Az elkövetkezendő hetek jól teltek. Sofi nagyon ügyes, már varázsige nélkül is meg tudja idézni a pajzsot. Tapmancs nő. Már egyre nagyobb. Dracoval sokat találkozunk. Nagyon jól érzem magam vele. Ám egyik nap azt mondta lemegy a szobájába, de felment egy elhagyatott folyosóra. Nem követtem. Pedig nagyon akartam. De megbízom benne. Akármennyire is többet találkozunk egyre többet titokzatoskodik.

Másnap reggel csak úgy gyülekeztek a kviddics pályán a Griffendélesek, mivel hogy "válogatást" rendezünk. A csapatból csak én, Harry és Ginny maradtunk, mivel a többiek tavaly elballagtak. A végén Ron lett az őrző, a többit nem figyeltem. Harry döntött. Később a klub helységben beszélgettünk.

-Hallottál olyanról hogy Sectum Sempra?-kérdezte Harry Hermione-t

-Nem, nem hallottam. És ha lenne benned önérzet leadnád azt a könyvet.-Válaszolt mindent azért mégsem tudó barátunk

-Hülye lesz leadni! Most ő a király! Még téged is leköröz! Lumsluck zseninek tartja!-Hermione eléggé megsértődött Ron szavain.

Telik az idő. Lassan betelelt. Sofi halad! Megtanítottam neki az álcát, és már ugrani is tud! Persze még csak kis távokat, de ha így halad nemsokára az én szintemen lesz! Dracoval egyre ritkábban találkozunk, de megfenyegettem ha ma este nem jön el, akkor csótánnyá változtatom és eleresztem a lányok szobájában. Hülye lesz nem eljönni, mert képes vagyok rá. Szegényt agyon taposnák azonnal. Már egy ideje vártam rá, amikor megérkezett a titkos medencéhez. Baromi meled van, de ő most is fekete zakójában van.

-Szia Draco!

-Bridgette!-köszöntész képpen megcsókolt, majd leültünk a fal mellé.

-Hogy vagy? Láttam mennyire idegesített hogy Lumpsluck levont a Mardekártól öt pontot miattad.

-Nem idegesít! Csak Potter tehet az egészről és kész! Nem én voltam a hibás!

-Draco. Tudom hogy te csempésztél gyíkfarkat az üstjébe hogy felrobbanjon amikor bezoárt tesz bele. Az már csak a figyelmetlenséged hibája hogy Harry észrevette a gyík többi részét a vágódeszkádon. Ejnye, ha már ilyen menő szabotázst csinálsz tüntesd el a bizonyítékokat hogy ne bukj le! Amatőr...

-Akkor is! Potter hibája az egész! Mindegy ne beszéljünk róla! Mi van azzal a kislánnyal. Öööm...Sofi! Igaz?

-Igen. Nagyon jól halad! Olyan varázslatokat csinál meg hetek, akár napok alatt amiket én hónapokig gyakoroltam.

-Csak mert neked nem volt ilyen fantasztikus tanárod!

-Talált, süllyedt.-Megcsókoltam. Eskü, ha Draco Csókja gyógyszer lenne, legyek mindig beteg.

-Bridgette, szeretnék mutatni neked valamit.-Levett a zakóját, és elővett egy kis fekete könyvecskét a táskájából, ami ahhoz képest elég vastag volt-Ez a rajzos füzetem. Elsőtől fogva lerajzoltam azt amit szépnek találtam. Naná hogy az oldalak 98%-án te vagy. A többin tájképek. Gondoltam most hogy ez betelt és újat kell kezdenem, a könyv téged illet.

-Istenem Draco!-Bele lakoztam a könyvbe, és majdnem minden lapon egy-egy jelenet van lerajzolva az elmúlt 5 és fél évből. Ahogy elsőben szobrot gyurmázok a hozzávalókból bájitaltanon [ezt a jó szokásom még mindig tartom], ahogy kővé dermesztve fekszem a gyengélkedőn másodikban a baziliszkusz miatt, amikor harmadikban az első meccset egy ugrós trükkel nyertem meg, ahogy negyedikben a Trimágus Tusa második próbáján beugrok a vízbe hogy segítsek Fleur-nek, az első csókunk Draco szobájában és több mint 60-70 oldalnyi emlék.-Imádlak!

-Hát még én!-a kezét végig simította az arcomon, és szürke szem párját az én szemeim közé fúrta.

-Ússzunk!-szakítottam meg a pillanatot.

-Ne. Most nincs kedvem úszni.

-Draco! Utoljára tavaly úsztál velem a medencében, és akár akarsz akár nem, most befogsz jönni a vízbe! Ha nem működsz együtt berángatlak a vízbe ruhástul!

-Nem szeretnék.-Az előttem ingben feszítő srác nagyon nem akar bejönni.

-Hát akkor nincs más választásom!-Megragadtam Draco karját és a medence felé rángattam, de mivel a srác egy fejjel magasabb nálam, nem lesz túl könnyű. Sikerült a medence széléhez löknöm, de a vízbe nem.-Gyerünk!

