SOFIA

| CSÜTÖRTÖK |

A tanár egy kicsit morgott az engedély kérésem miatt, de végűl kiengedett a lány mosdóba. Próbáltam uralni a lépteimet, és a gondolataimat, miközben egyenesen Benet Asher felé sétáltam a folyosón. Ott állt a szekrényem elött azzal a felháborító mosollyal, és azzal a nagy önbizalommal az arcán. A testtartása egyszerre volt laza, de határozott is. A fekete hajú fiú a könyvemet olvasta, a szép ívelt szemöldöke kérdő ívbe hajolt, miközben lapozott egyet. Amikor mellé léptem, a könyvemért nyúltam, de Asher gyorsabb volt. A magasba emelte a kezét, és ragyogóan hófehér mosollyal pillantott le rám.

- Asher! Add vissza a könyvemet! - ugrottam egyett, de nem értem el a könyvet, csupán az ujjaim súrolták a borítóját. Asher egyszerűen a fejét rázta.

- Vissza adom ha válaszolsz a kérdésemre! - az arcomat fürkészte, mégis elmondhatatlanúl szép mosollyal ajándékozott meg. Ismételten a könyvem után ugrottam, de ő magasabb volt nálam. Asher miért van rám ilyen őrült hatással? Csak ő miatta jöttem ki a tanítási órárol. Normál körülmények közt nem csináltam volna ilyet. Vagy ez a fiú minden lányra ilyen hatással van? Lehet, hogy csak egy következő játékszer vagyok a számára? Csak egy ártatlan lány akivel a kedve szerint szórakozhat? Mégis, pusztán a tekintete elárúlja azt, hogy valami lezajlik a szívében, amikor rám néz. Mintha lenne köztünk egy vékony, gyenge cérna, ami összeköti a lelkemet a szívével. Mégis a fejemet ráztam.

- Nekem csak a könyv kell! - válaszoltam határozottan. Asher bólintott. Istenem! Mégis, hogy lehet valaki ennyire gyönyörű? Az arcán tátongó rózsaszín pír, és a ravasz tekintete...annyira tetszett nekem ez az ellentmondás.

- A könyvet oda adom a válaszodért cserébe! - komolyan beszélt, egy pillanatra sem szakította meg a szemkontaktust. Itt már biztos voltam. Benet Asherrel még sok bajom lesz.

- Én nem akarok veled beszélni! - próbáltam eltitkolni az érzést, ami arról árulkodik, hogy TALÁN vonzódok hozzá. Istenem! Magamnak szeretnék hazudni? Asher iránt minden lány akaratukon kívűl érdeklődik. Asher úgy gondolta, hogy rá tesz még egy lapáttal a szórakozására. A plafon felé fordúlt, az ajkát felháborítóan harapta be.

- Én sem repestek az örömtől - nézett végig rajtam. Magasba emeltem a szemöldököm, gúnyos nevetés bukott ki belőlem.

- Akkor csak add vissza a könyem, és már itt sem vagyo...- de nem tudtam befejezni, mert Asher hírtelen megfogta a csuklómat, a testemet a szekrénynek döntötte. Hírtelen reagálni sem tudtam. Az érintése olyan hatással volt rám, amire nem számítottam. Lassan hajolt közelebb hozzám, a csuklómról felcsúsztatta a kezét a tenyeremhez, az ujjait pedig az én ujjaimra kulcsolta. Azt hittem, hogy nem lesz elég bátorságom a szemébe nézni. De megtörtént. Mert nem tudtam levenni róla a szemem. Asher egyszerre volt határozott és gyengéd. A tekintetében a harag tüze táncolt, az érintése szinte tollpiheként érintette a kezem.

Hihetetlen ez a fiú.

- Miért hazudsz magadnak Sofia? - húzta össze a szemét. Enyhén megráztam a fejem, és próbáltam lenyelni a tagadást ami kibukott belőlem.

- Tényleg nem érdekelsz - böktem ki hallkan. Asher felvonta azt a gyönyörű szemöldökét, a szabad karjával védelmezően átkarolta a lapockámat. Mintha megváltozott volna. Mintha próbálna a kedvemben járni.

Te jó ég! Mi történik köztünk?

- Tehát ha most megcsókolnálak, akkor az neked nem jelentene semmit? - lassan felém nyúlt, és a szemembe nézve tűrt egy hajtincsemet a fülem mögé. Tudtam, hogy én innen már nem szabadulok. Mert most történik az, amit a kezdetektől fogva próbálok elkerülni. Mert most a saját terveim romhalmazára tapostam. Mert engedtem, hogy közelebb kerüljön. Engedtem a szavai csábító erejének.

