/Plagg szemszöge/

-Mi ez az ijedtség Kölyök?- kérdezem közben nyújtózok egyet de a megszokott mancsok helyett ember kezeimet látom magam előtt.
Felpattanok gyorsan odaugrok a tükörhöz, elámulok ember lettem!
-Ember vagyok! Na végre!Szóval Kölyök mostantól amikor a hősködtök mi is ott leszünk mellettetek csak mi is szuperhősök leszünk és nyugi nem fogok elmenni viszont valami jó kis történetet ki kéne találni az apádnak...-mondtam volna tovább de láttam az arcát ami rémült volt és most először előjött az érzelmes énem.
- Hé Kölyök! Ne ijed meg minden ugyan lesz mint régen nem választhatnak el már minket egymástól! -odaléptem hozzá megfogtam a kezét és belenéztem a szemébe- Te én vagyok! Én te vagyok! Kölyök! Mi eggyek vagyunk!

-Oké!

/Adrien szemszöge/

Miután Plagg mindent elmagyarázott kopogtattak.
-Adrien kész a reggeli!- szólt kintről Nathalie
-Most épp öltözök! De ha feltudnád hozni azt megköszönném. Ja! És nagyon éhes vagyok!- gondoltam Plaggre
-De Plagg te ugye mostmár nem csak a camembert eszed meg?- kérdeztem
-Nem most bármit megeszek.- mondta Plagg
-Itt a reggelid Adrien- szólt be kintről be Nathalie
Köszönöm! Csak tegye le az ajtó elé!- szóltam ki
Miután elment felkaptam a tálcát bevittem és a reggelit elosztottam Plagggel
Na most jön a terv gondoltam miután megettük a reggelit.
-Oké Plagg akkor téged Morin Plaggnek hívnak te és a családod franciák vagytok de Spanyolországban éltek a családod spanyol gimibe szerettek volna küldeni de te Franciaországban akartál egyetemre menni így összevesztél a szüleiddel közben nekem ezt mind elmesélted így én felajánlottam hogy lakj nálunk és járj a mi sulinkba te beleegyeztél és így kerülsz most ide- mondtam el büszkén a jól kifejtett tervem.
-Jó terv Kölyök de egy kis bökkenő van benne -mondta Plagg.
-Mégis mi?-kérdeztem ijedten
-Az Apád- mondja Plagg
-Ja hogy csak az. Őneki is előadjuk most reggel és mivel úgysem érdekli mi van velem ezért megengedi.
-Oké
Azt csináljuk amit mondtam így Apa megengedi. A limuzinban már felkészülten ülök be Plagggel az oldalamon.