-Nem!-neki futottam, és egy olyan "This is Sparta" fleeling-ű ugrással rántottam be magammal a srácot a vízbe.-Idióta!

-Muha ha ha haaa!

-Nahát, mintha csak a sötét nagyurat hallanám!-dicsérte szarkaztikusan ördögi nevetésem. Majd kiszállt a vízből.

-Na azt már nem! Gyere csak vissza!-Kockás hasára rásimult a vizes ing, de én a szemébe néztem.

-Különben?-kiszálltam a vízből, és szerencse hogy az ingen kívül a Griffendéles pulcsi is rajtam van, különben elég átlátszó lenne az ing egyedül.

-Azt mondtam gyere vissza ÁÁÁ!-elcsúsztam, ám Draco még épp megmentett attól hogy betörjön a fejem, és megcsókolt...

Másnap elmentünk Harryvel, Ronnal, 'Lisel, Rachelel és Hermione-val Roxmortsba. A lányokkal vettünk pár új ruhát, amire most a fiúkat is elrángattuk fogasnak. Zonkó csodabazárában találtam valami egészen rendkívülit. Itt-Ott könyv a neve. Az egyik az egyik embernél van, a másik a másiknál, és beszélgetni tudnak vele. Amit az egyik leír az egyikbe, az megjelenik a másikban. Gyakorlatilag olyan mint az SMS. Középkori szinten. Megvettem. Jó lesz nekem és Draconak. Később bementünk a Három Seprűbe. Draco egyedül lépett be a kocsmába, de meglátva minket el is ment. Lumpsluck professzor meghívott minket a vacsora partijára. De csak engem Harryt és Hermione-t. Visszafele menet egy sikítás szakította meg nyugalmunkat. Katie Bellt úgy rángatták jobbra-balra mintha valami rongy baba lenne. Megátkozták ez biztos. Majdnem meghalt amikor közbeléptem. Megidéztem a védőburkot, és egy kifelé irányuló karmozdulattal kiterjesztettem azt, hogy Katie is a hatósugarába kerüljön. Mintha ezer kilós súlyt kéne tartanom, olyan nehéz a pajzs vonalát tartani. Katie leesett a hóba. Én odamentem hozzá, és egyfajta gyógyítást, egy tisztítást vittem végbe rajta. Kitisztítottam belőle az átkot. Nehéz volt, de megoldottam. Ezt Mátyás tanította nekem.

-Miért van az, hogy maguk négyen mindig a közelben vannak ha valami történik?

-Higgye el Mcgalagony professzor, én hat éve kérdezem magamtól ugyan ezt.-Mcgalagony professzor az átváltoztatás tanterembe vitette az elátkozott nyakláncot, ami miatt Katie el lett átkozva. Elvileg Dumbledorenak kellett volna átadnia.

Piton megvizsgálta a nyakláncot, és azt mondta hogy Katie örülhet hogy még él.

-Malfoy volt.

-Mi? Megőrültél? Draco nem tenne ilyet!-Harry kijelentésére elég feltűnő reakciómra mindenki felém kapta a fejét, majd egy kis csönd után Harryre néztek vissza.

-Ugye tudja Potter hogy ez nagyon súlyos vád?-Mondta Mcgalagony professzor

-De az ám! Bizonyítékok?-mondta a megszokott érzéstelen hangján Piton

-Csak tudom.-mondta Harry.

-Szóval csak tudod. Ismét elkápráztatsz képességeiddel melyekről az egyszerű halandók csak álmodni mernek. Mily nagyszerű érzés lehet kiválasztottnak lenni.-Piton rám szegezte a tekintetét, és hangja semmitmondóságával ellentétben, az arcom mindent elárult neki.

-Most menjenek vissza a hálókörleteikbe. Mind a négyen.

Felmentünk a szobába, és mintha csak filmet néznék, belefúrtam magam Harry fejébe és végig hallgattam a beszélgetését Ronnal.

-Szerinted mit eszik Dean Ginnyn?-Mondta Ron, mivel még benne van hogy végig kellett néznie hogy a huga Dean Thomassal randizik

-Mit eszik Ginny Deanen?

-Deanen? Hogy okos.

-Igen? Délután bájgúnárnak nevezted!

-Jó persze. Mert azt láttam hogy fogdossa a húgomat! Ha ilyet csinál muszály utálnom őt. Ez elvi dolog.

-Megértelek. Nekem sem volt könnyű végig nézni ahogy Malfoy Bridgette-el smárolt tavaly.

-De ő nem a testvéred. Az nem ugyan az.

-De testvérként szeretem.

-Na szóval mit eszik Ginnyn?

-Honnan tudjam! Bocs de nagyon álmos lettem.

-Aludj.-Még utoljára megnéztem ahogy Harry leteszi a tekergők térképét, amin Malfoy nevét olvastam egy felsőbb szinti folyosón. Nem tudom mit csinál ilyenkor, de jó lenne rájönni.