Augusztus vége van. Alig két hét és mennem kell a suliba. A Roxfort Express Londonból, és hamarabb a városban szeretnék lenni, nem akarok a vonat indulása előtt Angliába menni. Összeraktam a cuccaimat a Roxforti ládámba, amikor pakolás közben rátaláltam a könyvemre. Már egy hete nem mentem fel a templomba. Kinyitottam a könyvet és lapozgatni kezdtem. Ám az egyik oldalon olyan dologra bukkantam amit eddig nem vettem észre. Az egyik oldalt ki lehet hajtani. Szétnyitottam az oldalt és egy rajzot láttam. Egy fa. Egy hatalmas, ezerfelé ágazó fa. Alá rovásírással ez van írva: "Az élet fája". Apropó megtanultam leolvasni a rovásírást. Elvégre régen mindent azzal írtak, így még jól jöhet. Végig simítottam a rajzot, mire hirtelen egy látomásom támadt.

Egy utcán sétálgatok. Felismerem a várost, ez Budapest. A Budavári palota előtt sétálgatok. Egy villanás után egy könyvtár képe villant be. Ez az a könyvtár amit Hunyadi Mátyás épített. Mi is a neve? Valami Bibliotheca. A sok egyedi kötésű könyv közül kivettem egyet. Kinyitottam a jó vastag könyvet, mire az fellángolt.

 Körülöttem eltűnt a könyvtár, és csak sötétséget látok. A könyvben csak egy mondat áll, arab betűkkel. "A csillagászat titkai 5.kötet, 168.oldal, 13.sor, véres szavak". Ekkor egy kép suhant át az agyamon, amint kiveszek egy könyvet a többi közül, mire egy ajtó nyílik ki, és maga Mátyás király áll előttem.

Ez biztos hogy egy jel volt. Még nem mehetek Angliába. El kell mennem, megnézni azt a könyvet. Böngésztem egy kicsit a neten. Kiderült hogy Mátyás táltos volt! Na erre nem számítottam. Minden cuccomat hátrahagyva, felültem a motoromra és egyenesen a Budavári palota felé mentem. Megvettem a jegyet, és beléptem a palotába. Már mindent átjártam, de sehol sem találtam a könyvtárat, így megkérdeztem egy biztonsági őrt.

-Elnézést uram, hol találom Mátyás király könyvtárát?

-Menj egyenesen tovább, utolsó ajtó jobbra.

-Köszönöm.

Végig mentem a folyosón és utolsó ajtó jobbra. Egy hatalmas könyvtár tárult elém. Közel mentem a polcokhoz, levettem egy könyvet és olvasgatni kezdtem. Már átböngésztem az egész könyvtárat, de nem találtam azt a bizonyos keresett könyvet, ezért egy másik biztonsági őrhöz fordultam.

-Elnézést, egy könyvet keresek, aminek a címe "A csillagászat titkai".

-A csillagászatról szóló kötetek, arra vannak.-az úr egy nagyon magas polc tetejére mutatott. Te jó ég! Ha ilyen magasan van akkor persze hogy nem találtam!

Felmásztam a létrán, és levettem a rovásírással megjelzett gerincű könyvet. Kinyitottam is azonnal a 168.-oldalon. 1, 2, 3, 4...12, 13. sor. Nem volt nehéz megtalálni a kellő szavakat, mivel hogy pirossal volt írva, a sötét színű tinta kavalkád közt. Az első piros szó a sorban a "hatodik", a második pedig a "Corvina". Tehát egy bizonyos "Hatodik Corvina" Kell nekem. Mivel halvány lila gőzöm sincs merre induljak, ismét a biztonsági őrhöz fordulok:

-Elnézést uram, megint én vagyok. Egy bizonyos "Hatodik Corvina"-t keresek.

-Nos azt sajnos nem lehet elolvasni.

-De hol találom?

-Erre!-az őr elvezetett a kiállításhoz. A terem közepén tíz könyv sorakozott üveg vitrinben, A terem körül pedig még sok.

1, 2, 3, 4, 5, 6! Megvan! De nem tudom ki venni. Most mit tegyek?-Ezen elgondolkozva bambultam a zárt könyvet, mire az kinyílt egy oldalon, amin ez állt rovás írással: "Kinyílik, ki előtt ki kell nyílnia". Ez mit jelenthet? Közelebb mentem az üveggel körbezárt könyvhöz, mire heves szél támadt körülöttem, de engem kihagyott. Hozzáértem a vitrinhez, mire a könyv elkezdett felemelkedni. Mint egy szellem, átrepült az üvegen, és az oldalon ahova ellapozódott ugyan az a fa van, amit reggel találtam az én könyvecskémben. Körülöttem mindenki sikoltozik, de én közelebb mentem a könyvhöz, és hozzáértem a fa rajzhoz, majd BUMM.