- Ne merészeld! - ráztam a fejem, de Asher hírtelen közelebb hajolt hozzám. Hírtelen reagálni sem tudtam. A porcikáim lefagytak, a szívem a torkomban dobogott. Akartam őt, de nem akartam a következő áldozat lenni. Asher nem fejezte be, csak ravasz mosolyra húzta a száját. Hátra lépett egy lépést, a kezemet elengedte. Egy darabig nézte a könyv borítóját, mintha gondolkozna valamin. De végűl csak átnyújtotta nekem. Elvettem.

- Hiba volt pont ebbe a suliba jönnöd - tette zsebre a kezét. Értetlenűl megráztam a fejem.

- Az nap, te néztél a szemembe. Pont ott áltál - biccentettem előre, a folyosó túloldala felé. Asher lesütötte a szemét, majd megrázta a fejét.

- Talán az volt életem legnagyobb hibája Sofia - emelte fel a tekintetét, majd gúnyos mosolyra húzta a száját. - Kerülj el engem! Az lesz a legjobb! - megfordúlt. Nem nézett hátra, csak az udvar felé sétált.

Fátyolos tekintettel néztem utána. Mintha a szívem mélyén nem erre  vágytam volna.

Zavartan ültem vissza a padomhoz, és szomorúan pótoltam be a táblára írt dolgokat. Kinga megálás nélkűl az arcomat nézte. Ő tudta, hogy történhetett valami. De csak tippelni tudott. Mert az igazságot Asher, és én tudtuk. Mi tudjuk azt, hogy mi történik köztünk. Vágy. A vágy, ami az első találkozástól kezdve köztünk lebeg. Sóhajtva írtam le egy cetlire a történteket. Kinga azonnal elolvasta.

- Na bazdmeg! - bökte ki hangosan. A tanár szemöldöke felszaladt, a száját nyitva hagyta. Az osztálytársaink kérdőn fordúltak felénk. Próbáltam kerülni a zavart tekinteteket.

- Parancsol? - tette le a tanár a könyvet.

- Elnézést kérek! - húzta be Kinga a nyakát, majd mélyen a szemembe nézett. A kezébe vett egy tollat, írt valamit a cetlire, amit elolvastam.

Ebből szerelem lesz!!!! :)

Miután kicsengettek az óráról, Kingával bent maradtunk a teremben beszélgetni.

- Akkor most kerülni fogjátok egymást? - piszkálta az egyik színes postit gyűjteményét.

- Ez azért nehéz, mert barátnője van. Asher az én szöges ellentétem. Én tíz perces késésbe is belehalok - nevettem ki a saját szánalmasságomat.

- Ebben igazad van. De tudod, hogy itt mi a baj? - kérdezte. - Ti inkább a szemeitekkel kommunikáltok. Olyanok vagytok mintha történne valami köztetek. Ez pedig nagyon romantikus - mosolygott.

- Romantikus? - fújtam ki magam szomorúan.

Talán féltem bevallani, de hiányzott Asher.

Az utolsó elötti óránk rajz volt. A rajz óra témája a nyár volt. Ezért festettem egy tengerpartot. Nem lett hibátlan, de szép lett.

Szünetben a lány öltöző elött ácsorogtunk, Kinga pedig a rajzomat csodálta.

- Ez tényleg szép lett! És a hullámok is élethűek lettek!

- Megis dolgoztam érte! - próbáltam ledörzsölni a kezemről a kék színű festéket.

- Mi lett a szép? - torpant meg mellettünk Brigi. Elfordítottam a fejem. Nem volt idegzetem rá pillantani. Egy célja van; egyszerűen csak azt akarja, hogy Asherrel ne kerüljünk közel egymáshoz. Talán Brigi tudja azt, hogy Asherhez milyen fajta lány illik. Egy okosabb lány való hozzá.

Briginél még egy szamár is okosabb!

- Igazán semmi! - válaszolta Kinga, de váratlanúl Brigi kitépte a kezéből a rajzomat. Olyan pirosra változott az arcom, mint egy pipacs.

Ha széttépi, akkor én tépem meg őt. 

Duplán!

- Óh Sofia! Csak nem egy művész lelek bújt el benned? - húzta meg a papír szélét. Lehunytam a szemem, hogy kontrolálni tudjam az érzéseimet.

