Kedves anya és apa!

June Darlingot közkincsé tettem. Nem titkoltam a létezését, nem tartottam magamban, hogy a világ része.
Ő az is volt.
Élt és lélegzett nem olvadt bele a semmibe, mint Pandora, ha nem ült mellettem. June élő és mozgó lényének nem ártottak a szavak. Pandoráról beszélni kényesebb volt, mintha csak a vallásomról kéne mesélnem.
Nem hiszek semmiben, így neveltetek. Sosem ismertem meg a templom melegét decemberben a karácsonyi misén, sosem érintette homlokomat a pap a szentelt vízzel. Te, Apa azt mondtad a feljebbvalóban csak a gyengék hisznek. Ha feltétlenül kell valakit imádniuk imádjanak egy politikust az is épp csak annyit törődik velünk, mint Isten. Itt pedig öblösen nevettél úgy, hogy beleremegett az egész testem, de még a lakásunk is.
Én szerettem volna hinni, de minden alkalommal mikor Bibliát vettem a kezembe hallottam a lemondó sóhajod, éreztem hatalmas kezed ahogy megfogod vállam. Érdes bőrórád fájón dörzsölt.
Nagypapa és Nagyi nagyon boldogok, hogy June az életembe került. Mindenről tudni akartak, de én nem tudok semmit. Még ezen is csak jókedvűen összemosolyogtak. „Majd kérdezd meg" hajtogatták és nevettek. Nem hinném, hogy Oroszország óta volt valaha ilyen jó kedvük.
Hogy nekem Oroszország óta volt ilyen jó kedvem.
De nem tudok szabadulni a gondolattól, Pandora mit fog mondani mind erre.

Szinte futottam a Faustba, hogy minél előbb elmondhassak mindent Pandorának. Talán az ő szavaiban a saját érzéseimet is megtalálom. Ha látom, hogy megbántom, vagy ha gratulál végre összeér bennem a kép, hogy mi is ez a zavaros pocsolyavíz, ami úgy érzem a vérem helyett folyik.
Persze Pandorát nem lehetett siettetni. A szokott idejében ért be és bármi zavart kizárva először rendelt magának. Csak ezután volt hajlandó rám nézni.
- Jó reggelt – rántotta meg szája szélét. Álmatlan karikás szemei még mindig azt hirdették nehéz időket él meg a munkahelyén. Amióta összeszólalkozott azzal az íróval elindított egy lavinát a szerkesztőségben, amiért már tudta előbb vagy utóbb szorulni fog. De láthatólag nem viselte meg a kirúgás veszélye. Csak csinálta a dolgát. Pedig sejtettem, ha Pandora csak látszatra volt ilyen nyugodt. A kirúgás után végre lángba borítja vajon a várost? Ez a gondolat még June-t is kiverte egy pillanatra a fejemből.
- Mi van a munkával? Minden rendben? – kérdeztem hát köszönés után. Minden várhat a világban míg Pandora ki nem mondja, hogy érzi magát. A nő lemondóan rázta a fejét. Bosszúsan, hogy ilyen mindennapi problémák képesek megzavarni.
- Elég szarul nézhetek ki, ha már egy kölyökből is ezt váltom ki – próbáltam nem megsértődni, hogy lekölyközött. Tényleg próbáltam. Még sejtettem is Pandora szándékosan akar megsérteni.
- Hogy ment a tegnap? – kérdezte kinézve az ablakon Pandora. Láthatólag nagyon rossz passzban volt. Végül sokkal többet mondtam el, mint terveztem. Konkrétan mindent, még a csókot is, amiről mélyen hallgatni akartam. Miután mindent kitálaltam sokáig csak bámultuk egymást Pandorával. A nő arca, csalódottságomra, semmi érzelmet nem mondott el. Végül ivott egy kortyot a kávéjából és csak nézte a bögrét egy darabig. Mérlegelte volna milyen szavakat használjon? Az nem rá vallana.
