𝚂𝚣𝚎𝚛𝚎𝚝𝚗𝚒 𝚏𝚘𝚐𝚕𝚊𝚔,𝚖𝚎́𝚐 𝚎𝚣𝚎𝚛 𝚎́𝚟𝚎𝚗 𝚊́𝚝.

-Az én egyetlen Renem, iskolában van a szabadnapomon.. 

Ennél rosszabb már nem is lehetne. 

Mi sípol ennyire? 

Basszus a telefonom! 

-Igen? Kaidou lakás. - Mondom a telefonba, de választ nem kapok, még várok. 

-Jó napot! Én az iskola orvos vagyok, az öccse összeesett, most kórházban van. -Szólt a telefonba egy férfi. 

Azonnal le tettem a telefont, és rohantam a kórházba.. 

Pontosabban kocsiba ültem, és a sebesség határt meg szegve vezettem a kórházba. 

A telefonom megint sípolni kezdett.. 

-ANIKI REN KÓRHÁZBA VAN MÉG IS MERRE VAGY MOST?! -Válaszolni se tudtam, ugyan is le tette a telefont... Én pedig be értem. 

-Jó napot. Kaidou Renhez jöttem. - Szóltam rögtön az első ott dolgozónak, aki először meg kezdte kije vagyok a bent fekvő fiúnak. 

Én el kezdtem azon gondolkozni hogy most a bátyja vagy a pasija vagyok...

-Aniki nem igaz hogy még ilyenkor is ezen jár az eszed! -Szid le drága öcsém Aki. 

Csak tudnám még is hogy látja ilyen tisztán minden gondolatom.... 

Ekkor jött ki az orvos. -Bizonyára hamarosan fel kell, utána mehet is haza. Viszont jó ideig maradjon otthon és egyen valami mást is a rizsen kívül.. Nem csoda hogy így össze eset. Azt ajánlom figyeljenek rá jobban! - Ezzel itt is hagyott minket az orvos, az egyik nővér azt mondta be mehetünk, így be is mentünk. 

Meg fogtam a kezét, örülök hogy nincs semmi komoly baja.

Nem akarok bele gondolni se abba hogy egyszer itt hagy.. -Aniki, nekünk viszont menünk kell. Vizsgáról jöttünk el, mikor meg tudtuk mi történt Rennel. Majd hívj. Az étteremmel kapcsolatos dolgokat addig Shima meg Iku rendezi. - Ezzel itt hagyott engem a két iker öcsém. -

ℳ𝒾𝓃𝒹ℯ𝓃 𝓃𝒶𝓅 𝓂ℯℊ 𝒽𝒶𝓁𝓉𝒶𝓂 𝓂𝒾ℊ 𝓋𝒶́𝓇𝓉𝒶𝓂 𝓇𝒶́𝒹, 𝓀ℯ𝒹𝓋ℯ𝓈ℯ𝓂 𝓃ℯ 𝒻ℯ́𝓁𝒿! 𝒮𝓏ℯ𝓇ℯ𝓉𝓉ℯ𝓁ℯ𝓀 ℯ𝓏ℯ𝓇 ℯ́𝓋ℯ𝓃 𝒶́𝓉 ,𝓈𝓏ℯ𝓇ℯ𝓉𝓃𝒾 𝒻ℴℊ𝓁𝒶𝓀 𝓂ℯ́ℊ ℯ𝓏ℯ𝓇 ℯ́𝓋ℯ𝓃 𝒶́𝓉...

-Ren fent van szobámban, mikor meg tudta hogy nem mehet suliba eléggé ki akadt, hiszen így mi lesz a féléves jegyeivel? 

Szegénykém.. 

Viszont nem engedhetem hogy menjen, szeretném ha jobban lenne, nem akarom hogy  baja essen. 

Igyekszem vigyázni rá.. Hiszen mégis csak ő az én kicsi Renem!

 Azt hiszem fel megyek hozzá. 

Ő a szokásos érzéstelen arcával nézett rám... 

Oda mentem és meg öleltem. 

-Ne durciz Reen. Nézd a jó oldalát kettesben lehetsz veleem. -Csókoltam meg. S ebben a pillanatban Iku nyitott be. -Haru-saaan ben_- Félbe is hagyta a mondatát amint meg látott minket. -Mi az Iku csótányt láttál? -E közben Ren hozzám bújt, egyem meg de édes! -

𝑆𝑧𝑒𝑟𝑒𝑡𝑡𝑒𝑙𝑒𝑘 𝑒𝑧𝑒𝑟 𝑒̀𝑣𝑒𝑛 𝑎́𝑡, 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑡𝑛𝑖 𝑓𝑜𝑔𝑙𝑎𝑘 𝑚𝑒́𝑔 𝑒𝑧𝑒𝑟 𝑒́𝑣𝑒𝑛 𝑎̂𝑡.

-Reggel Ren mellett ébredtem, az étterem már rég nyitva volt, én pedig végig aludtam..

 Pedig úgy volt hogy én csinálom a reggeli menüt. 

Nem baj, legalább Renek csinálok gyorsba valamit. 

Nehezen ki bújtam mellőle.  

Szegénykém, biztos keresni fog ha fel kell, de legalább a kedvencét csinálom! 

Olyan édesen aludt, ha fel is akartam volna kell tenni, akkor se lett volna szívem meg tenni...

 Idő közben meg csináltam a reggelit, Ren is le ballagott a konyhába. 

-Haru? -Nézett rám a szemét dörzsölve.

  -Igen?- Terítettem meg, és tettem az asztalra a reggelit.

  -Semmi. -Ült le, velem szembe. 

Reggeli után, morzsás maradt a szája..

 A saját számmal töröltem le róla.

  -P-PERVERZ! -Csapott fejen, majd fel ment a szobámba..

  Au ezt vajon miért kaptam? 

-Aniki, rá érsz? -Jött be Aki.

-Igen, történt valami? -Néztem rájuk, ugyan is idő közben Shima is bejött. 

Ma végül én is dolgoztam, Aki kicsit rosszul csinálta a rendelt ételeket...

Pedig örültem volna ha Rennel lehetek.

𝒱ℯ́ℊ𝒾ℊ 𝒽𝒾𝓉𝓉ℯ𝓂 𝒽ℴℊ𝓎 𝓂ℯℊ 𝓉𝒶𝓁𝒶́𝓁𝓁𝒶𝓀 𝓂𝒶𝒿𝒹, 𝒶𝓏 𝒾𝒹ℴ̂ ℯ𝓁 𝒽ℴ𝓏𝓉𝒶 𝓃ℯ𝓀ℯ𝓂 𝒶 𝓈𝓏𝒾̈𝓋ℯ𝒹.