A King's Cross pályaudvar, mint minden nap minden percében, tele volt emberekkel. Ám a fel-le járkáló kalauzoknak ma különösen nehéz napjuk kezdődött, akárcsak minden év ezen napján: szeptember elsején. Az egyik ilyen kalauz, Mr.Taylor, már túl volt élete felén, nem lehetett könnyen felingerelni, de ez az egy nap minden éven rekord magasságba juttatja a vérnyomását. Ilyenkor valamiért sokkal több gyerekes család jelent meg a pályaudvaron. Mindent elöntöttek a madárhangok, a poggyászkocsik csörgése, mégis egyetlen jeggyel sem kelt el több, mint egy átlagos napon. Valamiért ezeknek az embereknek jól esett, átsétálni a pályaudvaron, és hagyni a gyerekeket rohangálni. Az egyik ilyen család, akit Mr.Taylor kiszúrt, egy fokkal nyugodtabban indult meg. A család egytől egyig szőke hajjal rendelkezett. Elől egy kiskamaszforma fiú lazán támaszkodott kocsija fogantyújára, úgy tolta előre tyúklépés tempóban. A fiú kocsiján egy hatalmas poggyászon kívül egy sokkal kisebb fiúcska is ült, és élvezte az utazást. Mögöttük két felnőtt tolt két poggyászkocsit, rajtuk egy-egy ugyanolyan ládával, azzal a különbséggel, hogy náluk egy-egy kalitka is pihent, bennük egy-egy nagytestű bagollyal. Az ő kocsijaikon is ült egy-egy kisgyerek, mindketten lányok voltak, és arcuk minden vonása teljesen egyforma volt. A két felnőtt egyértelműen a szőke gyerekek szőke szülei voltak. A férfi egy egész fejjel lekörözte feleségét, tejfölszőke tincseivel, szürke szemével és hosszúkás, karakteres arcával hasonlított legidősebb fiának külsejére. A többi gyerek anyjuk vonásait örökölték, a nő aranyszőke hajjal, világítóan kék szemmel és kerek arccal mosolygott csemetéire. A család elvonult Mr.Taylor előtt, és minden tag tisztelettudóan köszönt is. Mr.Taylor elmosolyodott, bár a két bagoly láttán kicsit meghúzta a száját. Még egy azok közül a semmirekellő bolondok közül. Pedig ha valakik, Malfoyék nem voltak azok. Mint akik már ezerszer is megcsinálták a mutatványt, a muglik figyelmét elkerülve sorban elkezdtek szaladni.

- Kapaszkodj öcskös. És ne ijedj meg.

A legidősebb fiú, Steve megsimogatta kisöccse, Beni fejét, aki nyelt egy nagyot. A testvérpár száguldani kezdett egyenesen a fal felé, és amikor a kisfiú, a kocsi és a báty is eltűnt a kilences és a tízes tábla között, Mr.Taylor megtörölte a szemét káprázatában. Bridgette Wood és Draco Malfoy megosztottak egy büszke csókot, és a feleség megindult, ugyanúgy, mint előtte a fia. Amikor Bridgette és Estie is átjutottak, már csak Draco és Chrissie volt hátra, akik szorosan követték a családot. Mr.Taylor úgy döntött, ez kávét követel, és elhagyta a peront. A kilences és a tízes másik oldalán egyetlen vágány volt, de körülötte több száz ember nyüzsgött. Steve rutinszerűen letette a ládáját a többiekéhez, és nyakába dobva kisöccsét, megvárta szüleit. Draco és Bridgette letette az ikerlányok ládáját, és megragadva a két kis kezet, egy kevésbé zsúfolt helyre húzódtak. Nem volt nehéz megtalálni az ismerős Weasley családot, Hermione Grangert, Bridgette iskolai barátját ugyanis csupa vörös üstök vette körbe, és amint a nő is észrevette a szőke családot, átverekedett a tömegen.

