Mostantól egy részben lesz Morgen szemszög és Stev szemszög. Kíváncsi vagyok szerintetek mi van a két főszereplő között. (Nem érzelmi szinten)

Morgen

- Bevittem az irodádba - mondta Marna, amikor kijött onnan.
- Kösz - mondtam. A srác még azok után sem állt le hogy bemutatkoztam. Egy kicsit meglepődött, de nem tágított. Fura egy srác a vörös szememtől sem ijedt meg, mintha látta volna már. Egész este nem szállt le rólam. Ha akartam volna se tudtam volna dolgozni. Amikor eljött a záróra, akkor sem akart elmenni, ezért Kida elaltatta egy bűbájjal.
- Én megtartanám a helyedben.
- Egész este hordtam neked a bourbont és láttam a lekoptatási kísérleteidet. Vörös szem, gonoszság, bemutatkozás, bunkóság, csak a megölésével vagy fájdalom okozással nem próbálkoztál. És szerintem még akkor sem ment volna el. Szóval én megtartanám. Hűséges és makacs jól jön az ilyen.
- De hát halandó!
- Annál jobb. Mire megunod meghal.
- Oké elég volt. Menj haza, majd én bezárok.
- Megvárlak.
- Nem megyek haza, itt alszom.
- Rendben szólok apádnak, hogy ne aggódjon.
- Azt is mond meg neki hogy nem akarom hallani a hazugságait szóval ne jöjjön utánam - Marna nem szólt erre semmit, csak fejet hajtott és elment.
- Szóval most nem állsz szóba az egyetlen élőlénnyel aki tudja mi van veled. Ez nem valami okos ötlet - szólalt meg Kida a kanapéról, ahol eddig Celenával ültek.
- Szerintem is megtarthatnád - mondta Celena. Erre sem reagáltam semmit.
- Ja és akkor két kutyád lesz - mondta Kida, de a reakcióm most is elmaradt. - Reagálnál végre! - kiáltott rám.
- Gondolkozom.
- Min? - kérdezte Kida.
- Nem értem mit akar ez a srác. Hogy miért jött ide? És hogy talált meg?
- Tiéd a hely - mondta Kida.
- Miért nem kérdezel meg engem? - kérdezte Stev.
- Kida nem azt mondtad hogy alszik?!
- A srác? De ő alszik.
- Úgy látszik mégsem - mondtam.
- Te miről beszélsz Morgen? - kérdezte Celena.
- Ott áll! - kiabáltam és Stevre mutattam.
- Nem Morgen senki nem áll ott - mondta Kida.
- De igen! Nézzétek - mondtam és oda mentem Stevhez és megfogtam a kezét. -Itt!
- Mi nem látunk senkit - mondta Celena.
- Miért nem látnak téged? - kérdeztem Stevet.
- Morgen te kihez beszélsz? - értetlenkedett Celena.
- Kuss legyen! Szóval?
- Azért mert nem vagyok itt. Bent alszom.
- Akkor én miért látlak?
- Mert én a fejedben vagyok.
- Kida nézz a fejembe!
- Létszíves, megtennéd hogy bekukkantasz a világ egyik legrosszabb helyére. Ó persze Morgen hogyne. Mit keressek?
- Először is az én fejem a legrosszabb hely a világon és valamit aminek nem kellene ott lennie.
- Oké - mondta Kida és hozzám sétált, majd a kezét a halántékomra tette és becsukta a szemét. Így álltunk kb. fél percig.
- Van egy gát a fejedben - mondta Kida, úgy hogy nem vette le a kezét a halántékomról.
- Szedd ki.
- Oké, de fájni fog.
- Ugyan a fájdalom az életem. Csináld! - Kida egy kicsit ráncolta a homlokát, aztán megcsapott a fájdalom. Olyan volt mintha egy bárd állna ki a fejemből, és választja ketté az agyamat. És most valaki megpróbálná kihúzni. aztán enyhült a fájdalom, majd megszűnt.
- Kiszedted?
- Nem. Nem lehet kiszedni anélkül hogy károsodna az agyad.
- Csináld meggyógyulok!
- Ahogy gondolod. Celena szerintem ne néz ide. Ez csúnya lesz! - mosolyodott el gonoszan Kida.

