Dr. Katharyna Quinn. Moszkvában született 1991 december 25-én. Beszél oroszul és angolul. Tíz éves kora óta él New Yorkba, és már négy éve jár az orvosi egyetemre, ahol pszichológiát tanul.

Kék szemek, barna haj és enyhén túlnőt frufru, ami állandóan a szemébe lóg, emiatt már régóta szemüveges. 160 cm magas ezért folyton magassarkút hord, amiben nem tud gyorsan menni és gyakran fáj benne a lába. Kávéfüggő és állandóan rágózik, vagyis az egész lakása tele van rágós papírokkal és starbucksos műanyagüvegekkel.

És persze legjobb barátnője (és lakótársa) Holly Lennon, aki a SHIELD egyik ügynöke. Így történt, hogy a gyakornok Quinn egy nap Ninck Fury előtt találta magát és minden lélekjelenkétére szüksége volt, hogy ne essen össze.

- Bo-bocsánat de nem értem. – dadogta.

- Pedig egyszerű – mondta Fury és keresztbe tette a lábait – Ha elválalja a munkát elintézzük, hogy kihagyhassa az utolsó két félévet az egyetemen. És lediplomázhasson.

- És ez mellé kap egy szolgálati lakást és teljes ellátást. – tette hozzá Maria Hill és kedvesen elmosolyodott látva, Quinn arcát.

- Katie lélegezz! Vegyél nagy levegőt! – a Kate mellett álló Holly elkapta a barátnője vállát és megveregette a hátát, mert Katie gyomrába egyszerre hatalmas vákum keletkezett és elkezdte belülről összehúzni a belső szerveit.

- Nem kapok levegőt – nyöszörögte és belemarkol Holly karjába.

- Szedje össze magát Dr. Quinn! – Fury megpróbált komoly maradni, de ez nagyon nehéz volt az örömében fuldokoló Kate láttán. – Ez egy igazán kedvező ajánlat. Kérem gondolja át.

- Hol a csapda? – Holly leültette barátnőjét az kör alakú asztal egyik székére és egy pohár vizet nyújtott át neki. – Nem vagyok szomjas! Válaszoljon igazgató: Hol a csapda?

- Mért gondolja, hogy van? – vonta fel a szemöldökét Furry. Nagyon jól szórakozott.

- Felkérnek erre a munkára, lehúznak két félévet a tanulmányaimból emellett fizetik a lakásomat, a kajámat és a kávémat... és ezek után azt mondja, hogy nincs hátsó szándéka? – Fury háta mögött Maria Hill köhintett egyet és így el tudta folytani a feltörni készülő vigyorát.

- Egy hónap múlva újra tárgyaljuk ezt a kérdést doktornő. – zárta le a témát Fury. – Kérem gondolja át! – egy sárga aktát csúsztatott Kate elé, és mutatóújával megütögette a Bosszúállókat jelentő A betűt.

¥¥¥¥

- Gyűlöllek! Utállak! Hogy tehetted ezt velem? – Kate idegesen járkált fel-alá a pici brooklyni lakás nappaliában.

- Szívesen. – Holly pontosan tudta, hogy Katie haragja nem neki szól. Hanem inkább a dühnek, amit a döntésképtelensége okozott.

- Most mi a fenét csináljak? – Kate mindkét kezével a hajába markolt és belerúgott a földön fekvő párnába.

- Katie...

- És ha elvállalom? Nem kell kifizetnek az egyetemet. Viszont egy évig a világ legveszélyesebb embereivel kéne foglalkoznom.

- Kate...

- De ha nem? Az összes pénzem elmegy az egyetemre és muszáj lesz dolgoznom. De legalább nem kéne attól félnem, hogy egy zöld óriás kidob az ablakon... Viszont nem biztos, hogy kapok még egy ilyen lehetőséget. Végtére is csak 25 vagyok...

- Katharyna! – Holly hirtelen felemelt hangjára és a teljes neve miatt átélt hirtelen meglepetés hatására Kate elhallgatott. – Nem értem. – mondta Holly.

- Mit nem értesz?

- Miért csinálsz úgy, mintha nem döntötted volna el már régen, hogy elfogadod?

¥¥¥¥

Mi értelme lenne tagadni, hogy a Bosszúállókra az elmúlt egy évben rájárt a rúd. Kettészakadtak, harcoltak, és egy olyan szörnyű igazságot tudtak meg, ami talán örökre tönkretette még a gondolatát is annak, hogy együtt dolgozzanak.