- Sziasztok! – Mondta Bridgette átölelve Hermione-t.

- Már azt hittük soha nem értek ide. – Válaszolt Ron Weasley.

- Még meg sem kérdeztem! Hogy hogy Roxfort és nem Árpád vezér? – Kérdezte Hermione.

- Ők döntöttek így. És én sem akarom őket belerángatni az "anya az igazgató" dologba. Hadd tanuljanak, úgyis járok különórát tartani a Roxfortba, tehát a Táltos tanulmányaikat sem hanyagoljuk el. – Válaszolt Bridgette.

- Nézzétek! Megjöttek! – Mondta Hermione, amikor észrevette a harmadik családot.

- Sziasztok! – Ginny Weasley kislányával, Lilyvel csatlakozott a társasághoz.

- Nahát! Az meg mi a fene? – Kérdezte Bridgette, látva a kis állatkát a Ginny előtt lévő kalitkában.

- Ez egy vadászgörény. Albus kívánsága, amíg McGalagony engedélyezi nekem mindegy mit visz a suliba.

- Miről maradtunk le? – Végül Harry Potter és fia is utolérték a csapatot, így az eredeti négyes, akik sok évvel ezelőtt elválaszthatatlan barátokká váltak, ismét egyesültek, Ginnyvel és Dracoval kiegészülve.

- Ginny bemutatta Albus háziállatát. – Jelentette ki édes kis mosollyal Hermione. – De nem ő az egyetlen, aki új barátot kapott. – Hermione kislánya vállát szorongatta, Rose pedig erre a kijelentésre elővette a zsebében tartott kezét, amiben egy kistestű békát szorongatott. A csapat nevetett egyet, és ekkor felszólalt a felszállást jelző síp.

- Lányok! – Szólt Bridgette az ikreknek. – Csak egy pillanat. Ez a tiétek. – Bridgette barna oldaltáskájából előkotort egy könyvet, és a lányok kezébe nyomta.

- Ez az a könyv? – Kérdezte Chrissie.

- A varázskönyvem. – Mondta Bridgette. A lányok ámultan nyitották ki könyvet. – Ezen alapul a tankönyvünk, de ez az eredeti. Ez a példány a családi örökségünk.

- És Steve? Miért nem neki adod? Hisz ő a legidősebb.

- Nála is volt egy ideig, de nem túl lelkes. Majd egyszer rájön, hogy mekkora dolog is ez. És persze nem adhatjátok oda senkinek, és nem mutathatjátok meg senkinek, tudjátok a szabályt. Ez egy titkos könyv, generációk óta a családunké. Vigyázzatok rá! És magatokra is! – Bridgette megpuszilta lányait, megborzolta Steve haját, és sürgetve irányította őket a vonat felé.

A két idősebb gyerek, James Potter és Steve szárnyaik alá vették ifjabb társaikat, Estert, Christinet, Albust és Roset, és magabiztosan kísérték őket fel a vonatra. A szülők könnyes viszlátot intettek, és a vonat kifutott. Hermione és Ron ezután a Weasley nagyszülőkhöz mentek, Harry és Ginny még tettek egy kitérőt az Abszol útra, így Draco és Bridgette egyedül mentek haza a pilisi kúriába. A hatalmas ház bejárata egy előszobába, majd egy folyosóra vezetett. A hosszú folyosó végén tágas társalgó volt, ott állt a hatalmas lépcső. A földszinten megtalálható volt a közös konyha és étkező, és az összes felnőtt dolgozószobája. A lakórészek az emeleten voltak. Bár a háború végeztével Draco meglehetősen ellenezte a három pár összeköltözését, végül megbékélt a gondolattal, és megbarátkozott a lakótársaival. Mégis a ház hatalmasságában elvész az érzés, hogy egy helyen élnek, hisz csak az étkezéseket és az udvaron töltött perceket kellett megosztaniuk. Az emelet lényegében egy körfolyosóval kezdődött, onnan nyílt a három ajtó a három család saját kis lakásába. Mindhárom lakás bejárata egy tágas nappaliba vezetett, oda nyíltak a hálószobák és a fürdőszobák. A ház mindenféle bűbájjal volt ellátva, muglik meg sem tudták közelíteni az utat, ami oda vezetett, és nem is láttak mást, csak egy romos épületet. Nem is volt rá szükség, hogy kommunikáljanak a mugli világgal, egy saját kútnak és egy roppant hatékony elektromos búbájnak köszönhetően nem kellett számlákkal, meg ilyenekkel törődniük. A felnőttek hoppanálással közlekedtek, nem jelentett problémát közlekedni a Magyarországon lévő otthonuk és az Angliában lévő munkahelyük között.