Stev

Arra ébredtem hogy valaki nyüszít. Kinyitottam a szemem, egy fekete szobában voltam. Egy fal melletti kanapén feküdtem, ami szintén fekete volt. Ahogy jobban körbe néztem észre vettem, hogy ez egy iroda. Csak fekete és vörös dolgok voltak a szobában. Fekete volt a könyvespolc, az íróasztal és a székek. Piros volt a rajtam lévő takaró, a párnák, a függöny, a mappák és a laptop. A hang, amire felébredtem hangosabb lett. Felkeltem, és oda mentem az ajtóhoz. Amikor kinyitottam, nem hittem a szememnek. A vörös hajú lány, aki Morgennel volt a clubban, Morgen fejét fogta. Mind a kettőjüknek csukva volt a szeme. A szőke kék szemű lány a mellettük lévő kanapén ült, és eléggé aggódó arckifejezéssel nézte Morgenéket. Azt a hangot, amire felébredtem, Morgen adta ki. Ő nyüszített. Azonnal kitártam az ajtót, és oda futottam a vörös hajú lányhoz.
- Hagyd abba! Ne bántsd! - de mintha meg se hallott volna. Ám amikor meg akartan fogni, hátulról elkapott valaki.
- Ne, ő csak segít. Ne zavard meg.
- De hát fáj neki, ami fáj az hogy tudna segíteni.
- Ssss - nyugtatott és elkezdett énekelni.
- Eresz már! - kezdtem mozogni a szorításában. Erre ő hangosabban énekelt. Szép hangja volt, de egy dal nem fog megakadályozni abban, hogy segítsek a legjobb barátomnak.
- Ki vagy te, hogy nem hat rád a hangom? - kérdezte, de nem válaszoltam, csak jobban kapálóztam. Erre ő lenyomott a földre, és a hátamra ült.
- Kérlek engedj el!
- Hidd el hogy segítünk - mondta.
- Bizonyítsd be! Engedj el!
- Nem tehetem. Lehet hogy ki kell majd törni a nyakát, hogy jobban legyen.
- Ne, ne öld meg!!!
- Kuss legyen már! - mondta a vörös lány, a szőke erre befogta a számat. Morgen nyüszítése kiáltássá változott, majd sikítás lett belőle.
- Kész - mondta a vörös, és elengedte Morgent. Morgen erre összeesett.
- Ellenőrizd a szemét - mondta a szőke.
- Hmmm-hmmm - próbáltam beszélni.
- Mi? - kérdezte a szőke.
- Hmmm - próbáltam újra.
- Ja bocsi. Szóval mi? - kérdezte megint.
- Jól van?
- Most nézem - mondta a vörös. Elővette a telefont a zsebéből, és bekapcsolta a vakut. Oda ment Morgenhez és először az egyik, majd a másik szemébe világított.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Ellenőrzöm a pupilla reflexeket - válaszolta.
- Miért?
- Na ezért utálom a halandókat. Ostobák, mint egy zsák krumpli - mondta és sóhajtott egyet - a pupillák fényre való összehúzódása az agy normál működését bizonyítja.
- És normális?
- Agy halott - mondta nyugodtan.
- Akkor törd ki a nyakát, és menjünk. Éhes vagyok.
- Én is. Szerintem menjünk az új kínai étterembe.
- Ne már! Én állandóan halat eszem.
- Oké, akkor te hova akarsz menni?
- Mit szólsz a mexikóihoz?
- Ez most komoly? - háborodtam fel.
- Mi van halandó? Te is éhes vagy? - kérdezte a szőke.
- Ki akarjátok törni Morgen nyakát, mert agyhalott. És ti képesek vagytok a kajára gondolni?!
- Figyelj kölyök. Morgen jól lesz. Ő halhatatlan, egy atom háborút is túl élne, de kösz majdnem elfelejtettem - mondta a vörös és kitörte Morgen nyakát.
- Neee!!!! - kiáltottam.
- Nyugi semmi baja nincs - próbált nyugtatni a szőke.
- Ne foglalkozz vele Celena, csak egy halandó. Elengedheted - mondta a vörös. - Tényleg éhen halok!
- És itt akarod hagyni Morgent? Vele? - mutatott rám.
- Megölni nem tudja, ha megsebesíti az begyógyul, szüzessége kb. tizenhétezer akárhány éve nincs, és ő egy halandó. Szerintem biztonságban van.
- Hát azt hiszem igazad van.
- Mint mindig. Na akkor kaja? - karolt bele és sétáltak ki az ajtón beszélgetve. Én meg gyorsan oda szaladtam Morgenhez és az ölembe húztam. A nyakára tettem a kezem, de nem volt pulzusa.
- Basszus!
- Ne izgulj! Nem haltam meg. - szólalt meg egy hang mellettem.
- Mi a... - ugrottam egyet. Morgen ült mellettem, és szép zöld szemével engem nézett. Lenéztem, de ott is ott volt, még mindig az ölemben feküdt mozdulatlanul.
- Eltörték a nyakam, és meghaltam. De halhatatlan vagyok, szóval meg kell várni, amíg újra össze forr a nyakcsigolyám.
- De miért kellett megölni téged?
- Volt egy gát a fejemben, és Kida kiszedte. De sajnos súlyosan károsodott az agyam, így könnyebb volt megölni, mert akkor hamarabb meggyógyulok. Mennem kell - mondta.
- Ne menj, azt mondtad ha ide jövök, nem hagysz el.
- Nem hagylak el. Ott fekszem az öledben.
- De ő nem olyan mint te. Ő gonosz.
- Igen az, de az nem az ő hibája. Melletted tud jó is lenni, de csak ha te sem hagyod el, és nem adod fel.
- É akkor ő te leszel? - kérdeztem reménykedve.
- Minden éremnek két oldala van, nem nézheted őket külön, mert csak együtt egy egész.

