SOFIA

| KEDD |

Próbáltam elfelejteni a könyvtárban történteket. Az nap este szorúlt szívvel feküdtem az ágyba. Az erős illatát még mindig éreztem a ruháimon. Ez az illat pedig folytogatott és sírásra kéztetett. Most először sírtam Benet Asher miatt. Nem voltam büszke arra amit a könyvtárban mondtam. Hibát követtem el. És még nagyobb hibát követek el azzal, hogy nem engedek ennek az egésznek.

Ha valaki egy héttel ezelött megkérdezte volna tőlem azt, hogy számítottam e arra, hogy szerelmes leszek akkor azt válaszolom, hogy nem.

De most mintha minden a feje tetejére állt volna. Eddig nem tudtam, hogy milyen érzés szerelmesnek lenni. Azt tudtam, hogy lehet jó és lehet rossz.

Vajon én most melyik oldalát élem át?

A folyosón ácsorogva a könyveimet a szekrényembe pakoltam. Csak a táskámat és a szükséges tanszereket hagytam magamnál. Az első óra szerint pakoltam, a fejemet akkor kaptam fel amikor megállt mellettem valaki. Amint megpillantottam az arcát, a szemöldököm barátságtalan ívbe rándult.

- Mit akarsz Brigi? - tettem a szekrénybe a Történelem munkafüzetemet. A szőke hajú lány rágót csattogtatva nézett végig rajtam, a kihúzott szemöldökét felhúzta.

- Szomorú vagy mert nem tudtad megkaparintani Ashert? - nevette el magát röhejesen. Nagyokat pislogva fordítottam felé a nyakam, a testem megfeszült és lassan megráztam a fejem.

- Tudod, hogy Asher miért nem tud elviselni téged?  - biccentettem oldalra a fejem. - Mert szánalmas ember vagy - becsuktam a szekrényemet és a termem felé sétáltam, de hírtelen a csuklóm után nyúlt és visszahúzott engem.

- Na ide figyelj ribanc...

- Hé! Hé! Hé! Mi folyik itt hölgyeim? - Marci megfogta Brigi kezét, határozottan de udvariasan lökte őt el. - Szerintem téged keress a barátnőd - pillantott Brigire.

- Rohadj meg Marci! Veled pedig még nem végeztem! - a haját mérgesen hátra dobta és a saját terme felé sétált. Elhúztam az ajkam és sóhajtva maszíroztam meg a csuklómat.

- Köszi - súgtam könnyes szemmel. Kérdő pillantásokkal fürkésztem Marci arcát, arra várva, hogy mondja el azt, hogy Asher hol van.

- Ő még alszik - vakarta meg a tarkóját.  - A máspdikra jön be - fejezte be.  Lebigyesztettem a számat és szomorúan felsóhajtottam.

- Csak egyszer indulna jól a reggelem. Akkor én lennék a világ legboldogabb embere - fontam magam elött össze a karomat. A becsöngő fülsiketítő hangja törte meg a csendet, ezért Marci megcsókolta Kingát, és a saját terme femé sétált. Kinga egy pillanatra lefagyott, ezért muszáj volt magam után húznom őt.

- Nocsak! Nocsak! Csak nem késünk? - rázta a fejét Alex. Erőltettem magamra egy mosoly és leültünk a padba. Az asztalra letettem a tolltartómat és a füzetemet. Feszülten megmarkoltam a füzet szélét, a gondolataim Asher körül forogtak.

Csak rá tudtam gondolni. Tényleg ilyen lenne a szerelem? Ilyen nyomasztó és idegen érzés? Mindig úgy gondoltam, hogy a szerelem csodálatos dolgok együttvéve. Nem akartam elhinni, hogy ez várt rám ebben a budapesti gimnáziumban. Nem akartam elhinni, hogy Asher várt rám.

- Minden rendben? - helyezte a vállamra a kezét Kinga. Nehezen felsóhajtottam, az államat a kitámasztott kezemre támasztottam. Válasz helyett csak a fejemet ráztam, fátyolos tekintettel pillantottam a tanárra, bár egy mondatát sem jegyeztem meg.

- A tanárnő lebetegedet ezért én tartom az első órát - tette csípőre a kezét az osztályfőnök. Létezik az, hogy nekünk van a legsármosabb tanárunk a gimnáziumban? Andrásbá egy fehér pólót viselt egy fekete szabadidős tréning alsóval, a nyakában egy sip lógott.

- Ezaz Bandibá! Tesi órán mit csinálunk? - hintázott Alex a széken.

