/Masky szemszöge/
-Me-mester! Nem találjuk Kate-et-sütöttem le a szemem. 
-Micsoda?!

-Hát... eltűnt. Ahogy L.J. is-vakargatta a tarkóját Hoodie. 
-Már ezerszer elmondtam neki, hogy nem mehet el sehova azzal a pedofillal!-csapott az asztalra. 
-Asszem a tónál vannak. Tudod azon a réten-tűnődötött Jeff.
-Akkor menjetek utánna!-kiáltotta Slender. 

/Kate szemszöge/
Kifeküdtünk a rétre megszáradni, mivel vizesen azért mégse mehetünk haza. Nem akarnám tudni, hogy apa mit hisz mit csináltunk.  
-Vajon mikor tűnik fel neki, hogy nem vagyunk otthon?-tűnődtem. 
-Ne törődj vele-húzott magához L.J. Aztán... aztán megcsókolt. Oké, hogy bennem a hugy is megfagyott, de meghalottam Masky hangját. Na akkor teljesen bepánikoltam. Szerintem apa még arra is áldását adná, hogy egy kukával járjak, de arra nem hogy L.J.-vel. Persze nem mintha akarnék Jack-el járni... Amúgy is Baka... há he. 
-És akkor most megyünk haza. Előre látom, ahogy Slender ott toporzéol, és szétt cseszi a konyhát-vigyorgott Masky. 

-Seggfej-morogtam, és felkeltem a földről. 
-Mit mondtál?-szegezte rám a fegyverét Hoodie. 

/Terry szemszöge/

Mikor felébredtem azt se tudtam ki vagyok. Azt se hol vagyok, csak azt, hogy fáj mindenem. Gondoltam ellenőrzöm a pulzusomat, de nem tudtam, mert kényszerzubbony volt rajtam.  Nagyon megijedtem. Vajon ki lehetek...vagy lehettem, hogyha kényszerzubbonyban tartanak. Egyszer csak egy fekete-fehér lány lépett be a szobába.

-Látom magadhoz tértél Terry....- motyogta.

Ezek szerint Terry a nevem, de miért nem elmékeztem rá. A lány leült velem szembe.

-Tudod mi a teljes neved?- kérdezte.

Csak néztem magam elé és gondolkodtam.

-Következő kérdés! Tudod, hogy miért vagy itt?- mosolyogta.

Még mindig magam elé bámulva töprengtem az első kérdésén, mikor leszedte rólam a kényszerzubbonyt és felsegített a földről.

-Átmentél! Amúgy Zero vagyok...- mutatkozott be.

A lány azaz Zero egyszer csak megállt egy ajtó előtt, kopogott és egy mély, dübörgős hang szólalt fel.

-Most ne zavarj!!- morogta a hang.

-De mester, Terry itt van!- kiáltott be Zero.

gy-Küld be!- utasította.

Zero szinte belökött az ajtón, majd az ajtó másik oldalán egy arctalan öltönyös lénnyel találtam magam szemben. A lény leültetett és leült velem szembe.

-Gondolom, most azon töröd a buksidat, hogy ki vagy és mit keresel itt.... Ezekre a kérdésekre meg tudom adni a választ!- tette a vállamra a kezét.
-Te Terry Rammyz vagy, azaz Ticci-Terry....az én fogadott lányom. A proxy nevű csapatom tagja, azaz egy gyilkos..
És azért nem emlékszel semmire, mert beverted a fejed elég durván.

-Mivan?! Akkor ezért voltam kényszerzubbonyban? Huh...ez sok így egyszerre...- hadartam.
És akkor téged, hogy hívnak?

-Én Slenderman vagyok, de hívj Slendynek.- mondta.
-Menj fel az emeletre és keresd meg azt a szobát, amire ki van írva a neved.

Tolt ki az ajtón. Elindultam fel a lépcsőn, majd bégig az emeleti folyosón, mikor megtaláltam a szobám egy mellékfolyosón. A szobám elég nyomasztó volt, de mégis klassz. Egy hatalmas parafatábla volt a falon tele képekkel és jegyzetettel. Némeik kép egy piros x-el át volt húzva. A tábla mellett lévő asztal tele volt dossziékkel és iratokkal. Nem tudom miket csináltam eddig, az biztos, hogy nem aludhattam túl sokat. Hisz a szemem alatt sötét színű táskák helyezkedtek el és az ágy szinte érintetlen volt. Mindenfele enegriaitalos dobozok, üres alkoholos üvegek és szivarok. Ez megmagyarázta a tömény alkohol és füst szagot. A szoba maga sötét volt, falain vérfoltok illetve kéznyomok. Leültem az ágyra és elterültem azon, de valamire ráfeküdtem. Egy fényképalbum. Kinyitottam és egy fiúról találtam benne képeket, és némeiken én is rajta voltam. Fura....de nem igazán izgatott.