Bridgette az étkezőben állt. A hosszú tanári asztal előtt pompázatos terítékkel vártak a kisebb asztalok. A pedagógusok asztalának csak az egyik oldalán ültek, a másik nyitott volt, hogy rálátásuk legyen a diákokra. Az igazgatónő végigtekintett a tanári karon, akik izgatott mosollyal az arcukon ültek helyeiken. Bridgette megköszörülte a torkát, és kivételesen pálca segítségével vette használatba az iskolarádiót, ami minden szobába eljuttatta a hangját.

- Kedves diákok! Gyülekező az étkezőben!

Másodpercek teltek el, majd szinkronban tárult ki minden ajtó, és a termet elöntötték a diákok. Zsivaj uralkodott el, és ekkor már minden széken ült valaki, kivéve az igazgató helyét, ami a tanári asztal közepén helyezkedett el, mivel Bridgette az asztal előtt állva várta, hogy lecsillapodjon a közösség.

- Üdvözöllek titeket! – Bridgette hangja síri csöndet teremtett az étkezőben. – Egy újabb tanévnek vesszük kezdetét. Nyáron sok diákunktól vettünk búcsút, ők megkezdték saját életüket, de vígasztaljon bennünket az a 117 új arc, akikkel iskolánk bővült. Rekordot döntött az idei első évfolyam, a legnépesebb osztályunk kezdi meg a kalandját. De van pontosan 62 diák, akik még nem helyezkedhettek el szobáikban, a hatodéveseink előtt ugyanis még áll egy próba, a beosztás. Ez a hagyomány szerint a vacsora után lesz. Előtte, hadd mutassam be ismét a tanári kart, mivel történt több változás is, nem csak az elsősöknek fogok újat mondani. Menjünk sorban. – Bridgette a tanári asztallal szembe állt, amikor a neveket mondta az említett személyek felálltak, intettek egyet, majd visszaültek. – Legszélen láthatjuk iskolánk egykori növendékeit, a mágiatörténelmet oktató Kovács Istvánt, és feleségét, a bájitalkeverő Szűcs Korinát. Mellette a bájitalok nagymesterét, Luke Fisher tanárurat. A testnevelőgárdánk, Joseph Matthew, Nagy Balázs, Máté Natália, Kiss Virág, és persze mindenki kedvenc és egyetlen kviddics edzője, Oliver Wood. – A háború után sok egykori roxfortos nem találta a helyét a világban, Bridgette biztosított számukra menedéket, és azóta is kitartottak az iskola mellett. – A költemények szerelmesei, a három irodalomtanárnőnk, Fodor Zsuzsanna, Gaál Anna és Déli Magda. A nyelvtanár, Katrine Dawson, a jósaink, Parvati Patil és Orosz Mátyás. A varázslények oktatója, Luna Lovegood, és természetrajongó házaspár, a növénytanfelelős Neville Longbottom és a másik varázslénytanos, Lis Thomas. Az üres helyem mellett láthatjátok férjemet, Draco Malfoyt, aki sötét varázslatok kivédését tanít, a másik oldalamon Sofia Fishert, az igazgatóhelyettest, aki a Táltosoknak tanít ősi mágiát, akárcsak én. Sofi mellett a másik két svk óraadó, Harry Potter és gyönyörű felesége, Ginny Weasley. A kedves kis buszvezetőnk, Ron Weasley, és felesége, az angol kormány fantasztikus Mágiaügyi Minisztere, Hermione Granger, aki az ősi mágiákat és a testnevelést kivéve minden tárgyból óraadó, de ritkán van ránk ideje, becsüljétek meg ha ő tartja az órákat meg tíz könyvtár teljes tudása van a fejében. Majd a muglimániákus Arthur Weasley-ink, felesége, a konyhánk mestere, Molly Weasley, a bűbájtan tanár Percy Weasley, az átváltoztatástanunk gyöngyszeme, Fleur Delacour kisasszony, a sok kalandot megélt férje Bill Weasley, és hogy bezárjam a vörösek sorát, végül a terület sárkányszakértője, Charlie Weasley. A teafelelős művészettanár, Tóth Józsi bácsi, és a muzsika felelőse, Antony Raynolds, a zene tanár és a kórusunk vezetője. Mellettük a számtan tanárunk, Dominik Drazsin, aki Horvátországból érkezett hozzánk, majd Mezei Andrea, a háztartástan tanárunk, és további három mágiatörténészünk, Vince Mária, Hannah Crawford és Cole Simons. Varga Edina, Mugliismeret. Dean Thomas, és neje, Deák Katalin, bűbájtan. Majoros Viktória és Lengyel Márton, átváltoztatástan. És végül, de nem utolsó sorban, Hannah Abott, növénytan. Köszönöm a figyelmeteket, nem tudtam nem észre venni, hogy a beszédemet gyomorkorgások szakították meg, így nem húzom tovább az időt. Köszönjük meg kedves konyhásnénijeinknek, és a konyhafőnökünknek, hogy mesés lakomát készítettek ma nekünk. – A nénik egy része ekkor jókora ételszállító kocsikkal a markukban jelentek meg, Molly pálcaintésére pedig a jókora levesestálak a levegőbe emelkedtek, és minden asztal bővült az első fogással. – Jó étvágyat! – A diákok zsivaja ismét eluralkodott, fülsértő kanál és tányércsörgéssel kiegészítve.

