Maffia.

A munkám, az életem, a szenvedélyem.

20 éves voltam, amikor belecsöppentem ebbe a világba. Mostanra már szép eredményeket értem el, azt kell, hogy mondjam. Hatalmas házam, drága autóm, de legfőképp egy gyönyörű családom van. Csak a feleségem tudja az igazat a kilétemről, a négy csodálatos gyermekemnek nem kell belefolynia ebbe. Épp a raktár felé tartottam, ugyanis különleges csomagátadás volt az aznapi. Egy igencsak fiatal srácnak adtunk volna el anyagot, de szerintem nem ő használta ezeket. Megvan az ötösünk, ahol a legfőbb bizalmasaim vannak, de a főnöknek is dolgoznia kell. Odamentem, hátha lebeszélhetem erről a hülyeségről, nem illik ebbe a világba. (....) Hamarosan megérkezett mindenki, kivéve Ő. Elhiszi, hogy várunk rá órákat. Csak Avery tartott vissza, hogy lemondjam a találkozót. Ő kíváncsi erre fiúra. Mit ne mondjak én is az voltam pár perc erejéig, de nem fecsérlem ilyenekre az időm. Mikor már fordultam volna az ajtóhoz, lépések zaja ütötte meg a fülemet. Gúnyosan vigyorogva vártam a vendégünket.

- No lám, ideért, akire annyian vártunk. - nem lehettem kedves, egy kis félelemébresztő sose árt.

- Hol van a cucc? - tért rögtön a lényegre.

- Sietősek vagyunk? Én arra gondoltam elbeszélgethetnénk, mégis mi a francot akarsz ezzel a cuccal. Kinek dolgozol? - felvettem a profi semleges arcomat.

- Csak a cucc kell és már itt sem vagyok, egyébként nem dolgozom senkinek.

- Hát jó akkor nem adom ki neked. - erre csak egy meglepődött képet vágott, majd szólalna meg, de közbevágtam

- Nincs erre szükséged. Fiatal vagy, ne kövesd el ezt a hibát.

- DE nekem kell ez a dolog.

- Fiam, kénytelen leszek máshoz folyamodni, ha nem mondod el, hogy kinek szállítasz.

- Uram, kérem ne pró... - folytatta volna ha nem csörren meg a mobilom.

- Ezt még befejezzük, addig is Jax, kérlek - Jaxon az ötösünk közé tartozik, nyugodt szívvel rábíztam. Valaki nagyon keres, muszáj volt felvennem. A kijelzőn láttam, Myla keresett.

- Mondd Drágám! - nagyon örültem volna neki, ha nem ilyen helyzetben keresne.

- Öhm...., hogyan is fogalmazzak, a lányod pasizik. - jelentette ki hirtelen.

- Hogy mi van? - egyszerűen nem jutottam szóhoz.

- Igen, tudom, de van egy is probléma... - mondta volna tovább.

- Ennél is több? - nyögtem be a beszélgetésbe.

- Arra értem haza, hogy a dolgozószobádból jön kifele egy papírral a ezében. Mikor megkérdeztem, hogy mit csinál annyit válaszolt, hogy megy a munkahelyedre, mert kérdeznie kell valamit. Szerintem azzal a fiúval kapcsolatos.. - hallottam ahogy visszatartja a levegőt, várva a válaszomra.

- És nem a kamu papírokat találta meg, ugye?

- Nem, a raktárét. - mondja ki nehezen.

- Ó, anyám. Akkor átváltozok irodai munkássá és féltő apukává - hallatszott a hangomon az idegesség.

- Hajrá, menni fog. Szia - csiripeli, mintha esetleg élvezné a 'nyomoromat'.

Na jó, emberek körülbelül 10 percünk van átváltoztatni a terepet egy irodaszerűvé és eltüntetni a cuccot. A lányomnak nem szabad megtudnia semmit ebből az egészből. - kiáltottam el magam, mikor visszamentem a szobába.

A fiúk szerencsére gyorsan vették az adást és elkezdték pakolni az asztalokat, és a gyanús dolgokat elrejteni. Rossz volt nézni, ahogy szerencsétlen fiúcska ott áll és várja a csodát.

- Uram a lányát ugye nem Skyla-nak hívják? - tudakolta félve. Nem is lepődtem meg, hogy a vezetéknevemet tudja. A főnökökét szinte mindenki tudja.

- Miért baj lenne vele? - nem értettem, mire akart kilyukadni.

- Mi lenne, ha a kislánya megtudná, hogy igazából nem is egy unalmas irodában tölti a mindennapjait, hanem egy mocsok, aki szert ad el az embereknek és ha valami nem tetszik, neki rosszabb dolgokhoz folyamodik? - kérdezte gúnyosan. Azt hiszem megfordult a kocka.

- Ki vagy te neki, hogy így a szemébe mondanád?

- Csak egy évfolyamtársa, aki nem mellesleg elrontja a gimis éveit. - vigyor terül el a pofáján, de nem a szédítős fajtából.

Soha nem említett semmit, ilyesmit Sky se nekem, se az anyjának. Ezek után kapott egy két bal- és jobb horgost kedves vendégünk, hogy legyen oka befogni a csőrikéjét és vártuk a riasztó megszólalását. Idegen ember jelenlétekor jelez nekünk. A lányom itt idegennek számít és számított is. De persze amilyen szerencsétlen a fél bagázs - jutott eszembe, kicsit meg kéne nevelni őket, kell egy új terv a kiképzésükre - otthagyták a cuccot az asztalon. Nem akartam az utolsó percekben feszültséget generálni, hiszen mi egy békés, nyugodt környezetben dolgozó irodai csapat vagyunk, vagy mi'. Másnap kaptak egy kiadós lecseszést. Szinte hallottam, ahogy izzik a levegő a szobában, mindenki izgult, de nekem kellett volna a legjobban, nem? Én csak a szinte hívatlan látogató miatt voltam ideges. Mindenki elfoglalta az ideiglenes helyét, mintha egy színházban lennénk, nevetséges. Próbáltam minden ide nem való gondolatot kiűzni a fejemből.

És ekkor megszólalt a csengő.

Sziasztok! Remélem tetszik a sztori, hirtelen ötlet miatt rakom ki ide, Wattpad-ra. Szóval igen, bármilyen kritikát szívesen várok!

[Ja, és köszönöm a sok segítséget @Valaki093-nak! ]

Brbl😁