Eközben James és Steve már mardekáros barátaikkal egy kabinban rég elfogyasztottak két csomag Bagoly Berti féle minden ízű drazsét, egy tonna csokibékát és egy titokban becsempészett alkoholmentes mézbort. Négyen ültek egy kabinban, a két fiú, és két háztársuk: Lucas Freeman és Barbara Lewis. Mind a négyen a negyedik évfolyamba jártak, 14 évesek voltak. Lucas mugliszületése ellenére kiváló varázsló volt, és már ilyen fiatal korban a leggilimencia, és a bájitalkeverés mestere. Édesanyja könyvtárosként, apja ügyvédként boldogult a mugli világban. Egyedül nővére volt még boszorkány, bár ő már több éve végzett a Roxfortban. Éjfekete haja szabályos vonalakat követett, ez jellemezte Lucast is, magasztos viselkedését azonban barátai közelében azonnal levetkőzte. Barbara hasonló jellemmel rendelkezett, nem volt csoda, hogy az alsóbb évesek mind féltek tőle. Barna hajú, barna szemű aranyvérű boszorkány volt. Apjától tanulta az animágiát, ő medvévé, Barbara rókává tudott változni. Szülei pálcának és seprűnek való fát termesztettek, innen jött a lány természetszeretete. Mégis, ha gyógynövénytanra került a sor, csak annyit tudott csinálni, mint egy mandragóra, ő a mágiatörténet órákon remekelt. A kabinban remek hangulat uralkodott, Steve épp a nyári Táltos tanairól mesélt, például a táborról, ahol sárkányokkal foglalkoztak. James is meglátogatta a tábort, de ő nem járt túl sok sikerrel a sárkányszelídítést illetően. A két mardekárosnak nagy álma volt, hogy élő sárkányt láthassanak, így izgatottan hallgatták az elbeszélést. Pár kabinnal arrébb az ikrek, Albus és Rose egy idegen lánnyal beszélgettek, aki ifjan megtanult animágusi képességeiről mesélt. A társaságot inkább érdekelte, hogy miért volt a lány vállig érő haja pasztellrózsaszínre festve, persze nem merték megkérdezni.

- Egyébként a nevem McKansy Cherry, de hívhattok Kansynek. És ti?

- Estie, Chrissie és Albus, én pedig Rose vagyok. – Mutatta be társait a lány, mivel egyikük sem akart elsőnek megszólalni.

- Nagyon örülök. És szerintetek melyik házba kerültök majd? Szerintem mind a Griffendélbe.

- Meglehet. – Fejezte be a beszélgetést Albus. Ezután síri csend uralkodott el.