- Maga semmit ha kitöri a nyakát - ült le a székre, és végig nézett az osztályon. - Eddig, hogy tetszik az iskola Sofia? - pillantott rám. Akkor kaptam fel a fejem, amikor Kinga meglökte a könyökömet, így a szív rajzomból egy szabálytalan hullámos grafit vonal lett.

- Miért lökdösöl? - tettem le a ceruzát, majd az osztályfőnök felé biccentett, aki türelmesen várta a válaszomat.

- Nagyon jó! Szeretek itt tanulni - sütöttem le tekintetem szomorúan.

- Ez nem hangzott túl őszintén prücsök - fordúlt felém Tamás. - Ki bántott meg? - tette a kezét a padomra.

- Csak mond el, és kitépjük a gigáját - kaccsintott Alex. Erőltettem magamra egy halvány mosolyt. Ezért vannak a jó barátok, hogy a legrosszabb helyzetben is mosolyt csallnak az arcodra.

- Mivel szomorú vagy, ezért azt gondolom, hogy tegnap megint mindent elcsesztetek Asherrel - Kinga suttogva hajolt a fülemhez, már a fiú neve hallatán is görcsbe rándul a gyomrom.

- Mindent? - pillantottam rá. - Nemis tudom, hogy nevessek, vagy inkább sírjak a bénázásunkon - piszkáltam a karláncomat. - Tetszik nekem - súgtam.

  - És te is neki - tette a csuklómra a kezét. - Te még nem veszed észre, de a személyiségéhez képest, mindent megtesz érted - mosolyodott el. - Asher személyisége tényleg más mint a tiéd vagy mint Tomikáé. Asher idősebb nálunk, lobbanékony és szókimondó - ekkor a fülemhez hajolt. - De tegnap este azt mondta Marcinak, hogy  " Kikészít ez a lány, ezért egyre jobban tetszik ".

- Tényleg ezt mondta Marcinak?

- Uhum - húzta ki magát mosolyogva. Mostmár nem szomorúan, inkább elpirúltan pillantottam a folyosó felé.

Az első óra utáni szünetben a folyosón ácsorogtunk. Én egy csokit ettem, Kinga pedig beszélt valakivel. A széles mosolya arról árulkodott, hogy a teremben ülő Marcival beszél.

- Örülök nektek - mondtam őszintén.

- Mi is - mosolygott. - Az tény, hogy már évek óta tetszünk egymásnak - zárta le az Iphoneját, majd megszorította a vállamat. - És megérkezett a te lovagod is. Ó, micsoda tekintet.... - ekkor lassan elsétált tőlem, és besétált a terembe. Asher belökte maga elött az ajtót, és egyenesen rám nézett. Ott álltunk egymással szemben, és megannyi dolog és mondat után még mindig nem volt köztünk semmi. Gyönyörű férfi volt. Egy tökéletes tekintet, egy ragyogó és magabiztos kisugárzás. Egy szűkszárú farmert hordott, a csuklóját egy bőrkarkötő díszítette. Fél vállára dobta a táskáját, a kék koncás ingje kiemelte a fekete haját. Összehúzta a szemét, a mozdulat közben a fekete tincsek a tekintetébe hullottak. És ekkor remegő térdekkel indúltam meg felé. Mert igaza van Kingának. Asher illik hozzám. És pedig hozzá.

Mégis keserű pillantásokkal torpantam meg akkor, amikor Brigi elég feltűnően a nyakába ugrott. Úgy ölelte a fiút, mintha attól félne, hogy elveszítené.

Dehát már elveszítette.

Asher nem ölelt vissza, ráadásúl eltolta magától a lányt és besétált a terembe. Összefontam magam elött a karomat, a hátamat a szekrénynek támasztottam.

Nem gondoltam volna, hogy ezt fogom mondani; de Asher az enyém. Érzem.

A második óra után elsétáltam a büfébe. A hatalmas aulában volt a büfé, de az ablak elött annyira kígyózott a sor, hogy a karórámra pillantva sóhajtottam fel. A kicsi pénztárcámat szorongattam a kezemben, és arra vágytam, hogy ő itt legyen. Mintha valaki meghallotta volna a gondolataimat, egy ismerős test simúlt hozzám, és gyengéden a karjai közé zárt. Hátra döltem a testének, és megkönnyebbűlve szorítottam meg a kezét. Lehunyt szemmel szimatoltam az illatát, és úgy éreztem, hogy ezek vagyunk mi. Még az sem érdekelt, hogy minden második szempár minket nézett. Nem érdekelt, hogy suttogtak mellettünk vagy mögöttünk. Asher itt volt velem és ölelt.

