Sziasztok! Bocsi hogy későn hozom, de mostanában kicsit... Mindegy. Előre is bocsánat amiért kicsit intimebb részek is vannak benne... Próbálom kihagyni, de ezzel is kicsit összébb akarom húzni a két főszereplő kapcsolatának fonalát. Köszönöm a sok-sok megtekintést, bye bye farkaskáim ;)

Kisfiúsan mondta de a mosolya egyáltalán nem kisfiús.A mosolya olyan perverz és... őszinte??? Neeem simán perverz. Komolyan mintha már a második menet közepén tartanánk... Pedig erről szó sincs. Az igazság az, hogy ki nevettem. Iszonyatosan a képébe nevettem.
-Most mi olyan vicces?-kérdezi értetlenül. Már a könnyeimet törölgettem. De nem bírtam abbahagyni a nevetést.
-Ezt a poént mióta tartogatod?-nevettem tovább. Sértett arcot vágott.
-Ez nem poén Cica.-jött közelebb és a derekamra csúsztatta a kezét. A mosolyom abban a másodpercben leolvadt az arcomról. A fejem pedig pipacs pirosan virít.-Nagyon aranyos mikor elpirulsz.-suttogja a fülembe. A rohadt... Ezt még visszakapod! De még hogy!
-Nem pirultam el! Ideges vagyok mert nem tudom mi ez a baromság amiket össze hordasz itt nekem!-próbálom kivágni magam.A mellkasánál meglököm, így legalább van egy kis távolság köztünk.

-Röviden annyi hogy az enyém vagy...-von vállat.

-Hogy mi van?-kérdezem mikor eljut a tudatomig hogy ez úgy hangzott mintha csak lekapott volna a fogasról. Színpadiasan sóhajt egyet és elterül az ágyamon. A hülye, beképzelt...

-Na akkor hosszan. Tudod vannak egyes történetek arról hogy volt egyszer egy vadász aki megmentett egy farkast. Viszont tudni illik hogy minden farkasnak van egy farkas és egy vérfarkas párja... Valószínűleg ezért vannak kihaló félben. mert vadásznak rájuk is, meg ránk is... De vissza a tárgyhoz. A megmentett farkas társául fogadta a vadászt. Ő lett a vérfarkas párja... Elég furcsa.-gondolkozott el egy pillanatra.-Ja..-kapott hirtelen a fejéhez mintha elfelejtett volna valamit...és igen a legfontosabb részt kihagyta.-A megmentett farkas és vadásza megtalálták párjukat. A farkas a farkas társát, a vadász pedig a vérfarkasát... tudod ez ilyen négyszög lehet..

Igen.. az állam a padlót verdeste. Ez kész röhej.

-Még mindig nem értem miért ,,vagyok a tiéd".. és miért vannak tetkóim???-kérdezem gúnyosan. Úgy néz rám mintha már rég meg kellett volna értenem ezt a sok katyvaszt.

-A ,,tetkók" azt szimbolizálják hogy... összetartozunk.-találta meg a legjobb szót.-És azért vagy az enyém, mert egy félisten vagyok...-kezdi öntelten mire grimaszolok egyet.-és mert az én farkas párom.... dobpergés... Dy pasija és társa.-mosolyog. Fuuuu... sajnálom szegény farkaskát.

-És? Mi van ha én nem akarok a ,,társad" lenni?-kérdezem. A szemét forgatja.

-1, olyan nincs. 2, ez nem akarat kérdése.-teszi a kezét a feje alá és becsukja a szemét. Elképesztően jól nézett ki ahogy elterül az ágyamon...Elég Lina!

-Szóval nincs választási lehetőségem!?-állapítom meg. A válasz egy morgás.-Ez borzalmas...De várjunk csak.. Egy társnak mi a feladata? Hazahoz ha túl sokat ittál?-kérdezem. Elnevette magát.

-Nem éppen.-néz a szemembe.-Tudod kezdetnek közel kerülnek egymáshoz, aztán még közelebb, és még közelebb, aztán jönnek a kis farkaskák...-fejezi be. Miközben mondta pofákat és grimaszokat vágtam.

-Ezt te sem gondolod komolyan...-fintorgok. Csak elkezd nevetni. Komolyan, vagy két percig nevetett...Végül meguntam és egyszerűen lelöktem az ágyamról.-Kifele menet idedobnád a telefonom!-ez lehet hogy kérdő mondat de én nem kérdésnek szántam.Hason fekve belefúrtam a fejem a párnába. Az ismerős illat belemászott az orromba. Hirtelen éreztem hogy megsüllyed a matrac. Hirtelen levegőt is elfelejtettem venni.

-Ki mondta hogy elmegyek?-suttogta a fülembe. Hát ez kész?! Komolyan meg kell szívatnom...

Megfordultam.Fölöttem támaszkodott. Két kezével és lábával is közrefogva. Felhúzott szemöldökkel méregetett. Szeme még a sötétben is meg-meg csillant. Csak el ne piruljak...Az egyik kezemet lassan a combjára csúsztattam a másikkal pedig a mellkasán simítottam egyre lejjebb. Egész teste megfeszült.

-Reméltem hogy ezt mondod.-suttogtam a lehető legincselkedőbb hangomon. Az állkapcsán megrándult egy izom. Összehúzott szemmel méregetett. A mellkasát végigszántó kezem a boxere tetejét, a másik pedig az alját súrolta. Halkan levegőért kapott. Haha megvagy. Elnevettem magam.

-Te most szórakozol velem?-préseli össze tökéletes ajkait..

-Én?? Neeem!!-vágtam ártatlan arcot. Lassan lenézett. Az alsógatyája kicsit...Öhm..Kezdett szűkös lenni. Elkezdtem nevetni.

-Ez nem vicces!-néz rám sértődötten amitől még jobban elkezdtem nevetni.-Ezt még visszakapod cica!-fenyegetőzött.

-Cica?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel miközben kezemet végighúztam combja belső felén. Hangosan nyögött egyet aztán elkezdett morogni.-Te most rám morogtál??-hitetlenkedtem. Mekkora egy állat.

-Igen! Vagy hagyd abba vagy..-kezdte összepréselt ajkakkal és mély hangon. Nem fejezte be a mondatot. Hagyta a levegőben lógni... Hát.. Inkább maradnék az arany középúton. Rámarkoltam a combjára és az oldalára közben közelebb hajoltam hozzá. Még egy nyögés lett a jutalmam.

-Vagy?-mosolyogtam. A számra akarta tapasztani az övét de én elfordultam és elkezdtem nevetni.

-Kis szemét.-morgolódik és nagy nehezen lekászálódik rólam.-Ezt még nagyon vissza kapod.

-Elmész?-biggyesztettem le a szám.-Pedig olyan jól szórakoztunk.-tettettem szomorúságot. Vagyis kicsit igazából is.. de mindegy. Megállt és rám nézett.

-Igen! Mert ha nem... akkor ez..-mutat kissé domborodó férfiasságára.-nagyon hamar benned lesz.-mutat rám. Olyan szinten kezdtem el nevetni. Komolyan már nagyon-nagyon régen nevettem ennyit. Egy ideig nézett aztán megfordult és kiment. Na ezt megkapta... Mikor sikerült lecsillapodnom magamra húztam a takarót és becsuktam a szemem...Az álmok magukkal ragadtak. Valamikor megébredtem mikor megsüllyedt mellettem a matrac de nem volt erőm felkelni. Inkább visszamentem anyáékhoz. Álmomban legalább velük lehetek.