- Tudom.

Levy reszketve várta, hogy a férfi megüsse vagy bántalmazza, amikor fölé hajolt. Ösztönösen rándult össze, és csukta be a szemeit. Magában elkeseredetten vette tudomásul, hogy valóban senki nem fog segíteni. Nem jön segítség, és ez a kegyetlen idegen talán megöli csupán azért, hogy feldühítse vele a céhet, amelybe ő tartozik. Az önsajnálat bugyraiból kénytelen volt kiszakadni, amikor egy meleg és nedves érzés sikamlott végig a hasán. Fájdalomtól és kimerültségtől zsibbadó testén határozottan érezte, hogy nem kínzásnak veti alá.

A fejét felkapva azt kellett látnia, hogy eddig sötéten vigyorgó ellenfele letérdelt mellé, és nyelvével végignyalja a bőrét. Beleborzongott az érintésbe, és újra vergődni kezdett, hogy szabaduljon tőle és az érzéstől egyaránt.

Gajeel hátravetette a fejét, és nevetett.

- Nem szabadulsz, pöttöm. Addig nem, amíg meg nem mutatom, mennyire nincs igazad – mondta, miközben visszahajolt a hasához, hogy folytassa, amit elkezdett.

- Ha nem hagyod abba, sikoltozni kezdek – nyöszörögte erőtlenül reszketve.

- Nem teszel te olyat! – folytatta a nyalogatást, s kezével játékos könnyedséggel végigsimított a lány lábain, egészen a térdnadrágja szegélyéig. Ott fölpillantott, s mosolyogva nyugtázta, hogy a lány visszafojtott lélegzettel mereszti a szemeit. – Te sem akarod, hogy a többi társad is úgy járjon, mint az a kettő – fenyegette halkan, miközben a mellkasa fölé hajolt, és lágyan rálehelt a zöld mellény alól előtűnő pitypangsárga bikini felsőre. A lágy anyag alól apró dudor emelkedett elő, amit elégedetten figyelt.

- Megölted őket! – suttogta reszketve. Szemeiből könnyek törtek elő arra gondolva, hogy a két társa már holtan fekszik a sikátorban.

- Még élnek – lehelte halkan. Hangjára a lány reszkető, hangtalan sírása abbamaradt. Épp erre a reakcióra számított, hogy alkut kössön vele. Vörös szemeit rávillantotta, s mintha csak igazgatná a sárga madzagokat, végigfuttatta az ujját a bikini szegélyein. – Amíg itt elfoglalom magam, eszemben sincs visszamenni ahhoz a két félnótáshoz.

Levy értelmezte a mondatot, és riadtan meredt a fölé hajoló alakra. Az kifejezéstelenül bámult vissza rá, így nem tudott olvasni a tekintetéből. Bár minden tagja reszketett, a fejét mégis a fűre ejtette, és abbahagyta a szabadulni próbálást. Egyértelműen a férfi tudtára adta, hogy nem fog ellenállni, csak hagyja békén a barátait. Keserűen nyelt egyet, és lehunyt szemmel várakozott. Szíve vadul dörömbölt a mellkasában, néhány pillanatig azt hitte, hogy átszakítja azt, de nem történt semmi ilyesmi. Hideg csapta meg a felsőtestét azon a helyen, ahol a sárkányölő végighaladt. Magában folyamatosan azt hajtogatta, hogy a fő, hogy senkinek ne essen bántódása. Ez az alak nagyon erős, nem szabad senkinek az útjába kerülnie.

- Ha ilyen görcsös vagy, nem fogod élvezni.

Levy azt hitte, rosszul hallott. Meglepetten nyitotta ki a szemeit, hogy bosszússágáról biztosítsa fogvatartóját.

- Nem állt szándékomban élvezni, hogy a földhöz bilincseltél, és épp megerőszakolni készülsz.

Legnagyobb meglepetésére a férfi felnevetett. Hosszasan mulattatta magát a lány arckifejezésén és mondatán.

- Nem - mondta nyújtottan két kuncogás között. - Félreértettél. Nem akarlak megerőszakolni. Bár nagy kedvem lenne hozzá, hogy meg tudjam, mit védelmezett az a kettő. valamit nagyon tudhatsz, ha az a két idióta az élete árán is meg akart védeni.