- Mit fogsz venni? - lehajolt hozzám, majd nyomott egy puszit a homlokomra.

Ó TE JÓ ÉG!

Csak egy pillanatra fagytam le a gesztustól, de úgy éreztem mintha percekre elbambúltam volna.

- Teát. Neked is vegyek? - fordúltam egyenesen felé. A fejét rázta.

- Veszek én neked - óvatosan megfogta a kezem, és kettőnk közé tette. Némán bólintottam.

- Rendben. Legyen. Próbáljuk meg. Én megszeretném próbálni - fürkésztem a csillogó szempárt. Asher összehúzott szemekkel fürkészte az arcomat. - Már tudjuk azt, hogy mit érzünk a másik iránt. Akkor próbáljuk meg - mosolyodtam el.

- Oké - válaszolta habozás nélkül. - Határozottan benne vagyok Sofia - fogta meg egy hajtincsemet, majd a fülem mögé türte. - Én gyönyörű Sofiám - fürkészte a számat. Mosolyogva megfogtam a csuklóját, és elvesztem a tekintetében.

- Haladjatok már basszátok meg! - morogta valaki mögöttünk.

- Fogd be - válaszolta Asher hátra sem pillantva. Mert csak engem figyelt.

Asher vásárolt nekem egy teát, majd elkisért a termemig. Hivatalosan nem voltunk együtt, hiszen nem csókolt meg, de mégis fogta a kezem. Ez pedig annyira aranyos volt, hogy titokban megállás nélkül vigyorogtam. Amikor elsétáltunk Kingáék mellett szivecskéket mutattak nekünk. Asher nem látta, de húztam a nyakamnál egy vonalat, hogy hagyják abba.

- Köszönöm, hogy elkisértél - szorítottam a teát a mellkasomhoz.

- Szívesen - pillantott át a fejem felett.

- Asher, én...

- Megyek Sofia - hajolt hozzám, és nyomott egy puszit a fejemre. - Vigyázz magadra - engedte el a kezem, majd megpacskolta Marci vállát és a terem felé setáltak. Kinga hozzám sétált, de én csak a fejemre és a homlokomra mutattam. Mert oda kaptam puszit.

- Mit keresett itt Benet? - fordúlt felém Alex rosszalló pillantásokkal.

- Hogy érted? - tettem le a fél literes Ice teát az asztalra. - Ezt úgy kérdezed, mintha nem sétálhatna oda ahova akarna.

- Mióta vagytok jóban? - pillantott rám. Nem válaszoltam csak megráztam a fejem.

Igazán nem volt semmi köze hozzá.

Az utolsó óránk az tesi volt. Miután átöltöztem felfogtam a hajam, és kisétáltam a folyosóra. Sajnos a tesi pólómat anya kimosta, ezért egy rövidebb fehér pólót vettem fel, ami nem takarja el a fenekemet. Amint Asher így megpillantott a szemöldöke felszaladt. Marci hiába legyezte az arca előtt a kezét, Asher nem reagált. Szégyenlősen lesütöttem a szemem, majd váratlanúl Asher besétált az öltözőbe, majd egy fehér pólóval tért vissza. A kezembe adta, megfogta a vállam és óvatosan vissza tolt a lányöltözőbe. A pólót az orromhoz szorítottam és a plafon felé pillantottam.

A tornasorban ácsorogtam Asher mindent takaró pólójában. Mintha éreztem volna azt, hogy néz engem, hátra hajoltam és jobbra fordítottam a fejem. Asher a pólóra mutatott, majd feltette a hüvelykujját. Énis így tettem. Csak akkor tettem a szám elé a kezem, amikor adott egy hangos pofont Gergő tarkójára, mert Gergő azt gondolta, hogy vele kommunikálok.

Mindenki kérdőn kapta fel a fejét, amikor egy jólszituált nő sétált be a pályára.

- Ő ki? - súgtam Kingának.

- Marciék osztályfőnöke.

- Csók tanárnő! - kiabálta Gergő a tarkóját maszírozva.

A szőke hajú nő mosolyogva intett az osztályának, majd diszkréten félre hívta az osztályfőnökünket beszélni. Csak pár szót váltottak, de Andrásbá szomorúan bólintott, és Ashert hívta magához. Asher mit sem sejtve sétált oda, a tanárnő a vállára helyezte a kezét. Csak beszélt és beszélt. Asher bólintott, majd ketten besétáltak a folyosóra.

Mi történt?!
___________________

* Eltüntem, ezt sajnálom, igyekszek gyakrabban részeket hozni. Ma hozom a folytatást.❤