A konyhásnénik büszkén kihúzták magukat, számukra a legtökéletesebb este úgy telt, hogy fősztjüket ezek a kis lármás kópék olyan étvággyal fogyasztják, mintha egy hete nem ettek volna. Bridgette dietetikust vett fel a konyhára, és a legprofibb edzést biztosította diákjainak, hogy elmondhassa, mind egészségesek, erősek, és majd kicsattannak. Az igazgató büszke mosollyal és kitárt karokkal hajtott fejet a terem végében álló séfjeinek, mire megjelent egy sor szék. Mikor már ők is leültek, Bridgette megkerülte a tanári asztalt, adott egy puszit férje homlokára, és leült mellé. A menü első eleme egy jó, hagyományos tyúkhúsleves volt, majd amikor minden tányér kiürült, Molly intett a felszolgálóinak, hogy hozhatják a következő fogást, ő addig egy hatalmas pálcamozdulattal, ami lefedte az egész étkezőt, eltakarította a szennyes edényeket, és minél több tűnt el egyesével az asztalokról, annál több jelen meg a konyha hatalmas mosogatójában. Az ételeskocsik ezúttal még jobban meg voltak pakolva, a gyerekek alig várták Molly pálcaintését. Minden tál az asztalokon volt, a nénisereg jókora rántotthúsokkal örvendeztették meg a gyerekeket, háromféle körettel, és négy féle mártással, de hiába volt mindenből egy jól megpakolt tál, a gyerekek nem kezdtek el enni, csak amikor Molly felkiáltott: jó étvágyat! Ismét eluralkodott a káosz, és nem sokkal később a tányérok és felszolgálótálak üresek voltak, ellentétben a hasakkal.

- A beosztási ceremónia nyolc órakor lesz, azaz pontosan fél óra múlva. Kérek minden hatodévest, ha még nem tették meg, vegyék fel az egyenruhájukat, most az egyszer, utoljára, hogy aztán pirosra, zöldre, kékre vagy sárgára cserélhessétek. A többieknek csak a talár kötelező. Az udvaron találkozunk. Egészségetekre! – Az utolsó szóra mindenki felállt, és ki-ki a saját szobájába vonult.

Az Árpádos egyenruha hasonlított a Roxfortoshoz. A fiúknak hosszúnadrág, ing és az iskolai nyakkendő, lányoknak szoknya vagy rövidnadrág, blúz és a nyakkendő. Ezen kívül még az iskolai talár volt, felsőbb éveseknek a házuk színe a fekete köpeny felső rétegében jelent meg, és persze a hímzett házcímeren, a mellkasuk bal oldalán. A diákoknak nem volt kötelező minden nap ezekben járkálni, utcai ruhájuk fölé csak a talár volt kellő viselet, az egyenruhát ünnepségeken volt szokás hordani. Természetesen mindezt az iskola saját szabója készítette, minden nadrág, blúz és talár az ő keze munkája, azaz az övé és férjéé. Sárkányvölgyben éltek, és talán az egész évet azzal töltötték, hogy Árpádos egyenruhákat készítettek. Cserébe nem kértek fizettséget, csak hogy biztosítsanak anyagot hozzá, és hogy hadd kapjanak 2 adaggal az Árpád Vezér konyhájának remekműveiből.

