Amikor végeztünk a suliban még csak egy óra volt és nekem semmi kedvem nem volt beülni mágia tanra aztán matekra, természetfeletti történelemre majd még repülő leckére is. Szóval haza mentem. Mert végül is 17999 éves démon vagyok. A történelmet megéltem, a matekot tudom mióta van, a mágia tan alapból hülyeség, repülni meg előbb tudtam mint járni. A szeráfoknak fehér tollú szárnyuk van. A démonoknak pedig fekete tollú szárnyuk, és vagyok én akinek fekete denevér szárnya van pengékkel. Valószínűleg azért van másmilyen szárnyam mert én a Pokol Urának és a Démonok anyjának vagyok a gyermeke. Én vagyok az egyetlen született démon a többiek vagy bukott angyalok vagy az anyám által átváltoztatott halandók vagy egy démon és halandó gyermeke, de ők inkább ilyen tartalék, mint igazi démonok. Nagy valószínűséggel én leszek mindig is a fekete bárány a démonok között ugyanis túl nagy a hatalmam így születettként. Ezért a nagyapám megátkozta az anyámat hogy ne lehessen több gyermeke. Apám sem csinál mellém egy mostohatesót, mert hiszitek vagy sem, apám elég hűséges. Már az idők kezdete óta él és még csak az anyámmal volt. Nos ez elmondható az anyámról is. Én nem vagyok ilyen tündér, de hát aki gyilkosok és elítélt bűnösök között nő fel attól nem is lehet mást várni.

- Morgen? Itt vagy? - kopogott az ajtómon Azazel.

- Igen gyere csak be.

- Szia. - mondta és becsukta az ajtót, majd neki támaszkodott, és végig nézett rajtam. Egy szürke melegítő nadrág és egy fekete sport melltartó volt rajtam, szóval megértem miért nem a szememet nézte.

- Khm. Már bocsi, de csak azért jöttél hogy bámulj vagy esetleg akarsz is valamit.

- Azt hittem szereted az elismerést.

- Ó persze. Nagyon szeretem az elismerést - álltam fel és léptem Azazel elé - de az hogy úgy nézel rám mintha most azonnal leakarnád tépni rólam a ruhát, az nem elismerés hanem egy démon aki nagyon megkívánt engem.

- Tudod az, hogy ilyen jól vág az eszed, csak még kívánatosabbá tesz.

- Akkor mire vársz?

- Nos sajnos azért jöttem fel, mert az apád keres, szóval erre most nincs időnk hercegnőm.

- Te aztán tudod, hogy kell tönkre tenni a hangulatot. Legközelebb ezzel kezd. - mondtam és elsétáltam mellette

----------------

- Igen apám. - mondtam amikor leértem a trónterembe majd letérdeltem és fejet hajtottam. Lucifer nem szeretett soha a trónon ülni, csak ha feltétlenül muszáj volt. Ezért mint általában most is az egyik ablaknál állt hátul összefont kézzel.
- Zoja miért van eggyel kevesebb elítélt a te szektorodban?
- Mert az akivel én foglalkoztam az megsemmisült.
- Értem és ki semmisítette meg?
- É...
- Én voltam Uram. - szólalt meg mögöttem egy hang.
- Azazel - sziszegtem
- Megtámadta a Hercegnőt ezért megöltem végleg.
- Így volt Zoja? - kérdezte az apám.
- Kérlek had vállaljam magamra! Nem akarom hogy szenvedj, azért mert én hibáztam. - hallottam meg Azazel hangját a fejemben.
- Igen apám.
- Azazel tudod mi a szabály, még akkor is ha a lányomat akartad védeni. De mivel ez csak az első hibád ezért csak 4 napon kell megkapnod a büntetést. Zoja mivel a te kezed alatt volt az eset te osztod ki minden nap a büntetését 20 korbács, ha nem jelensz meg a lányom kapja helyetted a dupláját. Értve vagyok?
- Igen Uram.
- Igen apa.
- Remek akkor mehet a mai húszas. A tűz korbácsot használd azt amelyiken kanpók vannak.
- Igen apám. - Azazel elém állt és letérdelt, én pedig felálltam és elő teremtettem a korbácsot.
- Vegyél egy mély levegőt, mert ez fájni fog.