-Juraj – emelte fel fejét és egyenesen a szemeimbe nézett. Ez ritkán történt meg hisz általában a számra fókuszált, hogy értse mit mondok. De most csak is kizárólag a szemeimbe, egyenesen a lelkembe látott. A hátamon végigfutott egy izzadság csepp.
- Ha elszöknék innen... velem jönnél? – nem viccelt, nem mosolygott, mintha csak azt kérdezte volna iszunk-e még egy kávét.
- Igen! – magamat is meglepve kaptam a nő után és hangomra mindenki felénk fordult a kávézóban. Erre vártam. Valaki, bárki, aki kézen fog és elrohan velem. Menjünk bárhova, csak el innen. El a városból, el az országból, de még a kontinensről is. Szinte láttam magam előtt.
Írok egy levelet a nagyszüleimnek, - ebben már elég jó lettem az utóbbi időben – amiben bocsánatot kérek. Bujkál bennem egy kis bűntudat, mert annyira nem sajnálom, hogy mindent itt hagyok.
Pandora kint vár a pékség előtt. Fekete ruha van rajta, nagyon elegáns és a vörös rúzsa csiklandásnyi nedves nyomot hagy az arcomon ahogy megcsókol üdvözlésképp. Ezután átveszem a nő apró táskáját, mert mégiscsak én vagyok a férfi, cserébe Pandora hideg hosszú ujjai a tenyerembe futnak és ott is maradnak.
A csillagtalan éjszakán átlibbennünk a városon, mint két árny. A vonat ránk vár, a kalauz is már alszik. Több utas nincs. Egymással szemben ülünk le és azonnal megindul a vonat. A táj rohan és a gyűlölt város, mint egy elnagyolt festmény színes foltokra esik szét. Nem nézünk vissza. Nincs múltunk. De jövőnk van.
Aztán meglátom Pandora arcán azt az édes keserű mosolyt. Mintha csak sejtette volna, hogy ezt váltja majd ki belőlem és most mégis szánakozást érzett volna. És egy hangyányi kárörvendést is. Tetszett neki a hatalom.
- Kölyök – mondta halkan kuncogva és ismét csokoládét nyom a kezembe. Feldúltan kapom be legkeserűbb engesztelést. A csend megül közöttünk kellemetlenül találkozásunk óta először. Pandora a kávéját kavargatta és továbbra is ki-ki tekingetett az ablakon.
- Vársz valakit? – kérdeztem ingerülten mikor a nő végre megint rám nézett. A mellettünk ülő idősebb pár egyre gyakrabban tekingetett felénk. Talán szerelmi civakodásnak hitték a köztünk lévő néma háborút. Más alkalommal biztos örültem volna ennek, de most csak idegesített Pandora nyugalma. Olyan volt, mint a tenger vihar előtt. Az is bosszantott, hogy láthatólag tökéletesen tudta mire vágyom és képes lett volna megadni neki mégse tette meg.
- Bocsáss meg – hunyta le szemeit Pandora ahogy összefűzte ujjainkat egy újfajta érzelmességgel. Nőiesnek és törékenynek hatott egy pillanatra és tudtam sehogy se tudnék tovább haragudni rá.
- Nagyon rossz napjaim vannak – nem szabadkozásnak szánta – én voltam ma a legnagyobb kölyök azt hiszem, ki fognak rúgni a kiadótól. A lényeg viszont, hogy ez a June érdekes lány. Feltétlenül menj el vele arra a randira– itta ki kávéját majd lassan felállt.
- Ma este nem megyek táncolni. Berty vigyázz a gyerekre. Nem tudok pénteken se jönni – majd egy pillanatra elhallgat és csak utána folytatja – látogass meg valamikor a héten a stúdiómban. Együnk sütit és zongorázzunk – mondta majd távozott. A fali órára sandítottam. Még lett volna legalább fél óránk.
Ez is egy válasz volt.

Mikor később befutottam a táncterembe még alig-alig voltak bent. Megpróbáltam elég hangosan köszönni, hogy hallják és bár csak a közelben lévők hallották meg és köszöntek vissza úgy éreztem nyertem magammal szemben. Ez az érzés ki is tartott amíg oda nem értem a színpadhoz.
