Lassan itt a karácsony, Ryuu és Meg pedig az ünnep közeledtével egyre elviselhetetlenebb lett. Még szerensce, hogy Ami jól tudta kezelni a helyzetet, így nem volt semmi gond. Most épp a karácsonyi vacsorának valót vesszük meg. Sajnos nincs túl sok pénzünk, így a gyerekeknek nem jut majd nagy ajándék, de mindent megteszünl, hogy örömet szerezhessünk nekik. Miközben az áruházban sétáltunk, Ryuu megpillantott egy biciglit.

- Apa, Anya ugye a mikulás ezt hozza majd nekem karácsonyra? - most mégis mit mondhattam volna? Nem akartam őt megbántani, de ez túl drága volt, így nem tudtuk neki megvenni.

- Ryuu, vannak olyan dolgok, amiket a télapó sajnos nem tud elintézni, hiába szeretné. De ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy egy nagyon szép ajándékot fogsz kapni tőle!

- De én ezt akarom, a télapó mindent megvehet, szóval ezt is vegye meg! - elkezdett duzzogni, nekem pedig támadt egy ötletem, hogyan nyugtassam őt le.

- Hé, meséljek neked egy mesét, Al bácsiról, rólam és a mikulásról?

- Ugye jó lesz a vége?

- Hát persze. Mikor olyan kicsik voltunk mint te, az anyukánk nagyon megbetegedett és sajnos angyal lett belőle. Aztán Al bácsi meg én, mindig azt kértük a mikulástól, hogy adja vissza az anyukánkat, de sajnos a télapó nem teljesítette. Így úgy döntöttünk magunk próbáljuk őt visszahozni.

- Na és sikerült ugye? - nézett rám csillogó szemekkel, én viszont szomorúan megráztam a fejem.

- Sajnos nem sikerült! - felhúztam a nadrágom jobb szárát, hogy megmutassam neki a műlábamat. Ryuu szeme elkerekedett, majd szomorúan lehajtotta a fejét. - Viszont az egyik alkalommal, a télapó valami nagyon különleges ajándékot adott nekem.

- Tényleg? Visszakptad az anyukádat ugye?

- Nem egészen. Az egyik karácsonyra, egy apró babát kaptam ajándékba, akiről gondoskodnom kellett.

- De hát a baba a lanyoknak van, nem a fiúknak!

- Az lehet, csak hogy ez a baba, egy nagyon különleges baba és ez a baba azóta már nagyon sokat nőtt, de én még mindig úgy szeretem, mint mikor megkaptam.

- Akkor ez egy élő baba? De ki lehet az? Meg húgi?

- Te vagy az, Ryuu. A télapó a legcsodásabb ajándékot adta nekem, mikor te megszülettél. És azóta is te vagy a legszebb ajándék amit csak karácsonyra kaphattam. Ryuu erre sírvafakadt és nyújtotta felém a kezét, mire felkaptam és szorosan megamhoz öleltem. Nehéz volt elmondani neki az egész dolgot, de igyekeztem kihagyni belőle az alkímia részt. Ő még túl kicsi ahhoz, hogy ezt megértse.
Karácsony napjára végül sikerült megvennem a biciglit, amire Ryuu vágyott és több mint valószínű, hogy ezt írta meg a télapónak is. Nagyon vártam a reakcióját. Meg örült a babáknak amit kapott és Ami segítségével szépen el is kezdték felöltöztetni. Természetesen Al és Ami nagymamája sem maradhatott ki az ajándékozásból. A végére Ryuu ajándéka maradt, én pedig már nagyon izgultam. Vidáman kezdte el bontogatni, ám mikor meglátta a biciglit, sírva fakadt.

- Én nem ezt kértem. A mikulás megint becsapott! - hangosan sírt, mi pedig nem értettük miért.

- Ryuu, hiszen ezt kérted a mikulástól nem?

- Én azt írtam neki, hogy egy új és szép lábat szeretnék a papának, de nem hozott neki. Ne haragudj apa! - borzasztóan éreztem magam. Miattam nem tudott örülni az ajándéknak amit kapott. Felvettem a földről és szorosan magamhoz öleltem, hogy picit megnyugtathassam.

- Hiszen mondtam már nem? Te vagy az én legszebb karácsonyi ajándékom. Egy új láb sem pótolhatna téged. Hiszen tudod, hogy vannak olyan dolgok amiket a télapó sem tud megvenni, viszont látta mennyire szeretted volna azt a biciglit, ezért megvette neked. Örülsz neki ugye?

- Szeretlek apu! - az apró kezeivel belecsimpaszkodott a nyakamba és pedig egy puszit nyomtam az arcára. Nos, ez a karácsony igen csak izgalmasra sikeredett és végül Ryuu rájött, hogy vannak olyan dolgok, amiket pénzzel nem lehet megvásárolni.