Arra keltem hogy melegem van... Le rúgtam magamról a takarót és átfordultam a másik oldalamra. Csakhogy a párnám elkezdett mozogni a fejem alatt. Félálomban rácsaptam egyet hátha abbamarad de semmi. Csak egy halk kuncogást kaptam válaszul és egy pohár vizet.. az arcomba. Rögtön felébredtem. Mint a bicska ültem fel. Ahogy körbenéztem a nap melegen sütött be az ablakon.A szobám ugyan úgy néz ki ahogy itt hagytam. Kivéve hogy Dylan mellettem feküdt és rajtam nevetett.

-Ezt most miért kellett?-kérdeztem felháborodottan. Meg sem várva a válaszát felálltam és a konyhába sétáltam. Baromi éhes vagyok.

-Sziaaa Linaaa!-ugrik a nyakamba egyszerre Sol és az ikrek.

-Sziasztok!-ölelek vissza. Furcsa de hiányoztak. Kicsit megszerettem őket. És a fogadtatásból ítélve nem haragudtak.

-Hoztál nekünk szuvenírt?-kérdezte Ethen. Mintha csak kiruccantam volna a strandra.

-Azt majd legközelebb.-nevetem el magam.-Viszont hoztam eeeeeegy...-fokozom a hangulatot mire felcsillant mind a 3 gyerek szeme.-farkast! -mondom ki végül. Mindegyiknek elkerekedik a szeme.

-Uuuu... és hol szerezted?-kérdezte Sol.

-Hát... Az hosszú sztori. És a vége borzalmas.-húzom el a számat.

-Héééé! Ezt hallottam!-szól rám Dylan aki egy térd fölé érő farmergatyában van aminek a vége kicsit fel van hajtva, és azon a részen mintás, Plusz egy magas szárú fekete fehér cipő. Kicsit jól nézett ki. Kivette a hűtőből vette ki a narancs levet és épp a szájához emelte.

-Reméltem hogy ezt mondod!-válaszolom, mire félre nyel. Nevetve fordulok vissza a srácokhoz. Vigyorogva bámulnak hol engem hol pedig Dylant. Bizti nem tudják mi van... csak úgy örülnek.

-Mit csináltatok amíg nem voltam?-kérdeztem.

-Hallgattuk Dylan nyavalygását.-válaszolták tök egyszerre. Az említett elkezdett köhögni. Én pedig szimplán kinevettem.

-Vadász?-kérdezi egy hang a hátam mögül. Megfordulok.

-Szia Liam.-mosolygok rá. Vissza mosolyog.

-Hogy hogy itt?-kérdezte és közelebb lépett.

-Kicsit lehiggadtam... és arra ébredtem hogy tetkóim vannak. Muszáj volt hazajönnöm.-nézek rá őszintén.

-Tetkókkal? Olyan nem csak Las Vegas-ban van?-kérdezte mire elnevettem magam.

-Hát.. Amilyen mázlim van.. A tetkók mellé kaptam egy idegesítő, nagyképű...-kezdtem bele.

-Szexi, okos, vicces... tökéletes...-folytatta Dylan megállva mellettem.

-Na ja.. Álmodj még szépeket királylány!-veregetem vállon.

-Legalább valamiben megegyezünk CICA..-lép közelebb. Mellkasa nekinyomódott a vállamnak.-Mindketten rólam álmodunk.-mosolygott önelégülten.

-Ahhhan persze... Nem szoros egy kicsit a nadrág?-kérdeztem ártatlanul.

-Nem vagy egy kicsit... nedves?-kérdezte felhúzott szemöldökkel és örögi mosollyal ajkain.

-Na igen...Miért is kellett leöntened?-kérdeztem vissza.

-Mert úgy gondoltam egy kicsit...meleged van.-tárta szét a kezét. Már épp vissza akartam szólni mikor halk ropogtatásra lettem figyelmes. Oldalra néztem. Hét szempár szegeződött rám. Sol és az ikrek közben pattogatott kukit ropogtatnak.

-Most mi van?-kérdeztem.Megrázták a fejüket.Visszanéztem Dylanre és csak ekkor tűnt fel milyen közel áll hozzám és hogy milyen kétértelmű amiket egymásnak mondtunk.-Remélem nem ittad meg a kólámat mert kinyírlak!-bököm meg a mellkasát gyorsan témát váltva. Hatalmas mosoly terül el az arcán.. Azt hiszi nyert. Pedig közel sem. A többiek visszavonulót fújtak. A kamrában találtam kólát. Kivettem és a pultra tettem.Kikaptam a sötétbarna szekrényből egy üveg poharat. Amúgy az egész konyha sötét barna és halvány barackvirág színű. Modern, mégis olyan régies hangulata van. Pont mint az egész ház. A nappaliban például van gy kandalló és az fölött a tévé. Minden ablak párkányos. Az összes bútor fából van. A meleg színek a dominánsak. Még a fürdő is krém, vagy barack színű...

Ahogy öntöttem a poharamba, valami különöset éreztem. Nagyon furcsa. Mintha a gyomromra csomót kötnének, a szívem dübörög. A térdeim megrogynak. Meg kell kapaszkodnom a pultba.

-Cica... Jól vagy?-kérdezi mögöttem szöszke. A szemem le akar csukódni.Teljesen kimerít valami. Mi a szösz ez? Erős kezeivel megtart érzem ahogy magához húz.-El ne ájulj.. Hallod? Cica... Figyelj rám...

Az utolsó amit láttam Dylan gyönyörű szemei amit a kétségbeesés elsötétít.