Augusztus 31 délután

Miután megtudtam hogy Dávid kórházba került rögtön töröltem a bulit és csak lelkizős estére hívtam át a csajokat.

18:00
Itt ülünk a szőnyegemen mind a 4-en (Eliza,Gabi,Dia és én) és éppen csörög a mobilom. Egy emberként néztünk a kijelzőre hogy ki lehet az. Olivér. Félve vettem fel és azonnal ki hangosítottam.
-Szia Eliza! Bocsi hogy ilyenkor zavarlak de kiderült hogy mi baja Dávidnak.
-Szia Olivér! Mi van vele? Jobban van?
-Hát sajnos mint kiderült súlyos tüdő rákja van amiről az orvosa tájékoztatta már kb. fél éve.
-Mit mondtak mennyi ideje van még?
-Mivel nem lett kezelve ezért előre láthatólag 1-2 hét.
-Rendben. Majd beszélünk. Köszönöm hogy hívtál!
Letettem. Egyszer csak kitört belőlem a zokogás amin senki sem tudott segíteni....
A lányok 21:00 körül mentek haza hosszú győzködés után.

Hugival megszoktuk hogy ilyenkor még találkozunk a konyhába és ez ma is így volt. Látta rajtam hogy nagyon ocsmányul vagyok és tudta hogy miért így csak csendben odajött hozzám és szorosan átölelt. Nagyon rég volt már ilyen. Sajnos anyu halála óta (azaz lassan 3 éve) a családunk hogy szépen fogalmazzak, széthullott. Jól esett újra érezni hogy legalább ő a 13 éves húgom itt van mellettem és számíthatok rá.

-2 héttel később-
Ma van Dávid temetése. Sajnos amióta bevitték a kórházba eggyáltalán nem volt magánál így nem tudtunk vele beszélni....
Nem is tudom mit érzek. Egyszerre vagyok szomorú mert szerettem,dühös mert nem szólt arról hogy beteg és egy ici-picit boldog mert vége a szenvedésének.

A lányok rá vettek hogy a temetés után mennyünk el bulizni hogy ne tudjak tovább gyötrődni. Apu ma éjszakás így az öcsém Kristóf (csak 1 évvel fiatalabb nálam) vigyáz Adélra ameddig haza nem érek.

21:23
Itt vannak a többiek értem hogy induljunk bulizni. Elizával mondjuk már 1 órája találkoztam amikor átjött segíteni kiválasztani a ruhám meg kisminkelni engem.

21:43
Már mindenki teljesen részeg. Hogy fogunk így hazajutni?

23:52
Nem fogadott hívás Kristóf!