-       Jesszusom! Vízió!  - sziszegte Kate és visszahajtotta a felyét az asztalra, már az sem érdekelte, hogy ki látja. – Hogy kerül ide?

-       Átjöttem a falon. – vont vállat Vízió és nagyon nem értette miért nem egyértelmű.

-       Miért nem használta az ajtót? – kérdezte Kate, továbbra is az asztalon fejelve.

-       Láttam Lennon ügynököt bejönni, és nem akartam zavarni.

-       Akkor meg minek jött be? És miért nem kopogott? – most már felemelte a fejét, hogy Vízió szemébe nézhessen. Illetve ezt akarta tenni, de nem látott ki rendesen a frufruja alól, így a tolla segítségével egy kicsit meg kellett emelnie. Semmi baj Kate! Ha valaki, hát ő biztos nem tudja, hogy ez nem normális viselkedés!

-       Mert nem akartam zavarni. – jelentette ki Vízió, és cölöpegyenesre húzta ki magát.

-       Akkor miért jött be?

-       Mer öt perccel ez elöttre kaptam időpontot.

-       Istenem! – sóhajtotta Kate és a homlokát kezdte masszírozni.

-       Zaklatott doktornő? – kérdezte kedvesen Vízió.

-       Miért? – ráncolta a homlokát Kate.

-       Mr. Stark azt mondta, ha valaki zaklatott fagyival és öleléssel kell kínálni.

-       Mr. Stark részeg volt amikor ezt mondta? – inkább kijelentés volt, mint kérdés.

-       Az alkoholszintje magasan meghaladta egészséges tartományt. – bólintott a kérdezett.

-       Miért nem ül le? – váltott témát Kate. Vízióról virított, hogy nem érti minek kell ülnie, de szó nélkül helyet foglalt az egyik fotelben.

-       Tetszik az irodája Dr. Quinn. – mondta.

-       Tényleg? – vonta fel a szemöldökét Kate. Világosan emlékezett rá, hogy a csoportos kezelésen többször is megjegyezte mennyire utálja a kéket.

-       Nem. De Wanda szerint ezzel szerzek magánál egy jó pontot. – Remek! Magától felhozta a Wanda-témát. Nem neki kell.

-       Milyen a kapcsolata Ms. Maximoffal?

-       Jó. – vágta rá Vízió és kínosan maga elé bámult.

-       Túl gyorsan mondta ahhoz, hogy tudjam nem igaz. Szóval hányadál állnak Wandával?

-       Egy ideig jó volt. – mélázott Vízió – De aztán minta megsértődött volna.

-       Mit csinált?

-       Megjegyeztem, hogy az emberek nem tehetnek arról, hogy félnek tőle. Ez egy tudatalatti dolog.

-       És Wanda megsértődött? – tetetett meglepődés volt, annak is pocsék, de Víziónak elég – Nem is értem, hogy miért. Erre majd visszatérünk. Most játszani fogunk.

-       Játszani? Mit? – hüledezett Vízió, de azért előre dőlt, és az asztala mögött ülő Katiere meredt. Kíváncsi. Helyes!

-       Mondok egy szót, és maga hangosan kimondja az elsőt, ami eszébe jut – ha már úgyis pokolra kerül, miért ne szívtathatna meg előtte egy kicsit az embereket?

-       Rendben. Kezdjük.

-       Oké: Tony.

-       Géniusz.

-       Steve.

-       Rogers.

-       Fekete.

-       Özvegy.

-       Sólyom.

-       Ily és nyíl.

-       Wanda.

-       Sex. – Kate nem tudta leplezni a meglepetését, és hangosan felnevetett. Majd a szájára csapott és elhallgatott.

-       Tudja maga mi az a sex? – hogy kérdezhet ekkora baromságot? Egyértelmű a válasz.

-       Hogyne. Mikor két eltérő, vagy a mai világban már azonos nem fél egyesül a...

-       Ne, ne, ne! – kiáltotta Kate és védekezőn maga elé emelte a kezét. – Én tudom mi az. Arra voltam kíváncsi maga ismeri-e. – Remek Kate! A wikipédiától kérdezed mi az a sex! – De nem a hivatalos megnevezését. Magát a cselekményt.

-       Nem – ismerte be Vízió – De Mr. Stark felajánlotta, hogy ad egy gyakorlati órát.

-       Milyen kedves. – mosolygott Kate és minden erejére szüksége volt, hogy ne nevessen fel hangosan – De ugye nemet mondott? – Vizió arcára kiült az értetlenség.

-       Azt kellett volna?