Minél közelebb értek a Roxforthoz, annál idegesebbek voltak az elsősök. A vonat befutott Roxmortsba, és ahogy minden éven, a felsőbb évesek hintókkal, az újak csónakokkal közelítették meg a kastélyt. A nagy csapat elsős ideges tömegben gyűlt össze. Mióta McGalagony az igazgatói tisztséget viseli, sok feladatot átvettek tőle, de az elsősök bekísérése egy volt a sok kedvenc tevékenysége közül, nem engedte ki a kezéből, bár már benne járt a korban. Kinyílt a nagyterem ajtaja, és a sok kisgyerek betódult a nagyterembe. Káprázatos élmény volt mindannyiuknak. Az elsősök felsorakoztak a tanári asztal előtt, szemben a háromlábú székkel, és rajta a Teszlek Süveggel. A süvegen megnyílt egy szakadás, megköszörülte a torkát, és dalolni kezdett.

- Kalap, kalap, sok van itt, de egyik sem tud olyasmit, mint ez az öreg, szakadt, itt. A Roxfort most már az otthonod, örökre itt marad a lábnyomod. Minden egyes tanítvány, kócos fején jártam már. ? Eldönti majd ez a betyár. Bátorság, vakmerőség, a Griffendél ház minden hősé. Tudásvágy és elmélet, Hollóháttal szerencséd lesz. Jámbor lelkek, szív a lényeg, Hugrabugban lesz a helyed. Ravaszság és ambíció, Mardekáros tradíció. Foglalj hát helyet, hadd lám a szívedet, ott vár mélyen az üzenet, hogy megmondhassam hol a helyed. A házad lesz a családod, ott lesz minden barátod, de egységben az erő, ez itt nem egy útvesztő, minden diák egyenrangú, nem mindenki egyoldalú, ez itt a Roxfort, kezdjük el a műsort. – A süveget megtapsolták a diákok, az elsősök viszont csak megszeppentek a dal hallatán.

- Tom Adams! – Kiáltotta McGalagony igazgatónő. A fiú fellépett a székhez, az igazgató a fejére tette a süveget, majd alig egy perc múlva a kalap felkiáltott.

- Hugrabug! – A fiú felállt, és háza asztala felé vette az irányt, és helyébe ült a következő elsős.

- William Bowen! – Ő is leült a székre, ugyanúgy felvette a süveget, és ez így folytatódott minden diákkal.

- Hollóhát!

- Jessica Brown!

- Hugrabug!

- McKansy Cherry!

- Griffendél! – Kansy szívéről leesett egy nagy kő, és leült a vörös-arany asztalhoz. Nagyjából 15 névvel később, felhangzott egy olyan személy, akinek a beosztására az egész iskola tűkön ülve várt:

- Albus Potter!

- Még egy Potter? – Miután Albus leült, a süveg hangja visszhangozni kezdett a fejében. – Milyen kedves az apádtól, hogy Dumbledore után nevezett el. Nem kell sokat gondolkodnom kis barátom. A te családodnak mindig is nagy tehetsége volt, már apádat is a Mardekárba szántam. Nem sokkal ezelőtt a bátyád elfogadta az ajánlatomat, de azt hiszem, a te szíved nem oda húz... - A süveg felemelte a hangját. – Griffendél! – Tapsvihar hangzott fel, Albus leült Kansy mellé, majd újabb 20 diák után már csak hárman álltak McGalagony előtt.

- Rose Weasley!

- És egy újabb Weasley! Nem is kérdés, Griffendél! – Roset meglepte a süveg gyors döntése, szinte lendületből ült Albus mellé, majd amikor a két lány egymásra nézett, a termet suttogás zaja lepte el.

- Ester W. Malfoy! – Estie leült, és várta a szót a fejében, de nem hallott semmit, csak egy büszke kacagást.

- Griffendél! – A lány kicsit megszeppent, az asztal másik oldalára, Albusékkal szemben ült le, várva testvérét.

- Christine W. Malfoy!

- Nem vagyok benne biztos... - Suttogta Christie fejében a hang. – A testvéred mellett lenne a helyed, de... Nem is tudom. De! Legyen! Griffendél!