- Hogy? – A lány lassú felfogásúnak és megalázottnak érezte magát. Agyában vadul száguldottak és kavarogtak a gondolatok. Megkönnyebbült, borzasztóan ideges volt, és valahol sértette a női önérzetét, hogy arra se méltatja, hogy megerőszakolja. Utóbbi gondolatán nagyot nevetett magában, ám mégis depresszív gondolatokat ébresztett benne. Fölébredt benne a kisebbségi komplexus, és a méretei miatt érzett szokásos szégyenérzete.

- Én csak neked akarok örömet okozni – morogta halkan, a füléhez hajolva. A lány nagyot nyelt, szíve a torkában kezdett dobogni.

- Örülnék, ha elengednél – dadogta, szándékosan félreértve a mondatot. Közben a férfi fölé hajolt, és ajkai közé szívta a reszketve csúcsosodó melltartónak a hegyét. Levy a füle hegyétől a lábujjáig végigborzongott, és forróság öntötte el a mellkasát. Lehunyt szemmel megállapította, hogy nem értette félre Gajeel fenyegetését. A dolgot valóban egyoldalúra tervezte. Zavartan fordította félre a fejét, és próbálta kizárni a fejéből a mellét izgató hím egyedet, aki a másik mellére csúsztatta a kezét, és masszírozni kezdte a hegyét. Elég nehéz feladatnak tűnt minderről nem venni tudomást.

- Miért is ne?

Levy már nem volt képben, amikor a megkésett felelet megérkezett az óhajára, ám azt annál jobban megértette, amikor a csuklóit a földhöz szegező bilincsek szétpattantak, és elengedték a kezeit. Végre megindult bennük a vérkeringés, amikor fájósan megdörzsölte azokat.

- Köszö...

- Ne köszöngess! Még rohadtul nem végeztünk.

- Nem?

A férfi nemet intett.

- Okos kislány vagy. Tudod, hogy a barátaid élete kezemben van! – fenyegette, majd a lány kezeit szépen elhelyezte annak a teste mellett a fűben. Szemeiből rettegést és megvetést olvasott ki, amin jót szórakozott. Úgy érezte magát, mint a macska, aki az egérrel játszadozik, hogy édesebb legyen a vére, mielőtt megeszi. Újra visszahajolt a lány fölé, és nyálas nyelvét végighúzta a fülétől egészen a sárga felső keresztpántjáig. Ujjaival odébb húzta a mellkasán körbefutó pántra csúsztatott háromszögeket, amik a mell takarására szolgáltak, így feltűnt előtte a lány fedetlen mellkasa. Elégedetten figyelte, hogy az visszafojtott lélegzettel várja a következő lépést, hát nem váratta. Megismételte az előzőeket, immár a sárga anyag takarása nélkül, egyenesen a meztelen bőrén.

Levy nem gondolta, hogy az előző alkalommal átélt bizsergést és melegséget lehet fokozni, de azonnal belátta tévedését. A csiklandozó bizsergés mámorosan végigkúszott az egész testén, és megállapodott a medencecsontjai között. Ismerte ezt az állapotot. Gyakorta érezte, amikor egyedül bezárkózott a szobájába, és erotikus regényeket olvasott. A jól ismert érzésből tudta, hogy mi következik. Most jön az, hogy...

Gajeel abbahagyta a szívó és masszírozó tevékenységet, és ránézett. Levy ijedten kapta el a tekintetét. Nem is tudta, hogy mikor kezdte el bámulni a férfi fekete haját, de elszégyellte magát, amikor barna szemeivel összevillant az ő vörös pillantása.

- Máris elkezdted élvezni?

- Nem – hazudta, s erősen remélte, hogy az arcába áramló vértől nem izzik lángvörösen az arca.

A sárkányölő a levegőbe szimatolt, és elvigyorodott. Kezét minden szégyenérzet nélkül helyezte Levy vénuszdombjára, hogy ujjaival körkörös mozdulatokba kezdjen. Elégedetten figyelte, hogy bár félrefordította az arcát, a légzése elakadt tőle. Testének minden apró rezzenését képes volt felfogni a kifinomult érzékeivel.

Levy szégyenérzetétől és izgalmától reszketve feküdt tehetetlenül a fűben. Kezeit mozdítani sem merte, csak markolta a fűcsomókat olyan erősen, hogy egyenként pattantak el a szálak a kezei között. Nem is hallotta vagy érezte a nadrágján a matatást, csak arra eszmélt, hogy a shortja kicsusszan alóla, és meztelen bőrét csiklandozzák a hideg fűszálak.