Nem volt nehéz megtalálni őket. Clint otthon volt. Bár látszott rajta a meglepetés, nem ellenkezett mikor behozták.

Steve a lakásában, Wanda pedig a repülőtéren volt és egy Szokóviába tartó gépre készült felszállni. Ő nem adta magát olyan könnyedén, mint a többiek.

És most mindannyian ott ültek egy szobában a kör alakú asztal körül és kínos csendben igyekeztek látványosan nem tudomást venni egymásról.

- Már legalább fél órája ezt csinálják. – mondta Holly. Ők az szobára néző ablak előtt álltak a folyósón.

- Elég kitartóak. – bólintott Kate és közelebb hajol az ablakhoz.

- Csak óvatosan! Ha valamelyikük rád támad nekem kell megvédeni. – Kate egy kicsit szkeptikus volt benne, hogy Holly képes-e érdemlegesen közbe lépni az érdekében, ha esetleg Romanov ügynöknek elege lesz belőle és úgy dönt, hogy alkalmazza rajta számtalan gyilkolási taktikáinak egyikét.

Noha kétségtelen, hogy Holly a rengeteg edzés és az igen előnyös SHIELD egyenruha miatt nagyon jól nézett ki, még így, vágásra szoruló kócos szőke hajával, és az sok gyakorlat miatt állandóan kék, lila és zöld foltos bőrével is.

- Nem hiszem, hogy rám lennének mérgesek – motyogta, és kezeivel árnyékolta el az üveget, hogy még tisztábban lássa a szobában ülőket.

- Ez nem kizáró ok. – vont vállat Holly. – Szerintem csak le akarják valaki vezetni a feszkót. Biztos nehéz nekik. Elvégre rajtuk áll vagy bukik a világbéke.

Mintha villám csapott volna Dr. Quinnbe, úgy ugrott hátra az üvegtől és húzta ki magát.

- Mit mondtál? – lépett oda legjobb barátnőjéhez.

- Hogy rajtuk áll vagy bukik a világbéke? – vonta fel a szemöldökét Holly és megpróbált elhátrálni a szobatársa elől.

- Nem, az előtt! – Kate Holly vállára tette a kezeit, hogy ő véletlenül se tudjon elmenni.

- Hogy le akarják vezetni a feszültséget? – kérdezte Holly óvatosan.

- Ez az! – vigyorodott el Kate és megrázta barátnője vállát. – Ez az! Holly megcsináltad!

- Mit is? – pislogott Holly.

- Már tudom hogyan kezdjem a kezeléseket! – Katie arca ragyogott és izgatottan járkálni kezdett a szűk folyosón.

- Remek és hogyan? – kérdezte Nick Fury mély hangja a folyosó végéről.

- Egy igazi orvos nem beszél a kezeléseiről. – Kate sejtelmesen mosolygott és megigazította a haját.

Fury csak biccentett és benyitott a szobába.

¥¥¥¥

Határozottan kínos volt a csend. A Kapitány és Tony feltűnően nem vettek tudomást egymásról és a többiekről sem. Vízió megpróbálkozott a hangulat javításával, de Bruce és Wanda halkan elmagyarázták neki, hogy az ilyen helyzetekben ez nem a legjobb megoldás. És mielőtt Wanda meggyőzhette volna Víziót, hogy nem most kell bevetnie azt a nemrég tanult szokását, miszerint fagyival és öleléssel kínálja meg azokat, akik zaklatottak, benyitott Fury. És mögötte egy olyan valaki, akit még soha nem láttak.

Egy fiatal nő volt, maximum 30. Fekete farmert és magas sarkú csizmát viselt egy világoskék inggel és bőrdzsekivel. Szép csokoládébarna haja volt, amit most laza kontyba tűzött és valószínűleg az egészet csak a feje tetején lévő szemüvege tartotta úgy, ahogy éppen állt. Frufruja valaha bizonyára ideális hosszúságú volt, de ez legalább három hónapja lehetett, mert most a szemébe lógott, ami valószínűleg őt is zavarta, mert állandóan a füle mögé próbálta meg tűrni, de ehhez sajnos még nem nőtt elég hosszura. Érdekes egyéniség volt. Egy mosolygós, kékszemű első látásra is pozitív ember, akinek a lehelete áfonyás rágóról árulkodott.

- Emberek! – kezdte Fury, de senki nem nézett föl. Csak a megfeszül vállukból lehetett tudni, hogy figyelnek. – Bemutatom Dr. Katharyna Quinn-t.

- Az új barátnőjét? – kérdezte szkeptikusan Tony.

- Az új pszichiáterüket. – mondta Fury.