- Brigi, jobban járunk ha vissza adod!

- Te megfenyegettél? - nevetett ki.

- Najó! Elegem volt! Brigi add ide a rajzomat! - határozottan nyúltam a lap felé, de Brigi vigyorogva hátra tette a kezét. A mosoly csak akkor fagyott le az arcáról, amikor Asher megfogta a csuklóját. Brigi reagálni sem tudott, csak pislogott mint borjú az új kapura.

- Mintha azt mondta volna, hogy add neki vissza. És szerintem kedvesen is kérte - Asher kivette a rajzomat a lány kezéből, közénk állt, és felém nyújtotta. Habozva vettem el. Megakartam köszönni, de nem volt elég időm. Asher becsukta maga után a fiú öltöző ajtaját.

- A pályán találkozunk! - vigyorgott Kinga a dühös banyára, majd behúzott maga után az öltözőbe. - Szerintem gondosan tedd el azt a rajzot! - vette a kezébe a tornazsákot.

- Úgy gondolod? - tettem bele a matematika könyvem lapjai közé. Miután átöltöztem, felfogtam a hajam, de Brigi hangosan káromkodott.

- Megvédett! Nem számít! Akkor is az én barátom! Az én kezemet fogja, az én arcomat puszilja! Csillog a szeme ha rám néz, mert mindig én járok a fejében! - olyan szinten elkiabálta magát, hogy a fiúk átfütyültek a másik öltözőből. Figyelmen kívűl hagytam a kisebb idegösszeroppanását, majd Kingával a pályára sétáltunk. Az osztálytársaink is felsorakoztak a fehér csík mögé. Andrásbá alaposan végig nézett rajtunk, a szemöldökét ráncolta, amikor Asher... félmeztelen sétált be a pályára.

Még csak ez a látvány kelett nekem!

- Benet! Mozogjon már! - kiabálta el magát. - És vegyen fel valamit, nem a strandon van!

- Sajnos! - húzta át a nyakán a pólóját. Asher direkt nézte a reakciómat. Látta, hogy elpirúltam a felsőteste láttán. Direkt csinálta. Szerintem még ő sem tudja eldönteni azt, hogy mi van köztünk.

- Nem kértem kommentet! Nagyon vigyázzon magára! - tette fel a kezét. Asher válaszolni akart, de Marci leintette őt. Látszólag Marci jó barátja Ashernek, mintha ő akarná jobb útra téríteni őt. - Most, hogy Benet is megtisztelt minket a jelenlétével, kiosztom a mai óra menetét! Bemelegítünk, gimnasztikázunk, utána a fiúk segítenek a lányoknak. Párban fognak dolgozni! Óh! És ha a fiúk oda nyúlnak, ahova nem szabadna, engedélyt adok a lányoknak a tökönrúgáshoz! - amint kimondta a fiúk hangosan fújolni kezdtek.

- Nekem tetszik az ötlet, de azt a tökönrúgást hanyagoljuk Bandibá! - kiabálta Gergő.

- Senki nem kérte a véleményét Gergő! - válaszolta az osztályfőnök.

- Beoltottak báttya! - nevetett Alex.

- Magának is van hozzáfűzni valója?

- Nem mester! - húzta ki magát Alex.

- Úgy látszik, hogy Asdrásbának ma nincsen jó kedve! - suttogta Kinga, miközben futottunk a pálya körűl.

A gimnasztika után, mindenki megállt egy kupacban.

- A feladat a következő! - nézett végig rajtunk. - A lányok a kézen állást fogják gyakorolni, a fiúk segítenek nekik. A fiúknak az idei évben ez nem tananyag, tehát töltsék hasznosan az idejüket. Elmondom a párokat! - mondta, miközben meghúztam a hajgumit, ami erősen tartotta a hajamat.

- A francba! Nem akarok Gergővel lenni! Gergő egy perverz disznó! - szitkozódott Kinga, miközben mindenki a párjához sétált.

- Részvétem - súgtam hallkan. Kinga unottan pillantott rám.

- Neked könnyű! Egy igazi adoniszt kaptál - pillantott az egyetlen árnyékban ácsorgó fekete hajú fiú felé. Felsóhajtottam. - Mindegy! Majd figyelem Brigit! - futott Gergő felé. Én pedig Asher felé sétáltam, aki hátra tett kezekkel, amolyan " jó fiú leszek " stílusban ácsorgott engem figyelve.