- Azt mondtad, nem fogsz... - sikkantotta riadtan, odakapva kezeit az apró kék pihés háromszöghöz a combjai között, azután az ajkába harapott. Szemeit újra elfutották a könnyek.

Gajeel megint felnevetett.

- Hidd el, pöttöm, ez már nem lenne erőszak! – Tartva a szemkontaktust lehajolt a lány combjai közé, és lefejtette erőtlen kezeit a kiszemelt területről. Hunyorogva hajolt lentebb és lentebb, hogy kiélvezze minden pillanatát a lány arcára kiülő döbbenetnek, amikor annyira közel hajol, hogy belekóstolhat a vágytól illatozó kelyhecskébe.

Levy azonnal megértette, hogy mire gondolt a csúfolódó megjegyzésével. Valóban nem lenne ellenfél számára, ha erőszakra kerülne sor. Harmatgyenge ellenállása sem lett volna ellenkezni, hiszen élvezte a dolgot minden porcikájával. A hetykén meredező mellbimbóktól egészen a csatakossá nedvesedett puncijáig. Szégyentől égő arccal adta meg magát, és feküdt vissza a fűre, hogy a lábai között munkálkodó nyelv minden mozdulatára közelebb evezzen egy feszült, reszketve várt kiteljesedés felé.

A torka elszorult, a gyomrában pedig hatalmassá dagadt az izgalommal kevert feszültség. Szerette volna összezárni a lábait, és újra rendesen lélegezni, nem csak pihegve és zavartól szorongva, de nem sikerült. A teste már nem engedelmeskedett az akaratának. Egyre nagyobb sóhajok szakadtak fel a mindenén végigfutó remegéssel, míg egy ponton megfeszült a teste, és nem bírta tovább. Bele kellett markolnia a férfi hollófekete tincseibe, hogy megállítsa a már elviselhetetlenségig fokozott mozdulatait.

- Ne-he – suttogta erőtlenül, s kezei visszahanyatlottak a földre. Hitetlenkedve pillantott az elégedett arcú zsarnokra.

- Kicsit már késő ellenkezni – nézett végig a fűben elterülő lányon. Szemmel látható volt a kimerültsége és a szégyenérzete. Arca több árnyalattal vörösebb színben pompázott, mint hamvas mellei vagy sápadt combjai. Mellkasa folyamatosan emelkedett és süllyedt, ahogy szaporán kapkodta a levegőt, közben szemrehányóan mustrálta „kínjai" okozóját. Az este levegője hirtelen hűssé vált számára, és fázósan csúsztatta a helyére a melltartóját, beleigazgatva apró melleit. Nem szólt semmit, kerülte a másik pillantását. Nadrágját is visszahúzta, és remegő kezekkel gombolta vissza.

- Ha nem lennének más terveim, örömmel játszadoznék még veled – nyújtózott nagyot Gajeel, miközben elmélázva felbámult az égre. – Álmomban sem gondoltam volna, hogy még egyikük sem dugott meg – jegyezte meg olyan nyersen, hogy a lánynak a füle is égni kezdett a szó hallatán.

Hogy lehet ilyen szavakkal ilyen könnyedén dobálózni? - dohogott némán. Pironkodó gondolatai még csak ki sem ülhettek az arcára, annyira kimerült volt. Félig lehunyt pillái alól látta, hogy a férfi az eget kémleli komoran. Egy ideig küzdött, de végül lassan engedett a rátörő ólmos fáradtságnak, és ernyedten lehunyta a szemeit. Csak egy pillanatra – gondolta.

- Ha nem itt és most találkoztunk volna, biztos nem elégszek meg ennyivel – hallotta a rekedt vallomást, mielőtt a tudatvesztés utolérte.

A békés reggeli órákban az ébredező lakosság legnagyobb megdöbbenésére és a céh tagjainak felbőszülésére a park fájára, a leglátványosabb helyre három alakot találtak felfeszítve. Karjuk és lábuk vaskos fém szegecsekkel rögzültek a fa törzséhez. Eszméletlenek voltak, és elkeseredett csata jelei látszódtak a külsejükön.

Levynek emlékezetébe vésődött az az éjszaka, amiről később soha senkinek nem mert beszélni. Nem tudta volna felidézni annak az éjszakának az emlékét, amikor szívét megremegtette a félelmetes ellensége.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ezer és plusz egy éves történetem az AFS ről lementve.