Az évnyitó azonban nem csak a Roxfortban vette kezdetét. Az Árpád Vezér Táltos-, Varázsló- és Boszorkányképző akadémiában még csak gyülekeztek a diákok. Bridgette Wood, mint igazgató, büszke volt az iskolájára. Ron és Ginny vállalták a feladatot, hogy az iskola buszsofőrjei legyenek, mivel az iskola bejárós jelleggel is működik. Ez reggelente és délutánonként jelentett egy nagy kört Bridgette elvarázsolt buszaival, de az év kezdetekor, és végén még sokkal több diákot kellett összegyűjteniük, mivel ilyenkor a bentlakó növendékek is buszra ülnek. Terület alapján haladtak végig az országon, és még sokkal messzebb is jártak. Az iskola nem csak magyarok előtt volt nyitva, Európa legtöbb országában, ahol nem volt iskola sokan előszeretettel választották az Árpád Vezért, és Bridgette nyelvtanulási bájitalait. Bridgette eközben ellenőrizte még egyszer, hogy minden készen áll-e a diákjainak megérkezésére. A tanárok már korábban elhelyezkedtek a palotában, mind belakták a tantermeiket. A kollégiumok tisztán vártak, a nagyteremben megterített asztalok, a konyhán sürgött forgott Bridgette néniserege, akik a diákokra nap mint nap főztek. Az igazgatónő elegáns sötétkék nadrágja és méhecskés blúza fölé a földig érő köpenyét vette föl, és tiszteletet parancsoló feszes kontyba fogta fel a haját.

- Alig várom, hogy megérkezzenek! – Mondta Bridgette kicsivel negyed egy után, az irodája asztalának támaszkodva. Az irodában férje taposta a bordó szőnyeget, az izgatott pillantásra odalépett szerelméhez, levette a válláról a köpenyt, és az asztalra terítette.

- Még mindig nehéz elhinni, hogy ez mind sikerült. Olyan érzés mintha csak most keltettél volna életre a Roxforti csatában, és mégis... Húsz év elteltével mi mindent felépítettél.

- Együtt építettük fel.

- Nem, Bridg. Te építetted fel. Melletted álltam, de ez az egész a te érdemed. A varázslótársadalom szárnyal. És Sárkányvölgyben csak úgy nyüzsög az élet.

Draco megcsókolta feleségét. Sárkányvölgynek azt a varázslók lakta várost nevezték, amit Bridgette alapított. Az iskolát a Zemplén hegységben rejtette el, muglik előtt pedig romhalmaznak álcázta. De az értő szem egy igazi gyöngyszemet találhatott, az Árpád Vezér Akadémiának egy mesés palota adott otthont. Mint egy mesebeli vár, négy toronnyal magasodott az erdőben. A birtokhoz nagy füves udvar tartozott, egy mesés, melegvizű tó, és az abba csordogáló patak. Nem is volt olyan messze a város első háza a birtoktól. A palota egyik oldalát erdő kerítette, a másik nagy udvarral nyílt a város felé. Természetesen az egész birtokot mágikus kerítés szegélyezte. A terület gyöngyszemei a sárkányok voltak. Az évezszázadok alatt megtanulták, hogyan bújjanak el a muglik elől, de mióta Bridgette megnyitotta a területet, az erdő több mint száz féle sárkánynak adott otthont.

Az első csoportok megérkeztek. Bridgette örömteli arccal, személyesen fogadta az összes diákot, és felküldte őket a szobáikba. Egyedül egy csapat pöttöm gyerkőc várakozott 1-1 szülővel az aulában, az elsősök ámultak a varázslatos palota láttán. Bridgette előkészített egy pár magyar bájitalt, ha esetleg külföldi diák érkezne, és majdnem maradéktalanul elfogyott az összes fiolája. Délután háromra minden egyes diák megérkezett, és Bridgette belefogott a mondanivalójába.