-------------

Azazel nagyon szépen tűrte a korbácsolást habár, nem tett semmit amivel kiérdemelte volna nekem viszont egyáltalán nem volt bűntudatom amiatt hogy az én hibámból szenved. Az ő döntése volt hogy elvállalja, szóval ha ő ezt szeretné én nem állok az útjába. Így egy szemrebbenés nélküli végig csináltam az egészet. Szeretem ezt a korbácsot éget és felszakítja a bőrt elég rendesen. Miután mind a hússzal végeztem, felmentünk Azazellel a szobámba.
- Feküdj a hasadra. Ott az ágy. - mondtam és bementem a fürdőszobámba és egy vizes ronggyal jöttem ki. Azazel a félig kész festményem előtt állt.
- Nagyon szép. Kirakjam a faladra?
- Még nincs kész.
- Mit akarsz még rá?
- Nem tudom csak úgy érzem hiányzik róla valami vagy valaki.
A képen egy fa volt teljesen feketével mellette kihagytam egy embernyi helyet. A hely mellett pedig én álltam szintén feketével. A fa felé néztem és ki volt engedve a szárnyam a hátamból. De magamon sem tetszett valami, de nem tudom mi, talán a szárnyam. Mögöttem a nagy fehér hold volt, a háttér alul halvány sárga, felül halvány zöld volt.
- Hogy jutott pont ez eszedbe?
- Álmodtam, de volt velem még valaki akire nem emlékszem és ez dühít.
- Jó álom volt vagy rossz?
- Egyik sem csak egy álom.
- Volt ez az álom már valamikor?
- Nem.
- És hasonló?
- Az igen. De egyikre sem emlékszem csak a felébredésem pillanatában, aztán csak annyi hogy én voltam ott és még valaki.
- Milyen gyakran van ez?
- Miért fontos ez?
- Fontos. Kérlek mond el.
- 17999 éve és 11 hónapja minden este ilyen álmom van - mondtam. Azazel ledermedt. Nem értem miért ezek csak idióta álmok. - Na gyere rendbe rakom a hátadat.
- Jól vagyok. Most mennem kell, de még vissza jövök - mondta és kisietett. Én meg értetlenül bámulva néztem utána.

Gondoltam utána megyek úgyhogy követtem. A trónterembe ment. Apához? Tudtam hogy van egy rejtek ablak ahonnan mindent hallani és látni lehet ami a trónteremben, szóval oda mentem. Tisztán láttam az apámat, aki még mindig az ablaknál állt és az alvilágot nézte.

- Uram - ért be Azazel és letérdelt mögé.
- Tessék Azazel.
- Beszéltem a lányával.
- És?
- A másik felével álmodik Uram.
- Hogy mi? - fordult meg hirtelen.
- Azt mondta hogy minden éjjel mióta csak tudja valakivel álmodik és amikor felébred emlékszik is rá, de szinte rögtön elfelejti és csak arra emlékszik hogy valakivel álmodott. Csak is a másik fele lehet az. Mit tegyünk?
- Semmit.
- De...
- Hanem emlékszik rá akkor működik a varázslatom. Elmehetsz, majd én szemmel tartom.
Milyen varázslat? Mostantól felírom az álmaimat, mert nem tűröm hogy az én fejemmel játszanak - gondoltam, miközben vissza mentem a szobámba. Ránéztem az órámra.
- Basszus! -16:30 kb fél órám van a találkozóig a csajokkal szóval elkezdtem öltözni. Egy vörös hercegnő szabású ruhát kaptam magamra ami a térdemig ér és egy fekete magassarkút.
- Zoja. Bejöhetek?
- Persze apa.
- Nagyon csinos vagy de hova készülsz?
- Dolgozom - mondtam és lófarokba fogtam a hajamat.
- Hol?
- Nyugi apa csak a clubba megyek rosszalkodni egy kicsit a barátnőimmel.
- Ha vissza jössz beszélnünk kéne.
- Oké, arról akarsz beszélni hogy belenyultál a fejembe?
- Hogy... hogy mi? - nézett rám meglepetten.
- Tudod apa nem vagyok hülye észre veszem ha valaki furcsán viselkedik - mondtam még mindig a tükör felé és megigazítottam a hajamat.
- De hon... honnan tud...?
- Vékonyak a falak - mondtam majd ott hagytam.

-------------

17:00- re a Tenebris előtt voltam és éppen neveket írattam Doggal a listára, amikor Celena és Kida megjöttek.
- Jól áll a vörös, de te inkább fekete típus vagy - mondta Kida.
- Nem szeretem ha látszik a vér a ruhámon és emlékezve a legutóbbi bulinkra inkább nem kockáztattam.
- Már bocsánatot kértem, de te is tudod hogy mindent magamra veszek - mondta egy kicsit nyávogva Celena.
- És ezért le kellett harapnod a nyelvét?!
- Hal kurvának nevezett! Képes volt össze keverni egy sellővel! Ez olyan mintha téged apuci pici hercegnőjének neveznek! - ordította. Lassan közelebb léptem Celenához.
- Hallani sem akarok az apámról. Szóval ma először és utoljára megkérlek szépen hogy egy szót se róla - mondtam az arcába.
- Mi történt? - kérdezte Kida magához képest nyugodtan.
- Még nem tudom pontosan.
- Kit kell elintézni?
- Nem tudom és ez bosszant - mondtam és bementem a clubba.
- Marna kérek egy bourbont tisztán.
- Adom főnök, de remélem nem egész este ezt akarod inni.
- Talán problémád van az ívási szokásaimmal Marna?
- Nincs főnök.
- Remek. Akkor hol van a piám?
- Szóval kezdhetjük a melót? - érkezett meg Celena és Kida.
- Szia Marna adnál egy sex on the beach-et.
- Persze Celena. Te mit kérsz Kida?
- Egy sört kösz.
- Persze kezdhetjük a melót...
- Látom nagy kedved van hozzá - mondta Kida.
- Persze minden vágyam hogy rávegyem az embereket arra hogy megöljék a saját párjukat vagy megcsalják, csak kell egy kis pia hozzá.
- Egy sex on the beach, egy sör és egy bourbon tisztán.
Mindenki sorban elvette a piát. Kida bele kortyolt, Celena nőiesen bele szürcsölt, én meg egyben leküldtem.
- Na máris jobb a kedvem.