- Minden készen áll? – Kérdezte Bridgette Charlie-tól, miután felálltak a tanári asztaltól a diákok kiürülését követően.

- Minden. Nem kell aggódnod.

A tanári kar levonult az udvarra, ott már várta őket a meg nem gyújtott fáklyákkal kirakott hatalmas kör. Egyedül a négy házvezető, a 12 osztályfőnök és Szofi, az alsóbb évesek házvezetője maradt a bejáratnál, ők vártak a diákokra. Közben a tanárok körbe állták a fáklyákat Fisher tanár úr, Charlie Weasley és Bridgette kivételével, akik a kör közepén álltak, Leóval az oldalukon. A diákok megérkeztek, és évfolyamonként állták körbe a fáklyákat, így 11 kör rajzolódott a tanárok köre mögé. A nap ekkor már lement, így vaksötét volt amikor megindult a hatodikosok libasora a ceremónia felé. Ők a tanárok előtt, a fáklyákon belül alkottak kört. A négy házvezető, Sofi, az eddig Bridgette oldalán álló két férfi és a hatodikosok ofia, nevezetesen Antony tanár úr, kijjebb léptek, egészen arra a részre, ahol eddig a kör nyitott volt, természetesen a beosztandó diákok szellős köre mögé. Bridgette mély levegőt vett, és a ceremónia kezdetét vette. Felemelte jobb karját, és üdvözlően elvezette előre nyújtott helyzetben balról, jobbra, a fáklyák a karját követve lángra lobbantak. Pihenő állásba engedte karját, majd oldalsó középtartásba emelte őket, mire a fáklyák körül a föld emelkedni kezdett. Minden osztály gyűrűje alatt egy kicsivel magasabbra emelkedett a talaj, így lépcsőzetes aréna alakult ki, hogy mindenki tökéletesen láthassa mi történik.

- Diákok, tanárok, foglaljatok helyet. – Bridgette szavára a hatodikosokon kívül mindenki leült a földgyűrűkre. Az igazgatónő megkereste Charlie pillantását, aki azonnal talpra szökkent, és maga mögött megbökve Fisher tanár urat, mindketten mellé léptek. Mindkét férfi kivonta a pálcáját és elmotyogott egy invitót, mire két láda repült kettejük elé. – Mind tudjuk, mi fog most történni, de csak a hagyomány miatt, hadd emlékeztesselek rá benneteket. – Fisher tanár úr kinyitotta a ládáját, amiből egy lombikokkal teli asztal emelkedett ki. Az üvegekben fekete színű, de tükörfelszínű anyag volt, de csak egy ujjnyi, az asztal alatt, a ládában pedig további 62 kisebb kémcső, bennük víztiszta folyadékkal. – 62 lombikot láttok Fisher tanár úr előtt. Ezek tartalma nem más, mint tükörsár. Alul pedig, a kémcsövek az Életfától eredő patak vize van. Ha ezt a kettőt elegyítjük, megkapjuk az Emese könnyeként ismert bájitalt. A legenda szerint, amikor Emese, Álmos anyja, látott egy különös álmot, meg akarta fejteni, de valamiért egyetlen Táltos sem jött rá az igazságra. Ekkor Emese sírni kezdett, és a könnyeit egy ifjú tanonc összegyűjtötte, ebből ki tudta olvasni a nő múltján, jelenét és jövőjét, és ezzel meg tudta fejteni ez álmot. Természetesen ez egy veszélyes anyag lenne rossz kezekben, ennek védelmére piszoknehéz elkészíteni, de természetesen a bájitalmesterünk már rutinos benne. Emese könnye átveszi annak a tulajdonságait, érzéseit, gondolatait, aki először megérinti az üveget. A friss hatodéveseink feladata az lesz, hogy beleöntsék a vizet a lombikba, ahol a tükörsár már vár rájuk, kézbe venni, és ráönteni a Charlie bácsi által előkészített sárkánycsemegére. – Ekkor az említett sárkánymester kinyitotta a ládáját. – Ebben 1 méteres sárkánycsemege gömbök vannak. A bíránk pedig nem más lesz, mint a birtok legidősebb sárkányanyája. Charlie, hívd Máriát. – A férfi egy furulyát vett elő, megfújta és három hangot szólatott, mire az égen feltűnt egy házméretű fenevad. Fekete pikkelyei aranyszínben csillogtak, a szeme borostyánsárga volt, az orrából ömlött a füst. A sárkány óvatosan leszállt a kör közepére, Charlie azonnal odaszaladt, és megnyugtatta. – Nem kell félnetek, Mária teljesen ártalmatlan, de figyelmeztetlen benneteket, a farka tele van tüskével, nem szereti ha babrálják, és inkább ne is menjetek a közelébe. Öreg sárkány már, mégis a csillagsárkány faj neki köszönheti a létezését, a kihalás határáról ő mentette meg saját népét, több mint 100 utódot hozott a világra. A lebegésbűbájt használva kell odaadnotok a csemegelabdát Máriának, aki a tüzével jelzi majd, melyik házba kerültök. Mint tudjuk, testvériskolánkkal, a Roxforttal ellentétben, ahol személyiségjegyek alapján lennétek szétosztva, itt a házakhoz tartozik néhány tárgy. Tehetségeitek, erősségeitek alapján kerültök a Mardekárba, Griffendélbe, Hugrabugba, vagy Hollóhátba. – A négy házvezető ekkor felállt, és Bridgette mellé lépett. Azaz csak három, mert Fisher tanár úr, a Mardekár felelőse már az igazgató mellett állt, ő kezdte a beszédet.

