Ahhj. Megint egy ugyan olyan nap a creepypastáknál. Viszont fölkéne kelni... Kikászálódtam az ágyamból, és lementem a konyhába. Apa idegesen, sétálgatott körbe körbe. 
-Jó reggelt! Mi történt?-kérdeztem, miközben szedtem elő a nutellás üveget. 

-Még mindig nem találunk valakit. De ha meglesz, megfolytom azt a lányt-mérgelődött Slendy. 
-Kiről van szó?

-Ticci-Terry. Eltűnt egy jó ideje, és még nem találtuk meg! 
-A proxyk keresték?-mosolyodtam el. 

-Igen. 

-Akkor azért nincs még meg-nevettem el magam. Hát igen... ezek nem tudom miért Proxyk. Mindig elindulnak csinálni valamit, azt eltereli valami más a figyelmüket. 
-Ez nem vicces. Mi lesz ha lebukik?-mérgelődött tovább. 

-Terry ügyes. Nem bukik le könnyen. Amúgy meg, majd én is elkezdem keresni. És akit én keresek, mindig meg lesz

-Köszi-sóhajtott fáradtan, majd kiment a konyhából.  Reggeli után, felmentem a szobámba, és elkezdtem készülődni. Felvettem, fekete pulcsim, fekete harisnyám, fölé farmer rövid nadrágom, hosszú szárú fekete Converse-m. A hajamat kiengedve, hagyom, bedobálok pár cuccot a tatyómba.Azaz a tollam, a késem, és a naplóm. Na igen. Hogy minek napló? Amit beleírok az megtörténik. De csak a sötét dolgok. Ha például azt írom bele, hogy ,,Sütni fog a nap" az nem teljesül. Viszont ha azt írom: ,,Ma, Jack felakasztotta magát" az igen. Nekem ez a képességem. Meg persze Slender lányaként csápjaim is szoktak lenni, de azokat vissza húzom.   
  Na, de! Most nem az én bemutatásom a lényeg, hanem hogy megtaláljam Ticci-Terry-t. Épp léptem volna ki a bejárati ajtón, mikor L.J. vissza tolt. 

-Hova hova?-vigyorgott. 

-Oda ahova te nem-vágtam rá, és kikerültem.  Annyira próbálkozik, hogy az már fáj. De nekem nem kell ez a perverz állat. (Persze persze...) 
 Egy órás keresés után ott voltam, hogy felőlem el is szívhatja magát Terry, én akkor sem keresem meg. Majd megláttam a lányt, egy fa mögött bújkálni. 
-Terry. Ne már. Meg vagy-mosolyodtam el. 

-Mit akarsz?-kérdezte bunkón. 
-Szerinted? Téged vissza vinni a creepypastákhoz. 

/Terry szemszöge/

-Anyád faszát visszaviheted!!_ rivaltam rá.

-Na nem kell bunkóskodni......inkább indulj meg.- jelentette ki és megragadta a csuklómat.

elkezdett maga után húzni. Elkezdtem előkeresni zsebemből fegyverem, céloztam és csuklón lőttem Kateet. Elkezdtem rohanni az ellenkező irányba, mikor nekifutottam Maskynak.

-Megvan.......- mondta unottan Hoodie.

-Hurrá! Ezután megyek gofrit enni!- ujjongott Toby.

-Akkor vigyük haza.- legyintett Masky.

-Elmész te az anyádba!- próbáltam kiszabadulni.

-Maradj már nyugton hülye kurva!- csapott pofon.

-Az életeddel játszol drogoskám!- fenyegettem.

Lassan Kate is megérkezett, Masky és Kate összekötözték kezeimet és megitattak velem valami löttyöt, amitől nem tudtam teleportálni. Megérkeztünk a bázisra...és...hát...megvolt a creepypastás fogattatás.

-Visszajött az árulóóó!!!!- ujjongott Jeff.

-Ja....az áruló, aki le akarta vágni a pöcsöm....- morogta L.J.

-Na Terry....milyen volt a kis kiruccanásod?- érdeklődött Slendy.

-ÓÓÓÓ, nagyon jó volt Slendytesó! És ti hogy vagytok?- mosolyodtam el arrogánsan.

-Tök jól megvagyunk, kössz a kérdést.- válaszolt Toby.

-Toby! Ne legyél vele kedves...ez egy köcsög!- szólt rá Masky.

-De csak utánnad,- szóltam közbe.

-Kussolj Terry! Nem vagy olyan helyzetben, hogy beszólogass!- kiáltott rám Slender.

-Nyugi Slendy...fel ne menjen a vérnyomásod...- gúnyolódtam.

Slender pofán vágott, amitől a földre zuhantam. A többiek csak csöndben figyeltek, nem mertek megszólalni kivéve, egy embert....entitést. Kateet...

-Apám...ugye nem azért kerestetted meg Terryt, hogy megpofozhasd?- kérdezte.

-Nem lányom...azért, hogy átmoshassam az agyát és tiszteletet neveljek belé, hogy végre rendes tagja legyen a proxyknak!- morogta Slender.

-MEG A FASZT!! Jó így nekem!!- nyavajogtam.

-Akarsz még egyet?!- emelte fel Slendy a hangját.

-Csak nyugodtan....de akkor egy csáp minuszban leszel!- mosolyogtam.

-Honnan a nagy ego?- nevetett Masky.

-Vigyétek a kihallgatóba...és a villamosszéket se feledjétek!- kacagott fel Slender.

Klassz...kimossák az agyam...és még villamosszékbe is ültetnek... Mi a faszt akar ez belőlem csinálni...talán egy személyes őrt.

Mikor észbe kaptam már a kihallgatóban voltam.

-Terry..miért kellett elárulnod? Hisz én saját gyermekemként gondoltam rád mindig is. De miután kimostuk az agyad egy engedelmes kislány leszel...az én kis engedelmes kislányom...- lágyult el a hangja. 

-Figyelj Slender...én nem akartam....az mind a psyho énemnek köszönhető...- motyogtam.

-Nem kell a rizs. Kicsim...ismerlek mint a tenyeremet, ha akarnád, tudnád kontrolálni....kitöröljük az emlékeidet és kész...- legyintett.

-Ho-hogy m-mi? De-de-de akkor a báttyámat is elfelejtem...-dadogtam.

-Pontosan. Nincs emlék..nincs gond...- nevetett.

-De-de én nem akarom....nem akarom elfelejteni a báttyám.... már csak én maradtam neki...- hajtottam le fejem.

-Nyugi...miután végeztem veled már fájdalmat sem fogsz érezni...sem fizikait...sem. lelkit...- mondta önelégülten.

Masky és Hoodie berángattak a villamosszékbe és áram alá helyezték azt.