Beléptem az irodába, ami valljuk be elég érdekes környéken van. Mégis melyik cég vezetője olyan hülye, hogy a várostól 10 kilométerre rakja az épületét, amikor úgy tudom (legalábbis a házunkból meg tudom állapítani)  elég jól megy az üzlet, vagyis simán vehetnének egy belvárosi helyiséget. Egyébként kívülről az egész úgy néz ki, mint egy nagy hangár, csak be van építve emeletekkel. Sok emelettel. 

Elég fura hely, de nem is foglalkoztattam magam vele, nem ezért jöttem ide. Nem volt portás, akitől megkérdezhettem volna, hogy hol az apám, ezért egyedül indultam megkeresni az irodáját. Az épület egyik végéből hangos beszélgetés - inkább már kiabálás - hallatszott, a másik végből pedig, mintha lőttek volna valamit. Nem vagyok egy félős kislány, de mikor meghallottam az apám eltéveszthetetlen hangját, tudtam melyik irányba kell mennem. Kopogás nélkül mentem be a helyiségbe, ami tudom illetlenség, de minél előbb túl akartam lenni ezen a beszélgetésen, de ami ott várt, hát arra egyáltalán nem számítottam.

Apa asztala előtt ott állt a fiú, aki megpróbálja tönkretenni a gimis éveimet. Braxton Lee. Egy magát menő srácnak gondoló, idióta seggfej, aki ok nélkül cseszeget minden nap. Nem kicsit lepődtem meg, hogy vele pont itt találkozom, mondjuk nem is értem, miért jött ide, de ez nem is az én problémám.

- Apa beszélnünk kell. - jelentem ki határozottan, miközben az asztala elé állok.

- Mit szeretnél Skyla? Mi volt olyan fontos, hogy a munkahelyemen keress?  - kissé dühös pillantásokat kapok, s kihallok egy kis szarkazmust is a hangjából.

- Nem köztéma. Nem vonulhatunk el valahová? - most már eltűnik a határozottság a hangomból.

- Otthon sokkal könnyebben elvonulhatnánk, de menjünk, gyere. - motyogja az orra alatt, de persze minden szavát értem.

Lassan tápászkodik fel a székből, s egy ajtó felé intve maga elé enged. Nem szeretném nagyon  feldühíteni, ezért gyorsan a szürke nyílászáróhoz sietek. Becsukja maga mögött az ajtót, felkapcsolja a villanyt és csak akkor tudok körbenézni. Egy elég érdekes, üres, piszkos szobába érkezünk, de nincs több időm bámészkodni, Apa megköszörüli a torkát. Egy mélyről jövő sóhajt elnyomok, gyorsan túl akarok lenni rajta.

- A hétvégén Carterrel elme..

- Nem. - jelenti ki határozottan.

- Mi? Azt se tudod, mit akartam mondani.

- Akkor sem. 16 éves vagy, nem kell pasiznod.

- Igen, 16 vagyok, nem 5! Nem értem, most az egyszer miért nem  engedsz el! Most először akarok elmenni valahova és át sem gondolva vágod rá a nemet! - már teljesen kiakadva mondom apámnak a dolgokat.

- Ez nem igaz, a lányokkal szinte bármikor mehetsz bárhova. - nagyon higgadtan kezeli a helyzetet, nem úgy mint én.

- Csak azért, mert ők a barátaid gyerekei! Miért tiltasz el ... - folytatnám, amikor megint közbevág.

-  Skyla, nem.

- Most pedig menj haza, anyád már biztosan vár. - fordul az ajtó felé, hogy kiengedjen maga előtt.

- Legközelebb remélem átgondolod milyen kérdéssel fordulsz hozzám! - mondja a hátam mögött.

- Brody kérlek kísérd ki.. - folytatná, de az egyik ajtót feltépik és egy ember esik be szinte rajta.

- Főnök az egyik szállítmány késik, a benne lévő cuccot le kell adni.. - folytatná, de apa ráordít.