- A Mardekár fő tárgyai a bájitaltan és az átváltoztatástan. Diákjaink észjárása ravasz, ambíciózus. – Fisher tanár úr jobbra indult, és megállt a körön belül.

- A griffendélesek mind bátrak, vakmerőek, kíváncsiak. A házunk tárgyai a sötét varázslatok kivédése és a bűbájtan. – Ezt Percy Weasley mondta, és elindult balra, Fisherrel szemben állt meg a kör túloldalán.

- A Hugrabug ház azoknak kedvez, akik imádják a művészetet, természetet. Szabadgondolkodásúak és kreatívak. A fő tárgyaink a növénytan, varázslénytan, a művészet és az irodalom. – Mondta Józsi bácsi, a művészetoktató, és elindult hátrafele.

- A Hollóhát a tudás háza. Fő tárgyaink a mágiatörténet és az idegen nyelvek. – Mondta Katrine tanár nő, és betöltötte az utolsó helyet a négy házvezető alkotta körben.

- Táltosaim, mondjátok velem. Őseim ha megidézem... - Minden egyes Táltos diák előre emelte a kezét, hirtelen több száz szem villant fel, és egy egész iskola mondta kórusban a verset, még azok is mondták akik nem voltak Táltosok, hisz nem akartak kimaradni a hagyományból. - ...végtelen erőmet érzem. Kéljen fel Árpád lelke, s vezessen győzelemre. Őseimet megidézem, és végtelen erőmet érzem! – Az aréna körül hatalmas, fénylő védőburok keletkezett. Bridgette kék pajzsába most a többi tanítványának ezer színű varázsburkának foltjai keveredtek, és a diákok mellett megjelentek a védőszellem állatok is. – Alföldi Bence! – Olvasta Bridgette egy frissen elővarázsolt pergamentekercsről. A fiú előlépett, remegő kézzel beleöntötte a vizet az első lombikba, a folyadék ekkor fekete lett, majd amikor hozzá ért, ismét kitisztult. Ráöntötte a sárkánycsemegére, elővette a pálcáját és így szólt:

- Vingardium Leviosa! – A golyó lebegni kezdett, és megkezdte útját a sárkány szája felé. Mária egyetlen harapással végezte ki a falatot, majd nyelt, és az ég felé emelte fejét. A szájánál tűzcsóva lobbant fel, csapdosta a varázsburok tetejét, és a tűznek ekkor egyértelmű sárga színe lett.

