Stev

Tess pofon vágta Zeckket. Akkora pofont kapott, hogy az egész terem zengett tőle. Minden démon elhallgatott és felénk fordult. Egyedül Morgen nem tűnt meglepetnek. A biliárd asztalon ült és egy pohárból iszogatott, ami ki tudja honnan került hozzá. Zeck döbbenten nézett Tessyre, mint mi mindannyian, még Kida is tátott szájjal bámulta a vörös foltot Zeck arcán. Tess arcán olyan nyers düh volt, ami teljesen eltorzította a vonásait, most inkább tűnt ő is démonnak, nem törékeny embernek, mint az előbb, pedig alig telt el pár másodperc. Aztán a lány rendezte a vonásait és Morgenhez fordult, tudomást sem véve többé Zeckről.
- Hercegnő már kezdtem aggódni érted, a többiek azt mondták elszöktél - mondta mosolyogva Morgennek, aki a hír hallatán körbe nézett a teremben. Valahogy mindenki hirtelen valami nagyon fontos dolgot kezdett csinálni, de még véletlenül sem néztek Morgenre.
- Csak egy kicsit össze vesztünk apával, de ez olyan száz-kétszáz évente előfordul, majd megszokod. Hogy haladsz a képzéssel?
- Hát nem tudom te hogy bírtad, de Azazel egy hatalmas szadista.
- Igen tudom, szinte már hiányzik, amúgy csak jót akar. Gondolkodtál már azon, hogy mi lesz a specialitásod?
- Hát nem is tudom, talán...
- Mit műveltél vele?! - kérdezte kiabálva Zeck. Szinte azonnal az összes démon a teremben körbe vett minket, de legfőképpen Zeckket. Még Tess is Zeck és Morgen közé állt.
- Javaslom, hogy higgadj le és ne fenyegesd a trónörököst - mondta kemény hangon Tess - ha nem teszed kénytelenek leszünk erőszakot alkalmazni és tömlöcbe zárni halhatatlan életed végéig és ez csak a legkisebb büntetés, amelyet a démon tanács és királyunk Lucifer kiszabhat rád.
- Szép volt Tess!
- Mond meg neki Tess!
- Ügyes volt! - hallatszott a többi démon reakciója. Zeck teljes döbbenettel fogadta szerelme fenyegetését. Én sem értettem a helyzetet, annak ellenére, amit tudni véltem erről a lányról, most teljesen úgy viselkedett, mint egy katona, aki a királynőjét védi. Morgen továbbra is mosolyogva ült a biliárd asztal tetején. Mosolyában egy csepp vidámság sem volt, csak kegyetlen számítás.
- Morgen - szólítottam meg. A mosolya lehervadt és rám nézett. Komolyan néztem rá, hátha rájön, hogy ez nem szabadna, hogy megtörténjen. A többiek vártak, méghozzá Morgenre, hogy parancsot adjon a támadásra.
- Jól van - szólalt meg végre - elég, oszoljatok.
- Úrnőm? - nézett egy göndör barna hajú férfi Morgenre.
- Semmi baj Mephisto. Menjetek! - szinte rögtön kiürült a terem, csak mi hatan maradtunk a bárban. Celena, aki időközben leült egy kanapéra és a tökéletesen rózsaszínre manikűrözött körmeit kezdte vizsgálni. Kida most döntött úgy, hogy leül Celena mellé, majd a vaskörmeit nyújtotta a szőke lánynak, aki előkapott valahonnan egy vasreszelőt és elkezdte élesíten barátnője körmeit. Zeck és Tess még mindig farkas szemet néztek, szegény srác elkeseredetten nézte szerelme ismerős és mégis ismeretlen szemeit.
- Mit csinált veled? - kérdezte halkan a lánytól.
- Nem csinált velem semmi rosszat. Elhozott és elmondta mit miért csinált, és azt mondta, sőt kérte tőlem, hogy maradjak egy hetet. Utána oda megyek és azt teszek, amit szeretnék.
- És miért nem jöttél vissza hozzám?
