Avery

A hat gyerek szerencsétlenül álldogált előttünk. Nathaniel is köztük volt.
-Srácok, mi folyik itt?-néztem az osztálytársaimra. Clara feljebb tolta orrán a szemüvegét, és komoly tekintettel bámult rám, miközben beszélt.
-Azt hiszem, nyilvánvaló. Mindnyájan nyomozót akartunk játszani, és sikerült hat különböző emberre ráböknünk a tömegben. Talán bölcs döntés lenne ismertetni egymással az érveinket, nem?-az utolsó szónál végigpillantott a többieken. Mi megvontuk a vállunkat, így belekezdett ő:
-Tehát.-rámutatott a sor közepén álló lányra. Kilencedikes lehetett, koromfekete haja és rocker külseje volt, tipikus rossz lány.-Szerintem Kate tette. A 9/a-ba jár. Csendes, sosem hívja fel magára a figyelmet. De az okom, amiért itt van, az az, hogy reggel hamarabb jöttem be, mert tegnap bent hagytam az ellenőrzőm. Ő éppen a titkárság felől, sietve sétált a kijárat felé. Igaz, Kate? Így volt?-nézett most a lányra, aki vállat vont, és bólintott.
-De nem azért, amire te gondolsz. Édesanyám a titkárnő. Okosabb lenne utána nézned a dolgoknak, és azután ítélkezni...-jegyezte meg, majd tisztázva magát elhagyta a termet. Clara is vállat vont, és csendesen szemlélődött tovább. Most Ericen volt a sor.
-Az indokom hasonló.-kezdte-Ma hajnalban, kocogni jöttem, ahogy mindig.-beszéd közben ujja az asztal szélén dobolt. Egy idő után kezdett idegesítő lenni.-Az iskolából ő-itt a sor szélén álló fiúra mutatott-rohant ki. Tulajdonképpen ennyi.-szüntelen járt az ujja, kop-kop-kop. Ryan sötét pillantást vetett rá.
A név nélküli gyanúsított elmosolyodott.
-Tévedések sorozata ez.-válaszolta a fiú.-Ha nagyon kíváncsi vagy rá, akkor elmondom: véletlenül...bent aludtam a suliban...-megigazította a pólót a nyakánál.-Tegnap este táncpróbám volt, nagyon elfáradtam, és bealudtam az öltözőben. Mint láthatod, nem is a reggeli ruha van rajtam, hiszen otthon voltam és átöltöztem.-Eric válla megereszkedett. Csalódottan bámulta az asztallapot.
-Amikor a teremben néztem szét-vágott bele ezúttal Kentin-megláttam egy csokifoltot a széf üvegén. Néhány perccel később pedig ez a fiú jött velem szembe a folyosón, csokis szájjal.-nézett egy elég duci srácra.
-Ez csupán véletlen is lehet!-figyelmeztettem. A fiút egyelőre leültettük a sarokba. Még kell bizonyíték.
A következő én voltam. Felvázoltam a történteket. A többiek eddig ezt találták a legelfogadhatóbbnak, így Nathaniel is a sarokba került.
-Ez a kedves hölgy-pillantott egy szőke, kihívóan öltözött lányra Ryan-színt vallott a folyosón. Rögtön az igazgató beszéde után. Stefanie, ugye?-a lány őrülten, szinte rajongva vigyorgott Ryan-re.-Most meg mi a szart bámulsz?-ugrott fel a fiú. Eric is felpattant, és visszarángatta őt a székre.
Nekem eléggé úgy tűnt, hogy Stefanie csak fel akarta magára hívni Ryan figyelmét. Clara is egy véleményen lehetett velem, mert futólag elkaptam a pillantását. Nem tükrözött érzelmeket, de sejteni lehetett, mi játszódik le benne. A fiúk azonban a dekoratív lányt előszeretettel marasztalták, így ő a két fiú között kötött ki, a sarokban.
-Lola?-a lány felkapta a fejét. Eddig a cipője orrát bámulta, most azonban elmosolyodott, és kivirult arccal nézte az utolsó gyanúsítottat. Egy teljesen átlagos, barna hajú fiú. Talán tizenegyedikes, a neve, ha jól tudom, valami Mike vagy Mark. Jó tanuló, és van egy kishúga. Olyan...átlagos srác. Látásból ismerem csak, az anyukáink néha összejárnak, mert egy környéken lakunk.
-Lola, miért gondolod, hogy ő volt?-kérdeztem. Nagyon kíváncsi voltam az ok(ok)ra.
-Ó, hát én csak...Megnéztem a biztonsági felvételeket.-kuncogott a lány. Eric döbbenten bámult rá, Ryan az asztalra vágott egyet mérgében, Clara egy biccentéssel vette tudomásul, Kentin elismerően megveregette Lola vállát, én pedig zavarodott mosollyal vettem tudomásul, hogy talán Lola tűnt a legbolondabbnak köztünk, a legtöbb józan paraszti esze mégis neki volt...