- Hugrabug. – Mondta Bridgette, a kisfiú pedig elszaladt Józsi bácsi felé, Charlie bezárta, majd megint kinyitotta a ládát, amiben megjelent egy új gömb. – Balla Katalin. – Ekkor egy lány szaladt ki a körből, ő rutinosan, már-már kapkodva készítette el a bájitalt, és öntötte a golyóra, a lebegésbűbája csak úgy hasított felfelé. A tűznek zöld színe lett. – Mardekár.

60 további diákkal később, Mária gyomra tömve volt a bájitalos falatokkal, kezdett elszenderedni. Bridgette beszédet tartott a diákjainak, de rövidre fogta, leengedte a gyűrűket, eloltotta a fáklyákat, és az osztályfőnökök kíséretével elküldte a diákokat lefeküdni. A többi tanár Bridgette vezetésével az étkezőbe ment, hogy megvitathassanak pár fontos dolgot az év előtt, de ez hamar önfeledt beszélgetésbe merült. Ron és Ginny hamar távoztak, hisz haza kellett vinniük a bejárós diákokat. A társaság fogyatkozni kezdett, az éjszakai felügyelők a kollégiumokba vonultak, a legtöbb pedagógus aludni ment. Bridgette végül miután megbizonyosodott arról, hogy minden rendben, és átadta az esti műszakot Sofinak, feloszlatta a csapatot. Egyedül Harry és Hermione maradtak az iskolában ébren, várták hogy házastársaik visszaérjenek. A varázsló és a boszorkány barátsága már-már testvéri kapcsolattá alakult az évek során.

- Nem fogod elhinni kivel találkoztam ma! – Miután elvonultak Harry irodájába, Hermione gondterhesen leült a fotelbe, amit a férfi kifejezetten miatta tartott. Mivel Hermione csak néhai óraadó volt, nem is kért külön irodát, de a Potter tanár úr asztala mellett lévő fotelon kívül kapott egy tiszteletbeli íróasztalt Bridgette irodájában. Hermione kibontotta a precízen megcsinált, bár a nap folyamán meglazult kontyát, és otthonos mozdulattal vett ki egy vajsört Harry nasiszekrényéből.

- Na kit? – Kérdezett vissza Harry, miközben ő is helyet foglalt az asztala mögött, és levette a szemüvegét.

- Pansy Parkinsonnal! Bejött valami hülye üggyel, és követelte, hogy kísérjék fel azonnal a mágiaügyi miniszterhez, mert iskolai barátja.

- Én nem éppen így emlékszem a Roxfortra.

- Hát én sem! A csaj össze-vissza hazudozott az embereimnek, hogy aláírjak neki valami engedélyt, amivel egyszerre három varázslótörvényt is megsérthetne.

- Atya ég.

- Káosz van a minisztériumban, mióta eljöttél.

- Tudod hogy bármikor visszamegyek, ha kéred. Bridgettenek könnyű svk tanárt szerezni, ezt ő is mondta.

- Ne aggódj, nagyarcú, ennyire nem hiányzol ott. Legalábbis rajtam kívül a többieknek nem. Azok akik még az előző kormányból maradtak kifejezetten örültek a távozásodnak. Szerencsére sikerült megfelelő embert állítanom a helyedre. – Ekkor kinyílt az ajtó, két vöröshajú alak lépett be, Ron és Ginny Weasley.

- Sziasztok. Elvoltatok? – Kérdezte Ron. – Mehetünk? – Ron megcsókolta feleségét, Ginny kézen fogta Harryt, és mind a négyen haza hopponáltak.

Ahogy földet értek a tiszta előszobában, mind megszabadultak a talároktól, blézerektől és még a cipőiktől is. Bár ez számukra különös szokás volt, Bridgette, mint törzsgyökeres magyar házigazda, megkövetelte, hogy utcai cipővel az előszobán túl egy lépést sem tehet még maga a mágiaügyi miniszterasszony sem, de még Dumbledore-al is levetetné a csukáját, ha még köztük lenne. Az előszoba épp ezért nagyrészt cipősszekrényekkel és akasztókkal volt tele, na meg megszámlálhatatlan pár papuccsal. A három anyuka együtt vezette a háztartást. A lakosztályok tisztántartása a lakók feladata volt, így mindhármukra jutott egy kis egyéni munka, de a közös területek takarítását, a mosást és a főzést együtt csinálták. Hogy a fiúk se unatkozzanak, övék volt a kerti munka. Amikor a négyes hazaért, szokatlanul üres ház fogadta őket, hisz hat gyerekkel kevesebb randalírozott a kúriában. Lily, Hugo és Beni a konyhában ültek, és már pusztították a vacsorát.