- Tisztelt szülők, kedves elsőseim, a legnagyobb szeretettel köszöntelek benneteket az Árpád Vezér Akadémián! Ezen az éven meglehetősen sokan érkeztetek ide, hozzánk. Csodálatos kijelenteni, hogy alig 12 év múlva több mint 120 érett, tehetséges, és jól képzett felnőtt varázslóval, boszorkánnyal és Táltossal gazdagodik társadalmunk. Hosszú lesz, és kemény munka vár rátok, de higgyétek el, gyorsabban elrepülnek majd ezek az évek, mint hinnétek. A részleteket majd a szülőkkel szeretném megbeszélni, de most, amíg még együtt vagyunk, hadd vezesselek körbe benneteket. Ez itt az aula. – Bridgette kitárta karjait, valóban, apró porszemnek tűnt a társaság a tágas teremben, és a föléjük magasodó emeletek körfolyosóira is be lehetett látni, egészen a negyedik szint plafonjáig. – Alattunk még van egy pince, ott található a konyha, a bájitaltan szertár, a művészeti és zenei szertár, két matematika tanterem, és a 3-3 fiú és lány öltöző, ami saját lépcsővel kapcsolódik a tornacsarnokhoz, aminek a bejáratát a hátam mögött láthatják. A bejárat két oldalán egy bájitaltan, és egy művészet tanterem található, közvetlenül mellette a zene teremmel. Az udvar felé néz a növény- és varázslénytan termek, a másik oldalon két mosdót, és egy mugliismeret termet találnak. Ha követnek a lépcsőn, megmutatnám a felsőbb szinteket is. – A nagy lépcsőn felvonulva elértek az első emeletre, a társaság még itt is szellősen elfért. – Minden tanárnak egyébként a termébe nyílik a saját szobája, ott szállnak meg, a diákoknak vándorolniuk kell a termek között. Ha bárki keresne egyébként, az én irodám a földszinten van. Ahogy a földszinten, itt is ugyanott található még egy bájitaltanterem, mellette egy mágiatörténet teremmel, a sarokban pedig egy idegennyelv teremmel.

- Elnézést igazgatónő! – Szólt közbe az egyik anyuka. – Tapasztalhatóan bevállnak a maga nyelvi bájitalai, akkor miért van szükség idegen nyelvórára?