Morgen

Amikor magamhoz tértem, megfájdult a nyakam. Most forrt össze az utolsó csont, de legalább már nem vagyok halott. Kinyitottam a szemem. Az irodámban voltam, a kanapén.
- Hú, már attól féltem hogy nem ébredsz fel többet - a hang irányába néztem, és az ember fiút láttam.
- Te még itt vagy? - kérdeztem, de nem vártam meg a választ. Felálltam és kimentem a clubba, mert ha sokáig kell még ezt a halandót elviselnem, kell egy ital. Ő meg jött utánam. Bezártam a bejárati ajtót, majd a bárba mentem bourbonért. Elővettem az üveget és tölteni kezdtem a pohárba.
- Sajnálom hogy nem segíthettem, de én nem tudok gyógyítani mint te - amint kimondta az üveg megállt a kezemben, de aztán csak kitöltöttem a bourbont.
- Nem tudom, hogy ezt honnan veszed, de ostobaság. A démonok nem tudnak gyógyítani.
- De te tudsz. Egy csomószor meggyógyítottál már.
- Ügyes hazudozó vagy, minden halandó ilyen, vagy te ebben vagy különleges? - kérdeztem és vissza indultam az irodámba.
- Soha életemben nem hazudtam, és ezt te is pontosan jól tudod - jött utánam.
- Akkor se hangoztasd ezt.
- Miért ne?
- Csak mert ne - válaszoltam és elővettem a mobilomat.
- Nem bízol bennem? - kérdezte, de nem igazán figyeltem, mert az SMS-eket olvastam.

Celena

-Hé élsz már?
- Igen :)
- Bocs a nyakadért
- Semmi gáz. Mizu?
- Épp egy csávót szédítek xd
- Hajnali 3-kor? :)
- Unatkoztam XXD
- Na jó szerintem mentem hunyni, ki kell pihennem hogy meghaltam MEGINT XD
- Hanyadik volt a tízezer...?
- Őszintén az első világháború óta nem számolom
- Fú pedig már akkor is sok volt :)
- Ja. Holnap tali pusza
- Sziaaaa