Csak Michael és Andrew volt ott. Kétségbeesetten tekintettem körbe hátha legalább Julie ott van, de sehol se volt a többi zenész.
A két sráccal több mint fura volt a kapcsolatom. Michael általában kedves volt velem, még beszéltünk is pár szót mióta ide jártam, de Andrew úgy viselkedett, mint egy pitbull, aki annyiszor akart nekem menni ahányszor csak összetalálkoztunk.
- Hé Jumbo! – kiáltott oda nekem a szaxofonját tisztogatva Andrew– gyakoroltál rendesen? – hangja kihívóan csengett. Mike mögötte csak a halántékát masszírozta.
- Hogy szerethetek egy ekkora barmot? – morogta, de elég hangosan ahhoz, hogy a srác is meghallja.
Megtanultam már, hogy talán Michael volt az egyetlen, akivel Andrew nem állt le harcolni bár így is folyton veszekedtek. Én nem bírtam volna folyton kiabálni a partneremmel. Vagy inkább nem bírtam volna el, ha velem kiabálnak.
- Juraj vagyok... - jegyeztem meg inkább csak megszokásból ahogy letettem a táskám a zongora mellé – igen, átnéztem a kottákat... - sóhajtottam fel. Életemben talán először nem éreztem késztetést a zongorázáshoz. Még sose történt ez meg, ezért volt a legjobb büntetés számomra, ha eltaszítottam magamtól. Most mégis inkább hazamentem volna és sütöttem volna valamit. Esetleg egy több emeletes sifon tortát. Az biztos elterelte volna a figyelmemet az életemről. Amennyire boldog voltam, hogy ismét emberek közé járhattam annyira fárasztott is le. Folyton fáradt voltam, még ha csak alig-alig tettem bármit is, és gyakran elfogott a rettegés pedig nem is csináltam semmi rosszat. Tudtommal. Csak az volt a baj a legtöbb dologról azt hiszem nem volt tudomásom.
- Hé, minden okés? – lépett közelebb Michael. Leroskadtam a zongoraszékre és arcomat kezembe temettem. Elég volt egyetlen kérdés és összetörtem. Sokkal egyszerűbb volt láthatatlannak lenni.
- Nem tudom – sóhajtottam fel őszinte kétségbeeséssel. Michael és Andrew összenéztek. Majd a dobos fogta magát és leült a földre törökülésben és intett a barátjának, hogy tegyen ő is így. Andrew grimaszolva rázta a fejét, de csak azt érte el, hogy Michael a nadrágjánál fogva lerántotta így kénytelen volt engedelmeskedni, ha nem akart egy szál alsógatyában ácsorogni tovább.
- Neked van egy sztorid – mondta vigyorogva Michael – add elő!
- Én... nem is tudom – motyogtam továbbra is az arcomat fogva. Tényleg meghallgatnának? Valójában nem csak gyerekes picsogás, amit művelek? És ha kinevetnek?
Biztos, hogy kinevetnek. Meg se kellett volna szólalnom. Fel se kellett volna ma kelnem. Hogy lehetek ekkora idióta...
- Ne piszmogj már Jumbo! – csapkodta térdét morcosan Andrew. A hangra összerezzentem de lenyeltem a pánikot, ami felfele kúszott bennem és mély levegőt véve belekezdtem.
- Juraj vagyok. Hát... van ez a két lány. Vagyis egy lány meg egy nő... vagyis – lassan, túl sok „izé" -vel és „hát" -tal megtoldva előadtam a történetem. Michael és Andrew pedig zavarba ejtően jó hallgatóságnak bizonyultak. Mikor a végére értem nem mertem rájuk nézni, konokul csak a tornacipőm piszkos orrára meredtem.
- Jumbo viccen kívül. Legyél inkább meleg. Kevesebb macera – adta elő teljes komolysággal tanácsát Andrew.
- Jurajnak hívnak – jegyeztem meg fel se emelve fejem.