- Üdvözöllek benneteket itthon. – Mondta Leó, aki a konyhaajtó előtt ült, csakis rájuk várva.

- Szia. Hogy viselkedtek a gyerekek? – Kérdezte Hermione.

- Mint a kisangyalok. – Mosolyodott el az oroszlán, aki a család ügyeletes bébiszittere volt. – Bogi és Draco már elkészültek a vacsorával, fantasztikus illatokat érzek, szóval jobb ha minél hamarabb csatlakoztok. – Leó arrébb állt, beengedve a két párost az ajtón, majd mögöttük ő is bement a konyhába.

A nagy család megvacsorázott, és mivel aznapra mind kibeszélgették magukat, szétszéledtek lefeküdni.

- Ugye tisztában vagy vele, hogy ez kivételes alkalom volt? – Kérdezte Bridgette, kisfiától, miközben betakarta őt csillagmintás takarójával. – Csak azért maradhattál fent sokáig, mert ma volt az évnyitó.

- Miért nem mehettem el én is?

- Már csak pár hónap, és te is betöltöd a hetet. Jövő szeptemberben már te is velünk jöhetsz, az azutáni szeptemberben, pedig már Lily és Hugo is.

- De... Lily és Hugo nem velem jönnek?

- Nem. Ők egy évvel fiatalabbak nálad. Ők csak két év múlva lesznek Árpádosok.

- Akkor én egyedül leszek?

- Dehogyis. Rengeteg hozzád hasonló fantasztikus varázsló kisfiú és boszorkánylány van még. Nagyon jó barátokat fogsz találni.

- Anya... Tudom, hogy Steve és a lányok is elmentek a Roxfortba, de én szeretnék az Árpád Vezérben tanulni végig. Szabad?

- A legtöbb roxfortos diák nálunk kezdi a tanulmányait, hogy legyenek alapok a fejükben. Majd ha eljön az ideje, te is választhatsz, hogy itt szeretnéd-e folytatni, vagy odaát. De természetesen, ha itt akarsz maradni, akkor itt maradhatsz.

- Nagyon várom már.

- Én is, kismajom.

- Héj! Nem is vagyok kismajom! – Mondta Beni, egy hatalmas ásítással fűszerezve.

- Na alvás, kismajom. – Bridgette puszit nyomott a fiúcska fejére, megborzolta a haját, lekapcsolta a villanyt és becsukta maga után az ajtót.

A W. Malfoy család nappalija modern volt, kontrasztos színek borították. A világos falhoz és sötét parkettához fekete kanapé társult, amin ekkor Draco Malfoy ült, egy Reggeli Prófétát lapozgatva. Bridgette hátulról közelítette meg a kanapét, és kezeit végig vezette Draco vállán. Megsimította a nyakát, az arcát, a mellkasát, majd átkarolva a férfit apró puszikkal lepte el az arcát. Ezután Bridgette felegyenesedett, és masszírozni kezdte Draco vállait. Elégedett, jóleső sóhaj hagyta el a száját, és egészen hátra hajtotta a fejét, hogy felesége szemébe nézhessen.

- Annyira szép vagy. – Suttogta Draco, belemélyedve Bridgette tekintetébe.

- Te sem vagy épp csúnya.

- Na megállj! – Draco felpattant, megkerülte a kanapét, elkapta Bridgette-et, és a magasba emelte. Ezután ledobta a kanapéra, és csiklandozni kezdte. A nő kacagva lefordult a kanapéról. – Gyere. – Draco felsegítette a feleségét, majd mindketten leültek a kanapéra.

- Ahh, olyan gyorsan szalad az idő. Már csak egy év, és Beni is kirepül a fészekből.