- Hé figyelsz te rám egyáltalán? - kérdezte a halandó.
- Nem - mondtam és az asztalra tettem a mobilomat.
- Nem bízol bennem?
- Már miért bíznék?! Nem ismerlek és te se engem.
- De én sok dolgot tudok rólad.
- Na halljam. Mesélj! - mondtam és leültem a kanapéra.
- A fekete a kedvenc színed.
- Egyértelmű.
- Az enyém a méregzöld.
- Nem kérdeztem.
- A te szemed is ilyen színű.
- Na nem mond! Ezt nem is tudtam! - mondtam szarkasztikusan.
- Tudom, hogy vörös lesz ha varázsolsz.
- Ezt kint is megmutattam.
- Azt is tudom hogy van szárnyad.
- Mint minden démonnak és angyalnak.
- De a tiéd más.
- Született vagyok, ez logikus.
- Szeretsz festeni.
- Te egy zseni vagy - mondtam és körbe mutattam. A falon végig, ahol szabad felület volt ott volt egy festményem is.
- De olyat is tudok amit más nem.
- Na most már kíváncsi vagyok - mondtam.
- Van egy tetoválásod...
- Hát ez ügyes tipp, de csak rám kell nézni naná hogy van. Ez vicces volt halandó, de fáradt vagyok, szóval menj...
- Azt is tudom hogy a bal lapockádon van és egy fekete démon tollat ábrázol, de mágiával elszoktad tüntetni - erre már nem tudtam mit válaszolni. Soha senkinek nem mutattam és nem említettem a tollat és ő mégis tudja, még azt is hol van.
- Azt is tudod hogy miért ott van? - kérdeztem olyan halkan, hogy azt hittem nem hallotta meg.
- Igen. Azért mert a bal lapockádon van a legközelebb a szívedhez.
- A jelentését is tudod? - kérdeztem.
- Nem azt nem akartad elmondani.

12 évvel ez előtt
(Stev)

Az árvaházban a többiek sose akartak egy szobában aludni velem, mert ők nem látták Morgent és ezért féltek tőlem.
- Ne is törődj velük - mondta Morgen - én nagyon szívesen alszom veled.
- Köszi Morgen, rendes tőled. Öltözzünk át elfordulok ha akarod.
- Hagyd majd én - mondta és hátat fordított, majd elkezdte levenni a pólóját. amikor már meztelen volt a háta észre vettem a bal lapockáján egy fekete tollat.
- Mi az a hátadon? - kérdeztem.
- Tetoválás.
- Mit ábrázol pontosan?
- Miért érdekel? - kérdezett vissza már a pizsamájában.
- A legjobb barátom vagy és ilyeneket illik tudnom - feleltem mosolyogva, erre ő is elmosolyodott.
- Egy démon tollat.
- És miért pont a bal lapockádon van?
- Mert ott van a legközelebb a szívemhez.
- Értem és mit jelent?
- Majd elmondom egyszer.
- De miért nem most?
- Mert még nem állsz készen

Jelen
(Morgen)

- Mit mondtam miért nem mondtam el? - kérdeztem.
- Azt mondtad még nem állok készen. 
Lassan felálltam és a hátsó könyvespolchoz mentem.
- Apertus - mondtam és egy kicsit megnyomtam a polcot. A polc erre, mint egy ajtó, kinyílt.
- Azta - mondta a halandó, de nem törődtem vele. Bementem az ajtón és megálltam az ágyam mellett.
- Erről a szobáról eddig senki nem tudott, rajtam kívül - a falak itt is feketék voltak és a bútorok többsége is. A titkos ajtóval szemben az ágyam állt, amin fekete takaróval vörös párnák voltak. Az ágytól jobbra volt a fürdőszoba, ugyan az ami az irodából nyílt, csak a szobába vezető ajtó álcázva volt, hogy senki ne találja meg. Az ágytól balra van a szekrényem és a tükör. Az ággyal szemben, az ajtótól egy kicsit balra a falon van egy plazma tévé. Az ágy két oldalán éjjeliszekrények, azokon lámpa. De ami a legfontosabb volt az egész szobában az az ágyam fölött volt. A fekete falon fehér festék volt absztrakt módon festve, és a fehér festékre egy fekete toll volt festve, pont olyan mint a tetoválásom. Alatta pedig ez állt: ,,Megmérettettél és könnyűnek találtattál"