| SOFIA |

SZOMBAT

Asher megígérte, hogy a hétvégén elvisz engem moziba. Láttam rajta az igyekezetet és azt, hogy sajnálja a veszekedésünket. Majdnem egy hét telt el azóta, de tisztán emlékszek minden szavára a veszekedésünknek. Az nap éjszaka amikor nálam aludt, átbeszéltük a témát, de nem lettem nyugodtabb:

A félhomályban felém fordult. Kezével átkarolta a derekam és a mellkasához húzott. Mélyen beszívtam az illatát és ragaszkodva szorítottam az ujjaim közé a pólóját. Megnyugtatott, hogy mellettem van. Hiányzott a teste, az érintése és a közelsége. Noha Asher érintése olyan hatással van rám amilyennel még nem találkoztam, jobban érdekelt az egyetem, amit Asher kiszemelt magának.

- A szegedi egyetem tényleg nagyon jó – suttogtam a sötétben. – Az egyik legjobb – tettem hozzá szomorúan. Válaszul megtámaszkodott az alkarján, oldalra húzta a lábam és megtámaszkodott fölöttem. Ujjaival a hajamat simogatta és apró mosolyra húzta a száját.

- Ha választanom kéne közted és az egyetem között akkor tudod, hogy mit választok – hajolt le hozzám és lassan megcsókolt. A nyelvét az ajkaim közt a számba csúsztatta, közben a kezét lassan a bugyimba vezette. Beleremegtem az érintésébe és halkan a szájába sóhajtottam. – Ne félj. Ennél nem megyek tovább – ujjaival a nőiességemet simogatta. Bárcsak tovább ment volna. De tudtam, hogy most nem leszek képes arra, hogy ellazuljak. A gondolataim szaporán cikáztak. Próbáltam arra figyelni, hogy Asher a kezével kényeztetett. Tetszett az érzés, a libabőr pedig végig futott a testemen. Mégis megfogtam a csuklóját és hevesen dobogó szívvel néztem a szemébe.

- Jó tudni, hogy ennyire fontos vagyok neked – feküdtem az oldalamra és a mellkasához bújtam. – Legyen ez mindig így!

- Örökké a szívemben foglak hordozni!

- Még akkor is, ha esetleg távol leszel tőlem?

- Olyan nem lesz – vette ki a kezét a bugyimból. – Olyan nem lesz – ismételte meg.

- Sofia! Figyelsz te rám? – hírtelen megint ott voltam a bevásárlóközpontban a mozgólépcsőn, miközben a mozi felé haladtunk. Asher a kezemet fogta és kérdő pillantásokkal fürkészett. Tudtam, hogy elkalandoztam, csak azt nem, hogy mennyi időre.

- Ne haragudj – pusziltam a vállába, majd nyeltem egyet. – Ma este nálad szeretnék aludni – mondtam ki. A szívem hevesen dobogott és elpirulva vártam a választ. Asher megrántotta a vállát és lelépett a mozgólépcsőről.

- Rendben, bébi. Ahogy szeretnéd.

- Nem érted – torpantam meg. Asher összeráncolt szemöldökkel megfordult. A kezét összekulcsolta a tarkóján, így a fehér ing feszült a vállán. Az ujjaival hátra túrta a fekete tincseit és bólintott. – Úgy értem, hogy nálad szeretnék... khm ... aludni - dobbantottam a lábammal. A férfiak miért nem tudnak olvasni a sorok közt?

- De az előbb ezt mondtad, nem? – suttogta. Ekkor felsóhajtottam, aranyosan hozzá bújtam és a tarkója köré fontam a lábam. Nyelvemmel végig nyaltam a fülét és elmosolyodtam.

- Akkor elmondom újra – a kezemet a mellkasára tettem és nem zavart, hogy körülöttünk sokan voltak. A mozi előtt kellett megbeszélnünk azt, hogy ma éjszaka szeretkezni akarok vele. – Nálad alszok. Ruhák nélkül.

- Ó! – vakarta meg a haját. – Vagy úgy! – emelt meg és lassan megpörgetett. – Rendben Sofia. Rendben – megpuszilta a kézfejem és beálltunk a sorba.