- Mert még rád nézni sem tudok. Hogy teheted? - kérdezte újra dühösen és látszott rajta, hogy teljesen undorodik Zecktől.
- De mit csináltam?
- Mikor születtem? - kérdezte Morgen hátra dőlve az asztalon és villanó vörös szeméből rájöttem miért gurult hirtelen minden golyó egy-egy lyukba az asztalon.
- A nyári napfordulókor, vagyis június 21. És?
- Nem emlékszel mi volt június 21. - én? - kérdezte Tess elkerekedő szemmel, Morgen továbbra is a plafont nézte, úgy nézet ki, mint akit nem is érdekel, miről van szó, pedig az ő élete volt.
- Kellene? Akkor még nem voltunk együtt, csak randizgattunk.
- Én emlékszem rá! - szólt felháborodottan Tess.
- Én is! - kapta fel a fejét Celena. - Elcsábítottam egy szörfös srácot, és a sziklák mögött...
- Cel! - szólt rá Kida.
- Bocs. Szóval nagyon jól bánt egyes testrészeivel - vigyorgott a lány.
- Köszi az élmény beszámolót - morgott Kida - folytassátok csak.
- Szóval mi volt? - tért vissza a témához Zeck.
- Hamarabb fejeztük be aznap a randit, mert azt mondtad valami fontosat el kell intézned...
- Igen és?
- Drake - szólalt meg Morgen, de csak ennyit mondott. Zeck ennyiből is megértette. A szeme elkerekedett és el is sápadt.
- Én... én... - dadogta. Elég nyugtalanító látvány volt.
- Te megölted, csak mert az Úrnőm őt jobban kedvelte, mint téged. És pontosan tudtad, hogy Drake szerelmes volt belé. És ha ez nem lenne elég, egy hétre rá össze jöttünk és le is feküdtünk.
- Én pedig láttam, mert meg akartam kérdezni, hogy tudsz e róla valamit - folytatta Morgen.
- Tess én...
- Undorító vagy! - szinte köpte a szavakat, majd Morgenhez fordult. - Úrnőm edzésem lesz és örömmel venném, ha ott lennél - mondta és elviharzott, még csak vissza sem nézett. Mindenki néma csöndben volt. Celena és Kida még mindig a vörös lány körmeivel voltak elfoglalva, csak a reszelő és a vas találkozásának hangját lehetett hallani. Zeck Tessy hűlt helyét bámulta bambán, még pislogni sem pislogott. Morgen pedig még mindig a biliárd asztalon feküdve bámulta a plafont, de egy valami elárulta, hogy nem csak bambul. Még régebbről tudom, hogy amikor nagyon gondolkodott valamin, akkor mindig beharapta az alsó ajka egy részét. Nem az egészet csak pont annyit, hogy aki nem ismeri annyira, mint én, annak ne tűnjön fel.
- Min gondolkozol ennyire? - kérdeztem tőle.
- Honnan veszed, hogy gondolkodtam valamin? - ült fel és nézett rám döbbenten.
- Beharaptad az szádat - válaszoltam egyenesen a szemébe nézve. - Szóval?
- Kida! - fordult a lányok felé, figyelmen kívül hagyva engem. - Mit szólsz egy edzéshez?
- Attól függ ki tartja, mert ha te, akkor még a Pokolért cserébe se vállalom be.
- Nem dehogy Azazel tartja, beállunk Tess mellé.
- Akkor inkább tartsd te - dőlt hátra a kanapén.
- Én még nem is edzettem veled pedig vagy tízezer éve ismerlek - szólalt meg Celena.
- Mázlista - sóhajtott Kida - legalább a körmeim most borotva élesek. Szeretnéd kipróbálni halandó? - nézett rám. Most vettem csak észre, hogy Kidát bámultam már vagy öt perce.
- Bocsánat elbambultam.
- Akkor gyerünk - jelentette ki Morgen. - Gyere te is Rómeó, ha vissza akarod kapni őt - majd jelentőségteljesen Celenára nézett, majd kisétált a teremből, ahogy mindenki más is. Celena és én maradtunk utoljára.
- Gyere Stevy Morgennel fogsz edzeni, amíg mi Azazellel gyakorlunk

