Oké... azt tudtam, hogy itt mindenki pszihopata, de hogy az apám ennyire beteg állat.  
-Mi a szart csinált, hogy ennyire utállod?-kérdeztem Slendy-től. 

-Áruló-vonta meg a vállát. 

-Pontosabban?
-Megpróbált megölni
-És? Én is! Nem is egyszer!
-Igen, de az más. 
-Ki tudja, kinek törölted még így az emlékeit...-tűnődtem idegesen. 
-Csak neki-szólalt meg Masky.

-Ühüm. Persze-forgattam a szemeim.
-Akkor ne higy nekünk!-dobantott Hoodie. 
-Igen ez a tervem-bólintottam.
-Elárulta Slendert. Rátámadott. Ezért ki kell törölni az emlékeit-helyeselt Jeff. 
-Te mikor jöttél ide?-akadtam ki. 
-Moost az előbb-mosolygott.. Idegesen kimentem a
-Mi a baaaj, cukorka??-jött oda hozzám L.J. 
-Nem vagyok cukorka-morogtam. 

-Na jó. Ha erre nem kezdesz el üvöltözni, akkor tényleg baj lehet-húzta el a száját, majd megragadta a csuklóm, és elkezdett kifelé húzni a házból. Minden mindegy alapon követtem. Csöndben sétáltunk az erdőben. 

-Én itt voltam, de nem értem miért ilyen Terry-vel-szólaltam meg.
-Hát..... ezt én sem tudom. Szerintem ezt csak a proxyk tudják. Viszont most ne gondolj oda. Azért hoztalak el-mosolygott. Abba hagytam a föld bámulását, és fölnéztem. Egy réten voltunk. Volt egy kis tó, mellette meg egy farönk. 
-Köszi
-Nincs mit. Tudsz úszni?-kérdezte. 
-Igen.. miért? Jaaack!-visítottam nevetve, mert fölkapott és elkezdett szaladni a tó felé. Mikor oda ért nemes egyszerűséggel bedobott. 
-Nyeh. Ezt nem pulcsiba  kelett volna-röhögtem, majd kidobtam a víz partjára a hosszú ujjút. 
- Szerinted Slendy, mennyire fog kiakadni, hogy nem vagyunk otthon?-ugrott be mellém. 

-Szerintem utánnunk küldi a Proxy-kat. Várjunk. Ugye szoltál valakinek, hogy eljöttünk?-kerekedett el a szemem. 

-Persze. Jeff tud róla-bólintott, majd elkezdett fröcskölni. 

/Terry szemszöge/

Olyan érzés kapott el, mint aki elveszítette egy részét. Slender kárörvendően felnevetett.

-Látom még nem igazán ültél villamosszékben...- nevette.

Mikor Masky lekapcsolta a előre akartam esni, de a szék szorítása nem engedte. Szaporán kezdtem el levegő után kapkodni. Miután leszedték rólam a szíjjakat kiestem a székből. Slender felemelt pulcsimnál fogva.

-Remélem kezded megérteni mit érdemelnek az árulók.....Terry..- morogta.

Miután újra erőre kaptam, feltápászkodtam és Slender arcába mosolyogtam.

-Mivan, csak ennyi telik tőled Slendy?!- jelent meg arcomon megszállott vigyor. 

-Tiszteletlen! Elkapni!!- kiáltotta Slendy.

Masky és Hoodie megindultam felém csak, hogy én sem vagyok amatőr. Elővettem két M92-est és lábon lőttem mindkettőt. Ki akartam futni a helyiségből, de Slender átszúrta mellkasom. Vért kezdtem el felköhögni, a földre estem. Lassan elkezdett minden elsötétülni.

Mikor magamhoz tértem a vallatóban ültem...kényszerzubbonyban. Már megint a kényszerzubbony. Nem tudom, hogy fogok megszökni úgy, hogy nem tudok teleportálni. Talán itt a vég? Kitörlik a memóriám, elfelejtem a bátyám, az egyetlen igaz barátom és a múltam. Emlékek nélkül kell majd élnem? Érzések nélkül? Ezt a gondolatmenetemet Slender bejövetele szakította meg.

-Belekezdünk a memóriatörlésbe.- suttogta fülembe.

Slender hirtelen eltűnt, hatalmas fájdalmat éreztem a fejemben. Slender hangja vízhangzott a fejemben. "Megvan a memóriabank....most mindent elfelejtesz..."