- Szeretnél még egyet? – Mosolygott csábosan Draco.

- Kac kac, apuka. Nem tudom, hogy bírnék e még egy szülést.

- Most komolyan, a világ legerősebb varázslója vagy. Neked ez nem könnyebb?

- Most komolyan végig akarsz csinálni még egy sírós éjszakás, kakis pelusos időszakot?

- Csak... Nem akarom, hogy ez véget érjen. Mármint ami most van. Tudom, tudom, 37 évesen már nem vagyunk mai gyerekek, de vének se. Olyan fantasztikus volt az elmúlt 20 év. Tudom, hogy félsz attól, hogy ahogy telik az idő nagyobb veszélyben lennél te és a kicsi, de én hiszek abban, hogy a te esetedben ez más.

- Draco, nem vagyok tenyészkanca. Beszélhetünk még egy babáról, ha Beni Árpádos lesz.

- És... Mi lenne ha már most belekezdenénk a projektbe? Mármint, ha most elindul a dolog, mire Beni suliba megy itt a baba.

- Tudom, hogy nagyon szeretnéd. De most tényleg Beni az első. A szülinapja után elkezdem őt tanítani, megmutatom neki az alapokat, elkísérem a templomhoz. Ha ez megvolt... Belekezdhetünk a projektbe.

- Igazad van. Beni nagyon éhezik a figyelmedre.

- Ezt hogy érted?

- Mármint... Amikor még kicsik voltak, mindig Stevere és az ikrekre figyeltél, őket tanítottad. Alig várja hogy végre vele is foglalkozz. Úgy érzi, hogy anya inkább tanít egy iskolányi idegent, mint őt.

- Ezt ő mondta?

- Nem.

- Akkor most azonnal szívd vissza. – Bridgette nyugodt hangja feszülni kezdett.

- Szívem, ez az igazság. Úgy érzi nem szereted annyira mint a testvéreit. – A nő arcán látni lehetett az idegességet, remegtek az ajkai, mélyeket lélegzett. Egy pillanat alatt tűnt el a boldogság az arcáról.

- Vedd elő a pálcádat, most! – Halkan, de dühösen szólalt meg, és Draco mozdulata, amivel megszorított nadrágszíja csattját, nem segített a helyzeten.

Bridgette támadást küldött férjére aki egészen a falig repült. A koppanást a falon, majd az apa fenekének puffanását a padlón, a gyerekszobában is tisztán lehetett hallani, de miután Bridgette magához hívta saját pálcáját, és elmotyogott egy disaudiót, síri csend lett. Beni ismerte ezt. Tudta mi történik éppen. Apa és anya ekkor vérre menő veszekedésben törtek ki. A pár hozzászokott már, hogy néha-néha – szerencsére ritkán – a feszültég eluralkodik rajtuk. Ezt ők az egészséges kapcsolat elemének tartották, hisz attól függetlenül, hogy ilyenkor lobbanékony természetüknél fogva meglehetősen csúnya dolgokat dobtak egymás fejéhez, a végén mindig az egymás iránt érzett szerelmük, és a békülés vágy győzött. Ezúttal is, mint mindig, Bridgette messzire eltette mindkettejük pálcáját, a balesetek elkerülése végett, és magát is kontrollálni próbálta, nehogy elszabaduljon a varázsereje. Mégis, odabentről hallani a zajokat, majd a disaudiót, lélekromboló élmény volt. Főleg egy kisgyereknek. Beni ilyenkor úgy érezte, hogy egyedül van. A szülei őt mindig védelmezték, de amikor egymást támadták, Beni megkérdőjelezte, hogy vajon egyben marad e a család a végére. Ilyenkor be szokott bújni a takarója alá, megöleli a plüss jegesmackóját, akit a legjobb barátjának tartott, és várta, hogy valami hangot halljon. De semmi. Nem véletlenül hangzott el az a bűbáj. Bridgette nem akarta, hogy bárki is hallja, miket mond a férjének.

- Mindenemet odaadtam nekik. Nekem ők jelentenek mindent! – Bridgette már magabiztosan kiabált a férjével, aki nem hagyta magát, a tűz ellen tűzzel harcolt.

