\Evelyn\

Nem tudom hány napja már, hogy a toronyban tengetem a napjaim. Igen a toronyban, mert nem engednek ki. A gyengélkedőből már kikerültem. Napjaim leginkább azzal telnek, hogy felfedezem a tornyot. Edzésre még nem mehetek, mert nem vagyok elég erős.
Most is, mint mindig a folyosón sétálgatok. Nem tudom merre megyek. Csak a lábam visz előre. Egy ajtó előtt álltam meg.

~Tony Stark~

Ez volt az ajtóra írva. A kezem megállt a levegőben. Be akartam kopogni, de valami megállított. A kezem remegett. Majd mielőtt a kezem az ajtóhoz ért volna, az kinyílt előttem. Tony épp ki akart jönni.
-Szia Lyn.
-Szervusz Tony.
-Szeretnél valamit? Vagy kérdezni szeretnél?-nézett rám mosolyogva.
-Csak sétálgattam és itt kötöttem ki.-mondtam halkan. -Értem.
-Még mindig nem mehetek a többiekhez? Tudod az edzés.
-Nem. Ha megsérülsz, az hatással lehet az eddigi sebeidre is.-mondta. Sóhajtottam egyet, majd megfordultam.
-Gondolom apámról se mondhatsz semmit.-néztem rá. Most Tony sóhajtott.
-Nem. Most még nem.
-Mindig csak majd. Mikor érzed úgy, hogy elmondhatod?! Meddig akarsz még várni?!-emeltem fel a hangom. Nem vettem észre, de a szemem vöröses lett.
-A...szemed...-mondta meglepett hangon. Lehajtottam a fejem. Megfordultam és a lifthez sétáltam. Reménykedtem benne, hogy hátha utánam jön, de semmi.
Utam az edzőterem felé vezetett. Natasha és Steve voltak a pályán. Steve vette észre, hogy az ajtóban álldogálok.
-Még nem lehetnél itt.-mondta. Natasha is felém fordult.
-Tudom.-mondtam halkan.-Csak nem szeretnék egyedül lenni.
Natasha bólintott, majd Steve-vel újra összementek. Figyeltem ahogy hárítják egymás csapásait. Olyan volt, mint egy tánc. Mintha minden eleme pontosan meg lenne tervezve. Lépteket hallottam a hátam mögül. Nem kellett hátrafordulnom. Tudtam, hogy ki jött be.
-Helló Tony!-szólalt meg Steve. Egyszer tévedhetnének a megérzéseim.
-Ugye nem vesztetek össze?-fogta meg a vállam Nat. Megráztam a fejem, de nem tudtam megtéveszteni őket. -Na! Min zördültetek össze?-állt elém Steve, mert ki akartam menni.
-Semmin.
-Ahha.
-Tényleg semmin, Steve.
-Az a baja, hogy nem engedtem meg neki, hogy beszáljon az edzésre.-mondta Tony. Ez a bajom?! Nem! Nem ez a bajom!
-Nem igaz.-suttogtam. Tony kicsit összébbhúzta magát. Az ajtó felé indultam, de Tony hangja megállított.
-Ha akarsz, beszállhatsz az edzésekre.-mondta egy mosoly kíséretében. Kicsit leblokkoltam. Komolyan?!
-És ki lenne olyan hülye, hogy pont velem harcoljon?
-Hogy beszélsz?-kurjantott közbe Steve, de senki se vette figyelembe.
-Majd én!-szólalt meg az épp bejövő Thor. Hmm nem lesz piskóta. Bólintottam. A többiek közben leültek egy kanapéra, hogy nézzék a mozit. A szivacshoz sétáltam.
-De akkor én választok fegyvert. Thor bólintott. A falnál volt egy polc, ami fegyverekkel volt teli. Nem volt ismeretlen, mert a HYDRA-nál épp elégszer láttam. A szemem megakadt két gyakorló boton. Kapva az ötleten felemeltem az egyiket, majd spontán hátradobtam. Nem halottam puffanást, így sejtettem, hogy Thor elkapta.
-Egy bot?-hallottam meg döbbent hangját. Egy halvány mosollyal az arcomon fordultam meg.
-Igen. Kezdjük az alapoknál. Persze, ha neked se probléma.
Thor bólintott, majd felvette az alapállást.