- De ugye értetted a célzást? – sandítottam rá a lényegre.

- Értettem – mosolygott, miközben rezgett a telefonja. Összeráncolt szemöldökkel vette ki a zsebéből és vörös arccal pillantott az Iphone kijelzőjére. Az Apa2 név világított a képernyőn. Nyeltem egyet. Eszembe jutott, hogy Asher apukájával még nem találkoztam. Nem tudom, hogy ez jó vagy rossz dolog – e, de miután Asher kikapcsolta a telefont rájöttem arra, hogy ez így a jó. – Bocsi – karolta át a nyakam. – Csak az apám gyakran hívogat.

- Fontos? – süllyesztettem a farzsebébe a kezem.

- Csak a tanulással kapcsolatban szokott hívni. Tudod, felméri, hogy jól megy – e. Kicsit komolyan veszi a továbbtanulást – suttogta sziszegve.

- Azt tudom – suttogtam, miközben mi következtünk.

A film után megálltunk egy csokoládéüzlet előtt. A kirakatba színes csokik és bonbonok voltak kirakva. Volt focilabda formájú, színes tojás alakú és sok másfajta kézzel festett bonbonok. Ez az üzlet a különleges csokoládékról volt híres. De miután megláttam az árát azonnal tovább sétáltam, de Asher megfogta a kezem, maga elé húzott és a kirakat előtt hátulról átölelt.

- Melyik csokit szeretnéd? – amikor a nyakamba csókolt kishíján elvesztettem a fejem, de próbáltam koncentrálni.

- A rózsaszínt – mutattam egy tojás alakú bonbon felé. – És azt a zöldet. Meg... meg azt a lilát is és... - néztem a szemébe.

- Akkor veszek neked egy dobozzal! Hölgyem! – nyitotta ki nekem az ajtót úriember módjára. A pénztáros lány végig nézett Asheren és elpirult, de miután rájött arra, hogy nem egyedül van elfordította a fejét. Hát igen. Én is így gondoltam...

Asher leparkolt a lakása előtt és leállította az autót. Kíváncsi szemekkel pillantott rám és mosolyra húzta a száját.

- Khm! Még is, hogy mondhattad azt a pénztárosnak, hogy a „soha viszont nem látásra"? – kért tőlem magyarázatot, miközben a kezét a kormányon pihentette. Rajongással nézett rám. A szeme csillogott a szerelemtől, a száját mosolyra húzta. Hol az ajkamat, hol a szememet nézte. Asher elvolt varázsolva. Mintha máshol járt volna. Tudtam, hogy mit érez. Én is ezt éreztem iránta.

- A seggedet nézte! Jogom volt azt mondani, amit mondtam!

- Bébi! Téged minden második pasi megbámult! Akkor minden második pasit le kellett volna rúgnom a lépcsőről? -nevette el magát, miközben kiszálltunk az autóból.

- Ez nem ugyan olyan! – sétáltunk a bejárati ajtó felé, miközben Lili felénk futott. - Szia, Lili! Szia kislány! – lehajoltam és megsimogattam a szürke kutyust, miközben Asher kinyitotta az ajtót, de az ajtó már nyitva volt. – Nyitva van?

- A francba – suttogta. – Itt van az apám – pillantott az utca túloldalán parkoló fehér Audi felé. – Ne haragudj, Sofia. Ez most kellemetlen lesz!

- Nem baj – suttogtam félve. – Ennek is el kellett jönnie – igazítottam meg a hajam és felkészültem arra, hogy találkozzak az apukájával. Miután beléptünk a házba a lábam a földbe gyökerezett. Mindenre számítottam csak arra nem, ami ránk várt. Asher vigyázzállásban megállt mellettem majd megfogta a kezem. Asher apukája a kanapén ült és összefonta maga előtt a lábát. Egy sötétkék inget viselt zakóval. Durva borosta keretezte az arcát, a haját pedig hátra lakkozva hordta. Az arcvonásai kemények és barátságtalan volt. A kezével a dohányzóasztalon található martinis pohárhoz nyúlt. – Szép estét – suttogtam vékony hangon, miközben Asher alig láthatóan megrázta a fejét.