- Köszönöm kérdését. A bájitalaim csak átmeneti megértést adnak, a magyarul nem beszélő diákoknak nyelvi szakkörre kell járniuk, hogy ne okozzon nekik gondot a kommunikáció. De ezen kívül sok olyan diák vannak, akik más egyéb nyelvet is szeretnének megtanulni, erre is lehetőségük van. A nyelvtanárunk, Ms.Katrine 32 nyelven beszél, és nyitott az újakra. – Az anyuka megszeppent, Bridgette pedig folytatta. – A csarnok lelátója erről a szintről elérhető, ez a tornaterem utolsó szintje. Mint a földszinten, itt is ugyanott vannak a mosdók, mellettük még egy irodalom, és egy mugliismeret teremmel. – Bridgette egyel feljebb vezényelte a társaságot. – A második emeleten a szokásos helyen a mosdók, mellette két sötét varázslatok kivédése terem, a bejárat fölötti falnál két mágiatörténelem, az udvar fele pedig két irodalom, és két ősi mágia terem. A csarnok tetején egy kültéri társalgó található. – Még egyel feljebb mentek. – Harmadik emelet, mosdók a szokásos helyen mellettük két átváltoztatástanterem. A bejárat felől két nagy bűbájtan terem, az udvar felé egy vegyes terem, bűbáj- és átváltoztatástanra szoktuk használni, mellette még egy mágiatörténet terem és a háztartástan szertár. A csarnok tetőtársalgója fölött még egy nagy háztartástanterem is található, ez nyújt árnyékot a diákoknak. – Még egyel feljebb mentek. – A negyediken a bejárat felől a két sarokban a Griffendél és a Mardekár klubhelysége, a másik oldalon a Hugrabug és a Hollóháté. Az udvar felől található egy DÖK terem és egy galéria, avagy trófea terem. Velük szemben két jóslástan terem. – Megmászták az utolsó lépcsőket is. – Így együtt eddig jöhettünk. Ez itt az étkező. – Ahol eddig le lehetett látni az auláig, már stabil padló volt, ezer asztallal és székkel. – Ahol az előbb a klubhelységek bejáratát mutattam, ezen a szinten már a házak kollégiumaiba lehet bemenni. Fölöttünk még van egy szint, ott van az első öt évfolyam szállása. Afölött magasodnak a tornyok, a felsőbb évesek koleszaival, higgyék el, tágasabb, mint kívülről tűnik. Ha a kisdiákok feltrappolnának a lépcsőn, megtalálják majd Fisher igazgatóhelyettesnőt, ő fogja beosztani őket a szobákba. – A gyerekek nem vártak egyéb szóra, elbúcsúztak a szülőktől, és követték Bridgette utasítását. – Kedves szülők, kérem, foglaljanak helyet. – A felnőttek leültek az étkező asztalaihoz, mire minden asztalon egy-egy teakészlet jelent meg, és ahogy a szülők kérdés nélkül kiszolgálták magukat, Bridgette rávezetés nélkül kezdett el beszélni. – Mint azt tudják, minden diákot 7 éves korában veszünk fel. Nem csak Táltos növendékek, egyszerű varázslók és boszorkányok is járnak az iskolánkba. Az első öt évben a mágusélet alapjait sajátítják majd el, azután fogjuk házakba osztani őket, a hatodik év elején, 12 évesen. A házak az erősségeken alapulnak, mindenki a legerősebb képessége alapján kerül a házába. Ekkor kezdődik meg a fakultáció is, amikor kiválaszthatják milyen irányba indulnak tovább. Addig ebben a külön kollégiumban fognak lakni. A 10. évük végén be fogják fejezni az alapvető tanulmányokat, és kiválaszthatják, hogy milyen foglalkozást szeretnének űzni az érettségi után, az iskola mindenféle ötlethez alkalmazkodik, minden munkához képzést biztosítunk. Természetesen a varázsvilágban végezhető munkákról beszélek, ha valaki mugli munkához ragaszkodik, csupán felkészíteni tudunk az egyetemre. Négy nagy vizsga áll a Táltostanoncok előtt. A hatodik évük végén a pajzs megidézése, ekkor születik majd meg a védőszellemük. A nyolcadik év végén egyenként elzarándokolnak egy választott Táltostemplomhoz. A tizedik év végére megtanulják a révülést, és az lesz az alaptanulmányok vizsgája, hogy kiállják az Életfa próbáit, és megszerzik a felsőbbszintű erőt. Ezután már csak a záróvizsga van hátra. A kötelező tárgyak közé tartozik a mágiatörténelem, a bájitaltan, testnevelés, bűbájtan, átváltoztatástan, irodalom, matek, zene, képzőművészet és a sötét varázslatok kivédése. Háztartástant a nyolcadik évtől tanulják, szabadon lehet bármikor idegen nyelvre jelentkezni, és a Táltosoknak természetesen kötelező az ősi mágia óra is. A fakultáció után ezeket csökkentett óraszámban, tudásfenntartójelleggel fogják tanulni, ekkor választhatnak a következők közül: mugliismeret, növénytan, varázslénytan, jóslástan, de persze az alapórákat is fokozhatják. Azt hiszem ennyi, amit tudniuk kell. Köszönjük a bizalmukat. Most kérem önöket, hagyják el az iskola területét, hadd hívjam a helyükre a diákokat.

A szülők további kérdés nélkül elmentek, Bridgette pedig egy intéssel rendet tett a szülők után. Izgatottan várta az esti évnyitót, közben már minden diák elfoglalta a helyét a kollégiumokban, és alig várták, hogy elkezdhessék az évet.