-----------

- El se hiszem hogy lehányt egy szerencsétlen részeg.
- Sze... szerintem... jaj nem bírom - röhögött Kida, miközben a vörös ruhámat tisztogattam az irodámban.
- Megjött a felmentő sereg. - mondta Celena, amikor bejött az ajtón. A kezében egy fekete ruha volt és egy pár hálós fekete magassarkút.
- Jaj kösz. - mondtam és át vettem a holmikat.
- Várj előbb had mossam ki a hajadból a hányást is egy zuhany sem ártana.

Fél órával később a fekete ruhában és magassarkúban a már csak nedves hajamat fésültem át az ujjaimmal.
- 12 - jött be Kida az ajtón.
- Azért remélem nem a clubban fogják megölni a párjukat.
- Nem majd csak otthon, tudom hogy nem akarod a clubbot tönkre tenni.
- Köszi.
- Kész vagy?
- Igen na gyere, szar ez a nap, innentől csak bulizni akarok. Szóval semmi meglepetés.
Kimentünk a fotelokhoz, ahol Celena várt minket.
- Tudod Kidának igaza volt, jobban áll a fekete.
- Köszi. Mond hogy nem kell elmennem egy bourbonért.
- Hoztam neked egyet.
- Imádlak mondtam már?
- Engem ki nem?
- Igaz, hisz ki tud ellenállni egy szirén csábításának? - nevettünk, de sajnos ezt a pillanatot választotta valami idióta hogy felkapjon és megöleljen.
- Morgen! Úgy hiányoztál. - mondta és még jobban megszorított.
- Te ki az isten vagy?! Eressz már el!!! - kiáltottam rá. A srác egy kicsit meglepődött és elengedett majd rám nézett. Olyan magas volt mint én magassarkúban. Barna szemei engem fürkésztek és a szőkésbarna haja egy kicsit a szemébe lógott. Úgy nézett rám mint aki ismer, de minél hosszabban nézett ez az ismerős nézés annál jobban eltűnt belőle.
- Tényleg nem tudod hogy ki vagyok?
- Nos a szagod alapján ember vagy. Szóval nem egy régi ismerős. Honnan kéne ismerjelek? - kérdeztem tőle ridegen.
- Tönkre tetted az életemet és...
- Nagyon sok ember életét tettem tönkre. Ugye lányok?! - kezdtem nevetni és a két barátnő is szakadt a nevetéstől.
- Nem hagytad hogy befejezzem. Tönkre tetted az életemet, de jobbá is.
- Nos ahogy említettem nem tudom hogy ki vagy fiú, és nem tűröm hogy ölelgessenek, senkinek nem tűröm el.
- Ha nem ismersz miért írtál fel a listára?
- Nem írtalak fel!
- De igen én vagyok Stev, vagy ahogy te szoktál szólítani Stevy.
- Nos Stevy nincs jó napom...
- Nos nekem sincs, majdnem elveszítettem a legjobb barátomat és most hogy újra látom azt mondja hogy nem ismer. Az viszont hogy ti is látjátok, na ez új. Egyszerre megnyugtató mert ezek szerint nem vagyok őrült és nyugtalanító.
- Nem tűröm a tiszteletlenséget! - mondtam vörösen izzó szemekkel amitől mindenki be szokott szarni - éppen beszéltem. Talán nem tudod hogy kihez beszélsz? - kérdeztem fen hangon. Nagyon furcsa ez a fiú, nem fél tőlem még egy kicsit se, sőt úgy beszél mintha egyenrangú lenne velem.
- De tudom hogy kihez beszélek a legjobb barátomhoz Morgenhez.
- Nos úgy látszik mégsem tudod. A nevem Morgen Morningstar a pokol következő vezetője és Lucifer Morningstar vagyis magának az ördögnek a lánya.