- Ashernek mindig is jó ízlése volt az alkoholok terén – mutatta fel elegánsan a poharat. – Ez természetes, hiszen a legjobb neveltetésben részesült – pillantott a fiára, aki állta a tekintetét, bár sokkal határozatlanabb lett. – Sofia, igaz? – állt fel hírtelen.

- Igen! Nagyon örülök, hogy végre megismer...

- Hogy megy a tanulás Asher? – nézte a kezem, majd figyelmenkivűl hagyta. Au! Ez fájt!

- Apa... - suttogta Asher. – Sofia örül annak, hogy végre megismerhet – sziszegte a félhomályban. Az elegáns férfi rám pillantott.

- Hát persze, Sofia – hajolt meg, mintha szívességet tenne. – Részemről az öröm – mosolygott gúnyosan, miközben Lili a lábam közt morgott egyet. – Ezt a beszélgetést még folytatni fogjuk – adta a kezembe a poharat. – Ó! És még valami! – fordult meg és végig nézett rajtam. – Mintha az ízlésed elavult lenne – és ekkor becsapta maga után az ajtót. Ekkor letettem a poharat az asztalra és kimondtam azt, amit gondoltam.

- Ez mégis, mi a jó büdös kurva élet volt?! – túrtam a hajamba. – Az apád egy...

- Az apám egy faragatlan tuskó – fejezte be helyettem.

- Pontosan! És ne haragudj, hogy ezt mondom, de mindenre számítottam csak erre nem!

- Ne haragudj! – a kabátot a kanapéra dobta és ledobta magát oda. Leültem mellé, majd felsóhajtottam. Néma csendben ültünk egymás mellett. A gondolataim, noha máshol jártak, mégis úgy gondoltam, hogy meg kell beszélnünk a történteket. Még akkor is, ha ez miatt ma nem fogunk szeretkezni.

- Akkor azt hiszem, hogy mesélek az apámról és a kapcsolatunkról – suttogta. – Ehhez viszont szükségem van pár korty alkoholra – nyúlt a martini felé, de én megfogtam a kezét.

- Ma este ne igyál – suttogtam elpirulva. Mélyen a szemembe nézett. Tudta, hogy mire gondolok. Szavak nélkül is értettük egymást, ezért átadta nekem én pedig a dohányzóasztalra helyeztem az üveget.

- A kapcsolatunk az évek alatt csak rosszabb lett. Apám mindig a példamutató, tökéletes apja – fiát látta bennem. Vagyis... - karolta át a nyakam. – Vagy csak próbált olyanná változtatni, mint amilyen ő maga – piszkálta a nadrágját én pedig a gyönyörű arcát néztem. Hasonlítottak. Az arcvonásaik, a tekintetük, a vékony orruk, a puha szájuk és a szimmetrikus vonásaik is egyformák voltak. – És én pont ezért lázadtam fel – tette idézőjelbe a kezét. – Nem akartam elfogadni azt, hogy nem olyannak szeret amilyen vagyok – sóhajtotta. – Ezért nem is adtam neki esélyt arra, hogy megváltoztasson – gombolta végig az ingjét.

- Ez logikus – suttogtam. – De? – suttogtam, mert tudtam, hogy itt még nincs vége.

- De valamiért mégis változtam – nézett végig magán. Elegáns inget és elegáns nadrágot viselt. – Talán mert vágyok egy apára, aki büszke lehet a fiára! Talán csak arra vágyok, hogy tényleg szeressen.

- És ez miatt képes vagy megváltozni? Csak azért, hogy szeressen? Az egyetem is az ő ötlete volt, de te tényleg oda akarsz majd járni, vagy az apád akarja, hogy Szegedre menj? -állt össze a kép.

- Mondtam, hogy szükség lesz arra az alkoholra – sóhajtotta fáradtan.

És itt már tudtam. Nem is a távolság, nem is a konfliktus lesz, ami közénk fog állni. Ami közénk fog állni és ami a kapcsolatunk hátránya lesz az Asher apukája...