Meglepetésemre nem az edző toronyba mentünk és nem is Morgen edző termébe. Egyenesen lesétáltunk a palota földszintjére és a trónterembe mentünk.
- Komolyan itt szoktatok edzeni? - kérdeztem döbbenten, körbenézve a teremben. Fekete márvány padlón álltunk és mintha a falak is hasonló anyagból lettek volna, kivéve hogy a falon ezüst repedések futottak és úgy csillogtak mintha drága kövek lennének. A terem belmagassága meghaladta legalább az öt métert, ahogy láttam. A terem bal oldalán földtől plafonig érő hatalmas ablakok voltak, vörös bársony függönnyel a szélükön. A terem végében volt egy trón, ami ugyan olyan ezüst csillogó anyagból készült, mint a falon a repedések. A teremben rajtunk kívül csak ketten voltak. Tess, akinek rövid szőke haja már kissé nedvesen tapadt a tarkójához. Okos barna szeme élesen villant, amikor beléptünk a volt barátjával a terembe. Az eddigi fekete ruháját egy fekete nadrágra és egy fekete sport melltartóra cserélte és mezítláb volt. A másik egy magas férfi volt, akinek fekete szeme és fekete rövid göndörödő haja volt. Rajta is hasonló fekete nadrág volt, mint Tessen, de felső nem volt rajta, így elég jól látszott hogy igen erős és izmos a srác. Cipője neki se volt.
- Cipőre és pólóra már nem telik neki? - kérdeztem gonoszan és meg is lepődtem rajta, én nem szoktam ilyen lenni. Valószínűleg a lányok is ezen a véleményen voltak, mert először döbbenten néztek rám, aztán Morgen kuncogott egyet, Celena is nevetett, Kida pedig elismerően rám mosolygott.
- Azazel - sétált a fél pucér sráchoz Morgen vidáman.
- Úrnőm! - hajtott fejet vigyorogva a srác, így a haja egy kicsit a szemébe lógott. - Örömömre szolgál, hogy haza tért.
- Adhatok neked még néhány tanítványt? - kérdezte Morgen, mire Kida felnyögött mellettem.
- Persze de ruhában nem lehet edzeni - mutatott Kidára és Celenára, akik egy piros és egy rózsaszín ruhát viseltek.
- Oh megoldom - mondta Morgen és csettintett egyet. Hirtelen mind az ötünket füst vett körül, amikor eloszlott mindenki meglepődött. Rajtunk is a démonok "egyenruhája" volt. Rajtam csak egy fekete nadrág volt, ami egyszerre tűnt ruganyosnak és keménynek, mint egy páncél. Én is mezítláb voltam és a pólóm is eltűnt. Zecknél ugyan ez volt a helyzet, bár őt nem igazán érdekelte más Tessen kívül, aki épp erősítést végzett. Bár még csak május elején jártunk, vagyis nagyjából még csak három hónapja van itt, minden izma rendesen ki volt dolgozva. Ugyan csak feltételeztem, hogy az előtt nem végzett ilyen edzést, az eredmény szép volt. Kida és Celena is olyan ruhát viselt, mint Tess. Fekete sport melltartó és bőr szerű nadrág, rájuk természetesen jobban tapadt a nadrág, mint rám és Zeckre. Szépen kiemelte a lányok lábát és fenekét. Érdekes volt láttni a kettejük között lévő ellentétet. Lángvörös és aranyszőke, a zöld és kék ellentétét. Kida, olyan sápadt volt, hogy szinte világított, míg Celenának szép napbarnított bőre volt, mint aki sokat van a napon. Ahol fény érte a szabad bőrét fémesen csillogott, mint a pikkely szokott. Az is látszott, hogy mind a kettő egy ragadozó, Celenának feszes és lapos hasa volt, amíg Kidának egy kicsit látszottak az izmok körvonala, mind a ketten biztosan naponta edzenek valamit, hogy rendben tartsák a testüket. Morgen a lányokhoz sétált és adott mind a kettőnek egy-egy hajgumit. Morgen is bőrnadrágban és fekete sport melltartóban volt az ő böre is barna volt, nem annyira, mint Celenának. Az ő hasán nem látszottak kockák, de biztos voltam benne, hogy kő kemény hasizma van.
- Miből van ez a naci, hogy ilyen rugalmas, mégis védi a lábam? - kérdezte Celena, miközben elkezdte felköttni a haját.
- Szintetikus alakváltó bőr, az egyik okosunk készítette. Víz és hő álló jobban véd, mint egy páncél, de könnyű és akkár spárgázni is lehet benne, nem szakad. - Ahogy ezt kimondta Kida rögtön le is csúszott spárgába és még minuszba fel is emelte a lábát.