- Bazd meg Andy – csapott a másik combjára Michael – nem ajánlhatod mindenkinek, hogy legyen meleg.
- Nekem bevált – vonogatta vállát vörös arccal Andrew. Michael elmosolyodott és megcsókolta a másikat. Nem tudtam eldönteni irigy vagy zavarban vagyok-e inkább. Én is akartam valakit, akivel ilyen lehetek. Vajon milyen íze van Pandora cseresznye ajkainak?
June mézes csókja még mindig égettet és még többet akartam belőle, akár egy követelődző gyerek.
- Mindenesetre Door akar tőled valamit. Bár neki van valami fura hajlama begyűjteni a defekteseket. Ezért se lepett meg minket annyira mikor felbukkant veled. Bár egy éve nem láttuk férfival. Mármint Alberten kívül – mondta végül Michael – tudod Julie, akivel régen egy közös baráti társasága volt mondta egyszer, hogy Doort gyakran Vénusz légycsapójának hívták – drámaian közel hajol és suttogva folytatja – férfifaló.
- Én azt hittem Alberttel kamatyol. A csávó egy isten – vágott közbe Andrew. Elhúztam a szám ahogy visszaemlékeztem a látványra mikor egymást falta a kettő a sötét folyosón. Mégse tudtam hibáztatni bárkit, aki belezúg Pandorába. A figyelme addiktív volt.
- Igen? – vonta fel sértődötten szemöldökét Mike mire kapott egy bocsánatkérő mosolyt a másiktól – Albert házas. Gyereke is van, azt hiszem. Door pedig nem az a házasságtörő fajta.
- Hát, ironikus is lenne – mondta Albert. Erre már felkaptam a fejem. Nem állt szándékomban kiadni Pandora titkát. A Kékszakállú története fontos tanmese lett számomra. De tudnom kellet, hogy volt-e valaha fontos számára más. Mert az a bizonyos Albert nem volt az. Ezt még én is tudtam.
- Ezt, hogy érted? – haraptam be az alsó ajkam. Andrew fölényesen elmosolyodott.
- Hát még ezt se tudod róla Jumbo?
- Még mindig Juraj vagyok...
- Akarod, hogy elmondjam vagy sem?!
- Bocsánat...
- Azért! Na szóval Door és Albert gyerekkori barátok. Albert a siket intézet egyik tanárának a fia volt, ahova Door is járt. Így lettek barátok. Albert egy nyaralás során összeszedett egy spanyol srácot, akivel nagyon összehaverkodtak. Angelo Navarro volt a csávó, aki később átjött New Orleansba dolgozni és addig Alberttel közösen laktak. Albert pedig bemutatta Doort a csávónak és nagyon összemelegedtek. A Navarro srác viszont soha nem tudott mit kezdeni az életével ezért otthagyta az akkori munkáját és kitalálta, hogy Angliába megy. Door utálta ezt a helyet így fogták magukat összeházasodtak és leléptek. De teljesen váratlanul. Julie azt mesélte egyik este még itt táncoltak másnap felbukkant az ajtajában Door öccse, hogy hol a francba van a nővére mert neki azt mondták Julie látta utoljára.
- Ismered Elijah-t? – kérdezett közbe Mike hirtelen.
- Igen, volt hozzá szerencsém... - komorodtam el. Nem akartam arra a fickóra gondolni, aki csak kihasználta Pandorát.
- Akkor tudod, hogy egy kis pöcs – bólintott Mike – én is lelépnék az országból, ha ilyen szar családom lenne.
- Szóval – vette át a szót sértetten Andrew, hogy beleszóltak a meséjébe – Door Mrs. Navarroként éldegélt Angliában a spanyol faszival. De! A csávó rohadtul teherbe ejtette a volt barátnőjét otthon Spanyolországban. Csak hogy értsd mennyire elsiették ezt a házasságot a nő ekkor hat hónapos terhes volt és felhívta Angelot, hogy tőle van a gyerek.
