SOFIA
____________

Lelkileg olyan szinten magam alatt voltam, hogy még az otthoniakkal sem beszéltem, pedig nagyon hiányoztak anyukámék. A táskámat egyszerűen csak ledobtam a fal mellé és befeküdtem az ágyamba. A hajamat felfogtam és pislogás nélkül néztem ki az ablakon. A gondolazaim ezer felé cikáztak és minden pillanatban küzdöttem a sírás ellen. Nem így terveztem az egyetemes éveimet. Tudam, hogy változni fog az életem, de arra nem számítottam, hogy ezt a változást már nem fogja kibírni a kapcsolatunk. Mikor Kírát megismertem próbáltam leküzdeni az akadályokat és elfogadni, hogy a szerelmem exe a szobatársam lesz, viszont Szabolcs más dolog volt. Sok volt, hogy a tanulótársam, aki iránt olyan érzéseket kezdtem el táplálni, amit nem kellett volna, szintén a szerelmem egy közeli rokona. Egyszerűen csak nem tudtam már elviselni a változást és a sok hazugságot, amit Ashertől kaptam. Asher az életem értelme, az életemet vele terveztem leélni, de olyan dolgokat kaptam tőle, amit nem érdemeltem volna meg. Elfogadtam, hogy visszaszokott a cigire, és elkezdett füvet szívni. Nagyon sok olyan dolgot néztem el neki, amit normál körülmények közt nem kellett volna, de mindig a kapcsolatunk megóvása volt az első célom. Nem tudtam megóvni a kapcsolatunkat, végül elfáradtam és kimondtam a szakítást. Abban a pillanatban több dolog is történt. Mintha a szívembe egy kést szúrtak volna, mintha megöltek volna, Asher pedig lefagyott. Tudtam, hogy megbántottam, de ez közel sem volt akkora bántás, mint amit én kaptam tőle az egyetemes éveink első heteiben.

- Szerinted én kérdezzem meg?

- Én nem kérdezhetem meg, mert férfi vagyok!

- De attól még az apja vagy!

- De én nem értek az ilyenekhez! Te vagy a nő! Menj be hozzá - hallottam, hogy a résnyire csukott ajtó mögött anya és apa tanácstalanul suttognak egymással. A helyzethez képest mosolyra húztam az ajkam, felültem és behívtam anyát, aki üveges tekinettel sétált be a szobába és ült le az ágy szélére. Anya mindig is gyönyörű volt, de most láttam rajta, hogy őt is megviseli az, amin keresztül megyek. A tarkója fölé összefogott kontyból pár barna tincse az arca mellett lógott, és a tekintete megviselt volt.

- Szia anya - pillantottam a szemébe.

- Szia kicsim - fogta meg a kezem, én pedig az ágyra térdeltem és könnyeim közt megráztam a fejem.

- Nagyon elfáradtam!

- Tudom! Gyere ide - ekkor szorosan magához húzott és puszikkal halmozta el a homlokomat. Átöleltem a nyakát és mint egy kislány, úgy sírtam anyukám karjai közt. Asher hiánya fájt, szenvedtem a történtek miatt és hiányzott egy másik ember is, akinek nem kellene hiányoznia.

- Nem így terveztem el az egyetemen töltött tanévemet - hajoltam el tőle szomorúan. Anya hátra simította a hajam és mélyen a szemembe nézett.

- Nekem mindent elmondhatsz, tudod? - törölte le a könnyeimet. - Csak ne sírj!

- Ne sírjak? Annyi okom lenne sírni! Asher...

- Megbántott? - ekkor oldalra pillantottam, majd megráztam a fejem és kimondtam azt, amit gondoltam.

- Asher túlságosan zűrös hozzám! A kapcsolatunk pedig nem bírta ki az akadályokat - szipogtam. - Egyszerűen csak tönkrement - tártam szét a kezem könnyeim közt. Anyukám a fejét rázta és megpuszilta a homlokomat.