Vízió úgy ment, ahogy jött: a falon keresztül. Kate a forgó székkel gurult el az ajtóig, majd miután kinézett rajta ugyanúgy visszagurult az asztal mögé. Enyhe diadalmat és büszkeséget érzett, miközben végig gondolta, kikkel végzett az első kezelési napon: Tony, akivel egy fontos problémát hagytak félbe, de jól haladtak és a géniusz (ha nem is nyíltan, de tudat alatt mindenképp) hajlott a beszélgetésre. Vízióval nem volt ilyen probléma. Őt csak emberré kell faragni. Bár ez nagyobb kihívásnak tűnt, mint Tonyt rábírni, hogy beszéljen az érzéseiről. Majd elválik melyikükből lesz előbb jól szocializált szuperhős. Kate önmaga részéről Vízióra voksolt.

Összepakolta a laptopját, a kis fekete jegyzetfüzetét és elindult Fury irodájába, hogy megejtse a naponta kötelező jelentését. Lassan sétált a folyosón, végig a korlát mellett sétálva, hátha valami történne, merthát ugye egy fájó lábú embernek a legnagyobb ellensége a magassarkú és a lépcső.

-       Hát te? Mit bénázol? – kiáltott utána valaki a folyosón. Mikor a válla mögött hátranézett Hollyt látta meg felé szaladni, kezében egy kulcstartóra fűzött pendriveot lóbálva.

-       Lépcsőzök. – motyogta Kate kelletlenül.

-       Oh. Hogy megy? – Holly kelletlenül felvette barátnője tempóját, és nagyokat sóhajtott, hogy türelmesen tudjon haladni Katie mellett. Aki kétségtelenül nagyon lassan ment. Lelép. Mellé zár. Lelép. Mellé zár. Egyenes hát és viccesen hátradőlt felsőtest.

-       Nem akarsz vinni? – tette fel a kérdést Katie egy jó lassú öt perc után.

-       Tessék? – Holly kínosan ügyelt rá, nehogy Kate szemébe nézzen. Inkább a falat bámulta maguk előtt.

-       Hátiba. Tudod, mint abban a buliban Jimmy Griffinnél még az...

-       Igen emlékszem a bulira! – szakította félbe szobatársát a kelleténél hangosabban – Miért gondolod, hogy a munkahelyemen hátiba cipellek majd, mint abban a nagyon is emlékezetes buliban.

-       Holly ugye nem akarod, hogy beköpjelek a Dokinak, hogy nem segíted fenntartani az állapotom? – tette csípőre a kezét Kate megjátszott haraggal, ami a túl nőtt frufruja és a nevetséges testtartása miatt nem érte el a kellő hatást. Holly nagyon sóhajtott, a nyakába akasztotta a kulcstartót és háttal Katie felé fordult.

-       Gyere, mielőtt meggondolom magam! – Kate vigyorogva mászott a nyakába és egy puszit nyomott az arcára, mikor elindultak le a lépcsőn.

Tony laborjának üvegfalai pont az előcsarnokra néztek, ahol történetesen a lépcsők végződött, és ez volt a leggyorsabb út Dr. Quinn irodájától a liftig, ami Fury igazgató irodájába vitt. Tony éppen az öt perces szünetének hatvanadik percét taposta, mikor meglátta a mai is sexy és dögös Lennon ügynököt, aki a hátán cipelte a ma is sánta és józanon részeg Katiet.

-       Tony? Tony! – Rhodey kettőt csettintett az orra előtt – Figyelsz haver?

-       Hogy mi? Ja persze-persze! – megrázta a fejét, de csak azután emelte barátjára a tekintetét, hogy végignézte, ahogy Lennon felmászik a lépcsőn a hátán Quinnel és lendületből belöki a liftbe, majd mielőtt az tiltakozhatna rányomja a gombot.

-       Peperre gondoltál? – kérdezte Rhodey miközben az asztalon matatott valami után.

-       Igen – hagyta annyiban Tony. Amint kimondta már nyitotta is a száját, hogy azt mondja Nem! Nem dehogy! Katre gondolok. Állandóan... De ez egy olyan kínos beszélgetéshez vezetett volna, amit még önmagával sem akart lebonyolítani. Nemhogy valaki olyannal is, aki megmondja neki a véleményét. Nem úgy, mint Kate. Dr. Quinn egyetlen terápia és egy 50 oldalas akta után többet tudott róla, mint a szülei vagy Rhodey. Ez pedig egy olyan érzés volt, amit nagyon gyűlölt. Egy kislány! Egy sánta kislány túl nőtt hajjal és rossz lábbal a fél életét értette és ismerte, ezt látta a szemeiben, mikor a kilincs után nyúlt és kiviharzott. Az a tengerkék szempár újra és újra visszaszökött a fejébe kilökve onnan Pepper Potts meleg mosolyát. Nem gondolhatsz rá! Nem! Nem rá! Neked ott van Pepper! A gyönyörű és okos Pepper, aki mindig segített, ez a kis csitri csak egy hete ismer! Nem szégyelled magad Anthony Stark?!

És Tony Stark haragudott magára, amiért a menyasszonya helyett a pszichiáterére gondolt.