- Király! Megtarthatom? Elegem van belőle, hogy nincs olyan ruhám, ami jól néz ki, védd és még spárgázni is tudok benne.
- Persze van belőle elég, a melltartó is ebből az anyagból van. És mindig hasonul a ruhához, amit felveszel hozzá.
- Nem értem, miért nem jöttem le eddig hozzád. Ez egy kurva jó hely, itt minden van - jelentette ki Celena.
- És még a felét sem láttad, de irány edzeni. Ne kíméld őket. - szólt oda Morgen a félpucér srácnak.
- Nem szokásom, de ő... - nézett rám - ez... ez egy... ugye nem gondolod komo... - kezdte egyre hangosabban és vehemensebben.
- Ő az én gondom - jelentette ki Morgen.
- De...
- AZAZEL! - annyi volt a barátságos hangnemnek, ez már parancs volt, figyelmeztetés, a trón örökös parancsolt a hadsereg parancsnoknak. És a paranccsal jött az elmaradhatatlan vörös szempár is. -Azt hiszem nem vagy vele tisztában, hogy kivel is beszélsz! Ha ennyit romlott a memoriád az évek alatt, akkor szívesen emlékeztetlek rá, hogy kivel is van dolgod! - nem tetszett ez a Morgen. Igaza volt, mert egy alárendelt valóban nem beszélhet így a feletesével, de mégis csak barátok, legalábbis én így gondoltam, ezért megsimítottam Morgen karját, hogy kizökkentsem ebből a méregből, ami olyan sokszor bukkan elő belőle, vajon mi történhetett, ami miatt ilyen mérhetetlen düh van benne.
Morgen megérezve az érintésemet elhalgatott, és a szeme is újra zöld lett.
- Edzetek! - adta ki az utasítást majd elvonult a távolabbi falhoz.
Mindenki döbbenten nézett, hol rám hol Morgenre, már nem először. Utána sétáltam.
- Oké - szólalt meg mögöttem Azazel - kettő harcol egy erősít. Celena Tess ellen, Zeck erősít és Kida velem.
- Hurrá - hallatszott Kida hangja, de nem valami lelkesen.
Morgen kinyitott egy fekete kapu szerüséget a fal mellett, amit ő hozott létre, és bele nyúlt, majd előhúzott négy fekete bandázst.
- Tessék - fordult felém - Fel tudod tekerni a kezedre? - kérdezte, egy kedvűen, ezért így válaszoltam.
- Tudod nagyon élvezem, ha egy csinos lány a testemen matat, de jobban szeretem ha vetkőztetnek, mintha öltöztetnek - eresztettem meg egy mosolyt felé.
- Nos az a helyzet, hogy konkrétan nincs rajtad túl sok ruha, amit le kell venni rólad.
- Hát igen. Tudod úgy két perce még volt rajtam normális ruha, de jött valami dilis nőszemély és huss eltüntette rólam, azt hiszem már nem bírta ki, hogy ne nézhessen meg félmesztelenül. És talán még láb fétise is van, mert a cipőm is eltűnt. - ezt már nem bírta ki nevetés nélkül.
- Ajjaj, hogy te mennyi mindent kiderítesz egy varázslatból.
- Hát igen tehetségem van a nőkhöz, sajnos azonban vissza kell utasitanom szegényt.
- Ó, na és miért? - kérdezte tettetett döbbenettel.
- Nos nem vagyok oda a szadomazoért. Jobban szeretem ha nem a fájdalomtól kiált egy lány.
- Szadomazo? - rötyögött - Miből gondolod, hogy ez a lány a szadomazót szereti?
- Hát bőrnadrágot adott rám, és ez már egy egyértelmű bizonyíték. - ez volt a kegyelem döfés. Morgen sípolva kezdett nevetni, már kezdtem félni tőle, hogy rohamot kapott. Aztán egyszer csak elhallgatott, és mögém pillantott.
- Mindjárt felrakom a kezedre, csak egy pillanat - ezzel elsétált mellettem. Zechez ment, aki a földön ült és azt figyelte, hogyan veri Tess laposra szegény Celenát. Morgen leguggolt mellé és nagyon kellett hegyeznem a fülem, hogy halljam, amit mond.
- Szedd össze magad, mert ő már nem az a törékeny halandó, akit te ismertél. Annak a Tessnek, akit te most itt látsz már csak egy kicsi kell, hogy halhatatlan démon harcos legyen. És egy harcosnak nem fog kelleni egy, olyan halhatatlan, aki nem képes össze szedni magát csak, mert szakítottak vele. Neki már egy olyan férfi kell, aki erőssebb, mint ő, hogy legyen valaki, aki mellett gyenge lehet, ha az akar lenni. Most jelenleg gyengébb vagy, mint egy halandó. - és láss csodád hatott, amit mondott. Zeck rá vicsorgott és végre felállt.
- Celena én jövök!