Késő este a teraszon található hintaágyon ültem és sóhajtva néztem magam elé. Tudom, hogy idővel túl kell tennem magam a történteken, de nehéz, hiszen lelkileg teljesen tönkrementem. Nem tudtam, hogy mit tartogat a holnap, hiszen ott maradtam egy elmúlt pillanatban, amik miatt szakítottam vele. Gondolkodás közben akkor kaptam fel a fejem, mikor nyílt a kapu és meglepetésemre Asher lépett be rajta. Alaposan végig néztem rajta, nem tagadtam, hogy odáig voltam érte. Szürke vékony futónadrágot viselt egy fehér pólóval ami feszült a testén. A fekete haja pár tincse a homlokába hullot, ami kiegészítette az ívelt arcát. A szemembe nézett, a tekintete mindent elárult. Fájdalmat és káoszt amit neki köszönhetek. 

Ekkor jutott eszembe, mikor motorral eljött hozzám, én pedig pizsamában ugyanitt ültem. Már akkor tudtuk, hogy elválaszthaatlanok leszünk, és tudtuk, hogy szerelmesek leszünk egymásba. Ugyanolyan mozdulatokkal sétált felém, mint most és ugyanarra a helyre ült, mint amikor motoros ruhában leült mellém a hintaágyra. Ő is nézett előre, én is néztem előre, végül Asher törte meg a csendet.

- Sajnálom, hogy miattam tönkrement a kapcsolatunk - kezét összekulcsolta maga előtt, majd hátra dölt a hintaágyon. Az orromba szökött az ellenállhatatlan illata, amit annyira jól ismertem. Tusfürdő és parfüm illata volt. Szuper...még ezis. - Sajnálom, hogy csúnyán viselkedtem veled - ekkor ujjával elkezdte piszkálni a tetoválását, ami párja volt az enyémnek. - Ezt elkerülhettük volna, ha már az elején őszinte vagyok veled - összekulcsolta tarkóján a kezét, majd rám pillantott. Láttam rajta, hogy sajnálja, hogy idegileg ő is fáradt és gyenge volt, de meg kell értenie, hogy a történteket egy bocsánatkérés miatt nem tudom félretenni, ezért olyat mondtam, amiben még nem voltam biztos, de muszáj távol tartanom a sebzett szívemet a férfitól, aki kést szúrt bele.

- Tetszik nekem Szabolcs - lassított felvételben láttam, hogy Asher nagy szemekkel felém fordul, majd végig néz rajtam. Eltudtam képezlni, hogy mi járhatott a fejében, ezért mielőtt bármit is mondott volna, elfordítottam a fejem. - Szeretném megpróbálni vele!

- Viccelsz velem, ugye?! - pattant fel a hintaágyról, majd leguggolt elém. - Viccelsz, igaz? - ismételte könnyes szemmel. Nem tudtam állni a tekintetét, ezért oldalra pillantottam.

- Asher te...nem veszed észre, hogy mit csináltál velem, igaz?! - mutattam a szívemre könnyes szemmel. - Egyáltalán érdekel az, hogy én most mit érzek, vagy megint csak magaddal vagy elfoglalva? - ráztam meg a fejem a szemébe nézve. Tényleg sajnáltam, hogy idáig eljutottunk, de reményt kellett adnom magamnak arra, hogy kigyógyulhatok ebből. 

- Persze, hogy érdekel életem...de ne Szabolccsal! Kérlek!

- Miért?! Azért mert ő nem törné össze a szívem? - kérdeztem nevetve. - Nem csinálhatod ezt! Nem mondhatod meg, hogy élhetem ezután az életem! Tudod, hogy mit csináltál velem? - hajoltam előre, így közelebb kerültem hozzá. - A szemembe hazudtál, úgy bántál velem mint egy kutyával arról pedig nem szeretnék beszélni, hogy hogyan okoztál nekem fájdalmat - emlékeztem vissza arra a délutánra, amikor a könyvtárban voltunk és Asher kihasznált engem arra, hogy levezesse rajtam a feszültségét. - Ezek miatt akarok tényleg és véglegesen szakítani veled!

