\Bucky\

Miért olyan ismerős az a lány? Miért érzem azt, mintha a részem lenne? Miért fájt, amikor rugdosni kezdtem?

Próbáltam, de semmire sem tudtam visszaemlékezni. Csak foszlányok jelentek meg a szemem előtt, de azokból semmit sem tudtam kiszedni.

"Mindig melletted leszünk."

Mikor kimondta ezt a mondatot, egy lavina indult el bennem. Emlékeztem arra, hogy én már kimondtam ezeket a szavakat. Nem is egyszer. De mikor és kinek?

Ha a kapitányra nézek, mintha csak egy régi barátra tekintenék. Annyira ismerős! Idegesít a tudat, hogy nem tudok emlékezni.

Meg kell tudnom, hogy ki az a lány! Talán akkor visszakaphatom az emlékeim. Sok mindent elviselek, de a bezártságot, a tudatlanságot, és a boldog idők hiányát egyenesen rühellem!

🔥🔥🔥

🔥Három nappal később🔥

\Evelyn\

Ki volt az a barna hajú fickó? Miért érzem azt, hogy ismerem?

Pietro mindennap elém jött reggel, és szinte mindenhova kísérgetett. Minek?
Habár örültem neki, mert így a szerelmemmel lehettem, de egyfajta bezártságot is adott. Ám a gondolataim folyton visszatévedtek az idegenre. Hiába próbáltam elnyomni őket, nem ment.

- Sziasztok! - köszönt Tony.
- Szia!
- Gyertek a nappaliba. Fontos ügyről van szó!
Pietrora néztem, de ő is tudatlannak tűnt, így nem sokat értem el vele.

- Miről van szó? - tettem fel a kérdést.
- Kutakodtam egy kicsit az apád ügyében, s találtam pár infót - mondta Tony, kissé félénken. Bólintottam, hogy folytassa.

- Mikor Hydrás lett, vett egy lakást New York déli részén, és be is költözött oda. Gondolom nem akart veszélyt hozni rátok.
- Mert ő maga volt a veszély - morogtam.
- Aztán a titokzatos megmentő után is nézelődtem, de róla szinte nincs semmi. Csak annyi, hogy a haja barna.
- Ezt én is tudom - feleltem.
- Vegezetül arra gondoltam, hogy megnézhetnénk azt a lakást. Nem lakik benne jelenleg senki, s eleggé elhagyatott környéken van. Biztos nem venne minket észre senki.

🔥🔥🔥

Apám régi háza visszataszító volt. Minden poros és pókhálós volt. Az egyik asztalon találtam egy képet, ami anyát, egy elmosódott arcú fiút, és engem ábrázolt. A sors fintora, hogy pont a testvérem arca nem látszik. Undorodva dobtam el képet.

Találtunk egy szobát, ami inkább egy gyerekbirodalomra emlékeztetett.
- Néha elhozott ide - mondtam, ahogy beugrott egy emlék. Talán ez volt a lakás fénypontja. A falak zölden pompáztak. Itt-ott polcok voltak, raktuk ezernyi féle dologgal. Könyv, játék, rajzok, tollak és egyéb apró tárgyak.

Hirtelen beugrott egy újabb emlék. Volt egy titkos tároló helyem. Leszedtem az ágyról a párnát és a takarót. Alatta deszkák voltak, de egy hiányzott. Alatta a padló volt. Azonban ott az egyik lapot ki lehetett húzni, s egy apró üreg tűnt fel alatta.

Ide rejtettem el a számomra legkedvesebb dolgokat. Ilyen volt például a plüss cicám, az egyik kedvenc könyvem és más dolgok.

- De aranyos - fogta a kezébe a cicát Thor. - De ugye nem cseréled le a mjölnirre?
- Dehogyis - feleltem nevetve.
A szemem sarkából észrevettem valamit. Hitetlenledve ráztam a fejem. A szob egy sarkában, egy nyaklánc hevert. Mindig is furának tartottam, mert csak a fele volt meg. Egy csillagot formázó medálról van szó, de nálam csak az egyik része van. A másikról fogalmam sincs, hogy merre lehet.

- Kitől kaptad? - kérdezte Pietro.
- Az apámtól. Inkább menjünk innen.

🔥🔥🔥

\Tony\

Már egy ideje a toronyban voltunk. Habár nem ez volt a célom, de Evelynt eléggé felzaklatta a hely.

- Megoldjuk - mondta Clint. A nappaliban ültünk, ahol nem volt senki.
- S közben fájdalmat okozunk neki - feleltem.
- Ez igaz, de ha elmondjuk neki, akkor még rosszabb lesz. Gondolj csak bele.
- De azt sem akarom, hogy szomorú legyen. Rossz látni azt, ahogy szenved.
- Én ezt is megértem - mondta Clint. - Nekem is szörnyű érzés az, ahogy elmondhatnám neki, de nem tehetem.

Mind a ketten egyszerre sóhajtottunk fel.
Ám ekkor Evelyn rontott be a helyiségbe.
- Mondd, hogy ez nem igaz! - dobta elém a kezében tartott levelet. A tartalma egy bocsánatkérő levél volt, amit Evelyn apja írt.
- Hogy került ez hozzád?
- Téged kerestelek, de a szobádban nem találtalak. A padlón hevert én pedig felvettem, de ahogy az asztalodra tettem, kinyílt. Most pedig magyarázd meg nekem, hogy mi a büdös francért nem tudtam a képem elé tolni?!

Csak nyelni tudtam. Miért kerülök mindig ekkora slamasztikába?
- Hallgatlak! - szólt rám Lyn.
- Azt hittem, hogy ez egy csali! Arra, hogy megöljön!
- És ezért kellett titkolnod?! Ezért nem tudtad átadni nekem!?
- Figyelj Lyn... Nyugodj meg kérlek... A te érdekedben tettem...
- Hallgass! - mondta halkan. - Nem kell a magyarázatod! Utállak Tony Stark!

Az utolsó mondat letaglózott. Kifutott a helyiségből, de beleütközött a kapitányba, és Pietroba. Nem állt meg, hanem elfutott a szobájába.

- Itt meg mi a franc történt? - kérdezte Steve.

🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥

Háh! Csapjuk szét a hangulatot!

Hamarosan itt az extra rész.

Kellemes napot!

/Éljen a Hydra! Khmm Shield!/