Másnap reggel hamar felébredtem (szokásomhoz híven). Egy fél óra múlva Sarah odajött az ágyamhoz és csak ennyit mondott:
-Azt hittem fel fogsz ébreszteni! - nézett rám csalódottan.
-Sajnálom, én azt hittem, hogy Lily, mármint a másik, felébreszt, mert ő még itt szöszmötölt a szobában. - néztem rá bűnbánó arccal.
-Nem haragszom. - mondta - Csak lemaradtam egy tök nagy buliról. Majd legközelebb. De ígérd meg, hogy jövőre nem hagysz itt, különben iszonyatosan ideges leszek!
-Becsszó! - mondtam.
-Rendben, akkor lemegyünk kajálni?
-Aha!

Gyorsan felöltöztünk és lementünk reggelizni. Mikor éppen elindultunk volna vissza a szobánkba, Dumbledore és Potter Tanár Úr (igen, Harry Potter) felálltak és Potter Professzor ezt mondta:

-Egy kis figyelmet kérek! Köszönöm. Az igazgatótok néhány szót szeretne nektek mondani! - ezzel leült. Szerencsére nem volt egy Durmstrangos diák sem a teremben, mivel szünnap volt és ilyenkor ők szeretnek mélyen és sokáig aludni.
-Sajnálattal közlöm veletek, hogy a bólintért elrabolták! - mondta Dumbledore és emiatt a kijelentése miatt a teremben suttogás hallatszott mindenfelől.
-A mai este továbbállunk az Ilvelmorny nevű varázslóintézetbe. Mivel mi egy iskola vagyunk, egy gyors tanórai kérdés. Valaki meg tudja mondani, hogy hol van ez az intézmény?
A kezem a magasbalendült néhány emberrel egyetemben.
-Kisasszony? - mutatott felém.
-Az Ilvermorny egy amerikai varázslóiskola.
-Helyes válasz.
-Stréber! - suttogta oda nekem Sarah. Erre felkuncogtam.
-Nem igaz, csak jól tájékozott.
-Persze... - hagyta rám.
-Tehát, oda fogunk menni, ugyanis ott található a varázspálca, amit mindenképpen meg kell védelmeznünk! További jó étvágyat!

A beszéd után Sarah-val felmentünk a szobánkba.
-Csak annyit szeretnék tudni, hogy jó volt-e? - nézett rám kíváncsi tekintettel. Tudtam mire gondol, a kimúlásnapi partira, ami miatt egyre nagyobb volt a bűntudatom.
-Jó volt. - mondtam, s egy mosolyt erőltettem az arcomra, ami valószínűleg sikerült, mert beszélgetőpartnerem visszamosolygott rám.
-Ennek örülök.
-Amúgy nem kellene összepakolnunk?
-De, lehet.
-Pedig semmi kedvem nincs megint "lakhelyet" változtatni! - kezdtem hisztizni. Erre elnevette magát.
-Mi olyan vicces? - lépett a szobába Zoe.
-Lily bedurcizott - nevetett még mindig Sarah. Erre halványan én is elmosolyodtam.
-Szokásom. - mondtam megrántva a vállam.
-Igen, tudom. Ismerlek már elég régóta (Sarah és én a mugliiskolában is ugyanabba az osztályba jártunk).
-Igaz. Na akkor pakoljunk!
-Mivel muszáj... – kezdett Sarah hisztizni.
Erre csak elnevettem magam.

Egy fél óra pakolás után lementünk beszélgetni.
-Látogassuk meg a könyvtárat! - mondtam az ötletemet. Erre ő csak elhúzta a száját.
-Légyszi! - néztem rá bociszemekkel.
-Na jó...
-Ez az!

Ezek után felmentünk a könyvtába, ahol Sarah elég látványosan unatkozott, úgyhogy egy óra után nem kínoztam tovább és kimentünk a szabadba. Ott is jól elbeszélgettünk és észre se vettük, hogy elrepült az idő.

Mikor meghallottuk a vacsorát jelző harangot rohantunk enni mert akkor jöttünk rá, hogy mennyire éhesek vagyunk. A kaja finom volt, mint mindig. Dumbledore utána szólt, hogy hozzuk le a cókmókunkat, mert hamarosan átmegyünk egy újabb időkapun. Felmentünk és lecipeltük a táskáinkat.

Ezek után újra átkeltük egy kapun, amikor is egy óriási kőből épített vár állt előttünk.
-Csöndet kérek! - szólt az igazgatónk - Idehívom a pálcát és akkor nem vehetik el tőlünk! Invito, Mardekár Malazár varázspálcája! - ekkor egy zöld varázspálca szelte át a levegőt - Itt is van! - tartotta magasra Dumbledore a pálcát, ám ekkor egyszerre több dolog is történt. Valaki a sötétből a hátunk mögül elkiáltotta magát, valamilyen extrém varázslatot mondott, aminek hatására Dumbledore professzor lefagyott. Ekkor előlépett az ember, aki ezt csinálta.

Az ember, aki Harry Potter volt. A Professzor ördögien felkacagott:
-Végre megszereztem a pálcát is! – mondta. Nem, az nem lehet! Nem lehet, hogy ő...
-Potter Professzor! - szólt egy hang félénken a Hugrabugból - Ugye maga most csak viccel? - kérdezte alig hallhatóan.
-A nevem NEM Harry Potter, hanem Thorun Sadul! - hogy mi!? - Én voltam az, aki mindig mindent amit ti védtetek, szépen elloptam! - és ekkor ugrott be, hogy a mágusok egy bonyolult varázslattal beleszállhatnak valakinek a testébe, úgy, hogy ők irányítják az embert. Valószínűleg történt jelen esetben is.
-Én, Thorun Sadul ezennel köszönöm a segítségeteket! - majd dehoppanált. 

Ekkor a lefagyott igazgatónk is újra tudott mozogni. Büszkén arra a kezére nézett, ahol a pálca volt, ám rögtön elkomorodott, amikor meglátta, hogy a tárgy eltűnt.
-Mi történt? – kérdezte, mire Dory gyorsan elmagyarázta a történetet:
-Thorun Sadul valamilyen módon beleszállt Harry Potter testébe és ő volt, aki ellopta a karácsonyfadíszt, a koboldot, a bólintért, és a pálcát.
-A pálcát is? - erre Dory csak bólintott.
-Köszönöm, hogy elmondtad. Mindenki figyeljen rám! - ezt már hangosan mondta. - A mai napon vissza is megyünk a Roxfortba, de ne pakoljatok ki! Holnapután hazamentek!
-Hogy mi van?
-Tessék? - hallatszott mindenfelől.
-Ha nem mentek akkor bajba is kerülhettek, ugyanis Thorun Sadul vissza fog térni, mert bemegy az Idők Templomába! Tehát akkor! - létrehozott egy újabb időkaput, amin mindenki csöndesen ment át. Ezek után lassan a szobáinkba kullogtunk és mindenkit gondolkodva nyomott el az álom.