Már nem a könyvtárban vagyok, hanem egy városban. Elugorhattam. A könyv ami kiemelkedett a vitrinből, most előttem fekszik a földön. Felvettem, és alaposan szemügyre vettem, az egyedi bőr borítóját, amin ismerős minta foglal helyet. Hát persze! Hisz ugyan ez a hímzés van a kis könyvemen amit apámtól kaptam. A címe "Mátyás könyve". Kinyitottam, de betűk helyett csak össze vissza krix-kraxok vannak. Hát ezt így nem tudom elolvasni. Lapozgatva az oldalak közt, egyszer csak egy térképre bukkantam, ami kifogásolható, de olvasható állapotban van. A papíron egy város van. Látok valami templom féleséget, és mellette egy X-et. A térkép mellett van egy rajz. Igen tényleg templom. De a háttérben helyet foglaló épület előtt van valami sokkal lényegesebb is. Egy szobor. Nem látom az arcát, és a feliratból, amin az áll "Mahtias Rex" nem tudok rájönni hogy ki is ez. De egy fejedelmi lovon ülő, hosszú hajú délceg katona férfi, aki arany babérkoszorút hord a fején. Mellette jobb és bal oldalon két-két katonaféleség áll, és tart zászlót. Felnéztem a könyvből, és felismertem a templomot ami előtt álltam. Az ablakairól jutott eszembe hogy Kolozsváron vagyok, és a képen szereplő templom előtt állok! A mai Románia területén helyet foglaló város Hunyadi Mátyás szülővárosa. Voltam itt apáékkal pár éve. Szóval itt állok a templom előtt de sehol sem találom a szobrot. Nem kezdek el céltalanul keresgélni, inkább megkérdezek valakit. De hoppá, hisz eléggé bent vagyok Romániában. Ha itt elejtek egy magyar szót megköveznek. Na jó azt biztos nem, de nem vennék jó néven az biztos. Hisz még Körösfőn is megsértődtek ha magyarul beszéltem, hát még itt!

-Excuse me! Can I ask you something? /Elnézést! Kérdezhetek valamit?/-kérdeztem egy kedvesnek tűnő fiatal hölgytől angolul

-Yes! Of course! How can i help you? /Igen! Persze! Miben segíthetek?/-a hölgy tényleg nagyon segítőkész és kedves.

-I looking for a Statue, like this. Where is it? /Egy szobrot keresek ami ilyen. Merre van?/-Megmutattam a hölgynek a könyvben lévő rajzot a szoborról.

-Oh, this is the Statue of Mathias Rex! Just go around the church and you find it! /Oh, ez a Mathias Rex szobor! Csak járd körbe a templomot és megtalálod!/

-Thank you very much! /Nagyon szépen köszönöm!/

-You're welcome! /Szívesen/

-And one more question please! /És még egy kérdés kérlek!/

-Of course! /Persze!/

-Who is in the Statue? /Kit ábrázol a szobor?/

-Mathias Rex was an Hungarian king. His name is Mátyás király in Hungarian. /Mathias Rex egy magyar király volt. A neve magyarul Mátyás király./

-Oh thank you very much again!/Oh mégegyszer nagyon köszönöm!/

-You're welcome! /Szívesen!/

-Goodbye! /viszlát!/

-Goodbye! Have a nice day! /viszlát! Legyen szép napja!/

Jó ez simán ment. A hölgy kedves volt. Szóval menjek körbe. Jó.

Megkerültem a templomot, és tényleg ott volt a gyönyörű zoldes árnyalatú szobor mely öt férfit ábrázol.

A lovas férfi gondolom Mátyás király. A ló mintha egy híd féleségen állna. Egyszer csak meghallottam egy suttogó hangot:

-Gyere. Gyere közelebb leányom! Vár rád a múlt...a jelen...és a jövő! Gyere. Gyere!-ezt ismételgette a hang. Ez nem az a hátborzongató suttogás, mint Voldemorté, hanem kedves. Olyan nagypapás hangja van.

Közelebb mentem a szoborhoz, és lassan felsétáltam a híd szerű valamin a Mátyás szoborhoz. Megsimogattam a lovat, mintha igazi lenne, mire a Mátyás szobor felém fordította a fejét. Te jó ég! Az emberek sikoltozva menekülnek a szobortól, de én rendületlenül néztem, a régi királyunk arcképét. A ló felém fordult, és a mellkasomra tette az orrát, mire mintha a szívem világítani kezdett volna. Mátyás elmosolyodott, bólintott egyet, és így szólt:

-Méltó rá! Ő az!-a ló felágaskodott két lábra, a király pedig a magasba emelte a kardját-Éljen a Magyarság!-Majd vissza állt eredeti helyzetébe. Mátyás még (gondolom) utoljára odafordult hozzám, és mintha valami szolga adná az urának, átnyújtotta a kardját. Amint hozzáértem a kőkardhoz, az egy igazi, kovácsolt acél karddá változott, a régi nagy Magyarország vésetével, és a király ismét megszólalt-Menj vissza Budára! 'S hol hősök sorakoznak, e kard ajtót nyit, éjfélkor. De csak Mátyás lába előtt nyersz bé bocsájtást, e fegyverrel, mert e kard mit fogsz örökségem. Árpádé volt, majd ezer és ezer testvéren keresztül adom át most neked, mert a vér kötelez!