- Ha párokba rendeződtek, akkor nem ártana elkezdeni a feladatot! - fújta meg a sípot, mire minden lány a fiúk segítségével elkezdte csinálni a kézenállást. Asher végig nézett rajtam.

- Ez így veszélyes! Legalább egy matracot hozhattunk volna ki - súgta hallkan. A szemébe néztem.

- Ne csinálj úgy mintha érdekelne az épségem - ráztam a fejem. Asher széttárta a karját. - Egyébként is pont te mondtad azt, hogy kerüljelek el! Emlékezz erre! - hajoltam le, hogy feltudjam venni a pózt. Asher csípőre tett kezekkel figyelt engem.

- Megfogjam a bokádat? - ajánlotta fel a segítségét.

Ekkor egyszerűen csak kézen álltam.

- Egy évig talaj tornáztam! - vigyorogtam mosolyogva. Ekkor Asher leguggolt, és a szemembe nézett.

- Tényleg Sofia, tényleg? - nézett rám azzal a gyönyörű csillogó tekintettel. Elvesztem a tekintetében, de egy dolgot nem vettem figyelembe. Azt, hogy a pólóm csúszott le az arcom felé.

- Úristen! A pólóm! Asher, fogd meg!! - böktem ki rettegve.

- Ezer örömmel! - egy hírtelen mozdulattal megfogta a pólómat, és óvatosan a hasamra simította. Ez a mozdulat egyszerre adott bátorságot, és menedéket nekem. Lassan előre tettem a lábam, és befejeztem a kézenállást.

- Köszi! Majdnem lecsúszott a pólóm! - igazítottam meg a baba hajtincseimet.

- Annak nem örültem volna - csúszott ki a száján. Oldalra biccentettem a fejemet. Ekkor mélyen a szemembe nézett. - Egyedűl csak én érdemlem meg a látványt! - húzta rosszfiús mosolyra a száját.

- Óh! Hogyne! - ültem le törökülésbe. Asher leült mellém, és váratlan kérdéssel fordúlt felém.

- Miért nem mondtad azt, hogy Brigi rád van szálva? - nézte az arcomat. Meglepődve húztam apró mosolyra a számat. Ekkor a cipőfűzőmet kezdtem el piszkálni.

- Mert nem fontos!

- Talán mégis az! - cáfolt meg. Határozottan megráztam a fejem.

- Brigi csak... irigy valamire.

- Hidd el. Ezt énis megértem - fürkészte tovább az arcomat.

- Miért vagy ennyire más? - amint megkérdeztem, Asher kicsit kizökkent. Mintha eddig a szívét követte volna.

De most mintha az eszére hallgatna.

- Nem szokásom kedves lenni az emberekkel - amint kicsengettek, felállt, és a kezét nyújtotta. - De eldönthetem azt, hogy kinek a szívét akarom elnyerni - súgta, miközben megfogtam a kezét.

- Azt hiszed, hogy nekem bejön a szöveged? - huncut mosolyra húztam a számat. Asher mosolyogva beharapta a száját. Az a mosoly közbeni ajak harapás, eszméletlenűl jól állz neki. Asher nem válaszolt. Inkább hagyta, hogy megválaszolatlan kérdések közt maradjak.

- Milyen Asherrel egy párban lenni? - kérdezte izgatottan Kinga.

- Semmilyen! - hazudtam.

- Komolyan?

- Igen! - folytattam.

- Pedig a látottak alapján nagyon egymásra vagytok hangolódva! - kaccsintott, miközben Asher Marci mellett ácsorgott, és egy szál cigarettát szívott el a kuka mellett.

Miután becsengettek Asher vissza sétált hozzám a pályára. Egy újabb feladatot gyakoroltam, amikor Asher egy új gondolatát osztotta meg velem. Ilyenkor énekelné Kinga azt, hogy ebből "esküvő lesz".

- Találkozz velem suli után!

- Tessék? - ráztam meg a fejem értetlenűl. - Nem találkozok veled!

- Miért nem? - kérdezte.

- Mert...nem - súgtam természetesen.

- Rendben Sofia! Akkor máshogy kérdezem! - biccentette oldalra a fejét, a szívem hevesebben dobogott. - Szeretnél velem találkozni iskolán kívűl is? - lassan kérdezte, hogy alaposan átgondoljam a hallottakat.

De én csak lehunytam a szemem, és nehezen felsóhajtottam.

Egy hét sem telt el, de máris azt érzem, hogy őrületesen, és elmondhatatlanúl belezúgtam Benet Asherbe....