- Nem szeretsz engem, igaz? - a kérdése olyan szinten felidegesített, hogy megmarkoltam a pólóját a nyakánál és közelebb húztam magamhoz, hogy csak centik válasszanak el minket egymástól. 

- Mindennél jobban szeretlek, ezt te is tudod! - sziszegtem mérgesen. - De nem tudok megbocsájtani neked!

- Nemis vártam el! - nyelt egyet, miközben a számat fürkészte. - De tényleg képes lennél kikezdeni az unokatesómmal? - hajolt kicsit közelebb, de én játékosan elhúztam a fejemet. Ekkor csak megnyaltam az ajkam szélét.

- Lehet, hogy ő való hozzám!

- Akkor képes lennél lefeküdni vele? - kezét a combom mellé helyeztem, éreztem, hogy ujjával cirógatja a meztelen bőrömet. - Képes lennél engem megcsalni?

- Nem vagyunk együtt, Asher - fürkésztem az arcát. Ekkor felvonta a szemöldökét, majd megrázta a fejét. - És lehet, hogy Szabolcs kitudja elégíteni a vágyaimat - folytattam a játékot, ami vagy a kibékülésünket, vagy az elválásunkat fogja eredményezni. Ekkor kicsit közelebb hajoltam hozzá és a füléhez hajoltam. - Elképzeltem, hogy leveszi a ruháimat és megszabadít a fehérneműmtől is - ezt érdemelte Asher. Alázni akartam, azt akartam, hogy érezze, hogy kit is veszített el. Láttam, hogy a teste megfeszül, éreztem, hogy nehezére esik visszafognia magát.

- Ne folytasd! Kérlek..Sofia... - folyt le egy kövér könnycsepp az arcán. Ó Asher...ez csak a kezdet. Ez csak a bosszúm kezdete.

- És képzeld el, hogy örömmel adnám magam oda neki - ekkor hátra döltem a kanapén, ő pedig összetörten egy pontot nézett és szinte lassított felvételben láttam, hogy patakokban folynak a könnyei. Erre számítottam és ezt akartam elérni. Azt akartam, hogy érezze a fájdalmat és a bosszút, amit megérdemel. Nem akartam elhagyni őt, viszont éreznie kellett a fájdalmat, amit én éreztem ő miatta. Néztem, hogy elhajol tőlem, majd sóhajtva a kapu felé pillant. Ekkor ismételten megfogtam a pólóját, hogy rám figyeljen. 

- Ilyen érzés volt nekem az, amit velem csináltál az elmúlt hetekben - leguggoltam hozzá, majd arcára helyeztem a kezem és sírva letöröltem a kövér könnyeit. - Nagyon szeretlek téged. Ezt tagadni sem tudnám - ráztam meg a fejem remegve. - De tudnod kellett, hogy milyen érzés volt minden reggel és minden este lefeküdni úgy, hogy tudtam azt, hogy a kapcsolatunk a végét járja! Azt akartam, hogy tudd azt, hogy én mit éreztem! 

- Ez nagyon fájt - hajolt el tőlem, majd ellökte a kezem. - Hogy mondhattál nekem ilyeneket?! - fürkészte az arcomat.

- Sajnálom - tártam szét a kezem sírva. 

- Sajnálod, mi?

- Nem sértődhetsz meg! 

- Igen?! - vonta fel a szemöldökét, majd felállt és hátra lépett pár lépést. - Azért mondtál nekem ilyeneket, hogy te is fájdalmat okoz nekem, igaz? - kicsit előre hajolt, hogy a szemembe tudjon nézni, majd pislogás közben így szólt: - Ezek után az sem érdekelne, ha a szemem előtt baszna meg téged - nagyokat pislogtam, majd felálltam, hogy felfogjam azt, amit mondott. 