Aztán Morgen, mint, aki jól végezte dolgát halvány mosollyal tért vissza hozzám. Leült a földre és magával húzott engem is, majd a combjára rakta a kezem, amíg megnézte mind a két bandázst. Aztán felemelte az egyik kezemet és elkezdte rátekerni a fekete bandázst, közben egy ismerős dallamot dúdolt.

- Mi ez? - kérdeztem, mert nekem sehogy nem akart az eszembe jutni.

- Box bandázs - felelte vigyorogva. - Nem akarom, hogy eltörjön a kezed, vagy az ujjaidat.

- Ha ha, nem erre voltam kíváncsi, és ez te is tudod.
- Én tényleg azt hittem, hogy nem tudod. És nem nem tudom, én nem vagyok gondolat olvasó, mint Celena, de ha szeretnéd megkérdezem tőle, hogy mire gondolsz.

- Zsarnok vagy hercegnő - jelentettem ki.

- Meg lehet, eddig erre még nem volt panasz.

- Lehet hogy eddig mindenki, akivel találkoztál túlságosan is félt tőled, ahhoz hogy vissza szóljon neked.

- Lehet, hogy te vagy bolond, hogy nem félsz tőlem eléggé - vágott vissza, csillogó szemekkel. Élvezte, hogy végre valaki benne van a játékban. Látszott rajta.

- Talán bolond vagyok. De manapság normálisnak és épp eszűnek lenni nem kifizetődő. Így sokkal érdekesebb az élet.
- Rövid egy embernek az élete, ilyen élet felfogással.

- De legalább élvezhetem minden percét, hogy amikor majd meghalok mesélhessek mindenkinek a pokol hercegnőjéről, aki egy halandóval szóba állt sőt még edzett is vele. A saját két kezével tekerte fel a kezemre a box bandázst, mielőtt csúnyán elvertem közelharcban - eresztettem el egy nagyon gonosz mosolyomat, a legtöbben ezt a mosolyt látva eresztik el az első jobb egyenest. De ő nem tartozik a legtöbb közé. Ugyan olyan mosolyt küldött vissza, mint amilyen az enyém volt.