- Mégis többet foglalkozol a tanoncaiddal mint a családunkkal.

- Nekem a családunk az életem.

- Nem, az életed az, hogy minél több Táltost képezz. Miért nem tudod legalább néha kihagyni az Árpád Vezért az életünkből? Miért kell minden gyerekednek tökéletes varázslónak lennie?

- Láttál már obskurust? Én igen. És nem hagyom, hogy bármelyikükből az válhasson.

- Itt már nem erről van szó, Bridg. Eltávolodsz a gyerekeidtől. Eltávolodsz tőlem is. – Draco megragadta Bridgette csuklóját, és bár a nő megpróbálta elrántani, az erősen szorító kézből nem tudott kiszabadulni.

- Vedd le a mocskos halálfaló kezedet rólam. Bár ne hoztalak volna vissza a Roxforti csatában.

- Bár ne ugrottam volna eléd a Roxforti csatában. – Bridgette nyelt egy nagyot, Draco pontosan tudta mire készül, ezért erősen magához szorította. A férfi rogyasztani kezdte a térdét, a földre kényszerítette feleségét, és erősen a testéhez szorította a nő kezeit. Draco azt akarta megakadályozni, hogy Bridgette magára hagyja. Nem mintha a Táltosmester nem tudott volna a fizikai ugrás mozdulata nélkül elugrani a szobából, de eddig megfeszített izmainak lazulása azt jelezte, hogy nem is szeretne máshol lenni, mint szerelme karjaiban. – Sajnálom.

- Én sajnálom. – A kedélyek lecsillapodtak. Bridgette dühe aggodalommá, szomorúsággá vált. Draco támadó, hibáztató hangvételében szinten az aggódás tükröződött, féltette feleségét. – Sajnálom, ha úgy tűnik, hogy nem foglalkozok eleget a családdal. Igazgató vagyok, tanár, családanya, feleség, és a mágiaügyi miniszteri feladat is rám hárul. Tőlem várják el hogy kialakítsam és fenntartsam a magyar varázsvilágot. Néha úgy érzem, túl sok minden van a vállamon. Egyszerűbb lenne felfedni mindent. Modern a világ, az emberek elfogadnának minket. De ez egy másik vita tárgya lesz.

- Tudom, szerelmem. Tudom. Bocsáss meg, hogy ezt így hozzád vágtam. Nem várok el tőled semmit. Ne aggódj, találunk majd megoldást a problémára. Mindennél jobban szeretlek téged.

- Én is téged.

- Mit szólnál, ha inkább arra a fránya baba-projektre koncentrálnánk? – Kérdezte apró mosollyal Draco.

- Már munkához is akarsz látni?

- Mi lenne, ha inkább választanánk nevet?

- Mire gondoltál?

- Mi lenne, ha ő a te nevedet viselné?

- És ha fiú lesz? Legyen Draco?

- Nem, nem szeretném, ha Draco lenne. Fura ilyen névvel élni. Választhatnánk olyat, ami hasonlít a tiédre.

- Van egy nagyon szép magyar fiú név, ami ilyen. A Botond.

- Tökéletes. Nagyon tetszik. Tudod, Weasley-ék tudhattak valamit. Még a pocakodban sincs, de már nagyon szeretem.

- Ami azt illeti... - Bridgette elpirult, Draco ereiben pedig megállt a vér. – A ma estére tartogattam. Két hónap. Eddig nem volt túl feltűnő, bár nem tudom, hogy nem vetted észre. De mostanság már nem nagyon tudom letagadni. – Bridgette felhúzta a pólóját. Pocakja valóban nem volt még túlságosan nagy, buggyos ruháival és köpenyeivel sikeresen elrejtette eddig.

- Láttad?

- Igen. Tűkön ül már az Életfán. Nagyon szép kisfiú.

- Botond... - Draco végig simította a kezét a pocakon, azonnal szuperapuka módba kapcsolt és hirtelen a tollpihéktől is védeni kezdte feleségét.

A karjaiban vitte be a hálószobába, sürgött és forgott, még a konyhába is leszaladt hogy esti kakaót készítsen, majd hozzábújt szerelméhez, és nagy mosollyal, védelmezőn a pocakon tartva kezét merült mély álomba.