- Mégis ki a franc mondta neked, hogy beteheted a kibaszott lábad ebbe a szobába? - a nyakán az erek kiduzzadnak, és mindenki elcsendesedik a helyiségben. Vesz két elég mély levegőt, hogy elnyugtassa magát és csak azután osztja ki a feladatokat.

- Mindenki munkára emberek! Brody kérlek, veled még elszámolunk, Ave intézd a kölyköt, Jaxon te velem jössz. - mutatott először rám, aztán az ajtóban még mindig lihegő emberre és végül a két barátjára emelte tekintetét, aztán gyors, de határozott léptekkel tűnt el az a szobából.

Ezek után mér csak annyit veszek észre, hogy Brody megfogja az alkarom és elkezd maga után húzni miközben a suliról kérdez, de nekem a fejemben csak pörögnek a gondolatok az elmúlt beszélgetéssel kapcsolatban. Mégis milyen szállítmányról, és milyen cuccról beszélt a fickó? Biztos fontos, ha ilyen gyorsan kellett ezt közölnie, de mi lehet az a dolog, ha csak cuccként emlegetik? Kinek kell leadni? És mi francot keresett is Braxton Lee?  Mi a franc folyik itt? Biztosan nem parfümről vagy egyéb baromságról van szó, egyébként is olyan természetellenesnek tűnt az egész terep. Apa sose dolgozna irodában, ez fix. Különben is ő a főnök, miért lenne körülvéve ennyi emberrel?

Mire lejátszódott ez a gondolatmenet a fejemben addigra pont kiértünk az épületből. Brody gyorsan elköszönt és sietett gondolom apáék után. Érdekelt, hogy mi ez az egész, úgy gondoltam semmi baj nem lehet abból ha egy kicsit körülnézek. Gyorsan Brody után léptem észrevétlenül, még mielőtt megint megszólal az fura csengő, ami az érkezésemkor felvisított. Míg ő jobbra ment, addig én elindultam a bal oldali folyosó irányába, nem akartam senkivel se találkozni, főleg nem lebukni. Mikor nem hallottam semmilyen hangot a környezetemben elkezdtem nézelődni. Jobbra-balra folyamatosan ajtók sorakoztak, de minden sima szürke volt. A levegőben füst szag keveredett, valami ahhoz hasonló orrfacsaró szaggal. Az egyik nyitva volt és mielőtt észrevettek volna gyorsan az ajtó másik feléhez lépkedtem.Két ember beszélgetése hallatszódott ki, én meg hülye lettem volna nem hallgatózni.

- Macy mizu van a szállítmánnyal? Valamelyik idióta kezdő egyből a főnökhöz futott, ő meg teljesen kivan. - mondta egy ismeretlen hang.

- Hát eddig többet én se nagyon tudok. Benne vagyok a hajó adatbázisában, de nem látok rendellenességet, mindjárt lefuttatok egy-két programot, nem értem mi lehet a baj, miért késnek... - ezután már csak azt hallom, hogy valaki nagyon gyorsan üti a a klaviatúrát és emellett nem beszélnek többet.

Közeledő lépteket hallok, hirtelen pánikba esek, de gyorsan kifújom magam és teljesen természetes módon kezdek viselkedni. Úgy döntök elindulok a kijárat fele, elég volt nekem mára ennyi. Közben mellettem elhalad az a csapat ember, akiket hallottam, az egyikük majdnem fel is lök, de odalök egy bocs szót és már megy a többiek után miközben ők nagyban diskurálnak valamiről. A lehető leggyorsabban és legóvatosabban elhagyom a helyet és sietek is buszmegálló felé. Közben tárcsázom Aident, a bátyámat és reménykedem, hogy fuvarral és némi információval is tud szolgálni apával és az üzlettel kapcsolatban.

Több, mint egy év után folytatom, remélem valaki még elolvassa....

Brbl