Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

5.

A központban az első amit megláttam egy ruhabolt. Ránéztem a mellettem lévő fiúra. Fájdalmasan nézett körül. Gonoszan elmosolyodtam. Ezt élvezni fogom.
-Menjünk ,,shoppingolni''!-visítottam nyávogva, és elkezdtem az első ruhabolt fele tolni. Olyan fejet vágott mintha most öltem volna meg az utolsó unikornist... Elnevettem magam és húztam tovább.
-Naaaa gyere már!-csúsztattam a kezem az övébe. Nem bírtam levakarni a hülye mosolyt az arcomról. Ez iszonyat fura. Még egy napja sem ismerem...
Mikor beléptünk körbenéztem. Ez egy kicsit furcsa bolt. Mindenféle ruha van itt.
A mellettem lévő báburól lekaptam egy szürke kalapot. A fiú fele fordultam aki még mindig fájdalmas arcot vágott. Kihúzta magát és minden izma megfeszült.
-Engedd már el magad!-suttogtam neki miközben rátettem a kalapot a fejére. Egészen jól állt neki. A kezénél fogva végighúztam és lekaptam egy csomó cuccot. Aztán átsiettem a férfi részletre és ott is levettem egy-két dolgot és a kezébe nyomtam.
-Na gyerünk! Megyünk felpróbálni!-mosolyogtam rá.
-Muszáj?-kérdezte kisfiúsan. Hirtelen megálltam ő pedig nekem ütközött.
-Iiiiigen, muszáj. És ha jó kisfiú leszel, kapsz...-drámai szünet. Mr.Nagyképű kihívóan felhúzta ívelt szemöldökét.-Egy kis autót vagy fagyit!!-fejeztem be a mondatot. Az arc kifejezésétől elnevettem magam. Bementem egy próbafülkébe. Felkaptam az első pólót ami bő és vörös színű, a hátulján egy 28-as. Megnéztem milyen cuccokat hoztam még. Egy fekete szoknyát, egy színes cica gatyát(tényleg minden színű). Felvettem a gatyát és visszavettem a nap szemüveget.
-Kész vagy?-kérdezem a fülkéje előtt állva.
-Én ebbe ki nem megyek!-jelenti be. Nevetve elrántom a függönyt. Ahogy megláttam dőltem a nevetéstől. Előkaptam a telefonom és lőttem róla egy képet. Rózsaszín... Igen rózsaszín csőnaci, és szürke ing. Nem is nézett ki olyan rosszul.
-M-mint e-e-egy b...-nevettem még mindig.
-Ejha. Valaki nagyon csini.-lépkedett el mellettünk egy barna bőrű elég magas srác lila ingben és hozzá illő naciban. A hangja pedig... Nem semmi. A gerincemen végig futott a hideg. Rákacsintott Mr.Nagyképűre és ment tovább. Egy ideig csak bámultam utána aztán ránéztem a kis szőke hercegre. Összehúzott szemöldökkel és értetlen fejjel nézet a srác után.
-Ezt nem hiszem el. Mindig ez van...-rázza meg idegesen a fejét és a szőkés hajába túr. Na nekem ennyi kellett. Folytak a könnyeim a nevetéstől és már a földön feküdtem. Ő is elnevette magát. Vagy öt percig nevettünk.
-Oké. Abbahagytam.-állok fel.
-Ideje volt már.-válaszol.-na jó ezt hagyjuk. Én nem próbálok fel semmit. Ezt is leveszem még mielőtt valaki megadja a számát.-fintorog. Elnevettem magam. Mikor feleszméltem már húzta le a rózsaszín nacit.
-Jesszus! Ne nudizz!-háborodok fel. Oldalra kapom a fejem.-Nézd. Itt jön a haverod.-mosolygok. Azzal a lendülettel beránt és elhúzza a függönyt.
-Meg ne szólalj!-suttogja. Magára húzta a gatyáját aztán lekapta magáról az inget. Alatta ott volt a felsője.
-Mehetek átöltözni?-kérdezem suttogva.
-Nem. Ezeket most megvesszük. Nem olyan feltűnő mint amiben jöttél.-válaszol és kikukkant a függöny mögül. Mielőtt kihúzna megragadom a kalapot és a fejemre húzom. Az én fülkémben felkapja a pulcsiját a gatyámat meg a felsőmet. Bele lépek a piros magassarkúmba és már szaladunk is a pénztárhoz. Szó szerint feltett a pultra hogy le tudják szedni a ruhákról azt a kör alakú cuccost. Beütötte a kalap árát is aztán lekaptam még egy napszemüveget is. Előkaptam a kártyámat, aztán már rohantunk is tovább. Megálltunk egy oszlop mögött. Nekidöntöttem a hátamat. Ő fürkészve forgolódott. Mély levegőket véve.
-Ne legyél ilyen feszült! Csak magadra vonod a figyelmet.-mondom neki. Gyönyörű szemeit rám szegezi. Tekintete kifürkészhetetlen. Telt csókolni való ajkait kicsit összeszorította.
-Nem vetted észre?-kérdezte halkan. Elnevettem magam mintha egy jó viccet mondott volna.
-Éreztem.-válaszoltam. Értetlen fejjel nézett rám.  A fejére raktam a kalapot és a szemére csúsztattam a szemüveget.-De ő nem vesz észre ha természetes vagy,-fonom a nyaka köré a kezeimet.-És nem beszélsz róluk csak nagyon-nagyon-nagyon halkan.-suttogtam el a végét miközben egyre közelebb hajoltam hozzá. Halk morgás hagyta el a száját és az ajkába harapott. Halkan nevetni kezdtem.
-Fú te!-morogta.-Ezt még visszakapod.-fenyegetőzött mire még jobban nevettem. Kikaptam a kezéből a pulcsiját és magamra kaptam.
-Na menjünk kaját venni.-intek a fejemmel a bolt fele. Elvettünk egy kocsit és elkezdtünk a sorok közt menni. Ami a kezünk ügyébe akadt az beledobáltuk. Végül megálltunk a pénztárnál. Mr.Nagy képű pakolt ki.... Még mindig nem tudom a nevét?! LoL...
-Minek vettél két karton kólát?-kérdezte furán.
-Mert kóla függő vagyok és kezd kifogyni a készletem.-nézek rá értetlenül. Most komolyan megkérdezte? Ch... Hol él ez??
-Hőha. Most komolyan két karton kubu?-nézek rá hitetlenül. Hány éves? Kettő?
-Hőha. Szállj le a kubumról!-mutatta fel a mutatóujját. Nevetve fogtam a fejem. Ez kész. Nem normális. Bazi nagy táskákkal megpakolva mentünk a kocsihoz. Majdnem összeestem. Edzenem kéne egy kicsit... Bedobáltuk hátra a cuccokat és indultunk haza. Megcsináltam a szokásos köröket aztán beálltam a garázsba.
-Kubu?-hitetlenkedtem még mindig.
-Elég lesz.-mordul rám durcásan. Nem nagyon hat meg a kis farkas énje. Kipakoltunk a kocsibol és a konyhába elkezdtünk mindent a helyére tenni.
-Mit csinálnak eddig?-kérdezem.
-Az ikrek és Sol alszik, Rózi és Blake lezártak szóval összedobják amijük van...-neveti el magát.-Doroti épp dühöng és duzzog, Mark pedig visszament.-hallgatott el. Csak bólintottam.
-Felkeltjük őket?-sandítottam rá. Remélem attól egy kicsit felvidul...

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro