptak büntetést az elcsent „S osztályú" küldetés miatt, ám sokkal jobban aggasztotta az a tudat, hogy mi miatt nem kapták meg. Hiszen egy nagyobb tragédia árnyékolta be a hazatérésük napját, ami miatt teljesen eltörpült a tettük súlya. Fejét megcsóválva lépdelt tovább a hűvös estében az otthona felé.

Nincs ez így rendjén! Nem lenne szabad annyiban hagyni a dolgot, hogy más céhek emberei csak úgy betörjenek hozzájuk, és tönkretegyék az otthonos kis bázisukat. A második otthonukat. Az otthont, ahonnan elindulnak, s ahová visszatérnek minden egyes küldetés alkalmával.

Kicsiny, ám annál lakályosabb otthonába benyitva kellett szembesülnie azzal a ténnyel, hogy a fenyegetés sokkal jobban felbolydította a céh életét, mint először gondolta. Társai már kényelmesen elhelyezkedve, magukat kiszolgálva és pompásan érezve helyezkedtek el a lakásában arra hivatkozva, hogy a mester utasítása volt. A jelenlegi események hatására mindenkinek oda kell figyelnie arra, hogy ne járkáljanak egyedül az utcán. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni a biztonságra és arra, hogy a Phantom Lord tagjai akár a lakásukon is felkereshetik őket, hogy újabb támadást intézzenek az utált céh ellen. Lucy könnyeivel küzdve hagyta ott a nappalijába betolakodó Erzát, Natsut és Grayt, hogy fürdőszobája magányában kisírhassa magából az őt ért igazságtalanságot.

A céh épületéből szinte már mindenki visszaszállingózott a szállására, így az egyre elcsendesülő épületből kilépő trió megtörte az este nyugalmát. Derűs hangulatban lépdeltek végig az üres mellékutca sötét kontúrral kirajzolódó macskakövein, és arról beszélgettek, ami aznap történt. Így aztán a kis csapat két férfitagja aggódóan kezdte magyarázni a harmadiknak, hogy a leánykollégium biztonságos falai között kellene már lennie, és nem a veszélyes sikátorban sétálni. Nem lett volna szabad olyan sokáig elidőznie a füstös kocsmában.

- Ugyan, srácok, hiszen egy csapat vagyunk – nevetett hátra a válla fölött. - Hármunknak nincs félnivalónk! - nyugtatta őket vidáman, játékosan ugrálva a macskakövek aránytalan kockáin. Társainak hatalmas lelki energiát sugárzott az ő önbizalma és gondtalan viselkedése. Hűséges és lelkes kiskutyaként követték, és érezték magukban az erőt, a hitet, a legyőzhetetlenség érzését. Övék az egész világ, hisz a számukra oly fontos személy bízik bennük, az erejükre támaszkodik, és ők lehetnek az ő legyőzhetetlen testőrei. Majd ők megvédik. Mindentől.

Eme vaskos eufóriában lebegve egyikük sem vette észre a tetőről rájuk tapadó baljós vörös szempárt. A vérvörös íriszekben függőleges, fekete pupillák helyezkedtek el, és megvetően követték a triót már akkor, amikor felbukkantak a félig elpusztított céh épület ajtajában. Hideg tekintetével követte a gondtalan leányzó fesztelen viselkedését, és lovagjai kitörő lelkesedését. Reakciója a látottakra, hallottakra unott fintor és mímelt öklendezés volt, amit lezárt egy baljós vigyorral. Szemfogai megcsillantak a dagadó hold fényében, s úgy látta, elérkezett a támadás ideje. Sötét alakja előrelendült, le a háztetőről, egyenesen a kis csapat irányába, akik érzékelték ugyan a feléjük sebesen suhanó árnyat, de már nem voltak képesek kitérni előle.

Tehetetlen testük rongybabaként vágódott bele a sikátor oldalát képező ház kőfalaiba, hogy azután ernyedten puffanjon az egyenetlen kövekre. Tüdejükből kiszorult a levegő, s légszomjtól kínlódva próbáltak új lélegzethez jutni. Becsapódásuk nyomában vékony porfelhő verődött föl, megrepedt a ház burkolatának felső rétege, és a fal melletti kukák fémes kongással gurultak szanaszét. Aztán a lárma alább hagyott, és ők ott maradtak a fülükben csengő-bongó zajjal, és saját adrenalintól száguldó vérük zúgásával.

Amikor Levy végre friss levegőt szívott a tüdejébe, facsarodó zsigerekkel nézett körül támadót keresve. Társai ugyanezt tették, mozgásuk, darabos lélegzetvételük akadozó volt, úgy mint őneki. Jet szájából vékonyan szivárgott a vér, amit észrevéve a bundaszegélyes kabátja ujjába törölt hanyagul. Tekintetével ijedten kereste Levyt. Pár méterre meg is találta, s ettől kissé megnyugodott. Bíztatóan rámosolygott, miközben tudták, hogy mindhárman ugyanazt érzik. Ugyanazt a rettegést az előttük magasodó sötét árnytól, akit mulattatott a sebesült tündérek látványa.

Droy Levy balján még csak most kezdett levegőért kapkodni, kicsit tovább bírta oxigén nélkül, mint a társai. Tekintete elhomályosult, szeme sarkából a világ vöröses árnyalatban éppen elhomályosulni készült. Mint azt megállapította, valahonnan a szemébe kerülő vér okozta a látása romlását.

- Fiúk, jól vagytok? – szólalt meg reszketegen Levy előbb balra, azután jobbra pillantva. Társai halkan, akadozva helyeseltek, szavuk egyáltalán nem győzte meg a lányt. Előttük az árny türelmetlenül tett egy lépést előre. Széles mellkasa előtt összefont karral, ajkán lenéző vigyorral nyugtázta művét. Jet villámsebesen pattant fel, és termett Levy előtt, hogy megvédje őt a hirtelen támadástól. Ellenfele egyetlen gyors mozdulattal kapta el a feléje lendülő jobb karját, és egy vérfagyasztó reccsenéssel eltörte, hogy ugyanazzal a lendületes ütéssel vissza is pofozza a ház falához, újabb lenyomatot okozva azon. Levy felsikoltott, ahogy a társa eszméletlenül bukott a földre. Feltámolygott, s minden erejét összeszedve, reszkető lábain megállva emelte ujjait varázslásra. Füléből nem akart távozni a reccsenő csont hangja. Testét kirázta a hideg az emlékére is.

- Megpróbálsz ellenállni? – kuncogta sötéten a férfi. Lustán, vontatottan előrébb lépett, hogy rávetüljön az utcai lámpa fénye. Élvezettel nézte végig, ahogy a kék hajú lány arcán eluralkodik a félelem és a pánik. Félt, és mégis előretartott kezekkel varázslatra vetemedett. Ez meglepte a támadóját. Rendszerint akik meglátják, azok sóbálvánnyá merednek a rémülettől. A kicsi lány arcán azonban elszántság tükröződött, ami őt valahogy rendkívül bosszantotta.

- Micsoda vakmerőség – morogta szarkasztikusan, a szemeit forgatva. Másra sem vágyott, minthogy letörölje a kislány arcáról azt a pimasz kifejezést, amivel őt méregette.

Levy rémületében még sírni sem tudott amiatt, hogy a társát az orra előtt vágta a falhoz az a szörnyeteg, aki végre előmerészkedett az árnyékból. Hirtelen elkapta a pánik, és testét jeges félelem bénította meg. Fel volt rá készülve, hogy vele is ugyanez fog történni, ám balján félig öntudatlan társa szuszogása emlékeztette arra, hogy meg kell védenie őket, ameddig csak lehetséges. Talán meghallotta valaki a támadás hangjait, és már a segítségükre indultak. Talán. Összeszorította ajkait, és felkészült arra, hogy „addig" kitartson. Határozottan mérte végig az ellenfelét, és látta az arcán, hogy meglepődött. Alkata hatalmas volt a sajátjához képest, kidolgozott testtel, hatalmas, fekete, sörényszerű hajjal, és rengeteg fém szegeccsel. Ruháján és bőrén egyaránt viselt szegecseket, piercingeket. Tekintete gránátvörösen izzott, macskaszerűen elhelyezkedő fekete pupillával a közepén. Érzéketlennek hatott, és vadászó ragadozóként figyelte minden mozdulatát. Tekintetét továbbjáratva észrevette a vállán a céhének a jelét, a fekete kacskaringós mintát.

- Phantom Lord – jegyezte meg halkan a lány. Az idegen elhúzta a száját, mint aki nincs hozzászokva, hogy az áldozatával beszélgessen. Csúfolódó mosolya engedte elővillanni a szemfogait. Levy hirtelen elhatározásra jutott, pattintott egyet az ujjaival, s abban a pillanatban fény villant a tenyerében.

– Solid Script. Tűz! - kiáltotta, s már csapódott is a tüzes felirat a meglepett ellenfele arcába.

Levy tudta, hogy a támadója nagyobb, gyorsabb és sokkal erősebb nála. Villámgyorsan járt az agya, hogy időhúzásra épülő taktikát agyaljon ki legalább addig, amíg segítség érkezik. Azonnal arra kezdett el játszani, hogy elcsalja bajtársaitól az erőfölényben lévő támadót, és a maga előnyére fordítsa, hogy ismeri a terepet. Ismeri a kis utcákat, a sikátorokat, azokat az utakat, amiken keresztül gyorsan egy nyílt terepre csalhatja a felbőszített ellenfelét.

- Te kurva! – sziszegte a férfi bosszúsan, a puszta karjával kivédve a lángokat, amelyek megizzasztották ugyan, de sérülést nem okoztak a bőrén. Fölemelt karja mögül sötéten mordult a lányra, aki immár néhány lépéssel odébb emelte a kezét varázslatra.

– Azt már nem! – kiáltotta dühösen. Utána akart iramodni, azonban lábai megtorpantak, nem mozdultak. Lepillantott, és észrevette, hogy bokájára növényi indák fonódtak. Közben a lány kiáltott, s mire visszafordult felé, már csapódott az arcába a következő varázslat, kemény jég formájában. Ezzel sikerült a már amúgy is bosszús sárkányölőt még jobban felmérgesítenie. A futva távolodó lány után pillantott, s megállapította, hogy majd később követi a szagát, most mást kell elintéznie. A bokájára fonódó indákat egyetlen rúgással cafatokra tépte, amiknek a szára kígyózva húzódott ki a földből, s legnagyobb meglepetésére mintha gombolyagot követne, a földön fekvő fura frizuráshoz vezettek. Sebektől, horzsolásoktól tarkítva, füléből és szeméből vérezve szuszogott a hasán fekve. Tenyereivel a földet markolta, ahonnan az indák fakadtak.

- Ne merészeld bántani őt! – lihegte akadozva, csöppet sem fenyegetően. A következő pillanatban a térdkalácsának a hangos reccsenése vert visszhangot a fülében, s az éles fájdalom teljesen leblokkolta az egész testét. Eszméletlenül zuhant a földre, nem messze a narancs hajú társától.

- Mi miatt olyan fontos nektek ez a kislány? – morogta Gajeel, s elrévedt a menekülő lány után. Ajkai immár sokadszor húzódtak élveteg vigyorra, miközben a földön fekvőkre pillantott. – Kíváncsivá tettetek. Ugye nem bánjátok, ha én is kipróbálom? – Várt egy pillanatot, és felnevetett. – Hallgatás beleegyezés, srácok.

Levy a sajgó tagjai ellenére is nagyon igyekezett a sikátoros utcából mihamarabb kikerülni, s ehhez a déli park nyílt terepe volt a legközelebb. Nyilvános terepen hamarabb észreveszik, és avatkoznak a harcba a társai. Remélhetőleg az a kettő nemsokára magához tér, és biztos helyre vonulnak, pillanatnyilag a legtöbb, amit tehet értük, hogy csalivá vált, hogy elcsalja tőlük a támadójukat. Kimerülten futott tovább, ahogy csak a sajgó lábaitól tellett, hátra sem mert nézni. Mögötte valahol magasan egy cserép roppant a háztetőn, s mire reagálni tudott volna, már egy súlyos vasdorong csapódott a földbe közvetlenül mellette. Elvetődött és gurult, ahogyan az ösztönei súgták neki, ámbár érezte, hogy ha túléli ezt az estét, a lábai telis- tele lesznek színes zúzódásokkal. Könnyei ettől már utat törtek a külvilág felé, de fölpattant, és elszántan sántikált tovább a park felé.

- Senki nem fog megmenteni! - hallotta hirtelen a háta mögül a kárörvendő morgást.

- Az nem lehet – gondolta kétségbeesetten, miközben könnyektől elhomályosult szemeit megtörölte a karjával. Ennek a pillanatnyi mozdulatnak a műve volt, hogy nekiütődött valaminek, és azon átesve már bucskázott is át a parkba vezető út korlátján keresztül, le a dombon, végig a máskor oly zöld és illatos füvön. Végül a domb aljában elfogyott a lendület, és megállt. Néhány fájdalmas lélegzetvétel után majdnem elfelejtette, hogy hol van, és mi történik. Feküdt a hátán lihegve, haja csapzottan lógott mindenfelé, és apró teste minden porcikája iszonyúan sajgott a fájdalomtól. Hunyorogva bámulta a csillagos eget, mintha onnan várna segítséget. A kilátást azonban lassan eltakarta egy fölé hajoló alak, amire a teste azonnal reagált. Kezeit reflexszerűen rántotta a félelem a varázslatformáló pozíciójába.

- Nana. Ezt kurvára nem játszod el újra! – mordult föl az ellenfele, és sajgó csuklóinál fogva a saját kezei a feje fölött a földhöz szegeződtek. Riadtan rúgkapálva, vergődve próbált szabadulni, de semmi esélye nem volt, a fogócska a végéhez érkezett. A fémes, hideg érzés azt súgta neki, hogy bilincsek kerültek a kezeire. Még nem látta a férfi mágiáját, de összeállt benne a kép arról, hogy ki lehet az ellenfele.

- Gajeel Redfox, a vas sárkányölő! – súgta riadtan. – A társaim megtalálnak, és nem fognak kegyelmezni.

- Én is erre számítok, apróság! – Szavaival sikerült Levyt meglepnie.

- Te ezt akarod? – kérdezte lassan tagolva, mintha hülyével beszélne, de valójában maga sem akarta elhinni, amit kérdez. A fölé magasodó árny leguggolt mellé, és a térdeire támaszkodott. Vigyora nem tágított az egyébként szép vonású arcáról, fekete haja palástként terült a hátára. Másodpercekig hagyta, hogy a lány feldolgozza a hallottakat, és élvezettel nézte végig, ahogy gyermeki arcát elsápasztja a félelem.

- Ne merészelj hozzám nyúlni! – mondta riadtan, szűkre húzott szemmel.

- Mert különben mi lesz? – kérdezte csúfolódva, és mutatóujját végighúzta az előtte elterülő fedetlen hason. A lány bőre libabőrös lett. Kínjában újabb kísérletet tett a szabadulásra, de csak a csuklóit vágta meg a kemény, érdes fémszegélyekkel.

- Hagyd abba! – kiáltott rá könnyeivel küszködve, utolsó erejét is elhasználva.

- Mért? – incselkedett vele a férfi, és újra végigsimított a puha bőrön. - Félsz, hogy tetszene?

- Soha! – vágta a szemébe haragosan, és dacosan beleharapott az ajkába. Nem is sejtette, hogy az ellenállással csak szítja a tüzet. – Egy szörnyeteg vagy! – sziszegte. Ennél még az is jobb lett volna, ha megüti. Már vágyott a fájdalom érzésére. Sokkal inkább, mint hogy itt szégyenítse meg a füvön.

- Tudom.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ezeréves történetem még az AFS ről (béke poraira) menekítettem... de sajnos néhány másik történetem elveszett a törléskor... a maradék a leégett vincseszteremen töppög ... én meg hüppögök ... T_T

Minden egyes lájkkal visszaraksz egy darabkát az összetört szívemhez XD

na jó ez beteg ...