🔥🔥🔥

Egymásnak ugrottunk. A HYDRA edzésein sokszor kellett bottal harcolnom, így direkt voksoltam e fegyver mellett. Habár Thor se volt zavarban a fegyvert illetően. Egész jól bánik vele. A csapásaimat rendszerint kivédi. Fel van készülve rá. Talán egy áltámadással megtudnám zavarni.
A botommal a térdefelé akartam csapni, amit ő észre is vett. Könnyen hárította. Én viszont egy gyors csapással a térde mögötti területre csaptam. Nagyon fájdalmas rész. Egy pillanatra térdre rogyott, de macska gyorsasággal fel is pattant. Folytattuk tovább a küzdelmet. Majd végül visszakaptam az ütésem, és isteneset csapott a térdemre. Nyögve rogytam a szönyegre. A botom magam mellé helyeztem. Egy segítőkezet véltem felfedezni. Elfogadtam Thor jobbját és közben talpra álltam. A lábam remegett, de nem törődtem vele.
-Jól vagy?-kérdezte Tony és Steve tökéletesen egyszerre. Elmosolyodtam, majd bólintottam.
-Nem is harcolsz rosszul.-dícsért meg Thor, aki szinte nem is lihegett. Bezzeg én kiköptem volna a tüdőmet.
-Köszi. Én most inkább visszamennék a szobámba.-mondtam, majd kiléptem az edzőteremből.
Ja igen. Azt elfelejtettem említeni, hogy lett egy szobám. A falak zöldek, az ágyam fehér. Van két szekrényem, amik szintén fehérek. Meg van egy fürdőszoba is. A fürdőben megszabadítottam a testem az izzadságtól és át is öltöztem. Leültem az ágyamra. Hiányzott valami. Nem, nem a HYDRA. Nem sok embert ismertem ott. A tudóst, a főnököt és...
-Lyn!-hallottam meg egy hangot kivülről.
-Igen?
-Steve vagyok. Bejöhetek? Bólintani akartam de rájöttem, hogy azt ő nem látja. Az ajtóhoz sétáltam és kinyitottam neki.
-Baj van?
-Nincs, csak Fury hívat.
-Fury. Ő a főnök, ugye?-kérdeztem, mert nevek terén nem álltam biztos lábon.
-Igen.-bólintott.-Amugy te lefürödtél?
Kapott tőlem egy szúrós pillantást, mire rögtön mentegetőzni kezdett,
-Mármint nem úgy értem csak, hogy a víz nem ártalmas rád?
-Ti tudtuk a képességemről?
-Mikor a gyengélkedőn voltál, spontán meggyulladtál. Nem mertünk a vizzel próbálkozni, nehogy végleg kialudj.
-A víz nem tesz bennem kárt. Csak akkor, ha van benne valami maró vegyszer, vagy ilyesmi.-mondtam.
-Honnan tudod, hogy csak az olyan víz?
-Kísérletek.
Steve bólintott. Lassan meg is érkeztünk Fury szobájához. Kissé féltem, bár ezt a világért se vallanám be. Az ajtó nyílt. Egy szemkötős fickó állt előttem. Jack Sparrow kapitány. Jó-jó csak viccelek.
-Ő itt Nick Fury. A főnökünk.-mutatta be Steve. Én csak bólintottam, majd rájöttem, hogy be kellene mutatkozni.
-Az én nevem pedig, Evelyn Armstrong.
-Rendben Ms. Armstrong. Azért hívattam ide, hogy feltegyek egy ajánlatot. Ami pedig az lenne, hogy lenne-e kedve csatlakozni a Bosszúállók csapatához?-mondta, bár számomra olyan volt, mint egy leplezett parancs. Meglepődtem. Egy darabig meg se tudtam szólalni. Steve-re néztem, de tőle nem várhattam segítséget. Ő tudta, hogy mi lesz itt.
-Ha elfogadom, akkor az jó lesz nekem?
-Erre most nem tudok válaszolni. De ha elfogadja, akkor sem lesz ugyan az.-felelte Fury. Nehéz a választás. A szívem egyik fele az igenre, míg a másik a nemre mutat. Választanom kell.
-Én...

🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥

/Essalar