- Jó, mentségére legyen mondva szétmentek mikor Amerikába jött Angelo – szólt közbe Michael – meglepetés baba volt.
- Neked van valami gyengéd a latinok iránt, mi? – gúnyolódót Andrew.
- Szerinted te idióta? – nézett rá a szintén latin amerikai barátjára. Nem akartam megzavarni őket, de mindennél jobban érdekelt a történet vége.
- Szóval volt egy volt terhes barátnő... – próbáltam visszavezetni a beszélgetést a sztori felé kétségbeesetten. A gyomrom minden szóra kisebbé zsugorodott mintha egy fekete lyuk akarna belülről beszippantani. Lehet nem is járnék vele rosszul...
Tudtam vannak dolgok, amiket jobb nem tudni.
De ez Pandoráról szólt én pedig éheztem minden kis információra vele kapcsolatban. Az életem rejtélye volt és én csak meg szerettem volna fejteni őt.
- Ja, igen, igen! – kapott észhez Andrew – és a csaj küldött egy levelet benne egy ultrahang felvétellel. Ennyire vissza akarta kapni Angelot. Persze az elején Navarro azt mondta nem, mert ott van neki Door. És Door hitt neki. Csak aztán egy hét után arra jött haza, hogy Angelo összepakolta a cuccát és ott lebegteti a kezében az ultrahangképet. Bocsánatot kért és beadták a válást és visszament Spanyolországba. Door pedig haza jött. Az anyja elhordta mindennek. Sose találkozott vele senki, de Julie hallott történeteket róla. Elég rigolyás asszony amolyan „Bibliával verem a gyereket, hogy kiűzzem belőle a gonoszt" típusú. Tele volt még hetekig zúzódásokkal.
- Én azért együtt érzek Door-ral– rázta a fejét Michael – az a fajta ember, aki nem mutat gyengeséget és emiatt el is hiszik róla, hogy sérthetetlen. Pedig nem lehet egyszerű így élni ... bár mostanság mióta felbukkantál boldognak tűnik. Sose láttam még jól szórakozni. Ritkán látni mosolyogni, de az elmúlt időben egyre gyakrabban teszi. Persze elég nagy köztetek a korkülönbség és...
- Engem nem zavar. Az se, ha siket, ha öreg, ha elvált! – keltem ki magamból. Hogy bánhattak így az emberek Pandorával!? Ez borzalmas! Annyi ember közül ő érdemelné meg a legtöbb boldogságot! Nem csoda, ha néha vadnak és kegyetlennek tűnt. De ez nem mind ő volt, ő több volt ennél.
- És mi van a June csajjal? Úgy beszéltél róla, mintha ő ragasztotta volna fel a csillagokat az égre – vonta fel szemöldökét Andrew. Elnyújtott sípoló hangot adtam ki erre, ahogy rám szakadt ismét mindkét nő létezése.
- Ő is. Ő is! Olyan, mint egy vihar! Egy fantasztikus lány. Egyáltalán, hogy érdekelhetném ki a figyelmét? – hajtottam le a fejem tenyerembe. Sírni akartam, kiabálni.
- Hát tényleg jobban hasonlítasz egy szikkadt halra, mint egy Adoniszra – bólogatott Andrew egyetértően.
- Hülye – csapta fejbe Michael, de a másik látszólag már hozzá szokott – menj el June-nal randizni. Ha jobban érzed magad vele, mint Door-ral válaszd őt. Door meg fogja érteni, ha nem ő kell neked – olyan egyszerűen hangzott, hogy szerettem volna elhinni tényleg csak ennyiből állt az egész. Csakhogy Pandora reggel megmutatta a karmait. Megérteni megérti majd, de nem fog beletörődni. Pandora győzni akart.
Andrew és Michael nem tudták azt milyen is Pandora, ha valami érdekli. Én pedig azon kevés dolog közé keveredtem, amik magukra vonják a figyelmét. Ez nem hatalom volt, hanem kiszolgáltatottság.
- Vagy légy meleg! Sokkal egyszerűbb Jumbo!
- Juraj vagyok... – nyöszörögtem erre.