- Azt majd mindjárt meglátjuk, te nagyszájú - tekerte fel a saját kezeire is a bandázst. - Na gyere! - Morgen felállt és arrébb sétált a faltól egy jó öt- hat métert, hogy elférjünk. Amint felkeltem én is a földről az összes vakmerőségem oda lett, mert rájöttem, hogy az életben nem harcoltam még. Én mindig kerültem a verekedést, törekedtem a békére. Fogalmam nem volt mi ütött az előbb belém, és kezdtem érezni, hogy valóban rövid lesz az életem, mert Morgen most halálra ver engem, a nagy szám miatt. De nem adom magam könnyen, döntöttem el, igenis küzdjön meg a győzelemért, még akkor is, ha ő már öt éves kora óta ezt tanulja. Kisterpeszbe álltam, kicsit berogyasztottam, hogy lentebb legyen a testsúlyom és egy kicsit előre dőltem, a kezeimet lazán a testem mellett tartva, hogy amikor kellenek használni tudjam őket és csak vártam biztos voltam benne, hogy ő fog kezdeményezni, így is lett. Előre ugrott és felém lendítette a jobb kezét.   Nem tudom hogy hogyan, de kitértem és reflexből bevittem egy ütést. Morgen erre nem számított és nem tért ki így kapott tőlem egy ütést a gyomrába. Morgen hátra lépett, a hasára rakta a kezét és összegörnyedt. Tessa és a fél pucér srác azonnal mellette termettek és aggódva nézték őt.

- Jól vagyok csak meglepett, hogy tudod mit csinálsz - vigyorgott rám, nem is törődve a két aggódó démonjával. 
Igazából legszívesebben térden állva könyörögtem volna kegyelemért, de valamiért mégis így szólaltam meg.
- Gondolkodtam rajta, hogy gyengéd leszek veled, de egy, ez nem az a hely, és kettő, úgy gondoltam mérges lennél ha nem adnék bele mindent.

- Jól gondoltad - egyenesedett fel és rázta le magáról a démonokat. - Menjetek a dolgotokra! 

Miután vissza mentek a helyükre, így szóltam Morgenhez.

- Bár egy kicsit még így is vissza fogtam magam.
- Na jó, akkor én is rendesen fogok küzdeni. Csak ne sírj ha kék zöldre verlek.
- Ha te fogod a sebeimet nyalogatni utána, akkor nagy örömmel hagyom, hogy kék zöldre verj - öltöttem rá a nyelvemet.
- Úgy nyújtogasd a nyelved, hogy ha olyan kedvem van leharapom. Kezdhetjük?
Bólintottam és ezúttal én kezdeményeztem. Felé léptem és ütöttem, ezúttal kitért és rögtön vissza ütött. Nem tudtam mekkorát üthet, de tudtam hogy nem is akarom megtudni. Kitértem és  megpróbáltam elgáncsolni, de ő ügyesen felszökkent a levegőbe és onnan indította a következő támadását. A támadás nem talált, ő viszont igen. Én nem tudom hogyan tervezte a földet érést, de az biztos hogy nem így. Ugyanis telibe rám esett. Így ketten estünk a földre. Természetesen ő került felülre. És levigyorgott rám. Gyorsan felült, a fejem fölé emelte a kezeimet és szorosan ott tartotta őket.
- Add fel! - jelentette ki vigyorogva.
- Nem - mosolyogtam vissza. Megemeltem a csípőmet, így előrébb dőlt, majd oldalra fordultam gyorsan. Így már ő került alulra.
- Mondanám, hogy add fel, de valószínűleg nem adnád.
- Jól gondolod - ő is megpróbálta ugyan azt mint én, de én szorosan tartottam a csípőjét is.
- Add fel inkább, ne ficánkolj - cukkoltam egy kicsit. Fél füllel hallottam, hogy nyílik a trón terem ajtaja, de leginkább Morgen foglalta le a figyelmemet. Az egyik pillanatban még Morgent szorítottam a földhöz, a következőben pedig egy fekete hajú, világító kék szemű férfi szorított engem a falhoz.
- Ha még egyszer hozzá érsz a lányomhoz, nem érdekel majd mit akar veled az apám! A pokol fenekére küldelek, ahol a helyed van!