- Óh nyugi! Te azt már megtetted! - fontam össze magam előtt a kezem felháborodva. Asher szájából ilyen szavakat hallani nagyon fájt, de az utóbbi időben sok olyan bántást kaptam tőle, amik miatt ezen már meg sem lepődtem. 

- Ezzel semmit nem értél el! Azért jöttem ide, hogy megbeszéljük a történteket, mert nekem már teljesen mindegy, de téged nem akarlak elveszíteni! - az ajtó felé sétáltam, majd összefontam magam előtt a kezem és próbáltam visszafojtani a könnyeimet. Nem akartam neki fájdalmat okozni a szavaimmal, de minden fájdalmamat és szenvedésemet neki köszönhetek.

- Tartsunk szünetet - néztem végig rajta. Ezt volt a legfájdalmasabb kimondani, de úgy éreztem, hogy szükségünk van egy kis pihenésre. A szavaimmal csak azt értem el, hogy fájdalmat okoztam neki, amit már nagyon bánok. - Adjunk időt a másiknak és a gyógyulásra!

- A számból vetted ki a szót - nézett végig rajtam, majd a lépcsőre lépett. - Én bocsánatot kértem és mindent elmondtam neked, amit akartam! Ezután rajtad áll a döntés, hogy mi lesz velünk! Ha Szabolcsra vágysz akkor nem állítalak meg...de Istenre mondom, hogy akkor engem többé nem fogsz látni! - sírva tette maga elé a kezét, majd homályosan és lassított felvételben láttam, hogy a könnyeimet szaporán törölgetve hátat fordít nekem majd, lesétál a lépcsőn és a fejét lógatva kilép a kapun.

Már az első talákozásnál tudtam, hogy sok bajom lesz Benet Asherrel...de arra nem számítottam, hogy idáig eljutunk...

Ott maradtam és a becsukott kaput fürkésztem, de ekkor olyan dolog történt, amire nem számítottam. Asher futólépésben kinyitotta a kaput, mélyen a szemembe nézve visszasétált, majd a fejem mellett megtámasztotta a karját a falon és az ajkamat nézve lahajolt hozzám. - Elegem van belőled, Sofia! - az arcomra helyezte a kezét és szenvedélyesen megcsókolt. Abban a pillanatban nem érdekelt semmi, nem érdekelt, hogy fájdalmat okoztunk egymásnak, hogy megbántottuk egymást...csak a puha ajkára és az illatára koncentráltam. A tarkójára fontam a kezem és könnyeim közt viszonoztam a lassú csókjait, amivel megajándékozott. Asher tényleg minden érzését a csókjába süllyesztette, én pedig boldogan viszonoztam. Amikor elhajolt tőlem, mélyen a szemébe néztem és magyarázatot vártam tőle. - Nem engedem, hogy Szabolcsnak köze legyen hozzád, vagy neked hozzá! - tette fel az ujját, én pedig leplezni sem tudtam a mosolyomat. - Csak úgy mondom! - tette hozzá gyorsan. Végig néztem rajta, majd megfogtam a kilincset. - De ezzel még nincsen minden megbeszélve!

Én csak elmosolyodtam, mert láttam rajta, hogy ő is mosolygok. Tudtuk, hogy elválaszthatatlanok vagyunk, ezért is sóhajtottam fel.

- Azért hozzád bújhatok? - suttogtam óvatosan. Ekkor a szemembe nézve széttárta a karját és így szólt:

- Csak akkor, ha máskor nem mondasz nekem ilyeneket!

Én csak bólintottam és összetörve léptem a karjai közé és úgy bújtam hozzá, mint egy kislány, az édesanyja karjai közé, ő pedig olyan szorosan ölelt, ahogy csak egy olyan ember tud, aki teljes szívből szereti a másikat.