Vajon ilyen a barátság? Nem igazán emlékszem milyen az mikor nem okoz gyomorgörcsöt a „barátokkal" való találkozás. Bár Andrew nem igazán akarja megjegyezni a nevem és Michaelnek nagyon mocskos szája van, de kedves emberek. Meghallgattak pedig alig ismernek és még tanácsot is adtak! Azt hiszem nagyon rég nem éreztem ilyen jól magam másokkal. Pandora és June mások, ők nem a barátaim. Vajon merhetem-e egyáltalán azt mondani, hogy azok?
Olyan érzésem van mintha kapnék egy kiskaput a normális életbe. Ez a lehetőségem kiszállni, otthagyni mindkét nőt az egyszerűbb életért.
De nem fogom megtenni. Képtelen lennék rá.
Mégis olyan izgatott vagyok! Holnap randira megyek June-nal és Michael azt mondta hallani akarja mi történt!
Még telefonszámot is cseréltem mindkettővel!
Annyira izgatott vagyok, hogy minden bizonnyal egész este fönn leszek. Zongorázok és sütit sütök.
Remélem ti is jól vagytok. Sergeynek vannak barátai? Esetleg barátnője?
Biztos van, mert Sergey már egy nagyon jóképű sráccá nőhetett! Ezért a barátnője is egy nagyon kedves, csinos lány lehet!
Vagy ha olyan, mint Michael és Andrew az se baj!
Én mindenképp szeretni fogom őt!
... és persze titeket is! Örökkön örökké!

Örökké szerető fiatok
Juraj

Sergey
Miért kell a bátyámnak ilyen kedvesnek és elfogadónak lennie!? Mindenneldicsekedhetek csak barátokkal nem! A haverjaim inkább csak egy összeverődöttfalka. Isszuk a drága vodkát, amit az apáink bárszekrényéből lopunk és idegesítőenviháncoló lányokkal szexelünk a wc-ben! Szégyelném ezeket elmondani abátyámnak. Talán ideje lenne megkomolyodnom...
Huszonöt vagyok és még a múltheti lány nevére se emlékszem, akit felhoztam.
Nem mintha bárkit is érdekelne kivel jövök haza. Talán csak Olga vicsorog mikora lányok piszkot hagynak maguk után. A mama mindig bemutat ugyan a barátnőiunalmas lányainak, de én nem kérek belőlük!
De most mégis azt kívánom bár olyan ember lennék, mint amilyennek a bátyámhisz. Nem akarok egy lenni azok közül, akik átverték. Szeretnék olyan lenni,mint ahogy elképzelt, hogy mikor találkozunk azt mondja büszke rám, hogy egészvégig tudta jó ember leszek.
Mert azt hiszem ezt akarom. Találkozni akarok vele! Találkoznunk kell!
Annyi minden mesélni valóm lenne. Kérdezni valóm!
Ha a bátyám helyében lennék biztos June-t választanám. Benne van spiritusz, éstényleg olyan, mint egy vihar.
Pandora öreg és nyugodt lappangó veszéllyel benne. Ő egy lidércnyomás, aki kísértiaz én jólelkű bátyám.
Jurajnak viszont inkább egy olyan lány kéne, aki beleviszi az életbe. Akieléri, hogy a félelmei ellenére is éljen, hangosan és szabadon.
Persze ha Juraj velünk élne a mama és papa már elvetetett volna vele valamelyikpolitikus lányát. Régen is, bár homályosan csak, de emlékszem olyan volt, mintegy szófogadó kutya. Ha a mama azt mondta most egész este zongorázni fog apartin megtette. Nem evett és nem ivott. A mosdóba se ment ki. Mert ennyire egymimóza volt már akkor is a bátyám. Jobb neki messze a szüleinktől. Már-máririgylem.
Vajon van-e a világban valahol egy lány, aki az én June-om lenne? Az énDarlingom?
A bátyám leveleit olvasva vágyni kezdek egy eddig nem ismert érzésre.
Szerelmes akarok lenni.